Délmagyarország, 1910. október (1. évfolyam, 110-135. szám)

1910-10-04 / 112. szám

1910 október 4 DÉLMAGYARORSZAG 7 Öngyilkos úriasszony. — A háziorvos mint Don Jüan. — (Saját tudósítónktól.) Szerelmi dráma történt vasárnap délben Aradon. Egy szép fiatal úriasszony háromszor mellbeló'tte magát és most haldokolva fekszik szabadságtéri lakásán. Az életunt felesége Lénárt Vilmosnak, a Gizella Leánykiházasitó Egyesület aradi osztály igazgatójának. A babaarcú asszonyka másfél év előtt ment férjhez Lénárthóz, aki vézna, betegeskülsejü férfi. Lénárt boldogan vezette oltárhoz a szép urileányt, akivel nyugodt házaséletet folytatott. Nemrég leánykájuk született. A háziorvosuk ettől fogva mindennapos vendég volt a háznál, gondosan őrködött a kismama és az újszülött fölött. A melegszivü doktort, akinek szintén szép felesége és több gyermeke van, teljesen meghódította a fiatal asszony kedvessége. Ezt bizonyítja Lénártnénak két hét előtt a férje előtt tett kijelentése: — Tudod-e, hogy a háziorvosunk szerelmes belém? Ő maga mondta. Sőt azt is mondta, hogy ő elválik a feleségétől, én meg váljak el tőled és akkor ő feleségül vesz engem. Ezt egészen vidáman, mosolyogva csacsogta el a gyerekasszony. A férj azonban komolynak találta az ügyet és érthető módon tudtára adta a háziorvosnak, hogy a receptjeire többé nem reflektál. Ettől fogva Lénárték otthonában napirenden volt a pörpatvar s a fiatal asszonyon a búskomorság jelei mutatkoztak. Vasárnap délelőtt a házaspár a korzóra készült. A hölgy sokáig öltözött, amiért a férj beszólt a szobájába: — Fiacskám, mindjárt dél lesz. Nem öltözött még föl ? — Azonnal kész vagyok — felelte az aszszony. A következő pillanatban három revolverlövés hangzott ki a szobájából. A férj berohant s a pamlagon vérében találta feleségét, akin legújabb selyemruhája volt, amelyet a korzó közönségének akart bemutatni. Az orvosok szerint a golyók a szivet is megsértették s a sebek föltétlen halálosak. Repülöverseny Bécs dijáért. — lilner balesete. — (Saját tudó silónktól) Ma reggel kezdődött a nagy repülőverseny Bécs város húszezer koronás távolsági dijáért a Bécs—Horn—Bécs közti százkilométeres uton, Illner reggel félhét órakor fölszállt Bécsújhelyen, harminckét pere múlva Bécsben, a Simmeringerhaide fölött repült el. A nagy köd miatt igen alacsonyan szállt, mindig a vasúti sínek fölött. A Simmeringerhaíderől folytatta útját, de Kremsben motorhiba miatt leszállt. Krems, október 3. Illner, aki ma reggel Bécsből fölrepült, délelőtt kilenc óra felé Kremstöl körülbelül egy félóra járásnyira egy réten leszállt. A leszállás meglehetősen durvln történt. A repülőgép erősen lecsapódott és megfordult, de Illner idejekorán lepattant a gépről és sértetlen maradt. A repülőgép némely faalkatrészei eltörtek és a motor is kissé megrongálódott. Illner azonnal a leszállási helytől nem messzire lévő kórházba sietett és a kórház igazgatóságé, nak segítségével Kremsböl asztalosokat és lakatosokat hozatott. A leszállás híre gyorsan elterjedt és a leszállás helyén olyan nagy tömegben verődött össze a közönség, hogy katonaságot' kellett a repülőgép védelmére kirendelni. Dacára annak, hogy a re. pülőgép kijavításán serényen dolgoznak, kérdéses, hogy Illner azt a szándékát, hogy délután őt órakor visszarepül Bécsbe, megvalósíthatja-e. Krems, október 3. illner a kórházban a következőket beszélte : — Stockerau-n át akartam repülni. Amikor Bécsből elindultam, erős köd