Délmagyarország, 1910. november (1. évfolyam, 136-160. szám)

1910-11-11 / 144. szám

1910 • november 11 DELMAGYARORSZÁG 7 Nagy Zoltán: A közjegyző ur ajánlotta Verhovaynénak, hogy hagyjon valamit a Simongyerekekre. Talán ... ez .. . nem íelel meg a közjegyzői hivatásnak? A tanú: Miért ne ? Ez korrekt dolog volt. Nagy Zoltán: Mi volt az a csekély emlék, amelyét Simon kért a gyerekei számóra? A tanú: Nem tudom. Nagy Zoltán: Talán valami aranyfüggőkről volt szó? A tanú: Igen, valami antik függőről. Nagy Zoltán: S ez ön szerint csekélység ? Egy aranyfüggő ? Á tanú: Én nem ismerem az értékét. Az ügyese.:. Mások is megkérték már, hogy valamelyik rokonuk végrendelkezésénél gondoljon reájok? A tanú: Hogyne. Beteget sokszor muszáj is egyre-másra figyelmeztetni. A védő : Törvényes, korrekt dolognak tartaná ön azt, hogy a leltározására bízott holmikból ajándéktárgyakat vigyenek el, mikor nincs ott minden örökös? A tanú: Hát ez tilos. A védő': S nem tudja, hogy ön ép azért mondott le a leltározásról, mert Simon Ákos dr emléktárgyakat követelt öntől ? A tanú: Lehet, nem emlékszem rá. Az elnök: 'Megállapítom az elnöki iratokból, hogy Simon Akos dr akkor, amikor ön, közjegyző ur, a leltározást"kapta a bíróságtól és ezt visszaadta, nem is volt Battonyán, hanem a Csorbái-tónál nyaralt. A tanú : Nem lehet az, mért Battonyán beszéltem vele. Az elnök: Dehogy beszélt. Hisz ebből az időből levelek vannak, amelyeket ön irt neki Csorba-tóra és ő irt onnan vissza. Tehát ön tévedhetett, amikor azt mondta, hogy a leltározásról azért mondott le, mert Simon Akos emléktárgyakat követelt öntől. — Milyen viszonyban van ön most Simon Ákos dr-ral? A tanú: Most nem vagyunk joviszonyban. Ezután Mogyoróssy Elek dr földbirtokost hallgatták ki. Az elnök: Jelen volt ön a Verhovayné végrendeletének a megírásánál ? Á tanú: Igen. Az elnök: Van-e tudomása arról, hogy Polgár közjegyző kért© Verhovaynét, hogy hagyjon Simon Ákosra is valamit? A tanú: Kérte, ügy, hogy egészen feltűnő völt. Verhovayné erre kijelentette, hogy Simon Akós neki nem rokona és így nem hajlandó rá hagyományozni semmit. Polgár közjegyző könyörgésére mégis engedett és ötszáz koronát hagyott rá, Az elnök: Mivel érvelt a közjegyző? A tanú: Azzal, hogy Simon szegény és gyermekei vannak. Az elnök: A hagyományok kifizetését önre bizták ? . A tanú: Igen. Az elnök: Mikor történt ez? A tanú: Nem emlékszem. Az elnök : Hogy történt az, hogy ön kifizette Simon örökségét? A tanú: Simon eljött hozzám és megkérj hogy fizessem ki neki az ötszáz koronát. Engem meglepett ez, mert hisz a fiókvégrendelet legvégén volt ő fölemlítve, de végre mégis kifizettem. Az elnök: Ismeri a Kövér-családot? A tanú: Igen. Az elnök: Tudja-e, hogy Simon rokona volt Verhovaynénak ? A tanú: Nem vettem észre és nem is tudom most sem. Az elnök: Simon rokona Kövéréknek ? A tanú: Nem tudom biztosan. Gerhauser szavazóbíró : Be van már fejezve a Verhovayné-féle hagyaték ügye ? A tanú: Még nem. Gerhauser szavazóbíró: A hagyatékot ezidö szerint ön kezeli ? A tanú: Igen. Gerhauser szavazóbíró : Bejelentette a bíróságnak, hogy Simonnak kifizette a hagyatékot? A tanú: Nem. Az ügyész: Adtak valami olyat ajándékba, ami