Délmagyarország, 1910. október (1. évfolyam, 110-135. szám)
1910-10-21 / 127. szám
1910 október 21 DEL MAGYARORSZÁGI 7 kötözte Lucchenit. Szigorú fegyelmi büntetésre Ítélték és hetekig kellett láncokban maradnia. Luccheni viselkedése már régóta azt a véleményt keltette, hogy a fegyenc elmebeteg. Bizonyossággal azonban nem lehetett ezt° konstatálni, mert a gyilkos időnként egészen nyugodtan viselkedett. A lelkészszel és az orvossal, akik a fogházörökön kivül egyedül érintkeztek vele, nagyon okosan beszélt. Merényletei következtében többször földalatti cellába vitték és igy keletkezett ismételten az a hir, hogy Lucchenivel a fegyházban kegyetlenül bánnak. Olvasta ezt a hirt Luccheni is, akinek néha megengedték, hogy a fegyház könyvtárába menjen. így került kezébe egy francia lap és ebben olvasta a róla irt cikket. Fölébredt benne a hiúság és a fogházigazgató engedelmével nyilatkozatot küldött a lapokhoz, melyben kijelentette, hogy vele nem bánnak gonoszul, tápláléka elegendő és „mindenesetre jobb, mint sok olasz munkás kosztja". Mig környezetét többször veszélyeztette, önmaga ellen nem fordult. A genli esküdtbíróság előtt ugyan kijelentette, hogy jobb szeretné, ha guillotine alá küldenék, a fegyházban mégis ngylátszott, mintha ragaszkodna életéhez. Csak az utóbbi hetekben mondotta többször, hogy unja már az életet. Gyakran dühöngési rohamok fogták el. Pár nappal ezelőtt fejét a falhoz verdeste és a fogházöröknek csak nagynehezen sikerült lecsillapitani. Forel — Luccheniről. Forel, a hirneves egyetemi tanár, sokat foglalkozott Lucchenivel. Egy tanulmányt is irt róla és ebben többek közt a következőket mondja: Luccheni tipusa a fanatikus degenerált anarchistának. Anyja egy félőrült iszákosnak az áldozata, aki, miután elcsábitotta, Amerikába szökött. Luccheni tehát örökletesen terhelt. Olaszországban havonta nyolc frankot fizettek nevelőanyjának, természetes tehát, hogy az elhanyagolta nevelését. A természettől fogva azonban eszes és tanulékony flu volt. Az iskolában is szorgalmas, meglehetősen becsületes volt. Mikor Guerra herceg szolgálatában állott, igen ügyesnek mutatkozott. De mert gyanakodó és büszke volt és többször hangoztatta, hogy nem született szolgának, a herceg elbocsátotta a szolgálatából. Az ilyen természetek, akik gyorsan tanulnak, de nem szeretnek sokáig dolgozni, rövid idő múlva elégedetlenek lesznek és fantasztikus tervekről ábrándoznak. Nem epileptikus, de pathologikus vonások észrevehetők rajta. Hozzájárult mindehez a beteges hiúsága és a Svájcban beszívott anarchisztikus tanok végzetszerűen ragadták arra az útra, amely a genfi gyilkossághoz vezetett, * Genfből jelentik: Luccheni az utóbbi időben többször panaszkodott, hogy a teljes elzárást nem tudja elviselni, Többszőrt kért újságot és könyvét, mivel azonban mindig durván bánt a börtönörökkel, nem adták meg neki ezt a kedvezményt. Durcás lett és nem dolgozott s a mellett mindig öngyilkosságra gondolt, de a szigorú felügyelet miatt nem tudta tervét végrehajtani. Elméje az utolsó pillanatig rendes volt. Tegnap anarchista-dalokat énekelt s aközben nadrágszijjából hurkot készített, amelyet az ablak rácsán megerősített, aztán fölakasztotta magát. A börtönörnek föltűnt, hogy Luccheni egyszerre abbanhagytá az éneklést, bement a cellába és Lucchenit már halva találta. TAVI RÁTOK A perzsa kérdés. Paris, október 20. A Siécle a Perzsiához intézett angol jegyzékről ezt írja: Az orosz okkupáció és az angol protektorátus nem fogják gyöngíteni a perzsa nemzeti egyéniséget. A perzsa kérdés azonban Angliára ós Oroszországra veszedelmessé válhatnék, mert nagy és súlyos felelősséget ró rájuk. Gondoljanak az Oroszok . Finnországra, Lengyelországra, Kis-Oroszországra, a Kaukázusra