Délmagyarország, 1910. október (1. évfolyam, 110-135. szám)

1910-10-28 / 133. szám

1910 október 28 A pap szerelme. — »Ölni is tudnék érte.« — (Saját tudósítónktól.) Egy magyar kispapnak izgalmasan érdekes szerelmi kalandjáról beszélnek most egész Olaszországban: egy papról, aki elrabolta az egyház kincseit, hogy pénzt, adhasson a szeretőjének. Tegnapelőtt éjszaka — igy újságolja a Corriere de la Sera legutóbbi száma — a római minoritarend kolostorában gyanús zajra ébredtek föl a papok. Kiderült, hogy a kolostorban betörő járt, aki elrabolta a rend pénztárában található értéktárgyakat, arany-, ezüstnemüeket és pénzeket. Hosszas nyomozás után, a kolostorban bentlakó kispapok előadásából megállapították, hogy az egyház kincseit egy magyar kispap, Mérey János, rabolta el. Mérey az értékekkel megszökött. Izgalmas hajsza következett ezután a huszonegy esztendős daliás termetű pap kézrekeritésére. Jelentést tettek a rendőrségnek, amely kinyomozta, hogy a kispap egy titkos kijárón szökött el. A Via Angelica-utcán áthaladva, egy lebujszállóba ment, ahol két liráért szobát bérelt. A garni'ban nagy feltűnést keltett a sarukban járó reverendás pap, mert ilyen vendégek ott nem igen szoktak megfordulni. Mérey kifizette a szobát, elhelyezte kézitáskáját, a postára ment, ahol sürgönyt adott föl Nápolyban tartózkodó szeretője cimére. Kérte, hogy jöjjön hozzá azonnal Rómába. Reggel a pályaudvarra ment a kispap, hogy bevárja szerelmesét. Ez volt a veszte. Az állomáson egy detektív a kolostorból nyert személyleírás alapján fölismerte és letartóztatta. Mérey a főkapitányságon bevallotta a rablást. Mikor megkérdezték, miért követte el tettét, egykedvűen felelt: — Ne faggassanak ! Szeretőm van Nápolyban, egy szép olasz leány. Ő biztatott a rablásra. Megtettem. Ölni is tudnék érte. Többet nem lehetett belőle kivenni. A bünbeesett kispap igen szimpatikus, képzett ember. Csak néhány nappal ezelőtt ment magyarországi vakációjáról Rómába. Uád a halálos- ágyon. — A tanító szerelme. — (Saját tudósítónktól.) Mint már mai számunkban megírtuk, titokzatos haláleset tartja izgalomban Szamosujvár közönségét. Pár napi szenvedés után meghalt egy csinos, intel. iigens leány, aki közvetlen haláia előtt szenzációs vallomással víiágitotta meg betegsége okát. Szigyártó Tivadar szamosujvári görögkatolikus tanitó két év előtt megismerkedett Todorán Mariskával, akivel nemsokára jegyet is váitott. A jegyespár boldog volt, mig pár hót előtt a leány betegeskedni kezdett. Öt nap előtt ágyba került és állapota olyan rosszra fordult, hogy a katasztrófát minden percben várták. Az orvosok nem tudták a diagnózist megállapítani és ekkor a leány behívta szüleit és azt kívánta, hogy két idegen ember is jöjjön be, akik előtt vallomást akar tenni. Mikor a tanuk megjelentek, Todorán Mariska elmondotta, hogy vőlegénye, Szigyártó Tivadar, okozta halálát, mert növényekből készített keserű Italt adott át neki, melyet meg kellett innia. Amint az italt lenyelte, mindjárt rosszul lett ós ettől kezdve állapota rohamosan fordult mindig rosszabbra. Todorán Mariska alig tette meg vallomását rendkívüli szenvedések között meghalt. A szenzációs kijelentéseket közölték a tanítóval, akj a vádat visszautasította. Mikor pedig a rokonok följelentéssel fenyegetőztek, Szigyártó Tivadar a dési királyi törvényszékhez ment, ahol a vizsgálat elrendelését kérte maga ellen. A tanítót Szamosujvárt látták utoljára, azóta nem tudják, hová lett. A leány temetését meg akarták tartani. A halotti menet készen állott már, amikor megjelent a rendőrség és a temetést ügyészségi D£LMAGYARORSZAA utasítás alapján betiltotta. Levették a koporsót a gyászkocsiról és a szamosujvári közkórházba szállították, ahol