Délmagyarország, 1910. november (1. évfolyam, 136-160. szám)

1910-11-22 / 153. szám

4 DÉLMAGYARORSZÁG 1910 november 19 (Senki.) Ha senki sem kiván szólani, az általános vitát bezárom. Az igazságügyminiszter ur kiván szólani. (Éljenzés.) Székely Ferenc igazságügyminiszter örömmel tapasztalja, hogy egy szónok kivételével minden szónok elfogadta a javaslatot. Majd válaszol az egyes kifogásokra és kívánságokra. A biróképzés behatóbbá tótelét a fiatalság megélhetése érdekében nem szabad a várakozási »dö kitolásával elintézni. Az albirák ezentúl törvényszékeken fognak kiképeztetni s csak azután mennek egyes bíróságokba. ígéri ós a költségvetésbe is föl van már véve, hogy huszonöt járásbírósági vezetőbíró táblai birói címmel lesz fölruházva. Az egyes tanácsokba kiváló, esetleg egészen fiatal birákat is kinevez, akik tudják a törvényt és energikusan megfelelhetnek hivatásuknak. Szó volt arról, hogy a kiképzéshez apparátus szükséges. A járásbíróságoknak ugyan van egy kis, a birák saját költségén beszerzett könyvtára, amely megfelelt ugyan a célnak, de harmincöt-negyvenezer koronával minden bírónak kezébe lehet juttatni az újonnan megjelent törvényeket és rendeleteket. Az elvi jelentőségű határozatok ismertetésére és terjesztésére nézve a pörrendtartás életbeléptetésekor tétetik intézkedés. Fölpanaszolták, hogy ezentúl kevesebb ügy kerül elvi döntésre a Kúriához. Ez nem áll. Az ^rtékhatárpörök mind fölkerülnek a Kúriához. A szóbeliség elve azt fogja eredményezni, hogy néhány törvényszékkel és járásbírósággal több lesz, de ez nem okoz majd túlságos költségtöbbletet. Budapesten, a törvényszék szom. szédságában, központi járásbíróságot fognak létesíteni, hogy a jogkereső közönség egy helyen kapja meg az igazságát. A reform folytán szükségessé válnak egyes áthelyezések, így a kereskedelmi törvényszéktől esetleg a járásbírósághoz ós ezeknek keresztülvitele némi időt igényel. Az értékhatár fölemelését a járásbíróságoknál az általános drágaság, a pénz kisebb vásárlókópessóge indokolja, Ami a kereskedelmi és váitótörvényszók megszüntetését illeti, emellett igen sok indok szól. A szakszerűség nem szenved csorbát mert miután minden törvényszéken lesznek kereskedelmi szaktanácsok, a birók ezirányu joggyakorlata ez irányban kellően kibővül. Reflektál Polónyinak arra a vádjára, melyben megvesztegetettséget fogott rá a budapesti váltótörvényszók egyik bírájára. Kötelességének tartja kijelenteni, hogy a budapesti váltótörvényszék minden bírája sokkal kiválóbb és szakképzettebb ember, hogy •működésükhöz szó férjen. Épen ezért, minthogy a vádak alaptalanok, nem indit fegyelmi víszgálatot e birák ellen. Rátérve a 31. és 32. szakaszokra, (Halljuk! Halljuk!) megjegyzi, hogy az összeütközés itt voltakópen nem a könyvkivonati illetékesség körül történik. Igaz, hogy megszűnik a visszaélések egy része, de a tisztességes kereskedők is szenvednek ezáltal. Ha a kereskedőnél rendelik, de nem fizetik ki az árut... Simonyi Sándor: Ne adja oda! Székely Ferenc: Szeretném tudni, ha tisztelt képviselőtársam kereskedő volna s valaki hazaküldetné az árut a szállójába, vájjon nem küldené-e . . . Nos, ilyen esetben a kereskedő indokolatlanul ki van szolgáltatva a vevő kényének, ami nem egészen méltányos dolog. Válaszol ezután a kisebb megjegyzésekre és reflektál a fölszólalásokban kifejtett kívánságokra. Kéri végül a Házat, hogy a javaslatnak általánosságban való elfogadásával annak részletes tárgyalását lehetővé tegye. (Éljenzés ós taps.) A nagy tetszéssel fogadott beszéd után az elnök tiz perc szünetet rendelt el. Szünet után Simonyi-Semadam Sándor, majd Polónyi Géza félreértett szavainak értelmét igazítja helyre. Polónyi ezzel kapcsolatban a kereskedelmi és