Délmagyarország, 1910. október (1. évfolyam, 110-135. szám)

1910-10-09 / 117. szám

1910 október 9 OELMAGYARORSZAQ 7 Mária örökségi pőrének eldőltével pénzhéz fog jutni. Egy esküdt: Volt-e Jánossynak hivatalból több napra szóló kiküldetése? A tanú: Nem. Egy napnál tovább nem maradt el soha. Jánossy: Emlékszik-e tanú ur arra, hogy kijelentettem előtte, hogy az éjjel' szakitottam Haverda Máriával és külön lakást bérlek? A tanú: Erre emlékszem. Jánossy: Est szavahihetőségem kedvéért kérem konstatálni! Az elnök: Kíván napidijat? Tanú : Tizenöt koronát kérek ! Az elnök: Rákospalotára harminc fillér az útiköltség. Harminc oda, harminc vissza, napidijat adok két koronát. A kincstárhói nem lehet gazdagodni! (A többi tanú.) Koós János napidíjas jő embernek ismerte Jánossyt. Jánossy: Ugyanazt kérdem tőle is, mint amit Kardhordótól. Koós emlékszik Jánossy kijelentéseire. Tanú meg volt már hiteltetve; most nem esketik meg. Ssöcs Bertalan községi jegyző szorgalmas és tehetséges embernek mondja Jánossyt. Később sokat mulasztott a hivatalban és ha meg is jelent, nagyon szórakozott volt. Az elnök: Beszélt-e viselt dolgairól? A tanú: Többször elmesélte élettörténetét és sokat beszélt Haverda Máriához való ismeretségéről. — Emlékszik-e arra, hogy Kardhordótól elkérte a revolverét? — Igen, hallottam Kardhordótól, aki azonban visszakérte a revolvert valami ürügy alatt. 1 ' — Beszélt-e Jánossy.Vojtha Antalról» — Igen, sokat beszélt róla. Tanú már letette az esküt^ nem hiteltetik meg. Pál József községi jegyző elmondja, hogy Jánossy kilencven korona havi fizetéssel lépett községi szolgálatba. Eleinte pontos hivatalnok volt, később elhanyagolta teendőit. Nagy, ügyész: Emlékszik-e ön arra, hogy Jánossy egy reggel mondta, hogy külön lakást fog bérelni? A tanú: Emlékszem. Gál Jenő dr : Mondta-e Jánossy, hogy önnel fog lakást keresni? A tanú: Igen. Gál Jenő dr: Ez hóbort ! Az elnök: A védő urat kérem, ne ragadtassa «5 magát! Jánossy: Meggyőződött jegyző, ur arról, hogy nagyon szerettem Haverda Máriát ? A tanú: Sokat beszélt róla. Az ügyész: Milyen megfigyelésekkel támogatja ezt a meggyőződését? A tanú: Sokat láttam őket együtt és arra gondoltam, bogy ez a nagyigényű nő és ez a beamter nem egymáshoz valók. Dési Géza dr: Tudja-e, tanú ur, hova fordította Jánossy a fizetését? A tanú: 6 azt mondta, hogy minden pénzét Haverda Máriának adja. Gál Jenő dr : Mondta Jánossy, hogy féltékeny Vojthára? A tanú : Az utolsó időben emiitette. Tanú megesketését mellőzik. Szalay József dr szegedi helyettes-főkapitány elmondja, hogy Vojtha fogalmazó volt alatta Hódmezővásárhelyen és mintegy száz koronára rugó bélyegilletéket beszedett, de ázt. a városnak nem szolgáltatta be. Akkor elbocsátották a város szolgálatából. Az elnök : Miért nincs ez föltüntetve az erkölcsi bizonyítványban ? A tanú: Mert nem akartuk tönkretenni. • A társadalmi életben milyen szerepet vitt ő? —- Élénk, kedves ember volt; hegediijátékával'gyakran szerepelt jótékonysági hangversenyek műsorán. — Tud-e arról, hogy a feleket, melyekkel hivatalos dolga akadt, megpumpolta? — Hivatalos tudomásom nincs róla, de sokat suttogtak. — Haliott-e arról, hogy Vojtha a kaszinóban Inkorrektül kártyázott volna? — Nem hallottam. Gál Jenő'dr: Hogy van Az, hogy tanú ur a suttogások ellenére is megtartotta Vojthát a hivatalában?. A tanú: A suttogások már megrendítették a bizalmat bennem, mikor pedig Vojtha sikkasztott, végleg