Délmagyarország, 1910. október (1. évfolyam, 110-135. szám)

1910-10-20 / 126. szám

Mély, fájdalmas sóhaj szakadt föl kebléből, szeméhen könyek csillantak meg. — Aztán lesz, amint isten akarja. — Az anyagi gondok, nemde? — kockáztattam meg óvatosan. — Csöndes fejbólintás volt a válasz. — Méltóságos asszonyom, megenged egv kérdést? — Mi az, fiam? — Ezelőtt néhány évvel, amikor kipattant szinészkedésének ötvenéves évfordulója, sok minden mozgalomról volt szó. Valami nagy nemzeti ajándékról. Tervek merültek föl, hogy anyagi helyzetét rendezni fogják. Tisztelt férjével, a báró úrral többször beszéltünk erről... Mi lett a mozgalmakból? — Sémmi. Az én kedves, jó magyarjaim könnyen lelkesednek, de még könnyebben felednek-, Oh igen ! Sok mindenről volt szó. Az egyik előkelő, talán leggazdagabb kaszinóban fölmerült a terv, hogy balatonfüredi házamat tehermentesítik... A kaszinó egy ünnepi estét is rendezett akkor. Szivdobogva mentem el... Azt hittem, vágyaim, álmaim teljesedni fognak és lesz egy kis hajlékom, amelyik egészen az enyém, ahová visszavonulhatok . Tudja, mi tőrtént? Az estélyen lelkes volt a hangulat... mindenki nagyon kedves volt hozzám ... Másnap egy nagy borítékot kaptam .. . Reszketett a kezem, amikor fölbontottam . . . és kihullt belőle háromszáz korona ... a tiszteletdijam. . . Nagyon szégyettem magam akkor ... és sokat si-rtam.. -• • Ismét könyek csillantak meg szemében. Blahánó legyőzte elfogultságát. — így van . . . Pedig talán megérdemelném, hogy most már ne kellene a megélhetésért dolgoznom ... Hiszen vannak mégis érdemeim ... ha nem is sok, . , . mert amit tettem, a kötelességem volt ... Blaháné fölállott és a szomszéd szoba ajtaját fölnyitotta. —- Jöjjön csak ... no nézze ... Ez mindenem ... Ezt szereztem művészetemmel ... Egyablakos, homályos kis szoba. Templomi, ünnepi csönd benne, A falakon arcképek, vagy husz ezüstkoszoru, néhány aranykoszoru, könyvek, festmények, szalagok . . . — Ez mindenem . . . Ma még az enyém .. . Kérdőleg néztem reá . . . — ügy van, ma még . . . Amig lehet, együtt tartom . . . Kedves emlékeim ... de ki tudja, meddig . . . Aztán, ha megveszi a főváros, a muzeum, vagy a minisztérium, jó, ha nem, lassan-lassan eládogafom annak, aki jön . .. Mert élnem kell! . . . A vádnak, a szemrehányó panasznak micsoda vad áradata zúgott felém e csöndes, szelid. szavakból ... * Bemutató-p.Ió'adás a Nemzeti Színházban. A fővárosi közönség minden rétegében soha nem tapasztalt érdeklődés mutatkozik a Nemzeti Színház pénteki újdonsága, Henry BataiUe La vierge folle című négyfölvonásos színmüve iránt, amely épen az imént kezdte meg diadalutját a külföldön s a napokban hat nagy német színpadon aratott rendkívüli sikert s a nemzeti színházi bemutatójával egy este nyolc német színpadon, köztük a bécsi Volkstheaterben is előadják. A Jíemzetl Színház ambícióval és gonddal készül a világhírű darab bemutatójára s nyilvános főpróbája csütörtökön délelőtt féltizenegy órakor lesz a sajtó meghívott képviselői előtt. A két nagy női főszerepet P. Márkus Emília és Paulay Erzsi, a többi szerepet K. Hegyest Mari, Odry, Gál, Pethes és Dezső játszák. Az újdonság e héten még szombaton és vasárnap, úgyszintén a jövő héten hétfőn, csütörtökön, pénteken és vasárnap is szinre kerül, mindenkor a bemutató-előadás szereplőivel. * A haragos Strauss. Berlinből jelentik : tódult a válogatott közönség, csupa meghívott vendég a szimfonikus hangverseny főpróbájára. A porosz királyi udvari zénekar Strauss Richárd siémélyes vezetése alatt adta elő a mester legújabb szimfóniái költeményét, amelynek Strauss ezt a cimet adta: Ein Heldenleben. Áhítatos csöndben hallgatta a kompozíciót a sok zeneértő. A vonós hangszerek tétele következett épen, mikur fölkerekedett egy-két ur és hölgy. Mentek kifelé. A hölgyek