Délmagyarország, 1910. október (1. évfolyam, 110-135. szám)

1910-10-14 / 121. szám

1910 október 14 „ OÉLMAGYARORSZAG S uton hivja föl tagjait és a verseny iránt érdeklődőket, "hogy akik a vasárnapi versenyen részt akarnak venni, az Acsev. által engedélyezett íéláru kedvezményes utazás igénybevétele miatt szombat délig Kiss István titkárnál (Kézmüves-Bank, zálogosztály) jelentkezzenek. TÖRVÉNYKEZÉS § Hatóság elleni erőszak. Egyik szeged; lap ellen tüntető menetet rendezett a szegedi szociáldemokrata párt. Mikor a tüntetők a Dugonics-térre értek, egy Mehlferber Károly nevü inasgyerek köveket hajigált az épületre, mire Soós György örsparancsnok őt a rendőrségre akarta kisérni. A menetből erre kivált Kohajda Illés asztalossegéd és az inas védelmére kelt ugy, hogy az örsparancsnokot kővel dobálta. A rendőrök Kohajdát a városházára kisérték, ahol motozás közben kiderült, hogy összes zsebeit kövekkel rakta meg. A királyi ügyészség hatóság elleni erőszak miatt vádolta Kohajdát, aki mindvégig tagadott. Szabó Józseí hirlapiró és Szabó József rendőr vallomása alapián azonban a törvényszók nyolc napi fogházra 'télte a vádlottat, aki fölebbezett a táblához. A büntetőtanács ma délelőtt foglalkozott ezzel az ügygyei és helybenhagyta az elsőbiróság Ítéletét. § Elitéit keritőnök. Horváth Mihályné makói kosarasasszony a kofáskodáson kiv.ül fiatal leányok elcsábításával is foglalkozik. Legutóbb 0. Mária és Julianna tizenkilenc éves makói leányokat vette rá, hogy vele Kiszomborba menjenek. Ott a leányokat jópénzért özvegy Hegyi Lajosnó engedélynélküli bordélyház-tulajdonosnőnek adta el, aki sokat keresett az uj portékával. A pénzen aztán a két keritőnö megosztozott. Horváthnét és Hegyinét a szegedi királyi tőrvényszék vonta felelősségre, de mind a kettő erősen tagadott. A bizonyítékok és a tanúvallomások azonban beigazolták a vádat, mire a bíróság a két keritőnőt személyenként hat hónapi börtönre és négyszáz korona pénzbüntetésre Ítélte. Vádlottak fölebbeztek a táblához, de a büntetőtanács ma délelőtt helybenhagyta az elsőbiróság Ítéletét. § Brutális földmives. Sajkásgyörgyén Musiczki Lázár földmives a mezőn erőszakot követett el Árva Andrásné boldogállapotban levő asszonnyal szemben. Emiatt aztán a méhmagzat elpusztult. Az újvidéki királyi törvényszék előtt a vádlott tagadott, de a biróság ennek ellenére őt bűnösnek mondotta ki ós egy évi börtönre ítélte. Vádlott fölebbezett, de a szegedi királyi Ítélőtábla ma délelőtt helybenhagyta az elsőbiróság ítéletét. § Megvert főerdőőr. Béregen Hennatka János, Tomasev János és Tomasev Marin napszámosok Gersich András kincstári főerdőőrt haragból ugy megverték és megszurkálták, hogy az husz napon tul gyógyuló sérüléseket szenvedett. A szabadkai királyi törvényszók előtt mind a három vádlott tagadott, de hasztalanul, mert a tanuk beigazolták a vádat. A bíróság ennélfogva súlyos testisértés miatt mondotta ki bűnösöknek a vádlottakat és fejenkint három hónapi fogházra ítélte őket. Fölebbezés folytán a tábla elé került az ügy, de a büntetőtanács helybenhagyta az elsőbiróság Ítéletét. § A nagymező-utcai gyújtogatás. A budapesti büntetőtörvényszék vádtanácsa ma délben foglalkozott Gál Jenő dr-nak, a letartóztatott Fischgrund Dávid védőjének, szabadlábrahelyezés iránti ujabb kérelmével, amelyben Fischgrund Dávidnak óvadék ellenében való szabadlábrahelyezését kérte. A vádtanács tízezer korona óvadék letétele ellenében — mivel Fischgrund külföldi honos — elrendelte Fischgrund szabadlábrahelyezését. KÖZGAZDASÁG (—) A Milkő-cég iparvágánya. A Milkó Vilmos és Fiai szegedi fanagykereskedő eég a Kertész-utca 18. számú telepről a Kertész-utca 3. számú rakodó^telepig kettős iparvágányt akar létesiteni. A kereskedelemügyi miniszter