Délmagyarország, 1910. november (1. évfolyam, 136-160. szám)

1910-11-18 / 150. szám

1910 november 18 DEIMAGYARORSZAG 8 ós 32. §-okra, melyeknek megszüntetése a nép­iek elsőrendű érdeke. Lelkiismeretlen keres­kedők egész országrészeket tettek tönkre a negyvenéves rendszerrel és mindenki tudja, hogyha a lelkiismeretlen cégek valamelyike által bepörölt vidéki kisgazdák közül egy vé­letlenül megjelenik a budapesti járásbiróságon) a felperes cég tévedésnek minősíti az ellene indított pört és még a költségeit is megtéríti. Persze, a többi, meg nem jelent alperesből bő. ven fedeződnek ezek a költségek. Az ügyészi beavatkozást közjogellenesnek tartja, mert beavatkozási jogot biztosit a ma­gán- és családi életbe egy, a kormányhatalom­nak mindenkor alávetett törvényes szervnek. A törvényjavaslatot egyébként a maga és pártja nevében, általánosságban elfogadja. (A néppárt nevében.) Simon yi-Semadai>i Sándor szólt a javaslat­hoz. Eleve kijelenti, liogy pártja a javaslat elten foglal állást, mert olyan akciók nyomait látja, melyek a javaslat szociális tendenciáit anti­szociális irányba terelték. Elsősorban is a szó­beliség kiterjesztése ellen vannak kifogásai. A szóbeli eljárás tökéletlensége tette, hogy ná­lunk olyan birák nevelkedtek, akik abban a hitben élnek, hogy ők nem jogot állapítanak meg, hanem igazságot szolgáltatnak. No, hát köszönöm a bíráknak ezt az igazságszolgálta­tását. Kelemen Samu : Hiszen ez a kötelességük. A birák keresik az igazságot. Polúnyi (iéza : De még nem találták meg! (Mozgás.) Simonyí-Semadam Sándor : A szóbeliség el­vének kiterjesztése ellen szól a mostani gya­korlat is, továbbá az az elmélet is, hogy min­den szóbeliségnek írásbeli megállapítás az alapja. Ezután részletesen tárgyalja a javaslatot. Ki­fogása van a külső formája ellen, majd a keres­kedők ellen intéz támadást, mondván, hogy tizen­nyolc millió magyar érdekét akarja föláldozni néhány kereskedő érdekéért. Kelemen Samu: Tizennyolcmillió magyar: az más kérdés ! Simonyi-Semadam Sándor: Az angol alkot­mány alaptétele, hogy senki illetékes bírósága elöl el ne vonassák. Ezt akarja most n ál utak megdönteni egy osztály, amely ellensége az elszakadt. A kis szamárcsikó mellette bak­tat. Odaérnek a nyájhoz, mikor egyszerre egy másik nyii süvit feléjük s belefúródik a szamárcsikó nyakába s inogva megáll benne. Asszárkadon nem tudja, nem akarja csika­ját elhagyni. Megáll mellette. A kis szamár­csikó megpróbál fölállani, de összerogy. Rettenetes kétlábú lény, egy ember érke­zik hozzájuk és elvágja a szamárcsikó nyakát. — Ez lehetetlen, ez is csak álom! — gon­dolja Asszárkadon. S nagyot erőlködik, hogy fölébredjen, Föl­sikolt ós ugyanabban a pillanatban kidugja a fejét a medencéből és maga mellett látja az aggastyánt, aki a korsóból a maradók vizet fejére önti. — Oh ! Hogy kínlódtam ! S milyen liosszu álom volt! Oh ! Milyen szép itt ! •— szólt Asszárkadon. — Hogyan ! Sokáig tartott ? Csak épen, hogy alámerítetted a fejedet a víz alá és aztán rögtön kihúztad belőle. Hisz látod, még nem is töltöttem ki mind a vizet a korsóból. Megértetted már most? Asszárkadon nem felelt az aggastyánnak; csak nézte, nézte borzalommal. — Megértetted most, hogy Lahillié te vagy és hogy a katonák, akiket leöldöstél -— ugyancsak te vagy. És az állatok, ame­lyeket leöltél a vadászaton és fölfaltál lako­máidon — szintén te voltál. Te azt gondol­tad, hogy az élet csak te benned van, de én megszabadítottalak attól a tévedéstől s megmutattam neked, hogy másoknak ártván, magadnak ártasz ; másokat kínozván, maga­dat kínozod. Az élet mindenben egy s en­nek az életnek csak egy része az, ami ben­ned megnyilatkozik és a benned élő életnek előjogoknak, de amely él ezzel a harmincesz­tendős, jogi tévedés okozta előjogával. Foglal" kőzik Székely igazságügyminiszternek azzal a nyilatkozatával, melyet az tegnap tett az agrá­rius deputációnak. A miniszter szavait nem ta" lálja megnyugtatónak. Nem is Ígérte meg a harminckettedik szakasz re ionnál ás át, csak a harmincegyedik szakaszba ígért módosítást. — Sándor Pál képviselő ur a fejét csóválja erre.. • Sándor Pál: Hát már ez se szabad V (Derültségé Simouyi-Semudam Sándor: Sándor Pál ur a fejét csóválja s ezt értem, mert ö benne össz­pontosul most a kereskedői osztálynak ez a mozgalma, amely úrrá lett minden vonalon ós amely nem tiir meg ellentmondást. Símonyi-Semadam beszédű közben az elnök rendreutasítja Szmrecsányit, mert folytonosan közbeszól. Beszédét azzal végzi, hogy pártja még nem tudja, hogy a javaslat elten, vagy mellett foglal állást. Az elnök ezután öt perc szünetet adott. Szünetután CsermákErnö(pártonkiviili függet­lenségi) hosszadalmasan kritizálta a javaslatot. Különösen kifogásolta, hogy a tanú vallását a javaslat szerint a bíró tiem kérdezheti meg. Az Ítélettel szemben való ellentmondás joga sze" riute ártani fog a bíróság tekintélyének. Kérte a községi bíróságok hatáskörének kitágítását­A javaslatot különben elfogadta. Szabó István (nagyatádi) beszédének holnapra halasztását a Ház megengedte. Az ülés háromnegyed kettőkor végződött. A képviselőház a pénteki ülésen folytatja a perrendtartás vitáját. Holnapra várják Sziveik Imre és Folóuyi Géza fölszóialását. Tárgyalások az Osztrák-Magyar Bankkal. — fi jegybank hozzájárult a kompromisszumhoz.— (Saját tudósítónktól.) Bécsbőt jelentik: El­határozott dolog; h°gy a héten íőtanács­ülés lesz Budapesten a bankszabadalom és a készfizetések fölvétele tárgyában. Ez előre­látható volt, csak még a határidőt kellett megállapítani a tárgyalások megkezdésére. Mivel a két kormány között a készfizeté­sek fölvételé és a bankszabadaloni' tárgyá­ban megegyezés jött létre, — most már ineg­egyedül csak ebben a részében javíthatod vagy rosszabbíthatod, gyarapiíhatod vágy ki­sebbítheted az életet. Megjavíthatod magad­ban az életet, de csak ugy, ha lerombolod azokat a korlátokat, amelyek a te életedet a többi teremtményétől elválasztják; ha ugy te­kinted a többi teremtményt, mint önmaga­dat és ugy szereted őket. Csakis igy gyara­pithatod a magad életét. De megrontod éle­tedet, ha életnek csakis a saját életedet ismered el s ha ugy gondolkodol, hogy gya­rapítani tudod saját életed javait a mások élete javainak rovására. Mások életét meg­semmisíteni nincs hatalmadban. Azoknak az élete, akiket megöltél, látásodon kivüí esik. de nincs megsemmisítve. Te azt gondoltad, hogy meghosszabbítód az életedet és máso­két megrövidíted, hanem ezt nem tudod megcselekedni. Az élet számára nincs sem idő, sem tér. Egy percnek az élete és ezer esztendőnek az élete a te életed s a látható és a láthatatlan világ minden lényének élete egyenlő. Az életet nem lehet megsemmisi­teni és nem lehet megváltoztatni, mert egye­dül csak az élet van, minden egyéb csak látszat. Ezeket mondván, az aggastyán eltűnt. Másnap reggel Asszárkadon király meg­parancsolta, hogy Lahillié és a foglyok kín­zását szüntessék be s bocsássák őket sza­badon. Harmadnapra pedig magához hivatta fiát, Asszurbanipált s átadta neki a királyi jogart. 