Délmagyarország, 1910. november (1. évfolyam, 136-160. szám)

1910-11-24 / 155. szám

4 DÉLMAGYARORSZÁG 1910 november 24 működés után, 1895-ben, a pécsi ítélőtábla elnökének titkára lett. Innen kezdve azután gyorsan haladt. Három év múlva, 1898-ban, Ítélőtáblai bíróvá nevezték ki a szegedi táblához. Ezt a tisztségét csak három évig viselte Hamza( mert az igazságügyminiszter 1901-ben, Hóclossy Lajos eltávozása után, a szegedi királyi tör. vényszék elnökévé nevezte ki. Tizenkét esztendőt töltött tehát Hamza Szegeden s ezalatt a társadalom általános szeretetére tett szert. Három évvel ezelőtt beválasztották a városi törvényhatósági bizottság tagjai sorába is. így aztán, ha el is távozik, a kapocs közte és a város között továbbra is megmarad, mert Hamza nem mond le a mandátumáról. Az még nincs meghatározva, hogy mikor veszi át uj hivatalát Hamza. Holnap délben Kolozsvárra utazik, hogy üdvözölje az ottani tábla elnökét, Fekete Gábort. Holnapután, pénteken pedig visszatér Szegedre s innen mindjárt Budapestre megy, hogy Székely Ferenc igazságügyminiszter előtt tisztelegjen. Valószínű, hogy az igazságügyminiszter ez alkalommal említést tesz a szegedi törvényszék uj elnökéről is. A szük szoknya. Sokat lehet vitatkozni, szépek-e, tetszető-' sek-e a mai női ruhák, melyek valósággal beszorítják, mintegy zsákba varrják a bájos női idomokat. Lehet a divat kinövései ellen agitálni annyit, amennyit épen jól esik valakinek csak egyet nem lehet: eredményt elérni ezzel az agitálással. Mert a hölgyek mindenről lemondanak inkább, mint arról, hogy divat szerint öltözködjenek még akkor is, ha minden kényelmüket föl kell érte áldozniok. A divat ellen csak egy eszköz van: maga a divat. A tegnap divatja kiszorítja a mait, épen ezért bizonyos, hogy a mostani bornirt, szük ruhák élete sem örökké tartó. Azt mondják, hogy a nők hiuk és sokat tartanak szépségükre. Hát ez elég kicsi tévedés. A hölgyek egyáltalában nem hiuk, ellenben rabjai a divatnak. Inkább anyáknak tűnnek föl a divatos öltözékben, semhogy félredobva a bornirt divatot, az ellenére legyenek szépekCsak amikor már megunta a divat a kiruccanásokat, akkor térnek vissza a hölgyek is a szép formákhoz. Mintha ma már, az első hóval, kezdene letűnni a zsákszerű szük ruhák divatja, amely egyébként még mindig erősen tartja magát. Csak az a kérdés, hogy meddig ? Szinte elképzelhetetlen, hogy a hölgyek miként ölthetik föl azokat a szük ruhákat» amelyekben határozottan nem szépek. Még a legszebbek sem azok. A divat egy jó isme" rője mondotta épen a minap a mai divatról: — Bornirt a mostani divat. Ahelyett, hogy követné a női termet elragadó formáit, teljesen eltér a természettől és valósággal csúnyává teszi a szép asszonyt. Ha egy ízléses asszony este, amikor ledobja magáról toalettjét, azt tapasztalná, hogy teste valójában olyan, mint amilyennek napközben mutatnia kell — másnap a szép asszonyt könyeiben úszva találnákA szép asszony tebát tényleg szép akar lenni, de csak addig, amíg a divat mást nem parancsol. A divatnak ezt a bornírtságait megfizetni kénytelenek. Dühösködnek, botrányokat csapnak, de — fizetnek. Szidják a divatot, a szabókat és mindazokat, akik drága pénzért még el is rútítják asszonyaikat, de amikor a feleség megjelenik az uj, divatos toalettben, akkor belenyugszik a változhatatlanba. Egyetlen férj sem mondja asszonyának: Ezt a rut ruhadarabot pedig dobd el fiam a pokolba! Soha többé ne lássam rajtad! Pedig igy talán az ízlés felé lehetne irányítani a divatot. Az ujszegedi kenderakadémia. — A földmivelésüggi miniszter kívánságai.