a közigazgatási bejárás megállapításait jóváhagyta s az iparvágány építésére az engedélyt megadta. REGÉNYCSARNOK. Csoda. írta Krúdy Gyula. A pócsi Mária csodatetteit összeírván egy jámbor krónikás, a csodák közül nem felejtette ki a következőt: (Az iró lehetőleg megtartja a csodatettek leírásánál szokásos formákat és kifejezéseket, hogy a történet hitelességéhez annál kevesebb kétség férjen.) Pépi Szeréna, polgári iskolai tanárnő, római lcatalika, harminchároméves hajadon, ó-lnblói születésü, Pépi Márton takácsmester és Hanák Veronika házasságából származott törvényes gyermek 190* augusztus hónapjában meglátogatta a csodatettjeiről hires pócsi Szűz Máriát és — megtért. — Tudjátok meg ugyanis, jámbor olvasók, hogy a nevezett hajadon mindazon napig, amig a véletlen, vagy talán valamely belső sugallat folytán a pócsi Mária szine elé került, valóságos istentagadó volt; szerencsétlen istentagadó, miután hatása alatt volt azon divatos és eléggé nem kárhoztatható álbölcseleti irók müveinek, kik isten és a szentháromság tényét kétségbevonják. A fentnevezett hajadon római katolika létére engedett az ördög csábításának, ami az elkárhozott irók könyveiből olvasható és megtagadta a szenteket, az anyaszentegyházat és a szent dogmákat. Csupán a gonosz tudománynak élt, tudományos iratokat olvasott, ál-bölcselemmel foglalkozott, persze nem azon tudományt kell itt gondolni, amely nehézzé teszi a vallás szentsége Íróinak müveit, hanam az ördög tudományát, amit, fájdalom, manapság1 már az egyetemeken is tanítanak. (Pikler: Szabad gondolkozás.) Mindezek előrebocsátásával, miután a históriai igazság kedvéért még annyit jegyezünk meg, hogy dr. Pépi Szeréna nem volt se szép, se csúnya, lélekben mételyes, de testben tiszta, (ami aligha ér fel a lélek tisztaságával) barna haja rövidre nyirva és ruházkodása divatos, áttérhetünk azon körülményekre és okokra, amelyek az Égiek intézkedései révén megmentették a pokol örök tüzétől e szegény hajadont. Dr. Pépi Szeréna abban a vidéki városban, ahol tanított, egyesületet alapított a tudomány cégére alatt, ahol az ördög tanait és az istentagadást akarta terjeszteni. Híveket kezdett toborzani a földalatti sötét birodalmának és a pokol országútjára vitte volna a város lakosságát, mert némi értelem és tudományos készültség nem volt megtagadható e hajadontól, — midőn Legfelsőbb intézkedésre egy Károly nevü protestáns rajztanár érkezett abba a városkába, amelyre a Sötét szemet vetett. A potestáns vándor ugyanannál az iskolánál nyert alkalmazást, ahol az istentagadó hajadon működött, de az első időben a Sötét erejét nem tudta megtörni még a Legfelsőbb megbízatással működő ifjú Károly sem. Az ördög sugallatából ugyanis a hajadon uton-utfélen kigúnyolta a rajztanár szőke és kipödrött bajuszát, valamint kék szemét és nyakkendőjét. — „Egy valódi rajztanár!" — mondogatta a hajadon és olyan gúnyosan nevetett, mint azok szoktak nevetni, akik az ördöggel állanak szövetségben. Máskor a táncot kifogásolta, amelyet a nőegylet mulatságain Károly rajztanár hortobágyi csikósnak öltözetében bemutatott. Majd ismét az ellen támadt kifogása, hogy Károly rajztanár beszélgetésben sürün használta azon udvarias és mindenkire megtisztelő kifejezést: „Csókdosom kedves kezeit." Legutoljára már azon is mérgelődött az ördögtől megszállott hajadon, ha Károly az iskolában, vagy az utcán köszöntötte és szokása szerint két kezében erősen megszorongatta kezét és kék szemével mélyen a szemébe nézett. — Mit akar velem ez a borbély? — kérdezte dühöngve dr. Pépi Szeréna, midőn egyedül volt és vigasztalásból Tolstoj Leó arcképét hosszadalmasan nézegette, habár e nevezett T. L. sem fiatal, sem csinos embernek nem mondható, mint Károly rajztanár. így állott a