elveszítette bizalmamat. — Volt-e önnek Vojthával összeszólalkozása? — Nem. — Nem bántotta meg önt Vojtha soha családi ügyből kifolyólag? — Nem, soha. — Nem kérte meg önt egy izben Vojtha a saját lakásán, arra, hogy eltávozzék onnan? Az elnök: Ne feleljen erre a kérdésre. — Miből tűnt ki Vojtha sikkasztása? — A hivatali könyvből, melyet Vojtha kezelt. — Miért simították el a dolgot, ha megtörtént? Az elnök (közbeszól): Humanizmusból megtörténik ez nagyon gyakran, Magyarországon! Gál Jenő dr: Élő szokott fordulni önöknél is ilyen sikkasztás? Az elnök: Ne tessék felelni erre a kérdésre! Vojtha, van-e észrevétele e vallomásra? Vojtha vitatja, hogy elkezelte volna a várost illető dijakat. Az elnök (Vojthához): Miért kellett Leliknek fizetni önért a hiányt? Vojtha: Mert a hiány megvolt és én elvállaltam a fedezését, csak nem volt rá pénzem, kölcsön kértem hát deliktől. Az elnök: Igaz-e, vagy nem, amit a főkapitány ur mondott? Vojtha-. A főkapitány ur téved, de jóhiszemüleg. Tanú már letette az esküt; meghiteltetése fölöslegessé vált. Belly István hódmezővásárhelyi pénstáros, Vojtha sógora, a következő tanú. Hivatalosan nem tudja, miért vált meg Vojtha a rendőrségtől. Az elnök: Mondta-e önnek'Vojtha, hoary Haverda Máriától tízezer koronát fog kapni? A tanú: Mondta. De nemcsak nekem, hanem minden vásárhelyi embernek. A tanút nem esketik meg. Az elnök tizenöt perc szünetet rendel el. (Lengyel Zoltán és Jánossy.) Szünet után Lengyel Zoltán kihallgatáséra került a sor. Lengyel előadja, hogy Jánossy őt közvetlenül nem zsarolta, de az irodavezetőjéhez, Makay Ödönhöz intézett leveleket, amelyekben utcai botránynyal fenyegetőzött, ha nem adnak neki pénzt. Sőt Janicsek járásbiró egyizben emiitette Lengyel előtt, hogy Jánossy keresetet adott be ellene hatvan korona ere" jéig. Egy levélben ezt írja Jánossy : „Ha nem adnak pénzt nekem, olyan vallomást fogok tenni, amely nagy szenzáció lesz." Füzesséry bíró: Nem volt-e Jánossy kérése egy szegény,- megszorult ember könyörgése? Lengyel: A kérést nem tagadtam volna meg, de ez zsarolás volt, azért tagadtam meg. Ekkor szembesitik Lengyelt Jánossyval. Jánossy kijelenti, hogy csak kétszer volt Lengyel irodájában és akkor sem zsarolt. Lehet, hogy jelentették Lengyelnek, hogy ő kereste, de akkor ez valami csalás volt. — Ha én tényleg zsaroltam volna, —mondja Jánossy — amily hires név a Jánossy Aladáré, a lapok már rég szellőztették volna. Az egész machinációnak az az oka, hogy szavahihetőségemet kétségbe vonják. Lengyel Zoltán föntartja állítását és megtoldja azzal, hogy Jánossy ellen zsarolás miatt a főkapitányságnál is tett följelentést. Lengyel megesketését a bíróság nem kívánta. Szigeti Józsefnek, egy szabadkai pincérnek, jelentéktelen vallomása után Haverda Mária unokatestvérét, Haverda Margitot hallgatták ki. Elmondotta, hogy Haverda Mária rossz viszonyban volt szüleivel. (Az anya és leánya.) Az elnök kérdésére kijelenti, hogy vallomást kiván tenni. A gyilkosság előtt pár nappal találkozott Haverda Máriával, ezt megelőzőleg hat évig nem látta őt. Haverdáné haragban ólt a leányával, de ennek okát nem tudja, mert az öreg asszony sohasem beszélt erről. Az elnök: Találkozott-e ön a gyilkosság előtt, Budapesten a villamoson Haverda Máriával? — Igen, április tizenöt-tizenhatodika táján. Kérdezte, hogy van az édesanyja? Azt feleltem, hogy itt volt Budapesten, megnézhette volnaMajd arról kérdezősködött, hogy jár-e az anyja a szőlőbe, mikor jön haza, de mondtam, hogy ón nem tudom, mert nem vagyok szabadkai 'akós. Magdák Dezsőnó nevelőnő volt Haverda Mária mellett. 