nem volt leltározva? A tanú: Nem. Krenner dr védő : Jelen volt Simon a végrendelet kihirdetésénél? A tanú: Nem. .A vádlott: Van-e tudomása arról, hogy a végrendeletnek az a része, amely arra vonat" kőzik, hogy Simon Ákos ötszáz koronát kap' általános visszatetszét szült? A tanú: Igen. A tanú'megesketését függőben tartják. A következő tanú Vajda Pál, aki szintén jelen volt a végrendelet készítésénél és tud arról, hogy Polgár kérte Verhovaynét, hogy Simonnak is hagyjon valamit. Roser Sándor a következő tanú,aki lényegében ugyanazt vallja, mint Vajda. Utána Fodor Manó községi főjegyzőt hallgat" ják ki. Az elnök: Van-e tudomása arról, hogy a Verhovayné végrendeletének készítésekor Pol" gár kapacitálta a végrendelkezőt, hogy Simonra ]s hagyjon valamit? A tanú: Többtől hallottam. Gerhauser szavazóbíró: Visszatetszést szült, hogy Simonnak kifizették a hagyatékot? A tanú: Igen. Gerhauser szavazóbíró: Mi keltett visszatetszést, az, hogy Simonra hagyományozott, vagy hogy előbb fizették'ki neki, mint a többinek? A tanú: Mindkét esetben. Lakatos Árpád ügyvéd tanúkihallgatása következik. Lakatos csak annyit tud, hogy Polgár újságolta neki, hogy Verhovayné végrendeletét elkészítette és sikerült Simon Ákosnak is juttatni a hagyatékból, A tanú megesketését függőben tartják. Ezután Elesánszky Kázmér dr-t hallgat, ják ki. Az elnök: Van-e tudomása arról, hogyPolgár erőszakkal hagyatékot könyörgött ki Simon 1 észére Verhovaynétól ? A tanú: Csak annyit tudok, hogy mikor hírül hozták a kaszinóba a Verhovayné-féle végrendelet tartalmát, Simon izgatott hangon kérdezte: „Hát én nem kaptam semmit?" Ezután vette a kabátját ós idegesen elsietettUgy láttam, mintha a. közjegyző úrhoz ment volna. A tanú megesketését függőben tartják. Zilahi Kálmán jelentéktelen vallomása után Váflay Albert királyi járásbirót hallgatják ki Az elnök fölolvassa a törvényszék elnökének az engedélyét arra nézve, hogy Vattayt a hivatalos titok betartása alól fölmenti. Az elnök: Mit tud erre az ügyre vonatko zólag? A tanú erre elmondja, hogy annakidején fölkereste őt Polgár, közjegyző és azt mondta neki. hogy menjen el Simon Ákoshoz, mert hivatja. Erre fölkereste Simont, aki az íróasztala mellett ült és a törvénykönyvnek az örökösödési eljárásra vonatkozó harminchetedik szakaszát olvasta föl. Erre félbeszakította, mert tudta, hogy ez azt tartalmazza, hogy ebben a hagyatéki ügyben a közjegyző is megbízható az ügyek intézésével. Erre Simon kérte, hogy bízza meg Polgárt. Az elnök: Ezután mi történt? A tanú: Másnap megjelent nálam Polgár és kért, hogy bízzam már meg. Erre én azt feleltem, hogy legyen türelemmel. Az elnök: És Polgár erre mit válaszolt? A tanú: Azt, hogy Simonnak szüksége van a pénzre, mert fürdőre akar menni. Ezután folyton a nyakamra járt. Miután a halálesetfölvétel megérkezett, az iratokat átadtam a főjegyzőnek. Nemsokára megtudtam, hogy Polgár lemondott a megbízatásról. Ekkor találkoztam vele és megkérdeztem, hogy miért tette ezt? Ö azt felelte, hogy nagy oka volt. Később megmondta, hogy az az ok az volt, hogy Simon rá akarta bírni arra, hogy a hagyatékból az ékszerek egyrészét tartsa meg, a másik felét pedig adja az ő