Délmagyarország, 1910. november (1. évfolyam, 136-160. szám)

1910-11-11 / 144. szám

6 DÉLMAGYARORSZÁG 1910 november 11 Ennél a pontnál Holló Lajos, Bakonyi Samu és Apponyi Albert gróf sorolták föl észrevételeiket. Ezek elhangzása után Hoffmann Hugó beszélt. Hangsúlyozta, hogy a hadügyminiszter az előző kormány hozzájárulása nélkül semmitsem tett. Amint a válság kialakult, a szükségletek is minduntalan nagyobbodtak. Erről a kormányt esetröl-esetre értesítették. Ezek a kiadások pedig a barcképesség okából föltétlenül szükségesek voltak. A delegáció többsége ezt a tételt is elfogadta s ezzel a mai ülés anyagát kimerítették. Ezután az elnök a holnapi és a legközelebbi ülések napirendjét tűzte ki. Eként pénteken a tengerészeti albizottság jelentését tárgyalják. Azután a külügyi, a zárószámadási és végül a pénzügyi albizottság jelentése kerül sorra. A bizottságnak ezzel a határozatával az elnök a mai ülést berekesztette. Színházi műsor. November 11, péntek: A.kormánybiztos, szatirikus korrajz. Bemutató. (Páros '/(-os bérlet.) 12, szombat: Bánk bán. Díszelőadás a Makó-szobor alapja javára, bérletszünetben, huszonöt százalékos áremeléssel. „ 13. vasárnap d. «.: YarázskeringS,.operett, „ 13, ,, este: A kormánybiztos. (Páratlan s/3~os bérlet.) „ 14, hétfő: A kormánybiztos (Páros ' -,-os bérlet.) „ 15, kedd: Troubadour. opera. (Páratlan 1 3-os bérlet.) „ 16, szerda: Beulemans kisasszony házassága. (Páros - '3-0! bérlet.) „ 17,- csütörtök: Amihez minden asszony ért, (Páratlan "/s-os bérlet.) n 18, péntek: A muzsikusleány. (Páros 1 ,-os bérlet.) „ 19, szombat: Vándorlegény, operett. (Páratlan \5-os bérlet.) „ 20, vasárnap d. u.: A csikós, népszínmű. n 20, „ este: Vándorlegény, operett. (Páros »j-n.» bérlet.) „ 21, hétfő: A kormánybiztos. (Páratlan ',3-os bérlet.) Az istenigazolás. — Wedekind legújabb színjátéka. — A berlini kis színházban, régi óhajnak engedve, Wcdekm,d-esté[y% rendeztek, ahol Wedekind Cenzur-ydt adták, amely müvét a szerző „Tbeodice egy fölvonásban" nevezi. Ez a szó Theodice, a görög isten és igazolás szavakból képződött és isten igazolását jelenti a váddal szemben, mely szerint' ő az oka a földön történő bűnöknek és rosszaságoknak. A Theodice magyarázatát legjobban Hiób könyve adja meg. Egy másik híres „Theodice"-t L&ibnitz irt. Csodálkozva látják ez egyfelvonásos darab címéből, hogy Wedekind önmagát vallásfilozófusnak tartja. A darabot tehát Theodice-nek nevezik. Egy »zerzö sem tud eredetibb és mély értelmübb eimét adni, mint Wedekind. Azonban azért, mert Wedekind darabját Theodice-nek nevezte, nem kell föltétlenül annak lenni. Nem is az. Isten igazolását a váddal szemben, mely szerint ö volna oka a földi bűnöknek — alig találjuk meg benne. Inkább Wedekind mentegetőzését látjuk, mint isten igazolását. Mindenesetre Wedekind sokat, beezél istenről és a vallásról. Mint például igy: „A vallás az ember egyetlen és legnagyobb ellenségét, a véletlent békókba szorítja." Általában a vallásra vonatkozó megjegyzéséi bapálisak és ami a legrosszabb, nem győznek meg, hidegen hangzanak és mesterkéltek. Wedekind már korábbi müveiben is foglalkozott vallási kérdésekkel. Valójában nemcsak uj erkölcsalapitónak, hanem vallási reformátornak is érzi önmagát. A Cenzur szintén egyik uj drámája Wedekindnek, amelyben szó van arról, hogy Wedekind „Pandora szelencé"-jét a papok befolyása alatt álló cenzúra betil totta. És ez nagy vallási vitára ad alkalmat. Hafmiller József egyike a jelenkor legjobb német kritikusainak. Érdekes tanulmányt irt Wedekindröl, amelyben a Cenzur-vól a következőkép nyilatkozik: „A Cenzur Wedekind autóbiogralikus drámái közé tartozik, akinek különben is szokása igazi egyéneket és eseményeket a szinpadra hozni és mindenekelőtt saját