váltótörvényszék bíráinak nyilatkozatáról is megemlékezik; kijelenti, hogy ő a minap nem a törvényszék mai biráiról, ha. nem az 1906. előtti állapotokról beszólt; az adminisztrációban voltak hibák, melyeket 1907. januárban egy képviselőházi beszédében már ismertetett. Plóss Sándor, a törvényjavaslat elöadójaj mondott ezután záróbeszédet, amelyben az általános vita szónokainak kifogásaira válaszolt. Az előadó beszédében kijelentette, hogy a harmincegyedik szakasz dolgában a javaslat eredeti rendelkezése mellett foglal állást. Általános elv, hogy rendszerint az alperes lakóhelye szerint állapítsák meg az illetékességet. Plóss Sándor beszéde után a pörrendtartásról szóló törvényjavaslatot általánosságban megszavazta a Ház és ezzel az ülés két órakor véget ért. Végeztek a delegációk. Egyeznek az országos bizottságok határozatai(Saját tudósítónktól.) A magyar delegáció vasárnap tartotta Bécsben utolsó ülését. A plenáris ülést az egyeztető hetes albizottság rövid ülése vezette be. Bosenberg Gyula előadó jelentette, hogy a magyar és osztrák delegációk határozatai teljesen megegyezők. Az utolsó plenáris ülést délután három órakor nyitotta meg Láng Lajos elnök. A delegátusok teljes számmal jelen voltak. A magyar kormányt Khuen-Héderváry Károly gróf és Lukács László pénzügyminiszter képviselték? mig a közös kormány képviseletében Aehren. thai gróf, Schönaich és Burián báró közös miniszterek jelentek meg. Legelébb az osztrák delegációnak azt az átiratát olvasták föl, amely megállapítja, hogy a két delegáció határozata' teljesen fedik egymást. Ezután Rosenberg Gyula előadó ismertette a hetes albizottság jelentését. Majd Burián báró közös pénzügyminiszter szólalt föl és ezeket mondotta: — A két országos bizottság határozatai teljesen megegyezők, tehát a király elé terjeszt, jük azokat szentesítés végett. A közös minisz. tóriumok előterjesztésének gyors elintézéséért és hazafias működéséért a király parancsára legmagasabb megelégedését és köszönetét nyilvánítom. Köszönetet mondok a magam és közös míniszertársaim nevében is azért az előzékeny támogatásért, amelyben minket ezúttal is részesítettek. Ezután Láng Lajos is megköszönte a támogatást és a király éltetése mellett enunciálta, hogy a delegáció határozatait jóváhagyás végett fölterjeszti a királyhoz. Végül Erdély Sándor volt igazsägügyminiszter a delegátusok nevében megköszönte az elnök fáradozásait, ezzel a teljes ülés véget ért. A delegáció tagjai a délutáni gyorsvonattal visszautaztak Budapestre. Merénylet Briand ellen. Párisban, a Tuillo. riákban vasárnap leplezték le Ferry emlékszobrát. Briand mondta az ünnepi beszédet ós ezt az alkalmat a rojalisták tüntetésre használták föl. Amikor Briand hazahajtatott, egy fiatal rojalista, Lacour asztalos, az öklével rontott Briandra, akinek csak a kalapját ütötte le, komolyabb baj nem történt. A merénylet hire Párisban óriási kon sternációt keltett, mert az első verziók arról szólottak, hogy Briand megsebesült. Jellemző, hogy a feldühödött tömeg lincselésétől maga a miniszterelnök mentette meg a merénylőt, aki a rendőrségen azt vallotta, hogy ellensége a köztársaságnak és Briand személyében a köztársaságot akarta megbántani. A miniszterelnök igy adta elő a merényletet: — Amikor kocsim felé mentem, megfordultam, hogy egy barátomnak, aki hozzám szólt, válaszoljak. Ekkor észrevettem egy embert, aki fölemelt ököllel ós révedező tekintettel felém jött. Azt hittem, hogy őrülttel állok szemben. Rámrohant, mire ón visszaléptem. Jobbökle kalapomat találta, mely a földre esett, balkeze pedig a vállamat érintette. Csak amikor visszaérkeztem a minisztériumba, akkor tudtam meg, hogy nem őrültről, hanem rojalista merényletről van szó. A szegedi Széchenyi-szobor. — A