Délmagyarország, 1910. október (1. évfolyam, 110-135. szám)

1910-10-22 / 128. szám

1910 október 22 DÉL MAGYARORSZÁG 11 Mivel töltjük el az életünket? Egy ismert személyiség legutóbb ünnepelte hatvanadik születésnapját. Amikor megkérdez» ték tőle, hogyan telt el ez a hosszú idő, jóvágy rossz sorsban volt-e többször része, igy felelt: Életemet elég jól, elég hasznosan is töltöttem. De még sokkal többet tehettem volna, ha életidőmből busz esztendőt át nem alszomÉs amikor a véndégei nevettek a „sikerült tréfán", kijelentette, hogy ez nagyon is komoly dolog és elkezdett számolni. — Általában egész életemben beosztással éltem, a napjaimat a következőképen töltöttem el: rendes körülmények között naponkint nyolc órát aludtam, másfél órát töltöttem el az étkezéssel, hét órán át dolgoztam, három órára volt szükségem szórakozás céljából, két és fél órát sétáltam, egy órám eltelt az öltözködéssel és egy órámat a különböző alkalmakkor szükséges várakozások raboltak el. És most, hogy épen a napokban megcsináltam életem mérlegét, érdekes statisztikára jöttem rá. Arra nevezetesen, hogy elég tisztes életkoromból hnsz teljes esztendőt átaludtam. Ez a számítás ngyan'talán nem egészen pontos, mert ifjú koromban nen aludtam nyolc órát naponkint, de viszont gyermekkoromban ezzel szemben jóval több időt töltöttem az ágyban és igy a számításom körülbélül klappol. Három egész esztendőt töltöttem el evéssel, kilenc hónapot kellett várnom a pincérre, hét és fél évet szórakoztam, hat és fél évet sétáltam, két és fél évet töltöttem az öltözködéssel. — És itt nevetve jegyezte meg: Most képzeljék el, mennyi ideig öltözködik egy , szép asszony. Hosszú életemből mindössze tizenhét és fél év állott munkára rendelkezésemre. És amidőn ennyi időm telt le különféle teendőkkel, most életem végén azt kérdezem magamtól, hogy tulajdonképen menynyit is éltem én? Mert, amint látják, magára az életre nem maradt a hatvan esztendőből semmi. — Mondhatom egyébként, hogy ennek a kis statisztikának az összeállítása nem kis fáradságomba került, pedig milyen jelentéktelen az én statisztikám ahoz, amit mások készítettek. Van statisztika, amely megállapítja, hogy egy etpber évenkint átlag ezerkétszázszor szőrit kezet, ami az emberi erő nem kis tömegét emészti föl. Nevezetesen, ha ezt a kézszorítással kifejtett erőt hatvan éven át összegezzük, kiderül, hogy azzal az erővel kétezerötszáz tonna súlyt föl lehetne emelni. Továbbá: egy ember évenkint körülbelül tizenkét millió szót ejt ki. Szemeit ugyanez idő alatt kilencvenötmilliószor nyitja ki és csukja be. Ha összegezzük ezt az erőt, amelyet erre a célra egy hatvan éves ember elpocsékolt, érdekes eredményre jutunk. Arra nevezetesen, hogy ezzel az erővel egy utasok, kai telt villamos kocsit tiz méter magasra föl lehetne emelni. Mennyben igazak, mennyiben valószínűek ezek a számok, igazán nehéz,volna megállapítani. De akármennyi mi liót tévednek is a statisztikusok ebben a mindenesetre érdekes számításukban, annyi mindenesetre kitűnik a számok tömkelegéből, hogy végtelen nagy erőt Követel a mindennapi élet, anélkül, hogy ennek az erőnek az elfogyasztását észrevennénk. Ennek az igazsága vezette Reuter Frigyest is; amikor az egyetemről távozó diákokat intette, hogy ne pipázzanak. Ő ugyanis egy alkalommal