Délmagyarország, 1910. november (1. évfolyam, 136-160. szám)

1910-11-09 / 142. szám

1910 november 9 fi delegáció teljes ülése. — A hadügyi albizottság jelentése. — (Saját tudósítónktól) A magyar delegáció országos bizottsága ma délután öt órakor tartotta első plenáris ülését, amelyen Láng Lajos elnökölt. Az ülés rövid ideig tartott és legfontosabb tárgya volt a hadügyi al­bizottság jelentése. Kis parázs vitais támadt az ülésen Esterházy Miklós gróf és Vay Ádám gróf lemondása körül, amit Apponyi Albert gróf fölszólalása idézett elő, aki az ellen emelt szót, hogv a delegáció elnöke a két delegátus lemondását elfogadta akkor, amidőn a H?z épen együtt volt. A vitát Láng Lajos fölszólalása csöndesitette le s eredménye az volt, hogy a két emiitett de­legátus lemondását a bizottság elfogadta. Ezután a napirendre tűzött hadügyi jelentés következett, amelyet a bizottság többek föl­szólalása után elfogadott. Az ülés lefolyásá­ról a következőket jelentjük: A közösügyek tárgyalására kiküldött országos bizottság ma délután öt órakor tartotta első plenáris ülését, amelynek napirendjére a had" ügyi albizottság javaslata volt kitűzve. Az üléáen Lány Lajos elnökölt. A delegátusok csaknem teljes számban jelentek meg. A ma­gyar kormány részéről Khuen-Héderváry Ká­roly gróf miniszterelnök, Hasai Samu hon­védelmi miniszter, a közös kormány részéről Burián István báró közös pénzügyminiszter és Montecuccoli tengernagy, a tengerészeti osz­tály parancsnoka volt jelen az ülésen. Az elnök bejelenti a bizottságnak, hogy Esterházy Miklós grófnak és Vay Ádám gróf­nak a delegáció tagságáról való lemondását tudomásul vette. Élénk vita következett az elnöknek erre a bejelentésére. Apponyi Albert gróf szólalt föl és beszédében tiltakozott az ellen, hogy a delegáció olnöke vegye tudomá­sul a lemondást akkor, amikor a Ház ülésezett. Szerinte a lemondás elfogadására, vagy el nem fogadására nézve ebben az esetben csak a Ház lehetett illetékes, annál is inkább, mert a delegátusokat a parlamentek küldik ki. Apponyi szavaira Lány elnök reflektált. Meg. győző válaszának hatása az volt, hogy a két előbb emiitett delegátus lemondását a bizott. ság tudomásul vette. Ezután a napirend korült sorra. Hegedűs Lóránt előadó előterjesztette a bizottságnak a hadügyi albizottság jelentését. Beszéde ele. jén kifejtette, hogy a hadsereg vezetősége min­den politikai befolyástól mentesen vezeti az ügyeket. Ezzel szemben Magyarország á ma­gyarok teljesítő képességének legszélsőbb ha­táráig is elmegy, de viszont megkívánja, hogy a hadügyek vezetősége tekintettel legyen Ma­gyarország gazdasági, teljesítő képességére. Hegedűs beszéde után Bakonyi Samu mon­dott néhány szót és főképen a közjogi ellen­zék kívánságait hangoztatta. Solymossy Ödön báró rövid megokolással elfogadta a hadügyi albizottság jelentését. Mezőssy Béla hosszabb beszédet mondott. Ebben többek közt olyan kijelentést is tett, hogy nem ajánlja azoknak ft reformoknak a nyilvánosságra való hozata­lát, amelyeket a hadsereg vezetői terveznek. Ezek a reformok — úgymond — Magyaror­gzágra nézve nagyon kompromittáló adatokat tartalmaznak. Mezőssynek ez a különös beavatottsága szó­lásra késztette Tisza István grófot, aki rövid beszédében elmondja, hogy nem járja az, hogy Mezőssy a delegáció elé áll és titkos aktákat nyilvánosan ismertet. Ha valami kifogása van ezeknek egy és más pontja ellen, ugy a helyes eljárás az lett volna, hogy az illetékes fakto­rokkal észrevételeit bizalmasan közölje. Mezőssy ismét szólásra emelkedett ós véde­kezik az ellen, mintha ő a titkos hadügyi ak­nákba kerülő utón bepillantást nyert volna. Kijelenti, hogy az általa ismertetett katonai reformok a