a leány tetemét a dési törvényszék bizottsága előtt fölboncolták. A boncolás eredményéről mindössze annyi szivárgott ki, hogy a holttetem belei meg voltak üszkösödve, amiből megállapítható, hogy a haláleset természetellenes. Nem lehet tudni, mi késztette a tanitót arra, hogy mérget adjon be a leánynak — ha ugyan a vallomás megerősítést nyer. Titokzatos esettel állunk szemben, melynek földerítése most az ügyészség dolga. Bosnyák küldöttség a miniszterelnöknél. Fadilpasics Mahmud bég vezetésével négytagú küldöttség tisztelgett ma délelőtt Héderváry Károly gróf miniszterelnöknél. A küldöttség a bosnyák tartománygyülés mohamedán klubjának nevében előadta, hogy attól tartana^ hogy a bosnyák tartománygyülés a kmettek kötelező megváltása mellett foglalhatna esetleg állást. A kormányelnök igen szívesen fogadta a küldöttséget és kijelentette, hogy ő a maga részéről korántsem látja bizonyosnak, hogy a bosnyák tartománygyülés ilyen határozatot hozhatna és kifejezést adott annak a véleményének, hogy a kormány alig volna abban a helyzetben, hogy, ha ilyen határozat létrejönne is, ahoz hozzájárulhatna. Olasz tiimiidág. Rómából jelentik : Politikaj körökben nagy feltűnést keit egy katonai uj. ságnak, a Preparézione-nek hosszabb cikke, amelyben az osztrák és magyar haditengerészet számára épülő tíz uj Dreadnoughtról beszél. Az újság rámutat arra, hogy ezek a hajók kétségtelenül Olaszország ellen épülnék, mert Ausztria és Magyarország sem Oroszország ellen, sem Szerbia ellen való háborújában, sem boszniai lázadás esetében nem fogja ezeket a hatókat használni. A lap azt kérdezi, hogy ez a flotta-fegyverkezés miképen hozható összhangba Aehrenthal grófnak legutóbbi nyilatkozataival és Ferenc József királynak a delegációk előtt tett kijelentésével. Egy leány tragédiája. (Saját tudósítónktól.) A Nagyvárad mellett; csöndes kis Őriben ma délelőtt temették el a szép Koclerka Amáliát, a boldogtalan szerelem minden részvétre érdemes áldozatát. A boldogtalan, Koclerka kolozsvári görögkeleti esperes egyetlen leánya, Kolozsvárott ismerkedett meg szerelmesével, Otyoszoszki Lajos dr zágrábi helyőrségi kórházorvossal. Két esztendeje jártak már jegyben. De az esküvőt nem tudták megtartani, mert nem volt kaució és annak se volt semmi célja, semmi értelme, hogy az orvos otthagyja az állását. Vártak, vártak hát, a szerelmesek hitével bizakodtak, hogy majd csak fog történni valami velük. Márciusban nagy dologra határozták el magukat. A király elé fognak menni és kérni fogják az uralkodót» hogy tegyen kivételt és engedje el a kauciót. Schönbrunnban csakugyan a király szine elé jutottak. A király meghallgatta őket, kegyesen beszélt velük és nemsokára aztán .leérkezett a várva-várt leirat — az orvosnak a kauciót elengedték. A király szivét meg tudták indítani, nem ugy azonban a vőlegény szüleit. Az orvos szülei eleitől kezdve ellenezték a házasságot. Az esküvő megint csak elmaradt. A szegény leány tört szívvel a csöndes kis bihari faluba utazott rokonaihoz. Felejteni akart. És talán ment is volna, kezdett gyógyulni, az utóbbi napokban, mintha vidámabb, jobbkedvübb lett volna. Kedden váratlanul megérkezett a vőlegénye. Jött bocsánatot kérni a leánytól, nem tud, nem akar nélküle élni. Látszólag újra megbékültek és az egész napot együtt töltötték. Estefelé azonban a leány egy pillanatra magára hagyta a fiatalembert. Átment a másik szobába, néhány perc múlva kijött. Az arca halálra vált, kékes volt. _____— — Érted halok meg! — mondotta a rémülettől dermedten álló orvosnak. Hiábavaló vott minden kísérlet, néhány perc múlva szörnyű kinok között meghalt. Nagyváradról tegnap rendőri bizottság száHt ki. A szerencsétlen leányt fölboncolták. Mejgállapították, hogy