kiszámitotta, hogy mennyi idejét rabolja el a plpatisztitás és az eredmény oly nagy számadat volt, hógy attól kezdve időkímélés céljából lemondott a pipázásról. És nemcsak maga nem pipázott, de számításait minden tanulójának is elmondta, hogy őket is elrettentse a dohány, zástól. Arról azonban már nem szól a statisztika, hogy Reuter számításai folytán hány diák dobta el a pipát. Valószínű azonban, hogy 6őkkal kevesebb, mint amilyen eredményt az az erő megérdemelt volna, amit a tudós tanár a rábeszélés közben, elfogyasztott. (A megtakarított tantiémek.) Hitvesek, akik. nek férje nem tud bánni a pénzzel, tanuljatok az esetből. Konti Józsefné egyszer ötven forintot betett a takarékpénztárba és pedig azzal a kikötéssel, hogy azt a pénzt senki másnak ki ne adják, csak az ő sajátkezű aláírására. Néhány nap múlva vette föl Konti József a „Fecskék" tantiémjeit és már jóelőre mosolygott a bajusza alatt, hogy micsoda vig életet fog ő élni ezután. E napon az asszony igy szólott Kontihoz: — Nézd, fiacskám, nekem van egy kis megspórolt pénzem a takarékban. Átadom neked a könyvecskét és ha fölveszed a tantiémet, tedd be mellé. A könyvecskét pedig tartsd magadnál. Konti József meghatottan pislogni kezdett és szeméből kövér könycseppek gördültek ki. Az asszony megdöbbenve kérdezte: — Miért sirsz, Pepi? — Ez o bizolom ... ez nekem nogyon jól esik! • E nemes meghatottság folytán, amint fölvette a tantiémet, nyomban betette a takarékba. Hadd lássa az asszony, hogy nem méltatlant tüntetett ki a bizalmával. No meg ugy suttyomban meg volt az a vigasztalása, hogy hiszen holnap — kiveheti újra. Másnap el is ment a bankba és büszkén mondta: — Kérek kétszáz forintot! A hivatalnok szárazon válaszolta: — Tessék előbb irást hozni a kedves nejétől, hogy kiadhatjuk. Konti elképedt és csak most vette észre, hogy milyen kelepcébe került. De nem is vitt többé soha életében pénzt a takarékba . .. » (A provízió.) Átkozottul' rosszul ment egy nemesabonyi zsidó szatócsnak a dolga. Panaszkodott is fünek-fának, végre az egyik hitsorsosa tanácsot adott neki: — Menjünk föl Rotschildhoz és mondd ej a bajodat. Ha én bevezetlek hozzá, biztosan kisegít... A szatócsnak már csak ez az egyetlen reménysége volt, ami kimenti a kridából, hát nem sokat habozott. Fölutaztak Bécsbe s nagynehezén bekerültek Rotschild elé, aki akkora nagy ur, hogy egyebet se tesz, csak az ingeit hol fölveszi, hol leteszi... A hajba esett ember aztán olyan keservesen sirt a pénzkirálynak, hogy az megszánta. Elővette a szokásos két darab százast: — Itt van a pénze, aztán menjen az isten hirével. Mikor néhány perc múlva az Írásaiba mélyedt milliomos fölnéz, még mindig az Íróasztala előtt álldogált a másik nemesabonyi ember, aki azt a kitűnő tanácsot adta a földijének. — Hát maga mit keres még itt? — szólt rá idegesen. Ez közelebb lépett a kupon-fejedelemhez, bi. zalmasan ráhunyorit, aztán egész fesztelenül a jobbkeze mutatóujját odadörzsöli a hüvelykujjához: — Tudja, én hoztam ide magának azt az embert . . . Igy mesélte ezt el Lipcsey Ádám a képviselő, házban, amikor arról volt szó, micsoda címeken lehet províziókat kérni. Ma szombaton HASI KÁLMÁN CZIGÁNYZENEKARA MUZSIKÁL a ROYÁLBAN KÖZIGAZGATÁS x Szeged város októberi közgyűlése. Lázár György dr polgármester elnöklésével pénteken