0 maga egy pusztaságba vonult vissza, ahol elmélkedett azon, amit igy megtanult. Később zarándokúira kelt, városról-városra, faluról­falura járt s az embereket arra tanította, hogy az élet egy és hogy csak maguknak ártanak, ha másoknak akarnak ártani. kezdik a tárgyalásokat az Osztrák-Magyar Bankkal. ** A íJélnlagyurország már megírta, hogy a miniszterek és szakreferensek már tárgyal­tak a bank vezetőivel és fokozatosan teljes megegyezés jött létre köztük a kilátásba he­lyezett intézkedéseket illetőleg. A múlt csü­törtökön tudatták a bank főtanácsával az uj bankszabadalom tartalmát és bizalmas ülésükben a főtanácsosok kijelentették, hogy egyetértenek azzal. Most azután hivatalosan adják tudtára a bank vezetőségének és ezen a réven a főtanácsnak is elfogadásra ajánlják. Eredetileg az volt a terv, hogy a két mi­nisztérium közös jegyzéket intézzen a bank­hoz, az idő rövidsége miatt azonban eltér­nek ettől a tervtől. Valószínű, hogy a kor­mányok megállapodását jegyzőkönyvbe ve­szik a kormány képviselői és a bank köze­gei. Ez holnap, vagy holnapután történne meg. Budapesten főtanácsaién lesz szombaton, amelyen a jegyzőkönyvet hivatalosan'elfoga­dásra ajánlják. A bank rendkívüli közgyűlése az uj pri­vilégium föiött csak akkor lesz, ha ezt a két parlamentben elfogadták. A két parla­ment legközelebbi ülésében terjesztik elő a minisztériumok, hogy a dolgot mielőbb le­tárgyalják. A bank közgyűlése december má­sodik felében lesz. Szomorú öregek. — Látogatás Simon Ákos szüleinél. — (Saját tudó silónktól.) A szegedi nagy pör Simon Ákos dr szegedi táblabíró és Pelrovits Mihály battonyai főszolgabíró ügye, még min­dig foglalkoztatja a közvéleményt. Afölött vitáznak még ma is, miképen juthatott ennyire, hogyan mérgesedhetett el ez az alapjában véve ártatlan civódás. Tudósítónk fölkereste Simon Ákos táblabíró szüleit Aradon, a Kossuth-utcai lakásukban. A táblabíró édesapja, Simon Gábor dr ügyvéd» egyike azoknak a régi jó magyar típusoknak, akiknek fajtájából ma már alig találunk egyet­kettőt. A kora alkonyatban csöndesen üldögélve beszél­get feleségével, egy simára fésült, őszhaju ur_ asszonynyal az ódonbutorzatu szalonban. A feliérszakállas, magyar ruhás, hosszú pipából szipákoló öreg ur, aki már régen fölhagyott a fáradságos ügyvédi teendőkkel és az egyszerű rubáju, csöndes, de tiszteietet parancsoló nem­zetes asszony a régi jó táblabírák korába va­rázsolnak vissza. Most is épen a fiuk dolgáról beszélgetnek és panaszkodnak egymásnak, hogy milyen rosszak is az emberek. — Épen most is a fiunk bajáról beszéltünk — mondta az úrasszony belépő tudósítónknak. — Milyen rossz is a világ, hogy a szájára vette a szegény Ákos fiunkat. — Pedig hogy szerették őt Battonyán — folytatta az öreg ur lassú hangon felesége sza­vait. — Milyen szépen irtak róla a lapok is minden előléptetése alkalmával, — Aztán — mondja az úrasszony — szegény fiunkat most még egy másik csapás is érte. Az apóséd halálra gázolta a vonat. Épen most kaptunk tőle levelet. Az öreg ur aztán előveszi a gyászkeretes leyelet és öreges szemeivel sillabizálva, akadozva fölolvassa : „Edes jó apám! Kedves soraid megkaptam"» (tudniillik — magyarázza — kérdezősködtem tőle, hogy mi van az ügyeivel) ¿örülök, hogy mamával együtt mindketten egészségesek vagytok. Szegény apósom halála alkalmából kifejezett részvételért fogadjátok köszönete­met. Szegény szerencsétlenül járt, a vonat elütötte. Az állomáson kiviil állott meg a vonat és ő azt hívén, liogy a rendeltetési állomásra beérkezett, leszállott és eközben indult meg a vonat, amely maga alá kapta és összezúzta. A Petrovits-féle ügy bezáródott, sajnos, az én hátrányomra. Ádáz dühvel rontottak ne-

Next

/
Oldalképek
Tartalom