Délmagyarország, 1910. november (1. évfolyam, 136-160. szám)

1910-11-20 / 152. szám

2 DELMA6YAR0RSZAG 1910 november 20 Valóban, a koalíciót jobban el nem Ítélhette volna senki, mint azzal, hogy az 6 erkölcseinek rajzával akarja lesojtani a munkapártot. Községek politikája. (Saját tudósítónktól.) Szegeden, de a Délvidék legtöbb városában is, erősen készülnek a városi képviselők választására. Nem egy helyen olyan erős máris a korteskedés, mintha országgyűlési képviselők választására készülnének. És az egész korteskedésben az a legérdekesebb, hogy. nincsenek városi pártok, vagy községi pártok, városi vagy községi párthoz tartozók, jeléül, hogy minden olyan véletlenül fog történni annak idején a városházák dísztermében, minden városatya saját meggyőződése és pillanatnyi impressziója szerint fog fölszólalni és szavazni. Nem is lehet hirtelen eldönteni, hogy a poHtikátlan politika a városok életében bün-e, vagy erény? Előny-e, vagy hátrányV Csak egy bizonyos. Az, hogy Szeged és a legtöbb város sok tekintetben uj szellem elérésére jogosult. Olyan egészséges, egységes és mindenre kiterjedő városi politikára van sürgős szükség, amely megszünteti a hiányokat, a hibákat, elősegíti a városok, községek népét a megélhetésre. Igen, a megélhetésre. Hisz az utóbbi időben a városi élet nem egyéb, mint ezrek, tízezrek naponkint való elkeseredése, nyugtalansága, amiért még mindig nem élvezhetik minden oldalról azokat a kívánatos és szükséges előnyöket, amelyeket egy-egy városnak, vagy községnek meg kellene adnia a lakosságnak. E megállapítás után pedig, ha elfogadjuk azt az egyszerű igazságot, hogy igazi városi életet csak igazi városi polgárok alkothatnak, — hözzá fűzzük azt is, ami hozzátartozik, hogy: a városi kluboknak, egyesületeknek és mindennemű szabad testületnek itt nagy föladatuk van. Épen emiatt megjegyezzük most, hogy esodálkozunk azon, milyen felületes programmal készülnek egyesek és egyesületek meg testületek a városatya-választásokra. A legtöbb esetben nincs részletes program. Csak részletes korteskedés van. Szimpátia és megszokás és közömbösség is előtérben mutatkozik. Meg túlságosan előre tolják az országos politikai pártállásokat — a városi és községi politikai pártállások rovására. Pedig csakis, szinte kizárólagosan a városi politikáról kellene szólni a választás elótt. Mert ; igy megnyugodhatnánk, ' hogy a választás után is arról lesz mindig szó. Egységes, céltudatos városi politika pedig kíváltképen fontos már ma, amikor az állam és a községek kulturai, közigazgatási és sok • egyéb költségei oly óriási mértékben növekednek, hogy az eddigi jövedelmi források elégtelennek. bizonyulnak. A legtöbb városunk a termékeny Délvidéken is küzd a deficit ellen, évek óta mindjobban. És a deficitet jobb ügyhöz méltó ügyességgel hol takargatjuk, hol kuruzslással iparkodunk gyógyítani. Például Szegeden bizunk szentül a város egészséges, lendületes fejlődésében, bizhatunk is, mostanában különösen. De minthogy tapasztalati igazság, hogy egy fejlődés soha nem lehet egyenletes, minden kis hullámvölgy a fejlődés menetében zavarba hozhatja és nem egyszer zavarba is hozza. Aztán az is igaz, hogy professzori elméletek szempontjából nézni a dolgokat nem lehet, mert az egységes elméletek bármennyire tetszetősek is, a gyakorlati embert ritkán nyugtatják meg, mert érzi, hogy az elméletek gazdasági és társadalmi élet terén még távolból sem olyan készek, hogy tökéletesen meg lehetne bízni bennök. Nem is az elmélet okozta az uj szellem elkövetkezését, hanem az élet szükségessége, keserű kényszere. Az élet küzdelmei valósággal országos, sőt európai áramlatot eredményeztek a községesités és államosítás