délután kezdte meg a tanács az októberi rendes közgyűlés előkészítését. Ennek a közgyűlésnek az anyaga igen nagy lesz. — A tanács föliratot javasol a kereskedelemügyi miniszterhez, hogy a szeged-rókusi vasúti műhelyt hatalmasan bővíttesse ki. — A kárbecslők arra kérik a törvényhatósági bizottságot, hogy napidijaikat két koronával emelje föl. A tanács a napidijaknak csak egy koronával való fölemelését javasolja. — A Szegedi Gazdasági Egyesülét arra kéri a várost, hogy az idei őszi lóversenyre a város dija gyanánt adjon ezerötszáz koronát. A tanács a kérelem teljesítését javasolja. — A város 1910. évi rendkívüli alapja kimerült. A tanács azzal a javaslattal él, hogy a közgyűlés szavazzon meg a rendkivüli alap részére húszezer koronát. — A közgyűlés előkészítését hétfőn délután folytatja a tanács. x A kerékvető-karók. Lázár György dr polgármester ma rendeletet adott ki, hogy az összes törvényhatósági utakon levő.valamennyi kerékvető-karőt fehérre fessék be. A fehér karók ugyanis sötét éjjeleken is mútatják az utat. x Csongrádmegye közgyűlése. Nagy érdeklődés előzte meg Csongrádmegye pénteki közgyűlését. Mikor Cicatricis Lajos dr főispán megnyitotta a közgyűlést, majdnem minden bizottsági tag együtt volt a teremben. Valóságos fióktisztujitásra -készült a megye, azért volt a nagy érdeklődés. A választások mégsem keltettek nagy vihart, A pártok megegyeztek Főjegyző lett Csúcs János csongrádi főszolgabíró helyettes főszolgabíró Fekete László mindszenti szolgabíró, akinek helyére viszont Kövér László dr közigazgatási gyakornok jutott. A közgyűlés ezután tudomásul vette a vármegyei közigazgatási bizottság 1910. év első feléről szóló jelentését, továbbá a megye háztartási alapjának 1910. évi költségvetését fölülbiráló belügyminiszteri leiratot. Elfogadták az 1911. évi költségvetési előirányzatot és ezzel kapcsolatban a vármegye alispánjának előterjesztését a közp.óntj egyik közigazgatási gyakornoki állás megszüntetése és a IV. aljegyzői állás szervezése iránt; elfogadták a közúti költségvetést, tudomásul vették a virilisták névjegyzékét, intézkedtek a megüresedő választott bizottsági tagsági helyek, betöltéseiránt. A szervezési|szabályrendeletetmódositották, a pótadó kezeléséről szóló szabályrendeletet elfogadták, hasonlókép elfogadták Nagy Sándor dr alispán előterjesztését a községi, kör- és segédjegyzök szabadságideje s ezzél kapcsolatos helyettesítések tárgyában szabályrendeletalkotás iránt, a községi és körorvosok 1911. évi fizetésének kiutalása tárgyában és Tömörkény község viharkárosultjakiak segélye tárgyában. Csongrád község képviselőtestületének határozatát, Csongrád, községnek rendezett tanácsú várossá leendő átalakításáról, támogatja a közgyűlés. Ezután még sok gazdasági ügyet tár-1 gyaltak, délután pedig a szeged—dorozsma-halasi vasút ügye került napirendre. x A csatoniáső-mérnök tanuimrinjiilon, Megírtuk, hogy Lázár György dr polgármester a városi mérnökség csatornázási osztályának főnökévé Farkas Árpád városi mérnököt nevezte ki. A polgármester most hivatalosan kiküldte Farkas Árpádot Debrecenbe és Temesvárra, hogy a mind a két városban folyamatban levő csatornázási munkálatokat két-két napon át tanulmányozza. Mln<ienwmü tüzelőanyag legolcsóbb beszerzési forrása Juíkovics Géza és szénig|ei" 1 141. •