egyéniségét szívesen elénk állítja. Wedekind drámáiban sok az igazság, de éz csak reális és nem mesterséges." Wedekind saját ügyeit viszi a szinpadra, minden eseményből, amely rá nézve fontossággal bír, —müvet alkot. Kedvelői szatirikusnak nevezik, de mindamellett Heine és Byronhoz hasonlítják. A Cénznr-ban igen sok humor rejlik s Buridán és Kadidja jelenetében a következőket mondja: — Oly komolyan szeretném venni az életemet, mint ismerőseimnek egyike a tekedobást. Buridán szereti Ivadiját s mégis boldogtalan mellette, mert hiúsága gyötrődést okoz neki. A darab Buridán s Kadija párbeszédével kezdődik, amelyben Buridán elbeszéli, hogy házassága, szabadságát fékezi, míg Kadija azt veti szemére, hogy többé nem szereti öt, mert kedvenc dalait már nem a lovaglóostorral taníttatja be. A darab sajátságos eszmék bonyodalma, hiányzik belőle a harmonikus összefüggés, de mindamellett Wedekindet az ismert modern drámaíróvá emeli újra. * A Bartók-trió. Csütörtök este a szegedi Tisza-szálló diszterrnében összegyülekezett a legszebb közönség, — az uj szezon első hang* versenyére. A Bartók-trióval kezdődött a hangversenyszezon. Ma tste Bartók ült a fekete zongora mellé, Waldbauer fogta a hegedűt és Kerpely borult a gordonkájára. És a három müvészlélek mintha egy lélekké vált volna, — mintha egy lélek muzsikája suhant volna át a termen, át a sziveken. Nemcsak csupa eredeti fölfogást, megjátszást tükröztet ennek a három magyar muzsikusnak az előadő-muzsikáia, hanem az ö művészetük már evolúciója a zenének. Ahogy különválik és ahogy egyesül a muzsikájuk, az utolérhetetlen, csupa illúziót adó, ugy, hogy néha mintha csengetyük sikoltanának föl, máskor mintha harsonák rivallanának, — csak ha öntudatosan figyelni kezdünk, választjuk külön a zongora szóját, a hegedűt, a gordonka zengését. Ismételjük, az előadók muzsikájának egygyé váló ereje adja meg a Bartók-trió zenei evolúcióját, értékét. A műsoron Brahms és Beethoven egy-egy triója, üliopiu és az előadó Bartók müvei szerepeltek. Intelligens, megértő közönség volt, tehát páratlanul nagy Siker is. * A színházi siker. Nem uj dolog, hogy a közönséget nem lehet kiismerni. Darabok, amelyekről a kritika cSak vállvonogatva ir — nagy sikert arat és viszont mások, amelyekről a sajtó, az igazgató, az előadó-személyzet a legnagyobb elismeréssel szól, a közönséget hidegen hagyja. Például Cartiso Budapesten csak mérsékelten tetszett, ellenben Berlinben a szó szoros értelmében verekedtek a jegyekért. Cártíso vendégszereplése alkalmával egy berlini lap szerkesztősége körkérdést intézett több művészemberhez, hogy mi a véleményük a sikerről és mennyiben befolyásolja a siker alakításukat, játékukat. Alexander Richárd színigazgató és Berlin népszerű művésze igy válaszolt: Ez kell a színésznek, a taps, a láz, Az igazgatónak a teli ház. Nekem az szerez igaz örömet, Ha a közönség szívből, joizün nevet. Burieux Tilla igy nyilatkozott: A nyilt szilien való tapsot mindig barbárságnak tartottam, amely megaláz, kizökkent a hangulatból. A fölvonás végén kellemes a taps és szükséges idegeinknek, hogy a színpadi életből átvezessen minket a mindennapi életbe. Hempel. Frida operaénekesnö igy vélekedik: Az egyetlen, ami a művész törekvését, fáradozását "megjutalmazza, ami bátorítja, serkenti, ami föntartia és sarkalja kedvét, lelkesedését, amelylyel hivatásán csüng: az a taps. Engem roppant befolyásol a taps. Viharos tapsok boldoggá tesznek. Röviden: a taps művészeti élt tem szükséges kelléke. Massari Fritzi szubrett-énekesnö a következőket irta: Megdermedek, ha a taps elmarad; oly fontos nekem a taps, mint télen a fűtés. Sommerstorff • Ottó ezt irta: A fösvénynek nem oly kedves imádott aranyainak csengése, mint, a színésznek a taps, ha őszinte. Mert a