érdekében. Az okok minden tájon, mindenütt hasonlatosak egymáshoz. A népességi viszonyok, a megélhetés lehetősége, a küzdelmekben való siker vagy sikertelenség, minden nap, minden óra, minden egyes ember életviszonya leszűrik a tanulságot, azt, hogy jobb viszonyok kellenek, ha már egyszer erősen rosszabbodtak a viszonyok a községekben, városokban elsősorban. És itt kinálkozik föl a tanulság. Az, hogy a város, a község képviselőtestülete minél tökéletesebben városi, községi«képviselőtestület legyen. Csakis a saját községe politikáját űzze, de azt se sablónnal, ne általános, évtizedek óta agyonhangsulyozott jelszavakkal, amelyek nagyon súlyos szavak 'lehetnek bár, de nagyon keveset jelentenek. üj szellem kell ide is. a községi politikába. Nem pedig kortesbeszéd, amely ugy kezdődött mindig, hogy: szeretett polgártársak, látjátok, milyen sok kellene néktek, válaszszatok meg. És ugy végződött mindig, hogy: minden maradt a régiben. Nem jelszavak kellenek, hanem községi politika. Megállapítása annak, hogy mi kell Szeged fejlődése érdekében, hogy mi kell Szabadka érdekében. Megállapítása annak, hogy micsoda akadályok vannak Nagybecskereken és mik az akadályok Karánsebes fejlődésében. Szóval, külön-külön községi politika kell mindenhová, külön program kell, részletesen, öntudatosan kidolgozott. Mert csakis igy fejlődhetik a város és a község öntudatos tervek szerint, csakis igy nem érheti gazdasági vagy más irányú megrázkódtatás. És csakis'igy nyerhetünk helyi kőrtesbeszédek helyett községi politikát, ami bizony sok helyen, több esetben ugy van meg, hogy nincs. A képviselőház ülése. — Nyugalmas vita a pörrendtartás körül. — (Saját tudósítónktól.) A képviselőház szombaton folytatta a polgári pörrendtartás tárgyalását. Valószínűleg két-három napig tart a vita, ennyi ideig fognak beszélni Székely igazságügyminiszter javaslatáról. A jövő hét csütörtökjén már az indemnitás kerül napirendre, azután zavartalanul folytatni fogja a képA-iselőház munkáját, egymásután tárgyalják le az országot érdeklő reformtérveket, Feltűnő nyugodtsággal vitatják meg a napirendre került javaslatot, ez volt a mai napnak is a tanulsága. Ez a tanulság pedig érdemes a följegyzésre. A szombati ülés féltizenegy órakor kezdődött. Elnök: Návay Lajos. Jegyzők : Rudnyánszky György, Mihályi Péter, Zlinszky István. A mult ülés jegyzökönyvének fölolvasása és hitelesítése után fölolvassák az interpelláciőskönyvet, amelyben két bejegyzés van: 1. Ugrón Gábor interpellációja a miniszterelnökhöz a közös külügyminiszternek a horvát bánnal történt tárgyalásairól; 2. Bartha Ödön szerdáról elmaradt interpellációja a miniszterelnökhöz a horvát politikai akció tárgyában. A Ház déli egy óra után tért át az interpellációkra. (A polgári pörrendtartás) javaslatának tárgyalása következik ezután. Sziveik Imre (nemzeti munkapárti): Legőszintébb elismeréssel adózik a javaslatnak és alkotójának, akivel a főbb szempontokra nézve teljesen egyetértésben van. Csupán a bírói kiképzésre nézve vannak kívánságai: az, hogy részint a képesítési, részint a gyakorlati idő kiterjesztessék és a kiképzés intenzivebb legyen. Kevesebb bíró és több fizetés — ez a gyakorlati mesen folydogáló csermelyek csobogása hív ismeretlen tájak felé méla álmodozásra. Náci bácsi beszéde nyomán is megindulnak olykor ezek a szines lepkék, a múltnak bájos emlékei. Ilyenkor csönd támad közöttünk, hallgatunk, fürösztjük a lelkünket a mesék harmatesőjében. Az öreg pedig beszél, őszinte, meleg szivének fénye beragyogja kék szemeit, az arcán pedig a még el nem lobbant benső láng viszfénye piroslik. .