selyemtoftlettjé suhogott, az urak cipője csikorgott, a parkett nyikorgott, a pianisszimó-akkordok elvesztek, a hatás el volt rontva. Strauss Richárd fölbőszülve kopogtatta le a zenekart, karnagyi pálcáját letette, fagyoshidegen fordult hátra és keresztbefonta karjait. Ha a tekintet gyilkolni tudna, a szentségtörők egyike sem ment volna ki elevenen. Szerencsére már kfvül voltak. És megszólalt a megbántott zeneszerző : — Ami sok, az sok ! Siri csönd lett újra. Strauss kezébe vette a DEL MAGYAR ORSZÁG karnagyi pálcát, jelt adott ismét és azontúl semmi sem zavarta a zenekölteményt. * Hangverseny-bérlet. A tavaly oly jól bevált hangverseny-bérletet a közönség nagy örömére ismét megnyitja Várnay L. könyvkereskedése: Az eddig szerződtetett művészek instrumentumuk legkiválóbb mesterei, akik még nálunk nem szerepeltek és igy annál vonzóbbak reánk. Az első hangversenyen, november huszadikán, Krenen Tiny hollandi énekművésznő, Budapest dédelgetett kedvence, lép föl. Ezt követi december tizenkettedikén Hubermann Broniszlaw világhírű hegedűművész és január tizenkettedikén a bécsi zeneakadémia mesteriskola vezetője, Godovszky Lipót zongoraművész fog művészetével gyönyörködtetni. Jegyek már kaphatók. * Pályázat történeti színműre. A budapesti Nemzeti Szinház igazgatósága a magyar királyi belügyminiszter megbízásából pályázatot hirdet egész estét betöltő magyar történeti színműre. A pályadíj kétezer korona. A pályázat föltételei a következők: 1. A pályázatban, csak azok a prózában és versben irott történeti színművek vehetnek részt, amelyek tárgyukat a magyar történelemből merítették és eddig nyomtatásban még nem jelentek, sem pedig elö nem adattak. 2. A pályamüvek idegen kézzel, tisztán és olvashatóan írva, lapszámozva és bekötve nyújtandók be. 3. A pályaművek a szerző nevét, állását és lakóhelyét tartalmazó pecsétes, jeligés levéllel legkésőbb 1911. április 15-ig a Nemzeti Szinház igazgatóságához küldendők. A pecsétes levélen ugyanaz a jelige legyen, mint a pályamüvön. A pecsétes levélben netalán följegyzett kikötések, vagy föltételek nem vétetnek figyelembe. 4. A pályázat eredményét a Nemzeti Szinház igazgatósága legkésőbb 1911. junius 16-án hirdeti ki. 5. A Nemzeti Szinház igazgatósága a pályadijat csak olyan irodalmi értékű magyar történeti színműnek adja ki, amelyet a bíráló-bizottság elfogadásra ajánl és sikerre! előadhatónak itél. 6. A pályadíjat nyert mű előadási joga a Nemzeti Színházat Illeti, a szerző azonban a szokásos írói dijban (tantiéme) is részesül. 7. A pályadijat nem nyert müvek a Nemzeti Szinház titkári hivatalában kellő igazolás mellett átvehetők. * Az orosz-japán bábom az Urániában. Holnap, csütörtökön, rendkívül érdekes előadásban lesz része az Uránia közönségének. Az előadás címe: Az orosz-japán háború. Az előadás keretében bemutatják a legutóbb lefolyt oroszjapán háború véres küzdelmeit, kezdetétől befejezéseig, a háború kitörését, a sebesült katonákat, a menekülő, legyőzhetetlennek hitt orosz kozák-ezredeket, továbbá a nagy tengeri ütközetet (husz percig tartó mozgókép) és a japánok bevonulását Port-Arthurba (tiz percig tartó mozgókép). Ez az előadás elemi erővel küzd a háborúk ellen és borzalmai szinte harsogva kiáltják a nézők felé: „Le a háborúval!" A francia vasúti közlekedésről. * A francia polgárok ugy nevezik, hogy cent sous, száz szus, külvárosi (argót) nyelvezetben pedig a párisi la thune-nek. rövidíti az öt frank értékű ezüstpénzt s e körül forgott a jelenlegi harc, a nagy fölfordulás a francia vasutasoknál. Nagy a sora'ennek a pénzdarabnak. Napszámosoknak, fiatal segédeknek, kisegítő borbélylegényeknek, ügynököknek, ideiglenes iro. dai alkalmazottaknak, cimiróknak, kezdő tisztviselőknek és sok másoknak ez a napibérük, de még az állami, városi vagy megyei havidíjas