volt. A ködben alighanem eltévesztettem az utat és nyilván bal felé erősen kitértem az irányból. így jutottam a Duna völgyébe, ahol a köd még erősebb volt. Hagersdorfon át Horn felé akartam repülni, de amikor az órát kezembe vettem, láttam, hogy, tekintettel gépemnek a sebességére, már rég Hornban kellett volna lennem és tisztában voltam vele, hogy eltévedtem. Alkalmas helyet kerestem tehát a leszállásra, de ugyanekkor konstatáltam, hogy benzintartóm áttüzesedett és forró gőz csapott ki, mely arcomat égetteEzek a gőzök a leszállást meglehetősen megnehezítették. A leszállásnál gépem megsérült, ^e remélem, hogy ha a kremsi mesteremberek serényen dolgoznak, idejében visszamehetek Bécsbe. Egy kadéiískofa botránya. — Letartóztatott kapitány. — (Saját tudósítónktól;) A Bécs közelében lévg hainburgi hadapródiskolának egyik tanárát, Karos Edmund lengyel származású kapitányt, perverz üzelmek miatt letartóztatták. A vizsgálat kiderítette, hogy Karos kapitány évek óta tett eleget perverz hajlamainak és hogy az egész kadétiskolát megrontotta. A följelen" tést egyik hadapród apja tette meg a százados ellen az iskola parancsnokának, aki Karos kapitány megfigyelésével Haitinger Maxmilián kapitányt bizta meg és ennek eredményeképen szeptember huszonötödikén le is leplezték Karos Edmundot. Karos kapitány szobája az első emeleten volt, a diákoké a másodikon. Egy tizénhét esz" t,endős, harmadik évfolyamú, bécsi fiu volt benn a szobájában. Haitinger kapitány a kulcslyukon át figyelte meg a dolgokat. Rányitotta az ajtót. A kadétot a szomszéd szobába küldte és rázárta az ajtót, Karos kapitánynak pedig ezt mondta: — Kapitány ur, a parancsnok ur hivatja. Karos kapitány ellenkezés nélkül ment Weidínger őrnagy elé. Haitinger elreferálta a parancsnoknak a történteket. Karos mindent bevallott. A parancsnok a további intézkedéséig szobájába záratta és egy hadnagyot bízott meg az őrizetével. Telefonon azonnal jelentést tett az esetről a bécsi hadtestparancsnokságnak és a Garnisonsgericht ügyeletes vizsgálóbirájának aki ugy intézkedett, hogy Karos kapitányt tartóztassák le és tiszti fedezet mellett másnap szállítsák be a bécsi Garuisons-Arestbe. Minden föltünés elkerülése végett foganatosították a dolgot. A kadétnak meghagyták, hogy senkinek se szóljon az esetről, másnap^ szeptember 26-án, hétfőn pedig az ezredparancsban ez a néhány sor földelte el Karos kapitányt: Herr Hauptmann Edmund Karos wegen dringender Familien-Angelegenheten 14 Tage beurlaubt. Karos Edmund kapitányt, szóval, sürgős és fontos családi ügyeire való tekintettel tizennégy napra szabadságolták. Amikor ezt a napiparancsban hirdették, már az egész intézet tudta, hogy nem erről van szó, hanem sokkal súlyosabb esetről, tudták, hogy a sürgős családi ügygyei egy sötét bűnügyet takarnak és a tizennégy napi szabadság egészen ellenkezőleg, esztendőkre szóló szabadságvesztést jelent. (Tizenhét áldozat.) Egy újságíró beszélgetett egy megrontott kadéttal, aki a botrányod eset miatt kilépett az intézet kötelékéből. A kadét ezeket mondotta : — Karos kapitány nagyon jó és nagyon kedves ember volt. Az egy kicsit nagyon föltűnő volt, hogy mig a többi tisztek nyersek és érintkezéseikben rendkívül kimértek voltak, addig ő nagyon barátkozott a kadétokkal. Órák alatt cirógatott, szorongatott bennünket. Elválás közben abbahagyta a tárgyat, amiről beszélt ós faggatni kezdett bennünket, hogy kinek ki a barátnője, kinek nincs, kinek