— Akkor még valamivel fiatalabb voltam, — kezdte egyszer a beszédet, — a szemem is jobb volt, a lábam is jobb volt, mindenem jobb volt, csak a gyomrom nem volt jobb, mert az ma is teljesen harcképes . . . — Pedig az a fődolog. — No nem egészen, — jegyezte ineg lapos szempillantással és igen komolyan, ugy, hogy aki Náci bácsit körülményesebben nem ismeri, el se hinné, hogy a pilátusi intés mögött még egy hátsó gondolat is rejtőzik. — Én legalább ugy tapasztaltam, hogy vannak, akik mást tartanak fődolognak, nem a gyomrot. — Csodálatos, — esik a beszédbe egy ingerkedő, — a kazánnál is lehet lényegesebb valami? Hiszen ez fiit, ez adja ineg az embernek a kedélyt, hangulatot, éhes gyomorral még a beszéd se esik jól. Egy pajzán kézlegyintés után, mely annyit jelentett, hogy: hagyjuk na rá! . . . tovább folytatta: — Valamivel hamarabb hazamentem a hivatalból, hogy a tizenegy órakor induló vonattal elutazhassak. Tetszik tudni, havonkint egyszer-kétszer ki kell menni az embernek, ha már gazdasága van, megnézni, hogy nő-e a fű. — Fii? — No igen . . . Hiszen az egyre megy. Ha a fű nem nő, akkor más se nő. Tudnivaló ugyanis, hogy Náci bácsinak előkelő, uri hivatalán kivül a négyszáz holdas feketén is van foglalkozása. Ősi birtok ez, mely a gazdálkodási hajlammal együtt apáról fiúra száll. Hivatal nélkül azonban ez a tekintélyes birtok ép oly csonka lenne, mint a hivatal birtok nélkül. Némely embert nem elégit ki a földdel Járó gond és munka, valamint a tekintély sem, amit a világon a legideálisabb foglalkozás: a földesuraság nyújt; viszont a hivatal után járó kilencedik rangos fizetés sem elégit ki, ha évenkint a buza, rozs, burgonya, szőlő, no meg néhány ökör és pár száz bürge ára nem toldja meg néhány száz koronácskával a gázsit. — Azért kell ilyenkor valamivel hamarabb hazamenni, hogy legyen az embernek ideje ruhát váltani. Városi ember persze azt nem érti, hogy miért kell az embernek ruhát váltani, ha kimegy a tanyára. Először vonaton megy, azután kocsira ül, kint a földeken, az illatos, szép kövér gabonaföldekén pedig legföljebb a csizmája lesz sáros. Ez a kintvaló sár még rondaságában is különb, mint a városi. Idebenn az emberi gyarlóságok nyomai éktelenkednek rajta, odakint pedig az áldás fényében úszik minden talpalattnyi hely. A sár tehát, ami odakint rátapad az ember lábbelijére, teljesen fölöslegessé teszi, hogy emiatt külön átöltözködjék. Azonban hát nem is emiatt történik a ruhacsere. Másért. Különböző okokért. Részint szokásból, leginkább pedig azért, hogy az ember külsőleg körülbelül egyivásu legyen azokkal, akik ünneplőruhát csak akkor vesznek magukra, mikor a napot lopják. A paraszt hétköznapon egészen más szemmel nézi uri gazdáját, ha nincs léhamódra kipöttyentve. — Hát el is kászolitottam magámat, ugy tanyaiasan. Rossz gúnyában, csizmásan, meg tavalyi kalapban. Kopott ernyőt vettem a kezembe, a zsebembe pedig egy kurtaszáru pipát tettem, mert az ember sohasem tudja, hogy hol éri az eső és az unalom. Unalom ellen pedig a pipázás kitűnő- arkánum .. , — Nevetik az urak!? — szólt némi kis szünet után Náci bácsi. — Kár. Tessék megpróbálni. Eredeti ötleten önkénytelenül mosolyog az ember. — Hódmezővásárhelyre délre ér a vonat. Rendszerint ugy irányítom a dolgot, hogy a kocsimat a Sas elé rendelem. Előbb megebédelek s csak azután megyek ki a szállásra . .. Hát. ekkor is ugy történt. Amint megérkezem és jobb étvágyszerzés okáért begyalogolok a városba, egyenesen a Sasnak tartok... Nagyobb igazság okáért meg kell említeni, hogy a vásárhelyiek is buvocskát játszottak akkor, amikor a vasutat építették, Éppen, mint a dorozsmaiak. Ezek meg különösképpen kifogásolták, hogy a sínpár dorozsmai földön haladjon. A vásárhelyiekbe is beleszorult a kemény magyar vér, fittyet