Délmagyarország, 1910. november (1. évfolyam, 136-160. szám)

1910-11-26 / 157. szám

191Ö november 26 DELHAGYARORSZÁG 5 A forradalmak korszaka. (Saját tudósítónktól.) A forradalmak lázasan, a Ma korszakához illően, követik egymást. A portugál forradalom talán még nem is vetette utolsó hullámát és ki tudja, a jövendő méhében talán épen most vajúdik egy másik nagy erupció, amely már holnapholnapután cikázik el kápráztatóan a világ szeme előtt. De a tegnapi és a holnapi közé mára beékelődött nem is egy, de mindjárt kettő. Mint félelmes vésztáviratok jöttek Amerika felől a táviratok és jelentik, hogy egyszerre két országban akadtak mindenre elszánt seregek, amelyek elrúgják maguktól a békés rendet, az erőszak fegyvereinek alkalmazásával küzdenek a maguk külön ideáljaiért, a maguk külön céljaiért, amelyeket hazájuk érdekének vélnek és vallanak. Vallják pedig ezt annyira, oly meggyőződéssel, hogy ime: vérük ontásával is hajlandók hitet tenni az igazuk mellett. Megint vér, megint tüz! És megint vér és tüz a hatalom kérdése miatt. Hányszor ismétlődött ez már az utolsó évtizedek leforgása alatt! Mintha abban az örökös körforgásban, melyben a hatalom formái váltakoznak, egymás ellen harcolnak és egymást fölfalják, az embervér volna a közvetítő fluidum. A monarchikus kormányforma meglehetősen elvénhedt már. A legtöbb országban megunták és igyekeznek szabadiüni tőle. Az uralkodók és azok, akiknek életérdeke, érvényesülése és politikája hozzájuk és a monarchikus szisztémához van kötve, minden igyekezetüket arra fordítják, hogy a rendszer iránt való elégedetlenség ne juthasson kifejezésre. A legtöbb országban a hadsereg fegyelmezettsége tartja a rendszert. Azért ragaszkodnak az uralkodók oly kitartóan a hadsereg fejlesztéséhez és úgynevezett egységéhez. A népeknek mind nagyobb ós nagyobb áldozatkészségére van szükség, hogy a monarchikus rendszernek ezt a garanciáját föntartsák. De abban az irányban, amelyben a militarizmus szörny-molochja a népek verejtékét elnyeli, hosszabbodik a monarchikus rendszer biinlajstroma is. Amerikában már rég leszámoltak a monarchikus szisztémával. Utolsó vára volt még ennek a rendszernek Brazília, de ott is sokáig betegeskedett, amig meghalt ós Dom Pedrót, az utolsó amerikai császárt, hajóra nem ültették, hogy menjen vissza a vén Európába és vigye hirül, hogy Amerikának nincs szüksége császárra, nincs szüksége királyra, sem semmiféle koronás főre, hogy a világversenyben résztvehessen. És az öreg császár ment és hirül is vitte, de nem soká élte tul életének legnagyobb keserűségét, koronájának elvesztését. A volt császárság pedig berendezkedett köztársasággá. És mindmáig jól megállja a helyét. Talán mert ez volt az a kivételes államforma-változás, mely vér nélkül ment végbe. De vér és tüz nélkül nem ment végbe ez a metamorfózis Mexikóban. A remény az volt, hogy abban a pillanatban, amikor az isten kegyelméből valókkal, vagy azokkal, akik magukat isten kegyelméből valóknak tüntetik föl, leszámolnak, eltűnnek azok a bűnök is, amelyeknek kiinduló pontja és forrása az államforma. Azonban a köztársasági államnak élén is emberek állanak. S emberekről lévén szó, közel áll a föltevés, hogy mihelyt a hatalomban megerősödnek, ennek a mámora a fejőkbe száll. S abban a pillanatban megszületnek a bűnök is, amelyeknek forrása csak ugy, mint a monarchikus államokban, ott van, ahol a hatalom képviselői és letéteményesei ülnek. A különbség csak az, hogy a népeket nem riasztja vissza az a nimbusz, mely a koronás főket veszi körül. Ha a köztársaság ólén állók nem emelkednek föl arra a