van barátnője és ilyenkor szidta a nőket. Azt mondta, hogy utálatos dolog nőkkel foglalkozni. Mi a második emeleten lakunk. Az első és második évfolyamnak ő volt a parancsnoka. Az első és második évfolyam egy-egy nagy hálóteremben aludt, harminc-harmincöt fiu egy-egy nagy szobában. Sokszor megtörtént, hogy Karos éjszakának idején bejött a szobába, mintha inspekciót tartana, aztán leült egy ágy szélére és — ottmaradt. Legtöbbször azt csinálta velem is, hogy délután, estefelé be" rendelt magához, a szobájába. Borzasztó volt, de nem mert senki szólni. Az én tudomásom szerint legalább huszonöt-harminc lehet azoknak a fiuknak a száma, rendszerint és főként az első évfolyamosok, akiket megrontott. A kedvence az a szomorú fiu volt, akinek az apja följelentette és akit egészen beteggé tett. Nagy titokban szigorú vizsgálatot indított Weidinger Theodor őrnagy, iskolaparancsnok. A kiszivárgott hírek szerint tízenhét kadét bevallotta, hogy viszonyuk volt a kapitánynyal. Ezt a tizenhét kadétot beidézték Bécsbe is és ott a Garnisonsgericht-nél az ügyben vizsgálatot folytató százados-hadbíró kihallgatta őket. A vizsgálat még mindig folyik. (Karos öngyílkos-kisérlete.) Szeptember huszonhatodikán, tehát a mulfc hétfőn, délelőtt a Hainburgból Bruckon át tizenegy óra negyven perckor induló személyvonat egy elsőosztályu fülkéjében kisérték be Karos Edmund kapitányt Bécsbe. Weidinger Theodor őrnagy és Vitkovszky Alajos dr ezredorvos is ezzel a vonattal utazott egy szomszéd fülkében. Karos kapitány Ambrózy-Dolfingen Rudolf és Haitinger Miksa kapitányok örizete mellett egy másik fülkében utazott. Útközben öngyilkos-kísérletet akart elkövetni. Az egész uton sirt, rendkívül sápadt volt, össze volt törve. Szólt, hogy ki akar menni. Kiengedték. Haitinger kapitány utánamentAzon vették észre, hogy rángatja az ajtót és ki akar ugrani a vonatból. Nem sikerült, mert a Hainburg és Bécs közt közlekedő vonat egy vicinális, ezen még a régi kocsikat alkalmazzák, amelyek kivül riglivel vannak elzárva. Haitinger kapitány lefogta Karost és visszavezette a fülkébe. Karos megvallotta, hogy ki akart ugrani a vonatból és öngyilkos akart lenni. A vonat egy óra kilenc perckor érkezett Bécsbe. A Staatsbahnhofról egy takszi-autón vitték Karost a Hernalsgürtelen levő Garnisonsarrestbe, ahol azonnal kihallgatták. (Hofrichter cellájában.) A kapitányt azonnal kihallgatták. Egy őrnagy-hadbiró vezeti az ügyében a vizsgálatot. Karos kapitány mindent bevallott. Beismerte, hogy esztendők óta folytatta bűnös üzelmeit a keze alá rendelt kadétokkal; betegnek tartja magát és nem tehet róla, tudta, hogy bűnt követ el, de nem tudott a bűnös hajlamain uralkodni. Érdekes, hogy ő maga kérte orvosi megfigyeltetését. Arra, hogy hány fiúval volt viszonya, nem tudott határozott feleletet adni. Nem emlékezett rá. Az őrnagy-hadbiró kihirdette előtte a letartóztatását elrendelő végzést. Karost a börtönbe kisérték és rendkívül érdekes, hogy a perverz kapitány most ugyanabban a cellában ül, ahol Hofrichter vizsgálati fogságát, töltötte. A tiszti cellában. A hadbíróság rendelkezésére Weidinger őrnagy az intézetben nagy titokban és tapintatosan nyomoz a kadétok között. Azokat a kadétokat, akik vallanak, Bécsben, a hadbiróságon is kihallgatták. Eddíg tizenhét esetben igazolódott, be kétségtelenül a perverz kapitány bűne. Ka ros kapitányt — a hadbíróság köréből kiszí várgott hirek szerint — rendkívül súlyosan el fogják ítélni.