gyermekeinek. Miután a tanú a hosszú kihallgatástól kimerült, az elnök a tárgyalást délután négy óráig felfüggesztette. A délutáni tárgyalás. Az elnök délután négy órakor megnyitja a tárgyalást. Az ügyész uj tanuk megidézését kéri, a kibicpénzek tárgyalásánál fölmerült tények igazolására. Krenner dr védő ezt fölöslegesnek tartja. Ezzel szemben azt indítványozza a Verhovay hagyatékra vonatkozólag, hogy Simon Ákos okiratokkal bizonyítsa a Kövér-, illetőleg a Verhovay-családdal való rokonságát. Petrovits vádlott kéri Návay Tamás, Csanádmegye volt főispánjának beidézését, aki — állító" lag — ezt a kijelentést tette Petrovits előtt: Sokat hallottam már erről a maffiáról. Azonkívül Hervay István megidézését, aki azt mondta erre : Hallottam az apámtól, hogy Simon hozzáférhető ember. A törvényszék elveti Návay kihallgatását, ellenben Hervay kihallgatását elrendeli. Ezután Vattay kihallgatását folytatták. Reiniger: Hogyan fogadta Polgár nyilatkozatát, hogy visszautasítja a megbízatást? A tanú: Elámultam. A védő: Hitt-e a szavainak? A tanú: Ez, kérem, egyéni vélemény. Krenner dr védő: Panaszkodott önnek Heine« Géza járásbíro, hogy Simon Ákos befolyásolta őt ? A tanú: Igen. Többször mondta Heincz, hogy | Simon szólt neki: miért nem engedte meg, hogy nagy dijakat számolhasson föl a közjegyző. Krenner dr védő: Feszült viszonyban voltak? A- tanú: Igen. Mikor én Battonyára jöttem, egyszer meglátogattam vele együtt Simont, amikor a többek között azt mondta neki j hogy: „agyonminösitelek ugy, hogy belédöglesz/ A tariu megesketését elhalasztják. A következő tanú Heincz Géza. Az elnök: Befolyásoltatott-e a Verhovay-féle hagyatéknál, hogy Fodor helyett Polgár bízás sék meg ? A tanú: Nem. Az elnök: Szólt önnek Vattay, hogy Polgárt bizza meg a hagyaték elintézésével? A tanú: Igen. Mondta, hogy már megígérte Polgárnak, hogy öt fogják megbízni. Az elnök: Tudja azt, hogy Simon megkapta az örökséget, mielőtt még a többiek kaptak volna valamit? . A tanú: Mogyoróssytól tudom. Gerhauser ' szavazóbiró: Tud-e arról, hogy Polgár befolyást gyakorolt Verhovaynéra abban, hogy hagyományozzon Simonnak is? í A tanú: Nem. Az ügyész: Tud-e arról, hogy a vádlott a?, irattárban megtekintett egyes ügyiratokat vagy kérdezősködött azok iránt? A tanú: Nom. Nem is kérdezősködött. Krenner dr védő: Mit mondott Simon, miért kell Polgárral csínján bánni? A tanú: Azt mondta, hogy a fia el fogja venni a táblai tanács elnökének a leányát. Vallomásának többi részében nagyban megerősíti Vattay vallomását, A tanú megesketését függőben tartják.Tizenöt perc szünet után folytatják a tárgyalást. Hoffmann Antal dr orvos tanúkihallgatás* következett ezután. Az elnök: Van-e tudomása arról, hogy Polgár miért mondott le a megbízatásról ? A tanú: Igen. Mondta, hogy milyen furcsa, helyzetbe hozta őt Simon Ákos azáltal, hogy fölkérte arra, hogy ékszereket szerezzen a számára a hagyatékból. A tanút megesketik. Az elnök áttér az ötödik vádpont tárgyalására. Ebben az ügyben először Dörner József esperest hallgatják ki. Az elnök: Önt Simon Ákos arra akarta rábírni, hogy a Nyéki-féle hagyatékot Polgárral intéztesse el? A tanú: Igen. Azt mondta, hogy ez volna a legjobb.