színvonalra, amelyen állniok kell, hogy a népek megnyugodhassanak a vezetőségben, könnyebb szerrel végeznek velők, vagy legalább is hamarabb lázadnak föl ellenök, mint a monarchikus államokban az úgynevezett fölkentek ellen. Es mégis mennyi vér folyik ós mennyi tüz pusztit most Mexikóban azoknak a bűne miatt, akik az állam élén állnak. A hatalomnak, ugylátszik, természetrajzához tartozik, hogy vér és tüz nélkül nem adja meg magát. Akár monarchikus, akár republikánus hatalomról van szó. De egy dolog bizonyos: hogy azok a bűnösök, akik a hatalom élén állnak. A nép maga sohasem lehet bűnös, csak azok, akik fölötte állnak, vagy vezetik. Sohasem jegyzett még föl a világhistória bűnös népet, mindig csak bűnös hatalmasokat. Ha pedig bűnösök, akkor tüzpusztitás, tömeges emberhalál nem számit előttük, — ezért folyik megint vér és ezért pusztit megint tüz Mexikóban. A mexikói fölkelés. London, november 25. Ma világosság kezd derülni azokba az eseményekbe, amelyek Mexikóban ós Braziliában történnek ós amelyeket a mai reggeli lapokban olvasható hivatalos jelentésben részben vagy egészben megcáfoltak. Mexikóban korántsem olyan nyugodt a helyzet, mint ahogyan hivatalosan feltűntették. Forradalom van ott, amely ellen a kormánynak ugyancsak védekeznie kell. A fölkelők vezére Madero, kikiál" tatta magát elnöknek, ugy, hogy ezidő szerint Mexikónak két elnöke van. Az erősebb és hatalmasabb ezidő szerint még Dias, a törvényes elnök. A táviratokból különben az is kiolvasható, hogy a fölkelők ereje gyöngül és csakhamar rend lesz Mexikóban. Newyork, november 25. Mexikóban a helyzet nyugodtabb. A főváros" ban rend ós nyugalom van. A rendőrök nagyon sok gyanús embert letartóztattak. A börtönök tele vannak foglyokkal, mert a kormány összeesküvést fedezett föl, amelynek célja a középületek fölrobbantása volt. A város utcáin folytonosan lovascsapatok cirkálnak. Az uj elnök tiszteletére tervezett ünnepségek elmaradnak. Az államvasutakon rendben bonyolítják le a forgalmat. A liberális párt elnöke kijelentette hogy pártja ellenforradalmat fog indítani a forradalmár elnök ellen. Madero föltétlen hive a klerikálisoknak. A braziliai tengerész-lázadás. London, november 25. Rio de Janeiróból jelentik: A Sao Paolo ós Minas Geraes hadihajók matrózainak zendü. lése kedden tört ki. A Minas Geraes hadihajó parancsnoka vendége volt a Drouin francia páncóloshajónak, amelyről két órakor tért vissza. Megérkezésekor a matrózok lövésekkel fogadták. Két tiszt és néhány matróz szembe akart szállni a zendülőkkel, de ezek megölték a parancsnokot, a két tisztet és apártjukon levő matrózokat. A parancsnok teste egészen tele volt lőtt sebbel. A legénység ezután a szabadságot éltette. Kevéssel utóbb a Sao Paolo és a Bahia hadihajók legénysége föllázadt. A tisztéket megölték és holttestüket partra szállították. A BaWa-hajón egy Candído Joao nevü matróz vette át a parancsnokságot. A zendülő hajók bőségesen el vannak látva eleséggel ós hadiszerrel. Candido dróttalan távíró által érintke. zésbe lépett Fonseca elnökkel, akitől a testifenyités megszüntetését, a zsold fölemelését ós a szolgálati idő megrövidítését követelte. A zendülők megkezdték a város bombázását. A zendülő hajókra kitűzték a vörös lobogót. London, november 25. A Times-nek jelentik Rio de Janeiróból: A Minas Geraes- ós a Sao Paolo-hajókon kivül más hadihajókon is megölték a parancsnokokat és a tiszteket, Páris, november 25. A Courrier de Brésil a következő táviratot kapta Rio de Janeiróból: Valamennyi csapat azt a parancsot kapta, hogy a kaszárnyákban készen legyen az indulásra. A katonák közt sok hadiszert osztottak ki. A tüzérezredek is parancsot kaptak, hogy a Rió körül levő dombokon helyezkedjenek el. Pdris, november 25. Rióból jelentik, hogy Fonseca elnök aláirta az amnesztiát. Erre a Minas Geraes matrózparancsnoka rádiotelegrámot küldött az elnöknek, akinek szerencsét kíván elhatározásához. A legutóbbi táviratok szerint a kamara ülése még nem ért véget. Nagyon sok képviselő ellene van az amnesztiának. A hajóraj uj állásokat foglal el, de, ugylátszik, hogy a zendülök legközelebb újra megkezdik az ellenségeskedést. Este nyolcadfél órakor a Minas Geraes bombázni kezdett egy kisebb kormányhü hadihajót. London, november 25. A szenátus kijelentette, hogy hozzájárul ugyan az amnesztiához, de azt a föltételt köti kí, hogy a zendülők előbb adják meg magukat. Szélhámos ál-házaspár. — Akik föpincérekre utaznak. — (Saját tudósítónktól.) A szegedi rendőrség Lantos Ferenc pincórügynök följelentése alapján országosan köröztet egy férfit és egy nőt, akik mint fiatal házasok nyakrafőre szólhámoskodnak mindenfelé. Fortélyos, teljesen gyanútlan eszközökkel szedik rá a kiszemelt áldozatokat, akik többnyire főpincérek. Szálló- ós kávéház-tulajdonosok nevében leveleket irnak a közvetítőkhöz, majd személyesen jelennek meg ós a közvetítőtől fölveszik a főpincér óvadékának előlegét. A följelentésről a következő tudósításunk szól: Lantos Ferenc pincérügynök, akinek a Zrínyiutca 12-ik szám alatt van az irodája, ma délután Nagy János főpincérrel együtt megjelent a rendőrségen és csalás miatt följelentést tett. Elpanaszolta, hogy néhány nappal ezelőtt levelet kapott Kecskemétről, amelyben Ambil József bácsalmási szálló- ós kávéház-tulajdonos értesíti, hogy csütörtökön Szegedre érkezik, addig Lantos gondoskodjék egy főpincérrö^ akit a szállójában akar alkalmazni. Lantos megörült az üzletnek, mert néhány nappal előbb több helyre körlevelet küldött a kávéháztulajdonosoknak, — közöttük Ambilnak is — hogy néhány, állásából kilépett főpincórt közvetíthet. A szélhámos házaspár bizonyára értesült valamilyen uton ezekről a körlevelekről, sőt azt is tudhatta, hogy Lantos kiknek küldött belőlük. Tegnap a háaaspár tényleg beállított Lantoshoz. A férfi elegáns sárga-kockás nadrágot, puha, barna kalapot, barna átmeneti felöltöt viselt. Szőke haja jobboldalon volt elválasztva, a bajusza szőke, a szeme kék, arca borotvált. A nő haja fekete, szemei villogó sötót barnák, hosszú, barna felöltőt viselt. A férfi Ambil József bácsalmási szálló-tulajdonosnak mutatta be magát, a nőt pedig a feleségé, nek mondta, — Nos, rendben van az ügy? — érdeklődött az állítólagos Ambil a pincérközvetitőnél. — Rendben, kérem. A főpincórt, aki holnap érkezik Szegedre, Nagy Jánosnak hívják, kétszáz koronája van nálam, amit az óvadék előlege fejében most átadok. Megbeszélték a föltételeket és az ál-Ambii olyan szakszerűen adta elő kikötéseit, hogy Lantos a legkevésbé sem sejthette benne a csalót. Majd átadta a pénzt is, a szélhámos megolvasta ós a tárcájában helyezte el. Megemlítette Lantosnak, hogy szakácsnéra is szüksége volna; mert a felesége, aki házi nevelésben részesült és alig husz éves, nem ért az üzlethez. Kimenőben tréfásan jegyezte meg : — Jobb lett volna, ha egyenesen egy szakácsnét vettem volna nőül. A főpincér tehát holnap ott lesz! . . . Alásszolgája. Ezzel elment. Nagy János főpincér pedig ma elutazott Bácsalmásra. Mikor Ambílt fölkereste» elhűlve hallgatta végig Ambil szavait, aki azt a fölvilágosítást adta, hogy Szegeden nem is járt, főpincérre sincs szüksége, aki tehát az ö nevét használta, az nem lehet más, mint csaló.