1894 február hónapban került a Haverda-családhoz s két éven át volt ott. Haverda Máriát nagyon szerették a szülői, különösen az édesapja, de az édesanyja is, bár szigorúan nevelte. Az elnök: Haverda Mária milyen viselkedést tanúsított a szüleivel szemben? — Hideg volt, különösen az édesanyja iránt. Előbbrevalónak tartotta a korzón sétálni, semmint édesanyja betegágya mellett lenni. Egy alkalommal, mikor Haverdáné Budapesten volt, elutazásakor én is és Haverda Mária is kikísértük őt a vasúthoz. Az öreg asszony diskurált az utasokkal, mire Haverda Mária azt mondta nekem: — Nézze, nézze, hogy diskurál már a vén bestia. Haverda Mária tágadja ezt s megjegyzi, hogy tizenkét év óta nem látta a tanút. A kérdéses jelenet a vasútnál, két évvel a házassága után történt. Bartha Antal dr, Haverdáék háziorvosának kihallgatása után Vincze György tanúvallomása következett. Haverda Máriát csecsemőkora óta ismeri. Szülei rajongtak érte mindaddig, míg egy katonatiszt udvarolni nem kezdett neki. Haverdáné nem volt hajlandó a kauciót letenni s egy hónapig utazni vitte a leányát, hogy a tisztet feledje. Braun Henrik szabadkai lapszerkesztő telefonált először Klein Pál Lipótékhoz, hogy Haverdánét megölték s kérte őket, hogy értesítsék erről Haverda Máriát. A tanú tudja, hogy Haverda Boldizsár haragban volt a leányával. Egy alkalommal Jarmatzkyéknál járt s akkor Haverda Mária szólt, neki, hogy beszéljen az édesapjával, hogy béküljön ki vele, de az apa erről hallani sem akart. Major István hűvösvölgyi erdőőr a lövöldözés történetét mondja el. A szabadkai fölmentő ítélet után Vojtha és Haverda Mária fölkeresték öt s meg akarták vendégelni, de ö ezt nem fogadta el. Muhr József, a szabadkai Park-kávéház fő. pincére, a gyilkosság előtt látta a kávéházban Vojthát és Jánossyt. Ezután az elnök a tárgyalás folytatását délután négy órára halasztotta. A délutáni tárgyalás. A délutáni tárgyaláson elsőnek Rácz Ernő gyógyszerészt hallgatták ki, aki, amikor Haverda Mariska a fér.iével Újpesten lakott, többször érintkezett jarmatzkyval. Vallomásában előadta, hogy nem igaz az, hogy - Haverda Mariska őt Jánossy ügyében aübi-tanunak akarta megnyerni. Erről nem is beszélt Haverdával, akit a férje révén ismert meg. Utána Mandák Jánosné tanút hallgatták ki. Ez Haverda Mariskára súlyosan terhelő vallomást tett. Előadta, hogy hallotta, amint Haverda Mariska egy izben Rónai Józsefné előtt mondotta, hogy egy éven belül vagy neki, vagy as anyjának kell elpusztulnia. „Inkább azonban az anyámnak, mint nekem" — mondotta Haverda Mária. Az elnök ezután Rónai Józsefné tanút hallgatja ki, aki tagadja Mandáknénak Haverda ellen tett terhelő vallömását. Ugyanezt a vallomást erősiti meg a követ, kezö tanú, Rónai József is. Az elnök ezután öt perc szünetet tartott, a szünet után pedig még néhány jelentéktelen tanút hallgatott ki. Este kilenc órakor a tárgyalást felfüggesztette és folytatását holnap délelőtt kilenc órára tűzte ki. Elsőrendű K, ERES. PA R 0 lí gy*rtés Varrógépek az Alföldön a legolcsóbb bevásárlási forrás, kedvező részletfizetések mellett is kaphatók Sziívássy Jenőnél Szeged, Jókai-utca 6. sz. (dr Regdon-ház). Kerékpár- és, varrógép-alkatrészek nagy választékban. N Szakszerit javító-műhely! Képes árjegyzék ingyen és bérmentve.