Délmagyarország, 1910. október (1. évfolyam, 110-135. szám)

1910-10-23 / 129. szám

1910 oktdber 23 D£LMAGYARORSZÁG 15 meztetni. kell a munkásokat. 9. A gőzgép megindításánál és megállításánál a henger-csapokat ki kell nyitni. 10. A gőzszabályozó (regulátor) mindig kifogástalan állapotban legyen. Akos Arnold, királyi kerületi iparfelügyelő. (—) A kincstár erdővásárlása. Eperjesről jelentik : Itt tudni vélik, hogy a magyar királyi államkincstár a hertneki tizenhatezerötszáz katáézteri holdas uradalmat kétmilliónégyszázezér korona vételáron megvásárolta, A kincstár az erdőgazdaságon kivül a birtokhoz tartozó havasi kaszálókon és legelőkön nagyszabású állattenyésztést;fog bei-endezni. Ezenkívül a hertneki kastélyban, amely eredetileg a Drugeth, később pedig a Forgách-családé volt, a.kincstári erdőaltisztek • fiai számára internátust rendez be. REGENYCSARNOK. fiz öreg muzulmán. Irta Ady Endre. Messziről, a tábor-város túlsó, dombos negyedéből magyar bakák dühös, panaszos nótája jött hozzájuk egyre. Ők, ketten, különülve, gyermekes vitat folytattak minden ok, kedv és meggyőződés nélkül. Vasárnap volt, vasárnap délutánja, heves, nyárelői, szép nap, de mi hasznát vegye ennék két erős legény egy háborús Boszniában? És mit használ akárkinek is az, ha Pap mérnök és Rubek főhadnagy urak ilyenkor és itt, áz élet-titkok megmagyarázásán buzgólkodnak. — Hát igen — mondta ásítva Rubek ~ az bizonyos, hogy a legelső, legsúlyosabb és legvalóságosabb valami az élet. Az életet nem is volna szabad bántani, de az életen fölül halál is van, az élethez pedig asszony kell és pénz — sóhajtotta. — Talán a vasutamat kellene megnézni, sóhajtotta unottan a szőke és pocakosodé mérnök, ki most századszor mustrálta keresztül-kasul a rögtönzött kantint. Már akkor az ő táboruk tájékáról elszállott a vérszag, de távolabbról még naponként rossz hirék érkeztek. "Nagy volt a nyugtalanság, kegyetlen-bus a katonák hangulata s szörnyűségesen lenyomó, a parancsoló tábori rend. Papp, a békés lelkű mérnök már nem volt katona, de ott marasztalták a katonák között, hogy segítsen síneket rakatni. Ez majdnem olyan fontos dolog volt, mint az ölés: hadd lássa ez a vad népség a civilizáció áldott csodáját, a vasutat. Általában azonban mégis csak az volt itt a legbúsabb dolog, hogy szó sem eshetett asszonyról és szerelemről. Azaz csak szó eshetett s ha már a sző vágyakoztatóart, nagyon fájt, következett a filozófia: — Veled megyek én is — mondta Pappnak Rubek, a barátja, a már kétségbeesésig nyugtalan főhadnagy ur. Rövid és még csak hogy épülni indult vasút volt a Papp vasútja s egy hűvös, meredekes erdőbe kapaszkodott bele. Ez a séta gyógyítónak ígérkezett egy ilyen Istentelen, forró délutánon két bus legény számára. Földiek voltak egyébként, régi pajtások, már gyermekkorukban szerettek vitatkozni, habár nem sokat tartottak egymásról. Talán megbolondulnak, ha itt Bószíniában össze nem hozta volna őket a pors, hogy folytassák az életfeledtető, régi csacsi vitákat. — Azt nem tudóm, dohogta Rubek, mikor az erdőnek nekivágtak — hová tették ezek a gazemberek a nőiket? Vagy ha már olykor asszonyokra bukkanunk, miért kell azokat fejvesztés terhe alatt ugy tisztelni, mint az öreg, örökség-ígérő nagynéniket? — Akkor nem tudnátok ugy ölni, ha az asszonynép szabadpréda volna — nevetett a szelíd Papp. — Hidd el, hogy a nagy generálisok a legnagyobb emberbuvárok s ők tudják csak igazán jól, hogy mit csinálnak. A szerelem nélkülözése dühíti jó gyilkossá az egészséges férfiembert és most erre van szükség. — És arra volna legnagyobb szükség, hogy ilyen cinikus emberek ne rontsák az Isten levegőjét, mint te. Nem nagyon haragudott ugyan a daliás Rubek, de nem szerette és nem értette a pajtása ilyes elveit. Ő, Rubek, utálta azokat a mosdatlan szájakat, melyek bepiszkolják az élet legbecéznivalóbb értékeit. Itt van — gondolta sokszor e napokban — egy szelid arcú, kövéredő civil ember, egy mérnök. Dicsekszik, hogy ő a kultura, a nemesedés, a jobbulás embere s azt hiszi, hogy csupán piszok az élet. Rubek, a főhadnagy majdnem költő volt s kedvelte a földi dolgok szépitgetéseit„és sokat adott arra, hogy ő előkelő lélek. Ő a háborúban se gyönyörködött, féltette is tőle kedvelt és jól ápolt bőrét, de ez mégis szent dolog volt. A vitézség, a halállal való veszedelmes kötekedés, a nagy célok, melyeket fönt és legföntebb bizonyosan még jobban ismernek. Rubek utálta azokat, akik a szép dolgokat elcsúnyítják s mindent a gyomorral, a pénzzel és durva szerelmi vággyal magyaráznak. — No, no, dörmögött a mérnök, de már megint unta a beszélgetést s nézegette szigorúan a vasútja töltését. Azért mégis csak a generálisoknak van igazuk, akik nem akarják, hogy ilyen időben ti asszonyvadászattal foglalkozzatok. Most ölni kell, hogy hamar vége legyen az ügynek, mert a háború drága s épen azért van háború, hogy nyereség legyen belőle. A főhadnagy most már nem is válaszolt, e percben megesküdött volna, ha nem ismerné a Papp családját, hogy ez a mérnök zsidó, Persze nem szerette a zsidókat Rubek főhadnagy ur s határozottan az egész hadsereg nevében érezte a sértést. Ilyet mondani, hogy a háború nyereségért folyik, pénzért, pfuj és ez a Papp is voltaképen katona még. Melegük volt, valósággal bukdácsoltak a töltésen, mert néhol kiirtották egy-egy tisztásra az erdőt s itt mintha összeszorult volna minden meleg. Egyszerre dörrenés, Rubek főhadnagy orditva ugrott vagy hármat, megrázkódott, tapogatta magát, nem történt baja. Papp halványan, majdnem fehéren megállott, nem remegett, előkereste hatalmas revolverét. Újra dörrenés, golyó-sivitás, mint az előbb, de fél perc múlva már Papp mérnök ur lőtt s alig nyolc lépésre tőlük valaki fölordított. Öreg muzulmán volt, legalább hatvanöt éves, előkelő ruháju és halott. Papp mérnök urnák jó Szeme volt, biztos keze s a vén, szegény orgyilkos egyre-kettőre jutott el a hetedik Paradicsomba. — Forduljunk vissza — mondotta elnyomott izgatottsággal, de csöndes hangon Papp, a mérnök. Egy vasárnapra épen elég volt a mulatság, hazamegyek és dolgozni fogok. Rubek főhadnagy most kezdett rettenetes riadalmából szabadulni s egész testét elfoglalta a düh. — Hát te meggyilkoltál egy szegény, fanatikus, öreg embert s haza akarsz menni rajzolni ? — Természetesen, a rajzolás és a számvetés a legjobb idegcsillapitó módszer s én nem vagyok csodatevő, hogy az-öreg urat föltámasszam. — De, te, te hóhér, hát miért ölted meg azt az embert? — jajgatta Rubek. — Mert ha időt engedek neki, akkor ő öl meg vagy engem, vagy téged. Te nagyon szereted az életet, mely neked nagyon szép, engem hazavár Boszniából az édesanyám és mi fiatalok vagyunk. Haragudott most már Papp, gyors lépésekkel visszaindult íí tábor felé a töltésen. Nem akart beszélgetni, hátra-se nézett, mára jóllakott a főhadnagy ur társaságával is. Dolgozott egy keveset, a kantinba nem ment, nem akart ma Rubekkel találkozni s korán lefeküdt. Nagyon kedves, hűs, altató éjszaka jött, de alig aludt valamit, fölébresztették. Rubek főhadnagy ur jött,' világosságot csinált a mérnök faviskójában, sápadt vólt, ingadozott, mintha részeg volna, — Mit akarsz? —kérdezte ásítva, megzavartan, bágyadt dühvel az álmos, pocakosodó szőke mérnök. — Azért jöttem, hogy bocsánatot kérjek tőled, nagyon gyalázatos ember vagyok, do az angyalok is elromlanának ezen a tájékon. Sok pénz van nálam és a pénznek legalább is a fele téged illet, ha akarsz osztozkodni. — De hát honnan vetted azt a sok pénzt, ami olyan sok lehet, hogy berúgtál tőle. — Én, én — súgta akadozva Rubek — én visszamentem az öreg hallotthoz., — Hát visszamentél, ez a te dolgod, ha sok pénzt leltél nála, ez a te szerencséd, jogod volt hozzá. Ez a hábpru, ilyen ilyenkor a törvény, őrizd meg a pénzt, az a tied s tudod, hogy én tudok hallgatni. Rubek főhadnagy nem mert a mérnök szemébe nézni s már látszott, hogy indulóban van. — Te, te, én ezt a pénzt mind odaadnám az első valamirevaló asszonynak. A fizetésemet is odaadnám neki, egy félévi fizetésemet ráadásul. — Persze, persze — ásított a szőke mérnök — de én nagyon álmos vagyok s pusztulj innen a pokolba. Valahol bus nótát dalolt a tábor-városban néhány magyar baka, kivánkozót, szerelmeset, Tilos volt ugyan ilyenkor már énekelni, de mindenki helyett énekeltek s bizonyosan nem is történt érte semmi bajuk. Felelős szerkesztő: Róna Lajos. Lapkiadó-tulajdonos: Délmagyarország hírlap- és nyomdavállalat részvénytársaság. Nyomatot» Szegeden a Délmagyarország hirlapís nyomdavállalat részvénytársaság körforgógépén. , tVfe V, »Vl »•>•>•»• * «« • * > • í * Jóság, ár és súlyra kell a szappan összehasonlításánál és bevásárlásánál ügyelni. A világ egy szappana sem éri el a szarvas szappanát » « Í e t « 0 f « c • V í # í 9 « ; I > i í é í 4 í tulajdonságában, - minden jó % ságában, mosóképességében, lágyságá,* • * tiszta- é * ban és olcsóságában. > 8 u oh ® v.« n® « \\»*1 li okból a berendezés eladó, a helyiség január l-re Kiadó. Inga-, fali-, serkentő-, diszérákat és zsebórákat a saját beszerzési árakon bocsátjuk a vevőközönség rendelkezésére!! mfiórások Kölcsey-utca 4. szám. (Uj Wagner-palota.) Weisz J. Hugó és Társa