és a birtokukban maradt mandzsúriai vidékekre. Mi franciák azonban emlékezzünk arra, hogy az angol hivatalos sajtó csak néhány hónappal ezelőtt azt a tanácsot adta nekünk, hogy Marokkóban ne nagyon angazsáljuk magunkat. Talán a Busirtól Siraszba vivő ut nem hosszabb, mint az, amely Kazablankából Marrakeszbe visz? Teherán, október 20. Az angol jegyzék még nem került köztudomásra. Mint a lapok jelentik, a kabinet tegnap este tanácskozott az angol jegyzékről. Kijelenti a kormány, hogy a rend föntartása elé gördülő nehézségek tisztán pénzügyi természetűek. Ha a Londonban folytatott kölcsöntárgyalás eredménynyel fog járni, a perzsa kormánynak módjában lesz lépéseket tenni, melyek az angol jegyzékben emiitett energikus intézkedéseket fölöslegesekké teszik. Kijelentik továbbá, hogy a kölcsöntárgyalás elöhaladása Anglia és Oroszország magatartásától függ. A portugáliai eseinéiiyek. Lisszabon, október 20. Hire járt, hogy a pénzügyi, közmunkaügyi, hadügyi miniszterek lemondásukat szándékoznak beadni. Az állami pénzverő igazgatója, kit fölszólítottak, hogy egy ankét-bizottság előtt jelenjen meg és működéséről számoljon be, revolverrel' öngyilkosságot követett el. London, október 20. Emánuel király, Amália anyakirályné és az oportói herceg, az orleánsi herceg kíséretében tegnap Eveshamba érkeztek. A közönség meleg ovációban részesítette őket. Automobilon WoookVorí/ioji-kastélyba mentek. Mánuel király fáradtnak és betegesnek látszott. Madrid,, október 20. Canalajas miniszterelnök arról biztosította az újságírókat, hogy a portugál szerzetesek legnagyobb része már elhagyta Spanyolországot. A gyufaskatulyák őrültje. — Tőkepénzes koldus. — (Saját tudósítónktól,) A kaposvári rendőrség letartóztatott egy züllött kinézésű, lerongyoló_ dott ruházatu koldust, akinél megmotozásakor harminckét korona készpénzt és négyezerkétszázötvenkét koronáról kiállított takarékpénz. tári betétkönyvecskét találtak. Az illető Bene Mihály tengődi (Tolnamegye) napszámos, aki ezrei dacára éhesen, koplalva, lerongyolódva csatangolt Kaposvár utcáin és koldulással tengette életét. Néhány év előtt még józanéletü* dolgos napszámosember volt, aki esztendőkön át törte a követ napszámba az államnak az országutak mentén. Másfél évvel ezelőtt Bene Mihály négyezerkétszáz korona készpénzt örökölt egyik elhalt rokona után. A munkát abbanhagyta és elhatározta, hogy ezentúl csak uri módon él. Egyszer azonban furcsa dolgot olvasott ki Bene az újságból; azt olvasta, hogy egy embert, akinek sok pénze volt, leütöttek a rablók és pénzét elrabolták. A szegény ember ettől kezdve örökös rettegésben élt, azt hitte, egyszer öt is leütik s az ő pénzét is elrabolják. Annyira rögeszméjévé vált ez a félelem, hogy egészen belevesztette az eszét. Az összes pénzét, négyezerkétszázötvenkét koronát, betette a takarékpénztárba s faluról-falura vándorolva, akit csak előfogott, mindenkinek arról panaszkodott, hogy ő milyen szegény s hogy semmi pénze sincs. A jószivü emberek elhitték, sőt adtak is neki alamizsnát, meleg ételt, szállást) míglen ö maga is elhitte, hogy csakugyan nincs pénze. így került Bene Mihály Kaposvárra. Lerongyolódva, éhesen, de takarékkönyvvel a zsebében. Mikor a rendőrség figyelme reáterelödött épen a Honvéd-utcában koldulgatott. Rongyos bugyor volt a hátára kötve, amelyben elhasznált fogkefék, sáros, piszkos rongyfoszlányok, szappandarabok voltak s vagy husz-harminc skatulya kénesgyufa, A rendörök kinyomozták, hol szokta Bene az éjszakáit tölteni. Elmentek oda és fölkutatták a fekhelyét : ott is egész halom rongyot, szappandarabot s vagy husz-harminc skatulya kénesgyufát találtak a rendőrök a padláson, a szalma közé elrejtve. Hogyan,'mikor és miért hordta össze mindezeket szegény