lapok utján jutottak tudomására, Ezután Sághy Gyula interpellációt jelentett DELMAGYARORSZAO • 1 — be a magyarországi katonai lövőterek reform­jára vonatkozólag s ezzel az ülés véget ért. Holnap folytatják. fi fanárkongresszus. Tisztelgés a kultuszminiszternél és házelnöknél­(Saját tudósítónktól.) A tanárkongresszus ma déli tizenkét órakor megjelent Zichy János gróf kultuszminiszternél. Nem küldöttséggel képvi­selve, hanem egész tömegében. A kongresszus szónoka Négyesy László elnök volt, aki három­ezernégyszáz tanár bizalmáról és tiszteletérö1 biztosította a minisztert és kérte tőle a támo­gatást a státusrendezés megígért végrehajtá. sához. Zichy János gróf kultuszminiszter feszült figyelemtől kisérve így válaszolt: — Igen tisztelt uraim 1 (Halljuk ! Halljuk !) Mikor legelőször méltóztattak nálam tiszte­legni — gondolom, hivatalom elfoglalása után rövid időre — körülbelül ugyanezeket a kéré­seket méltóztattak előttem föltárni és ki­fejezni. Én akkor még csak rövid ideje lé­vén hivatalomban, nem voltam abban a hely­zetben, hogy határozott és pozitív választ adhattam volna, hanem — ha jól em­lékszem — azt mondottam, hogy azo­nosítom magamat a tanár urak kívánságaivá^ azokat méltányosaknak tartom és rajta leszek, amennyiben ebben a vis major nem fog meg­akadályozni, hogy státusrendezésüket lehetően egyidőben vigyem keresztül. Ez volt, ha jól emlékszem, akkori válaszom oly formában, amely nem volt, mert nem is lehetett pozitiv, hiszen a viszonyokat és helyzeteket akkor nem ismerhettem ugy, mint aliogy ma ismerem. — Talán fölösleges mondanom, hogy amennyi" ben azonosítottam magamat az önök fölfogásá­val és kívánságaival, mindent megtettem abból a célból, hogy státusrendezésük egyszerre, egy. időben, ez évben megtörténjék. Azonban a vis major, amit akkor fölemlítettem, tudniillik az államnak anyagi helyzete, súlyos anyagi hely­zete, amelyet csak azóta ismertem meg a maga teljes valóságában, világossá tette előt­tem azt, hogy itt igazán vis majorral kell számolnunk, amelylyel mindenesetre számolni kell. Hiszen méltóztatnak tudni, hogy az állami költségvetés épen csak hogy delícitmen­tes. Ennek következtében tehát kívánságukat ugy, ahogy önök szerették volna és amint én is óhajtottam volna, nem lehetett egészen tel" jesiteni, hanem kénytelen voltam abban a for­mában megoldani, amely most önök előtt ál', hogy tudniillik három év alatt történjék meg a státusrendezés. Őszintén sajnálom, hogy kívánságuk nem teljesülhetett ugy, amint óhajtották. — A magyar intelligencia krémjét képezik az urak, ismerik az állam nehéz anyagi viszo­nyait, és kell, hogy méltányolják az én helyze­temet is, akinek a salus rei publicae az a legfon­tosabb cél, amely kell, hogy mindig előttem le­begjen. Méltóztatnak tudni, hogy felelős vagyok mindenért, amit cselekszem és mulasztok, a nem­zetnek. Felelősségem tudatában tettem azt, amit tettem, jó lelkiismerettel, minden körül­mény tekintetbevételével. Legyenek meggyő­ződve, hogy még igy se tudtam volna a státus­rendezést megindítani, ha azokat a momentu­mokat, amelyeket önök kifogásolnak, nem állítottam volna be, tudniillik a szolgálati idő­nek harmincöt évben való megállapítását, amelyet a kormányzati célszerűségnek meg­felelően kellett tenni és a heti tizennyolc órá­nak husz órára való fölemelését. — Részemről sajnálom ezt, de meg vagyok róla győződve, hogy ha ezt nem akceptáltam volna, akkor a státusrendezésnek a megkezdését ily körülmények között és ilyen mértékben sem tudtam volna ezúttal megvalósitani. Őszinte, séget várok, igazsággal tartozom önöknek, valamint a helyzetnek teljesen leplezetlen be­mutatásával. Nem vadászom a népszerűséget­Föltártam önök előtt