— (Saját tudósítónktól.) Lázár György dr polgármester városfejlesztési akciójának egyik ki. magasló eredménye az ujszegedi kenderakar démia létesítése. A földmivelésügyi miniszter az erre irányuló akciót örömmel vette tudomá" sul és most közli a várossal a saját kívánságait. Végleges elhatározását e kívánságokra kapott választól teszi függővé a miniszter) akinek a városhoz ma érkezett leirata a következő: A tanácsnak mult évi október huszonnyolcadikán kelt fölterjesztéséből elismeréssel értesültem Szeged törvényhatósági bizottságának 1909 október huszonhetedikén tartott közgyűlésében hozott azon határozatáról, amelylyel a kender- és lentermelési szakintézet céljaira szükséges telket fölajánlotta. Mielőtt ezen elhatározás alapján a továbbiak iránt intézkedném, közlöm azokat a kívánságokat, amelyek teljesítését az intézet érdekében kérnem kell. A Vedres-utcának az intézet céljára fölajánlott és egyesítendő telektömb határáig terjedő, vagyis a Löwy-telektömbök közé eső részének rendes karbahozatalát és karbantartását kérem. A városi légszeszvezetéket, mely jelenleg csak a Szőregi-ut és Vedres-utca sarkáig terjed, az intézet főépületéig a városnak meg kell hoszszabbitania. Ugyanez a kérésem a villamosvilágitási vezetékre nézve is. A Salzmann-féle gyártelepen tul fekvő telket az előbb nevezett telektől elválasztó útnak legalább négy öl szélességre való kiépítését, az úttest megfelelő karbahozatalát és lejáró lejtők létesítését kérem. Az elől hivatkozott határozat a Salzmann-gyár mellett elterülő területért holdankint évi száz korona bérfizetést köt ki. Ezt a bérösszeget tulmagasnak találom, mivel a területnek alig felét fogják használni mezőgazdasági müvelésre, amenynyiben nagyobb részét áztató, kórókazlak és szárító terület foglalja el. Ennélfogva méltányosnak találnám, ha a törvényhatóság a bérösszeget megfelelően mérsékelné, annyival is inkább, mivel a beltelkek rendezése és feltöltése szintén tetemes költséget fog okozni. Végül az a kívánságom, hogy az intézet netán szükséges terjeszkedésére való tekintettel a kijelölt beltelkek és az ujszegedi följáró közötti városi telekre, valamint a Salzmann-gyáron tuli telekrészszel szomszédos városi terület megfelelő részére tárcámnak elsőbbségét szíveskedjék föntartani. Fölkérem a tekintetes tanácsot, hogy ezen kívánságok jóakaratú tárgyalásának eredményéről, valamint a közgyűlési határozat jóváhagyásának megtörténtéről engemet mielőbb értesíteni szíveskedjék. Egyúttal a város polgármesterének szeptember 26-án kelt fölterjesztése kapcsán értesítem, miszerint a szóbanforgó telek bérösszege csak annak szerződés mellett történő átvétele után válik esedékessé, addig azonban tárcámat semmi kötelezettség nem terhelheti s mi sem áll útjában annak, hogy a város ezen területek hasznosítása iránt mindaddig intézkedjék, mig azok tárcám részéről tényleg át nem vétetnek. Budapest, 1910. november 18-án. Serényi Béla gróf s. k. Lázár György dr polgármester a Délmagyar, ország munkatársa előtt ma nyilatkozott a miniszter kívánságait illetőleg. Kijelentette a polgármester, hogy a Vedres-utcának szükséges tömbjét a város az intézet céljaira átengedi, szintúgy eleget tesz a légszesz- és villamosvilágításra vonatkozó kívánságnak is és karbahozza az uttestet, létesit lejáró lejtőket is, az utat kiszélesíti, ellenben a bérösszeg mérsék. lésébe nem megy bele a város, mert azok a telkek nagyon értékesek. A miniszter minden egyéb kívánságát teljesítőndőnek tartja a polgármester, a szóbanforgó területeket az intézet létesítése idejéig máris hasznosították. Evvel az ügygyei szerves összefüggésben van az ujszegedi kendergyár kibővítésének a kérdése is, amire vonatkozóiaga polgármester ma a követ, kező átiratot intézte a város tanácsához: Az ujszegedi Salzmann-féle kendergyár telepét kibővíteni szándékozván, e célra a telep alsó oldalán hat-hét katasztrális hold területet a várostól megvenni szándékozik. Minthogy azonban ezt a területrészt a város a kenderakadémia