helyzet 190* május haváig i Károly rajztanár már verseket se merészelt irni a helybeli lapba, mert dr. Pepi e verseket alkatrészeire bontotta és az ördögtől megszánattoknál gyakran tapasztalható gyilkos gunyorossággal tárgyalta. Virágot se merészelt hordani Károly rajztanár a kabátján, mert dr. Pépi odanyilatkozott, hogy virágot csak a péklegények viselnek vasárnap délután. SŐt magassarku cipőjét is mással váltotta fel a derék és üldözött Károly és haját nem pomádézta, ruháját pacsulival le nem öntötte és lemondott arról a tervéről, hogy dr. Pépit valamikor lerajzolja, esetleg olajban megfösse. Midőn már teljesen hiábavalónak mutatkozott Károly rajztanár kiküldetése, az Égiek beavatkoztak a dologba és Károlynak álmot küldtek. Álmodta Károly egy májusi éjszakán, hogy tágas, zöld mezőségen sétálgat, ahol a sárga virágok, mint megannyi fiatal libuskák legelésznek és a szemhatáron egyenes-, ferde-, csiga- és hullámvonalak vannak felrajzolva az égboltozatra, mint az elsőosztályosok rajztömbjében. Itt sétált Károly és nagyon szomorú volt, (természetesen mindez álomban) midőn szembejött vele Stefancsik Anna, a polgári iskola igazgatónője és igy szólt hozzá: — Kegyed nagy szamár, Károly! Miért fut dr. Pépi után, mikor annak fizetése mindenféle könyvárus-cégektől az utolsó vasig le vagyon tiltva. Nekem nagy jövedelmem van, könyvekért sem tartozom, próbáljon meg nekem udvarolni. Károly erre gyorsan felébredt és másnap ismét elővette magassarku cipőjét, elő a pomádét, elő a pacsulit, a nyakkendőket és tarka zsebkendőket. A „csókdosom kedves kezeit" minden mondatba belefűzte, de dr. Pépire többé rá sem nézett. Hidegen és félvállról köszönt, unatkozva meresztette a szemét és a kezét zsebre dugva, holott azelőtt ezt nem merészelte. De annál kedvesebb és udvariasabb volt Stefancsik Annával szemben, aki igaz, hogy nem volt olyan szép és okos, mint dr. Pépi, de nő volt, istenem, nő volt egy vidéki városkában és nagyon szeretett volna férjhezmenni... A virág újra megjelent a Károly kabátján és esténkint, midőn az iskolából lakására kisérte az igazgatónőt, dr. Pépi egyszer saját szemével látta, hogy a Pap-közben, a sötétben Stefancsik a rajztanár karjába kapaszkodott. — Pfuj! — mondotta dr. Pépi Szeréna. És midőn otthon magányosan teázgatott tudományos könyvei között, hirtelen az jutott eszébe, hogy a Stefancsik a rajztanárra szegezi e percben azt az utálatos vizszinü szemét... Másnap, mintha csak véletlenül tenné, benyitott egy osztályba, ahol a rajztanár éppen órát tartott, délután pedig hosszasan tapadt a tekintete egy piros virágra, amely az igazgatónő asztalán egy pohárban állott. — Furcsa, — gondolta hazafelé menet, — az emberek mitsem változtak ezredévek alatt. Szeretnek, szeretkeznek, mintha nem is várna reájuk a sirgödör. Ez a Stefancsik ... Szegénybe hálni jár a lélek, aztán . .. Korán lefeküdt és dr. Bebel Ferdinándot olvasta és mindig valami melegséget érzett a tagjaiban, amikor e száraz német tudós a nőre, mint „férjezett anyag"-ra hivatkozott ... Reggel, mintegy utolsó kísérletképpen, egy fehér blúzban jelent meg az iskolában és már délben, magányos ebédjénél ugy érezte, hogy valami szorongatja a torkát, amiből estére dühös, kétségbeesett zokogás lett. (A fejét két párna közé rejtette és a meghaláson járt az esze.) így szenvedett vétkeiért az istentagadó nő 190* augusztus hónapjáig. Igazán keservesen megfizetett azért, hogy engedett az ördög incselkedésének. Stefancsik már csaknem menyasszonya volt a rajztanárnak. Ekkor a Legfelsőbb hatalmasság megkönyörült az istentagadó hajadonon. Egy öreg nénit küldött hozzá, aki igy szólt dr. Pépihez: — Kedves nagyság, magán már csak a pócsi Mária segithet . . . — Elmegyek Pócsra, — rebegte dr. Pépi Szeréna.