a helyzetet a maga 5 egész leplezetlenségében, azonban nem aka­rom elzárni a reménynek minden útját, mert tartozom magamnak is azzal, amennyibenj ismételve mondom, azonosítottam magamat az önök kívánságával, hogy azon legyek, hogy a költségvetés tárgyalása alkalmával ugy a pénz­ügyi bizottságban, mint a parlamenti tárgyalá­sok alkalmával keressem a módját annak, hogy bizonyos tekintetben mitigáltassanak az önök által kifogásolt momentumok. Ezt meg fogom tenni, csak türelmet és bizalmat kérek, min. denekelőtt bizalmat, amire én nagy súlyt fek­tetek és amit megbecsülhetetlennek tartok. A minisztertől a tanárok a parlament elé, majd föl a kupolaterembe mentek. Rövid vára­kozás után megjelent Berzeviczy Albert, élénk éljenzéstől fogadva. Itt is Négyesy László volt a szónok. Négyesy a Ház elnökétől a nemzet támoga. tását ós védelmét kéri. Ismertette a tanárság helyzetét, kulturális jelentőségére hivatkozott ós aposztrofálta Berzeviczyt, aki emlékezetes és nemes munkájával megszerezte a nemzet müveitjeinek háláját és politikai félrevonult­ságában is a tudomány és művészet nagy kér­déseivel foglalkozott. Berzeviczy Albert kijelentette, hogy a kon­gresszus folyamodását örömmel terjeszti a Ház elé s további sorsát is figyelemmel fogja kisérni. A kérvény sorsának eldöntése nem tőle függ, de reméli, hogy már a bizottsági tárgyalás során kedvezően fog eldőlni. Bár állása szűkszavú­ságra kényszeríti, nem hallgathatja el őszinte rokonérzését a tanárság ügyével és gratulál a kongresszus komoly, nyugodt ós méltóságos tárgyalásához. A kormány és a törvényhozás egyező bölcsesége módot fog találni arra, hogy ez országról elhárítsák azt a látszatot, mintha nem becsülné meg a tanár verejtékes mun­káját. Köszöni a bizalmat, melyre különös súlyt vet, melyet a miniszteri székben igyekezett megszerezni és élete végéig igyekszik megtar­tani és igazolni. A házelnök még néhány barátságos szót vál­tott Négyesy elnökkel, Révy Ferenc alelnök­keli s ezzel a tisztelgés véget ért. A kongresz" szus ma délután három órakor újra összeült és megvitatta a miniszter válaszát és a tanár­ság most követendő eljárását. TÁVIRATOK Bécsben az eksz-sak. Bécs, november 8. Érdekes vendég érkezett ma reggel Bécsbe. Mohamed Ali, a detronizált perzsa sah láto­gatta meg az osztrák fővárost, ahonnan né­hány nap múlva Párisba készül utazni. A per­zsa eksz-sah sehogysem akar belenyugodni sorsába és. különösen a mostani zavaros perzsa viszonyokatakarjafölhasználni arra, hogy vissza­szerezze trónját. Párisban lakik egy gazdag nagybátyja, most ehez akar utazni, hogy vele beszélje meg egy forradalom tervét. A volt sahnak sok híve van még ma is Perzsiában, ezeknek akar most ő fegyvereket és esetleg külföldi segitséget szerezni. A Neue Freie Presse ma reggeli száma táviratot közöl Vámbéry Ármintól, a világhírű magyar orientalistától. Vámbéry annak a meggyőződésének ad kifeje­zést, hogy az eksz-sah azért utazik Párisba, hogy ott valami nagy diplomáciai akciót kezd­jen és azzal döntse meg a jelenlegi perzsa re­zsimet. Reggel hat órakor érkezett meg a Nord­bahnhofra a volt sah és családja, Csak néhány perzsa és az orosz konzulátus tagjai vár­ták. Mikor a vonat berobogott, a hálókocsi ablakából kíváncsian tekintgettek ki a volt sah fiai, három kedvesarcu gyermek. Az ablakban állott sürün lefátyolozva a volt sah felesége és mögötte két udvarhölgye. Először a kecskebőr-kucsmás szolgák szállottak le, utánuk egy csupaszképü kis emberke, az eunuh és legvégül maga a sah. Alacsony, kissé hízott, fekete bajuszos, aranyos szemüveges, villogó, feketeszemű ember a detronizált sah­A schönbrunni Park-Hotelben szállott meg.

Next

/
Oldalképek
Tartalom