sztrichnin okozta a halálátNyilván régóta barátkozott a halál gondolatóval. Onnan sejtik ezt, mert a nyomozás megállapította, hogy az időtől fogva, amióta a leány Őriben volt, sem Nagyváradon, sem a környéki falvakban nem adtak el sztrichnint. Alighanem Aradon vehette hát. A szörnyű drámának majdhogy még egy áldozata nem lett. A szerencsétlenség pillanatában a leány mellett volt a nagynénje: Koderka Jánosné, állomásfelvígyázó felesége. A rettenetes eset láttára ájuldozni kezdett. Sebtében valaki vizet hozott neki és véletlenségből abban a pohárban, amelyikből a szép Amália a mérget kiitta. Őt sikerült megmenteni és most már jobban van. A görög-keleti esperes fehér leánya pedig ott fekszik az őri-i katolikus temetőben, a parasztok jeltelen sírjai között. Szegedi katonák előléptetése. A Délmagyarország csütörtöki számában beszámoltunk azokkal a katonai előléptetésekkel, amelyek novemberre a közös hadseregben és a magyar honvédségnél történtek. Különösen a honvéd, magasrangu tisztek közül, igy: ezredeseket és tábornokokat léptetett elő a király a rendesnél tömegesebb számban, aminek okát katonai körökben ugy magyarázzák* hogy a honvédek az idei nagygyakorlatok alkalmával újra tanújelét adták kitűnő képzettségüknek. A honvédség Rendeleti Közlönyé-nek mai száma közli a honvédségnél eszközölt novemberi kinevezéseket ós áthelyezéseket. A kinevezések a következők: A tábornoki karban a király október huszonötödikén Bécsben kelt legfelsőbb elhatározásával 1910 november elsejével kinevezte táborszernagygyá Jahl Gusztáv altábornagyot, a honvédség főparancsnokának helyettesét, volt szegedi kerületi parancsnokot; altábornagy okká a következő vezérőrnagyokat: Hazai Samu honvédelmi minisztert, tagliunoi és talgatei Marenzi Ferenc gróf, valoliolaí őrgróf, marenzfeldti és schenecki bárót, a 80. honvédgyalogdandár parancsnokát, egyelőre jelenlegi szolgálati alkalmazásában való meghagyása mellett és Günzl Antalt, a kassai III. honvédkerület parancsnokát; vezérőrnagyokká a következő ezredeseket: Brabécz Gyulát, létszám fölött a szabadkai 6. honvédgyalogezrednél, a 78. honvédgyalogdandár, Froreich-Szabó Ern&t, létszám fölött a pápai 7. honvédhuszárezrednél, a 2. honvéd lovasdandár parancsnokát, adai Pászthy Kálmánt, létszám, fölött a szegedi 3. honvédhuszárezrednél, beosztva a szegedi második honvédkerületi parancsnokságnál, Tamásy Árpádot, létszám fölött a vezérkari testületben, a honvédelmi minisztérium harmadik csoportjának főnökét, alsómátyásfalvi Mattyasovszky 'Mátyást, létszám fölött a pécsi 19. honvédgyalogezrednél, beosztva a pozsonyi hatodik, pilisi Kornhaber Adolfot, létszám fölött a szegedi 5. honvédgyalogezrednél, beosztva a székesfehérvári ötödik, Bogát Istvánt, létszám fölött a károlyvárosi 26. honvédgyalogezrednél, beosztva a zágrábi horvátszlavon hetedik, Hadfy Imrét, létszám fölött a brassói 24. honvédgyalogezrednél, beosztva a kolozsvári hatodik honvédkerületi parancsnokságnál, Szurmay Sándort, létszám fölött a vezérkari testületben, a honvédelmi minisztérium első csoportjának főoökét és nagy- és kiskálnai Kálnay Lajost, a kolozsvári 21. honvédgyalogezred parancsnokát, jelenlegi szolgálati alkalmazása alól való fölmentése és későbbi alkalmazásának föntartása mellett. A vezérkari testületben századossá rumweríhi Rapaich Rihárd főhadnagyot, a szabadkai 4. honvédhuszárezrednél, beosztva a honvédlovassági felügyelőhöz. A tényleges állományban. A gyalogságnál ezredessé Tanárky Béla alezredest a szegedi 5. honvédgyalogezrednél; ó'rnagygyá simonfalvi Székely Kázmér századost a szegedi 5. honvédgyalogezrednél és Székely Lászlót a budapesti 1. honvédgyalogezredtől a szegedi 5. honvédgyalogezredhez való áthelyezés mellett: