Délmagyarország, 1910. október (1. évfolyam, 110-135. szám)

1910-10-23 / 129. szám

JS. Amint Napoleon ujból fölnyitotta a szemét: meglátta George kisasszonyt és mellette a feleBégét. A különben is ideges császár a szégyenteljes helyzetre rettenetesen dühös lett, anyByira, hogy ujból önkívületbe esett. A minden tagjában reszkető színésznőt sietve eltávolították a palotából, de folyton éreznie kellett Napóleon haragját, aki az általa előidézett botrányt eoha sem tudta neki megbocsátani. Őszi uri diuatujdonságok n2 Szende és Vadas Relemen-u. 7. Telefon 810 VDAMKRŐMKA (Rég letűnt napokból.) Duhaj mulatságokról Bőkat irtak már, de olyan két előkelő urnák, mint Széli Kálmán, a Jelzáloghítelbank elnöke ésGullner Gyula, Pestmegye főispánja, vigkorhelykedését alig énekelte még meg a krónika. Pedig — az Országos Kaszinó tapétás, kedves falai tudnának csak erről sokat beszélni! — ez a két gentleman valamikor szilaj mulatós legény volt. Széli Kálmán miniszterelnök volt akkoriban, Gullner Gyula pedig belügyi államtitkár s valami mámoros idő járhatott felettük^ me^t nem volt hét, hogy ne csináltak volna maguknak görbe éjszakát. Egyszer ugy belékaptak a mulatásba, hogy három éjjel cigá. nyoztak egymásután hajnalig. A harmadik napon reggel félnyolc órakor húzta el Berkes Béla a Rákóczi-indulót s még akkor is rosszkedvűen tápászkodtak föl az urak a helyükről— Várj Kálmán kissé, — mondta Gullner, — úgyis itt lakom a házban, megmosakodom? átöltözködöm s öt perc múlva mehetünk együtt a minisztériumba. — A minisztériumba? — kérdezte csodálkozva Széli — én erre nem vagyok képes. Legalább négy órát aludnom kell. Te nem alszol soha ? — Dehogy nem — felelte tiltakozó hangon Gullner. — A siklón . , . . . . Azóta azonban elfújta valami csúnya szél ezeket a vig napokat. Széli alszik eleget, Gullner pedig nem ébred már föl többet.. . * (Tisza és Fisch.) Egy vidéki városban van egy rövidáru-kereskedő, aki feltűnően liasonlit Tissa Istvánhoz. A kereskedő — amíg Tisza kormányon volt — ezzel nagyon büszkélkedett^ gőt a szakállát és haját szándékosan ugy igazgatta, hogy a hasonlatosság még nagyobb legyen. Állandóan künn állt a boltajtóban s minden ismerősétől, aki arra ment, ezt kérdezte: — Ugy-e, nagyon hasonlítok Tiszához? — Nagyon, — mondták az ismerősök és torább mentek. Egy ismerőse azonban megállt és így szólt: — Hát hasonlítasz Tiszához, az bizonyos. De •gy óriási különbség mégis van köztetek. — Ugyan micsoda? — Az, hogy ha Tisza István megbukik, akkor ls Tisza István marad. De te, Fisch Mór, ha te megbukol, belőled Fisch Mórné lesz . .. • (Felekezeti politizálás.) Nagy politizálás folyt egy csoportban a börzén. Egy ügynök némán hallgatta végig a félóráig tartó vitát és amíkor a hangos és izgatott'beszélgetésnek vége lett, DÉLMAQYARORSZAO nyugodtan odafordult egy kollégájához és azt kérdezte tőle: — En, barátom, csak egyre vagyok kiváncsi: miért mondod te mindig, hogy Ogron, amikor azt tudod mondani, hogy Ukulicsányi ? Használt . ön már BABÉR-SÓSBORSZESZT? Hogyan tornázzunk. Irta Herozeg István. II. Az általános tudnivalók után vegyük elő azokat a tornaszereket, melyeken leginkább szoktak tornázni és főleg versenyezni. Ezek a nyújtó, korlát, ló, gyürühinta. Ezeket rendszerint kiegészíti a kötél, mászópózna, létra, bak. Véleményem szerint legveszedelmesebb tornaszer a nyújtó. Itt igazán kiszámíthatatlan az esés alakja és következménye. Csak egy elsietett, rossz fogás és megtörtént a baj. Furcsa, de talán mégis érthető, hogy ezen a szeren tudnak legtöbben tornázni. Nyújtót ugyanis nagyon egyszerű és könnyű fölállítani s igy a tornatermeken kívül magánhelyeken is gyakran hozzájutunk s ha egyebet nem csinálunk rajta, legalább hímbálódzunk eleinte és később egyre merészebb mozdulatokat csinálunk. Innen ered az, hogy ott, ahol egyéb tornaszerek is vannak, a nyújtóhoz közeledünk a legnagyobb szeretettel/Pedig a iegháládatlanabb szer. Miatta örökös ápolás alá kell vennünk tenyerünket. Hol bőrkeményedóseket, bütyköket kell levagdosni, hol. pedig a vér, vagy vizhólyagokat, repedéseket ápolni. Ha gondosan kezeljük a tenyerünket, sohsem származik baj. Minden este vazelinnel, vagy glicerinnel kenjük be és különösen tornázás után ne viseljünk keztyüt. Hogyha pedig érezzük, hogy a sok tornázástól ég már a tenyerünk, akkor hagyjuk abba az olyan gyakorlatokat, amelyek erősebb lendületekből állanak. Ilyen például az óriáskör (szakszerű elnevezése: óriáskelep). Erőgyakorlatokat bármilyen tenyérrel csinálhatunk. Magnéziumot mindig használjunk, mert legtöbb szerencsétlenség abból származik, hogy lecsúszik a kezünk a nyújtóról. A laikus közönségnek általában a nyujtógyokorlatok tetszenek legjobban. Es talán azért, mert a test plasztikus formájának a kimutatásakor a nyújtó semmit sem takar el. A versenytoi nászok mindezt nagyon jól tudják és a gyakorlatukat ennek megfelelően állítják össze. Legnagyobb hatást a lengési gyakorlatokkal lehet elérni. Tehát a különféle forgásoknak (ülő-, térd-, sarokforgás) á szemlélő előtt nem sok értékük van. A tornázást a nyújtón is, mint minden szeren, a legegyszerűbb gyakorlatokkal kezdjük. Huzódszkodás, térdföllendülés, különböző lendületek csereforgásokkal, a legegyszerűbb ós könnyen elsajátítható gyakorlatok. Egy-két óra után akármilyen kezdő, gyönge tornász megcsinálja ezeket. Sok idő kell ahoz, amíg az ember odáig jut, hogy óriáskört csináljon. Azért említem ezt a gyakorlatot, mert a laikusok ezt tekintik a legnehezebbnek, Pedig hány ós hány gyakorlat van olyan, amelynek az óriáskör csak az alapját képezi. Megjegyzem, hogy az óriáskört megtanulni igen könnyű, azonban ideális szépen csinálni, a legnehezebb produkciók egyike. Amit a cirkuszban lehet látni, az nem szép tornázás, csak merész és legtöbbször ijesztő. A cirkuszi tornászok gyakorlatai is olyanok, hogy kecses testtartással nem tudják megcsinálni. Míg ellenben az amatőr-tornásztól elsősorban a legcsinosabb testtartást követeljük meg. A gyakorlat nehézsége csak annak kivitele után jön számításba. Hogy szép testtartást szerezhessünk, ahoz óriási fegyelmezettség kell. Sajnos, a tornászoknak ez a leggyakoribb hibájuk. Pedig fegyelmezett testtel játszi könnyüség gyakorlatot tanulni. A testet mindig mi dirigáljuk és ne az minket, akkor könnyen rendelkezhetünk önmagunkkal. Sok előtt érthetetlen az, hogy miért nem tud valamely gyakorlatot mindjárt megtanulni, hogyha egyszer már elismert jó tornász. Igen egyszerű az oka. Majdnem minden speciális gyakorlathoz külön izmok szükségesek. Tehát, ha nem is megy mindjárt valamely gyakorlat, türelemmel próbálgassuk minél többször addig, amíg hozzá izmunk ki nem fejlődik. A mérleg például könnyű gyakorlat, de, ha a nyújtón mindig csak óriáskörözök, amikor először próbálom megcsinálni, mégis nehezemre esik. Lát1916 október 23 ható tehát, mint mindennél, ugy itt is csak fokozatos fejlődéssel lehet valamit elérnünk. Áttérek egy másik, szintén eléggé kedvelt tornaszerre: a korlátra. Mindjárt előrebocsátom, hogy ezen lehet a legszebb izmokat szerezni. Gyakori sasléngéssel mell-, hát- és karizmunk oly gyönyörűen kifejlődik, hogy öröm nézni. Ezen is, a nyújtónál és másutt elmondott általános szempontok az irányadók. Könnyű gyakorlattal kezdeni a munkát és lassankint fokozni. Jó kezdőgyakorlat a támaszlengés, közben néhány terpeszülés, saslengés. Itt az szokott a leggyakoribb hiba lenni, hogy a lábat nem feszitjük, hanem, mikor például terpeszűlést csinálunk, mintha csak lovon ülnénk, lógatjuk. A combunkkal szinte össze kell szorítani a karfát, a tekintetünk pedig mindig előre irányuljon, mert az a legcsunyább, ha a fejünket állandóan leütjük. A korlátgyakorlatok közül rendszerint azok a legimponálóbbak, melyek kézállással kapcsolatosak. Szintén azon okból, amit a nyújtónál említettem. A kézállást hamar meg lehet tanulni, nem szabad azonban mindjárt magas korláton kezdeni a tanulást, mert az első kisérlet ügyetlen mozdulatai folytán alaposan megüthetjük magunkat. Bár lengési gyakorlatnak látszik, mégis erőgyakorlat. Ezt tudva, igyekezzünk tehát inkább erővel, mint pusztán lendülettel jutni kézállásba. Ha lendülettel csináljuk, nagyon bizonytalanul megy. A karunkat mindig egyenesen kinyújtva, feszesen kell tartanunk, nehogy zökkenős legyen a gyakorlat. A tornásznak legtöbb gondot, a gyakorlat összeállításánál, az egyes részek kapcsolása okoz. Nehéz is ez, mert mindegyiknek szinte egymásból kell erednie, különben nem tetszetős a mutatvány. Az összeállításnál számítsuk ki, hogy elegendő hely van-e a szabad mozgásra, mert például, ha a korlát lábai közé kerülünk, nehezebbfajta gyakorlat csinálásánál különös érzés fog el bennünket. Lengési gyakorlatot legcélszerűbb a korlát elején kezdeni. Vigyázzunk arra, hogy ellentétes mozdulatok ne kerüljenek az egyes részekbe, mert amellett, hogy nagyon megnehezíti a munkát, csúnya is. Tehát, például henger után ne csináljunk támaszbatolódást, hanem felkarbillenést. Lássuk, hogyan tornázzunk a lovon. Nagy szó ez. Pedig ez se nehezebb tornaszer, mint a többi, csakhogy itt komolyan kell dolgozni, akkor élvezetes a tornázás, különben hamar megunjuk. Eleinte igen szokatlan az örökös támaszkodás. Nem birja a csuklónk, a szükséges izom hiányában. Ezt is csak sürü, türelmes lótornázás- által szerezhetjük meg s ha egyszer nincs nehezünkre a támaszkodás, élvezettel csináljuk a különféle láblengéseket, körzéseket és az ollókat. A lovon se lehet bármilyenfajta gyakorlatot végezni. Megvannak a jellegzetes vonások, melyeket be kell tartanunk. Talán a ló az az egyedüli szer, amelyen erőgyakorlatot sohse szoktak csinálni. Nem ugy van berendezve. Ezen élénk, festői mozdulatokkal kell tornázni. A láb és a kar mindig nyújtott, feszes legyen, mert csak igy tudunk minden irányban biztosan mozogni. Amig a lovon is, mint kezdő tornászok szerepélünk, elégedjünk meg először az egyszerű, a láb kiés belengésekkel, körzésekkel. Ha ezek simán mennek, akkor csinálhatunk ollókat, páros lábkörzéseket (tomposkörzés) és egyes, kettes és idővel hármas vetődéseket. A gyürühinta mindnyájunknak kedves szere» pedig kevés gyakorlatot tudunk rajta. Hói vagyunk mi e tekintetben az olaszoktól, akik bámulatos szépen dolgoznak e?en a tornaszeren. Sebaj, reméljük, hogy egyszer majd csak a nyomukban leszünk. A gyürün többnyire hintázva tornázunk, mert nagy élvezetet nyújt az, amikor erős lengések által a levegőt testünkkel csaknem hasítjuk. Magában véve ugyan ez is gyakorlat, azonban igazi gyürügyakorlatokat vagy mérsékelt íengósekkel, vagy pedig helyben (állógyürün) végzünk. Á nagy lengéseknél a zökkenés miatt nem biztos a munkánk, sőt veszedelmes is. A nyújtón és a korláton tanult gyakorlatok közül igen sok végezhető a gyűrűn is. Billenés, támaszbamenés, kézállás, leterpesztés kezeken kivül, vagy kezek közt, lábkörzés, átfordulások, húzódások és tolódások általánosan használt gyürügyakorlatok. A kivitelre nézve ugyanazokat kell szem előtt tartanunk, amelyeket az eddig letárgyalt tornaszereknél elmondtam. Ezek volnának a főbb tornaszerek, melyek nálunk leginkább divatosak. Számtalan más szer van még, melyeket legtöbb tornatermekben használnak, azonban azokra is kiterjeszkedni, azt hiszem, teljesen szükségtelen. Ehelyett inkább fölemlítem még azokat a tudnivalókat, amelyek részben az elmondottaknak kiögéwitését képezik, részben pedig útmutatásul szolgálnak. Talán észre vehető volt, hogy az egyes tornászé-