külső telepe részére bórbeadta, a két érdek e ponton összeütközésbe jön. A gyáripar fejlesztése céljából a két érdek kiegyenlítése kívánatos, amiért fölterjesztést intéztem a földmivelési miniszter úrhoz, annak szakértői szemle utján való megállapítása végett, nem volna-e lehető az, hogy a kenderakadémia külső telepét lejebb vigyék és igy mindkét érdek kielégíttetnék. Minthogy a helyszíni szemlét ezirányban legközelebb el fogják rendelni, a mérnöki hivatalt már most utasítani kell, hogy a helyszíni előmunkálatokat a gyárigazgatóság meghallgatása mellett azonnal tegye meg. Szeged, 1910. évi november hó 13-án. Lázár György dr s. k., polgármester. A tanács legközelebb intézkedni fog ennek az átiratnak az értelmében. Vidám élet a kisjenői kastélyban. — József királyi herceg és vendégei. — (Saját tudósítónktól.) Mikor az ember leszáll a kisjenői vasútállomáson a kupéból ós keres valakit, akitől megtudja, vájjon a megrendelt kocsija hol tartózkodik, igy felelnek: — Kérem, uram, Szegeden is ilyen csunya ¡dő van, mint mifelénk? Hogy verje meg a ragya, egészen elrontja a német herceg mulatságát. Megnyugtatom a jó embert, hogy az fittyet hány az időnek, mert az edzett ember, aki automobilon száguldott végig fél Európán ; ugy játom a kisjenői polgár arcán, hogy szinte jól esik a lokálpatriotizmusának az a tudat, hogy a magas vendég jól érzi magát Kisjenőn. Ha aztán beljebb érünk a községbe, akkor már párosával, eget leső alakokkal találkozunk, akik szörnyen busulni látszanak, amiért az ő fenséges polgártársuknak vendége ebben a csunya, esős és zimankós időben még megtalálja bánni, hogy eljött a kisjenői vadászatokra. A kísjenőiek, mint ezekből is látszik, szerfölött nagy súlyt helyeznek arra, hogy az ég is kedvezzen az ő magas vendégeiknek, akikkel már ugy összeszoktak, hogy a főhercegi udvar minden örömében osztozni óhajtanak. Mikor tegnap estefelé hazaérkezett udvari fogatokon a fejedelmi társaság ós a kastély előtt várakozó közönség látta és megtudta, hogy a mai vadászat olyan fényesen sikerült, mint még talán soha, valósággal ujjongott örömében. József királyi herceg kastélyában is nagy vigasság volt az este a ritka nap emlékére, — Ekkora szerencsém még sohasem volt, — szólott a fenséges házigazda sugárzó arccal, mikor a bánkuti iskola egyik termében ma a vadászebédhez ült. — Ezerkétszáz fácánt lőttem én magam; valóban szép rekord. Auguszta királyi hercegnő is büszke a mai nap eseményeire. Ő maga ötszáz fácánt kerített teritékre, mig Henrik porosz herceg (Vilmos császár öcscse) hétszázat, Kóburg Ferdinánd pedig, talán udvariasságból a vendéglátó sógora iránt, csak félannyi szerencsével dolgozott, mint József királyi herceg. Estefelé még jobban megered az eső, később pedig havazik. Nagy, prémes bundákba takarva, lábzsákokkal fölszerelve, mintha csak január lenne, érkezik haza az előkelő vadásztársaságÁtfázva és összetörve, de azért jókedvűen' mert a vadászembert a törődés nem bántja. Az egyik kocsiból egy atlétatermetü ur ugrik le. Ötven éves lehet, de olyan friss és elasztikus, mintha harminc éves lenne. Érdekes ' i napbarnitotta arca ós napbarnitotta, teljesen kopasz koponyája van, amelyet erősen csapdos a sürü, téli, havas eső. Vécsey báró, József királyi herceg régi vadásztársa, aki évtizedek óta nem viselt kalapot a fején. Télen-nyáron födetlen fővel jár és sokszor megesik, hogy kopasz fejére fagy az eső. Este nyolc órakor mire ón fölértem a kastélyhoz, már vacsoránál ült a társaság ós mint nekem egy udvari tiszt mondotta, széles jókedvvel és hangos pohara, zás közben, eltart az éjféli órákig. Az érdeklődés központjában természetesen Henrik porosz herceg, a német császár öcscse áll, akivel nem is lett volna érdektelen egy kis újságírói beszélgetés. Ezer módja van an-