Bene, azt a világért se árulná el. A szerb trónörökös hatsfoklik. — Bécsi tanár a betegágynál. — (Saját tudósítónktól,) A belgrádi konakban, egy elsöemeleti- rideg egyszerűséggel berendezett szobában, halálsápadtan fekszik, talán utolsó óráit éli egy sovány, eltorzult arcú fiatalember: Karagyorgyevics Sándor herceg, a szerb trón örököse. A betegszoba a konak egy oldalszárnyában van, teljesen elkülönitve. Fehér drapériák, egyszerű vaságy, két udvarra néző ablak: ez a szoba, ahol szegény Sándor az élettől búcsúzik. Az előszobában ordonáncok és katona" tisztek ülnek, akik izgatottan, de megilletődve, csöndesen várják az események lefolyását. A fiatal, alig husz esztendős, herceg két hét elött betegedett meg. És ma egész Szerbiában nem beszélnek másról, mint a trónörökös betegségéről, amely az éjszaka válságosra fordult. De a sajnálkozás mögött ott ragyog az emberek szemében: — Ha Sándor meghal, ugy visszatér Györgye, a legnépszerűbb száműzött! Sándor trónörökös sorsa iránt valami megmagyarázhatatlan enyhe közönynyel viseltetnek a szerbek, mindenki Györgyért rajong. Nem a betegség, de az ennek nyomán föltorlódó események érdeklik az embereket. Az eljövendő eseményekről már most is lázasan vitatkoznak kávéházakban, klubbokban és a hirhedt tiszti kaszinókban. Két hete konstatálták az orvosok Sándor herceg betegségét. Biztosra veszik, hogy a vézna, tüdőbetegségre hajló trónörökös gyönge szervezete nem fogja kibirni a súlyos tüdö" gyuladást, a tífuszt és a többi bekövetkezett komplikációt. Péter király és György herceg 0 nem mozdulnak a betegszobából. György a legnagyobb odaadással ápolja trónörökös öcscsét és hihetetlen izgatottságot árul el. Nem eszik és nem alszik, Ugy rohan végig a konak sötét folyosóin, mint aki nincs öntudatánál. Akik ismerik, tudják, hogy a viselkedése nem komoly; minden mozdulata, minden szava betanult póz, szinészkedés. (Botráng a betegszobában,) ' Chtvostek dr bécsi egyetemi tanár tegnap este érkezett Belgrádba, Az első intézkedése az volt, hogy mindenkit kitiltott a beteg szobájából. A tanár kijelentette: — Nem tűröm, hogy az amúgy is sötét és szük betegszoba óráról-órára megteljék látogatókkal. Ez csak a beteg hercegnek ártalmas. Különben is a tífusz fertőző betegség és a latogatók könnyen megkapatják. Görgy herceg ma reggel hat órakor a beteg lakosztályába sietett és be akart nyitni a beteg szobájába. Az előszobában őrtálló tisztek azonban útját állták és föltartóztatták. György erre hangosan ordítani• kezdett a betegszoba ajtajában, Félrelökte útjából a tiszteket és berohant a szobába. A lárma és a dulakodás zaja az utcára is kihallatszott. A műveltebb elem Belgrádban teljes joggal tartja beszámithatatlannak György herceget. (Pasivs nyilatkozata.) Chtvostek professzor Budapesten keresztül tegnap este érkezett Belgrádba. A pályaudvaron udvari automobil várta, amely aztán a AT«<íon«í-szállodába vitte. Alighogy fölérkezett szobájába, már jött érte az automobil. A professzor kevéssel nyolc óra előtt ott volt a konakban. A beteg lakosztályában Péter király és György herceg az ajtóban fogadták. Mindketten iszonyúan le voltak sújtva, A profeszszor megvizsgálta a. herceget, majd a kezelőorvosokkal mindjárt konzíliumot tartott. Egy újságírónak alkalma volt a professzorral pár szót válthatni. A neves Orvosprofesszor a kővetkezőkét mondta: — A király igen kegyesen fogadott és át,ölelt, amidőn a konakba léptem. Azt mondta: ,Az istenre kérem a professzor urat, tartsa meg fiam életét." Hogy a herceg állapota milyen és hogy aggasztó-e, erről nem mondhatok véleményt. Köt az orvosi titoktartás. Pasics miniszter a következőket mondta: — A herceg állapota nagyon aggasztó. Én nem nyilatkozliatom. hogy mi lenne, ha Sáu-