taps az ideális jutalom a művész fáradozásaiért . . . A többi megkérdezett művész és művésznő is igy, vagy ezekhez hasonlóan felelt. És ugyanilyen lett volna a válasz, ha a világ bármély nemzetének művészeit kérdezte volna is meg az újság, mert a taps a színészeknek mindig és mindenütt éltetadó eleme volt és marad. * Két asszony szin«íarab|aí. S^.rah Bernhardt — mint Párisból jelentik — közvetlen amerikai utja előtt két érdekes francia nőiró darabját fogadta el egyugyanazon napon előadásra a színháza számára. Az egyik Judith Gftwíiey-nak (Théophile Gautier leányának) színdarabja, amelyet Pierre Loti egyik regényéből irt, a másik pedig Catulle Mendés özvegyének egy drámája. A baííoriyai botrány a bíróság elölt. — A tárgyalás második napja. — (Saját tudó silónktól.) A mai tárgyalás iránt általános érdeklődés mutatkozott. Ezúttal a Verhovayne'-fé 1 e hagyatékra vonatkozólag hallgatták ki a tanukat, akiknek nagyrésze a táblabíró ellen vallott. Ezt a pöre nem a szereplő személyek, sem a vád hiinösége teszik érdekessé, hauem a körülmények, az egész zajló, piszkos forrás, amelyből az ügy kifakadt. Az áldott magyar vidék demoralizált társadalma, a közigazgatás és a törvénykezés, a kaszinó és a kártya — ezeket hozza nyilvánosságra az a tárgyalás, amelyről az alábbi részletes tudósításunk számol be : A délelőtti tárgyalás. A Verhovay-féle hagyaték ügye kerül sorra, Polgár József királyi közjegyzőt hallgatják ki először. Az elnök : Emlékszik-e rá, hogy Simon Ákos önt befolyásolni akarta a Verhovay-féle végrendelet készítésénél ? A fenti: Azt tudom, hogy egy ízben Simou dr eljött hozzám s indulatosan járt le s föl. Kérdeztem, mi baja? Azt mondta, hogy nem vagyok őszinte barátja, mert nem értesítettem arról, hogy előző napon Verhovayné végrendelkezett. Pedig ő számított jarra, hogy Verhovayné hagy valamit a gyermekeire, mint rokonaira. Erre azt mondtam, hogy, másnap úgyis fiókvégrendeletet készítőnk. En a Spkvégrendelet kiállításánál figyelmeztettem Verhovaynét, hogy Simon Ákosra, mint rokonára,; nem hagyott semmit. Verhovayné .dühösen válaszolta, hogy neki Simon nem rokona.. Az én rábeszélésemre mégis ötszáz koronát hagyott Simon Ákosra. Az elnök: Van-e tudomása arról, hogy Verhovayné tényleg rokona Simon Ákosnak? A tanú: Nem tudok róla. Az. elnök: Verhovayné Kövér-leány volt, ugy-e ? A tanú: Igen. Az elnök: S tud-e arról, hogy Simon Ákos rokonságban állt ezzel a Kövér-családdal? A tanú: Gondolom, hogy rokonságban van. Az elnök: És még ,az ön prakszisában nem fordult elő, bogy a végrendelkező valamely rokona méltatlankodott, hogy rá nem hagytak semmit? A tanú: De igen, sokszor megtörtént. Az elnök: Önt kérte Simon, hogy juttasson valamit gyermekeinek a Verhovay-hagyatékból ? A tanú: Igen, arra kért, hogy valami emléket hozzak gyermekeinek. Az elnök: Ugy tünt föl ez önnek, mintha Simon Ákos szabálytalanságra kérte volna önt ? A tanú: Dehogy. Ez szokásos a leltározásnál. Simon arra kért, hogy valami csekélységet; hozzak gyermekeinek. Az elnök: Un a leltározásról lemondott? A tanú: Igen.. Az elnök: A Simon-féle ügy miatt? Azért, mert Simon Ákos önt ilyenre kérte? A ianu: Dehogy. Én csak a községi jegyzőnek akartam jövedelmet szerezni. Az elnök: Vattay biróra pressziót gyakorolt Simon vezetö-járásbiró abban az íránybau, hogy önnek osztassék ki a Verhovay-ügy? A tanú: Én ilyen erőszakoskodásról nem tudok semmit. Gerhauser József szavazóbíró : Ön tétt-e valami lépést abban az irányban, hogy önt bizzák meg a leltározással? A tanú: Ha jól emlékszem, beszéltem ebben az ügyben Vattayval. Nagy Zoltán szavazóbíró : Ön figyelmeztette Verhovaynét arra, hogy azért hagyjon valamit, Simon Ákos gyermekeire, mert jó lesz, ha a biróságnál lesz pártfogójuk? A tanú: Ezt mondtam.