Képzőművészeti Tanács biráiata. — (Saját tudósítónktól.) A szegedi Széchenyiszobrot, mint ismeretes, Stróbl Alajos készíti A szoborról ismételten sok szó esett már és annak sikerüléséről illetékes tényezők nyilatkoztak. Legutóbb az Országos Képzőművészet; Tanács a művész műtermében ülést tartott és elbírálta a szobrot. Azt hisszük, a közönség tájékoztatása végett aként cselekszünk leghelyesebben, ha közöljük annak az ülésnek a jegyzőkönyvét, amely ma érkezett meg Lázár György dr polgármesterhez. Jegyzőkönyv a Magyar Országos Képzőművészeti Tanács szobrászati szakosztályának 1910. évi november hó 4-én, pénteken délután félnégy órakor Stróbl Alajos szobrász műtermében tartott üléséről Jelenvoltak: Forster Gyula báró főrendiházi tag, másodelnök elnöklete alatt: Szeged szabad királyi város képviseletében Lázár György dr királyi tanácsos, polgármester, továbbá Stróbl Alajos, a szobrászati mesteriskola igazgatótanára, Benczúr Gyula festőművész, Beöthy Zsolt dr főrendiházi tag, Kammerer Ernő, a Szépművészeti Muzeum igazgatója, Ligeti Miklós szobrászművész, Róna, József szobrászművész, Schulek Frigyes műegyetemi tanár, Teles Ede szobrászművész, tanácstagok ós Huszka Jenő dr miniszteri segédtitkár, a tanács jegyzője. Elnök az ülést megnyitván, a jegyzőkönyv hitelesítésére Benczúr Gyula és Teles Ede tanácstag urakat kéri föl. Az ülés napirendje a Szeged szabad királyi város részéről megrendelt Széchenyi-szobor nagy agyagmintájának megbirálása. A szobrot, amely a szegedi Széchenyi-téren nyer elhelyezést, a város közönsége Stróbl Alajos szobrászművésznél rendelte meg s egyben fölkérte a Képzőművészeti Tanácsot annak megbirálására. A főalak ugy van elképzelve, amint a Duna partján áll. Az egyszerű talapzaton elhelyezett, bronzban tervezett dombormű a budapesti Lánchíd látképét ábrázolja. Stróbl Alajos tanár, a szobormű tervezőművésze, annak az óhajtásának ad kifejezést, hogy a főalakot, amely a várossal kötött szerződésben bronzban terveztetett, bronz helyett ruszkicai márványból készíthesse, amit művészi szempontból előnyösebbnek tart. Kötelezőleg kijelenti, hogy a kikötött időpontra, 1911julius l-re, ebben az esetben is elkészül a szobormű. Azt is kijelenti, hogy, bár a kő drágább, mint a bronz, mégis ugyanazért az összegért készíti el a szobrot, amelyért a szerződésben elvállalta. Lázár György dr polgármester kéri a szakosztályt, hogy az agyagmintáról szíveskedjék véleményt mondani s egyben arra nézve is nyilatkozzék, vájjon a ruszkicai márvány van-e ugyanolyan időálló, mint a bronz és hogy művészi szempontból nem merülhet-e föl kifogás az ellen, hogy ennek a szobornak a főalakja kőből készül, mig ugyanazon a téren elhelyezett többi szobrok (például Fadrusznak Tisza Lajos-szobra és a többi) főalakjai bronzból vannak. A szakosztály mindenekelőtt az agyagmintát tekinti meg; azt sikerültnek találja és egyliangidag átvételre ajánlja. Stróbl Alajos azon kívánságához, hogy a főalak bronz helyett ruszkicai márványból készüljön, a szakosztály szintén egyértelmüleg hozzájárul. Kívánatosnak tartja azonban azt is, hogy a dombormű is kőből készüljön a tervezett bronz helyett és pedig ne mélyítve, hanem a talapzattal egysikban. A polgármester által fölvetett kérdések tekintetében a szakosztály kijelenti, hogy az eddigi tapasztalatok szerint a ruszkicai márvány időállás tekintetében legalább is egyenrangú a bronzzal: abban a tekintetben tehát semmi aggodalomra nincs ok. Kijelenti továbbá a szakosztály, hogy az a körülmény, hogy a Széchenyitéren elhelyezett többi szobor főalakja bronzból van, ennek a szobornak a főalakja pedig ruszkicai márványból lesz, művészi szempontból nemcsak nem kifogásolható, de, ellenkezőleg, előnyösnek mondható.