dijnokok és hivatalnokoknak százötven frankos kezdő havi jövedelmük is ennek a napi öt frank bérnek az elvén alapszik. A jelenlegi nagy drágaság késztette a francia északi vasút — a francia Rotschild-család hasznothajtó vállalatának, a franciaországi vasutak közül majdnem a legtöbbet jövedelmező vonalak egyikének — alkalmazottjait arra, hogy az immár szünőfélben lévő sztrájk által ők is kivívják maguknak az öt franknyí minimális napidijat. Magyar mintára készültek a munka szüneteléséhez. Biztos helyre gyűjtött nagy pénzbeli tartalékokkal indult meg a nagy sztrájk. A vasúti alkalmazottak szolidaritása és a szocialisták fegyelmezettsége nagy gondot okozott az intéző köröknek és a francia kormánynak. Előre látható volt, hogy a vasúti alkalmazottak nem fognak teljes kudarcot vallani, pedig sem a vasúttársaság, sem a francia kormány nem en1910 október 20 gedhette, aminthogy nem is engedte magát erőszakos revendikációk által megfélemlíteniVaillant és Jauresék nagyon megnehezítették a kormány helyzetét azáltal, hogy az előre bejelentett mozgósítás ellen — amelyet minden jogot nélkülözőnek, törvénytelennek és közgazdasági szempontból kapzsiságnak ismertettek — hangulatot keltettek. Önként következik ebből, hogy a fegyelmezett szociálistákból fegyelmezetlen tartalékos katonák lettek, akik nem tesznek behívásaiknak eleget. S íme igaz, amit a francia közmondás mond: Les extrémités se touchent, — az ellentétek találkoznak. A francia kormány tapintatossága elsősorban, de a közönség higgadtsága, meg az amerikázók engedékenysége, valamint a vasutvállalat körültekintéselehetővé teszi, — föltéve, hogy jószándékaik elé komolyabb akadály nem gördül, — hogy az egész sztrájkmozgalom az arany középutra terelődjék és rövidesen annak végére járjon. Minthogy azonban a napilapok elég részleteket közöltek már ezen szenzációs aktuálitásról, tehát tartok attól, hogy ismétlésekbe bocsátkoznék, ha a részletekkel behatóbban ifoglalkoznék s igy nem marad más hátra, mint áttérni soraim tulajdonképeni tárgyára. # Aki ismeri a francia szokásokat, az tudja, hogy a vasútnál is demokratikus szellem, népbarát-berendezés ural mindent s igy az alkalmazottakat is. Ezzel nem akarom azt állítani» hogy a protekció fogalma egyáltalán nem ismeretes, azonban ki kell emelnem, hogy a tehetséges embernek módjában áll a protekciót ellensúlyozni. A vasúti kezelő- és forgalmitiszti létszámnál nagy a túlzsúfoltság, természetesen nehéz ily természetű foglalkozást elnyerni, de minthogy a málhahordóból is lehet állomásfőnök, ha a pályázó a megfelelő vizsgát leteszi» ha a kívánalmaknak egyébként is megfelel és ha szolgálati évei öt erre jogosulttá teszik, magától következik, hogy élelmes és munkabíró ember, protekció híján, a hiérarkikus lépcső legelső, illetve legalsó fokán kezdi meg a pályáját. Teheti ezt annál is inkább, mert a kezdő jövedelem egy, a szolgálati időt meg egyaránt számítják akárhol és bármily állásban van is. A személyszállítás intézményét is ugy rendezték be a vasúttársaságok, hogy azzal a demokráciának legyenek előnyére. A francia vas. utak közül ugyanis egyedül az aránylag rövid vonalon közlekedő és a francia fővárost csak a nyugati vasúttársaság vonalának segítségével érintő Etcit-vasut van állami kezelésben. A vasutak • személyszállítási díjszabása minden vonalon egyforma; kilóméterenként első osztályon tiz, második osztályon hét és fél és a harmadik osztályon meg öt centimes a dija. A gyors- és személyvonatok menetdijai között, — bármilyen hihetetlennek tűnik is ez, — semmi árkülönbség nincs. Sőt tovább megyek, ha va'aki százötven kilométernél hosszabb útra váltja a harmadik osztályú jegyét, de véletlenül az utas vonalán közlekedő gyorsvonaton nincs más, mint első és második osztályú kocsi, akkor az a valaki a harmadik osztályú jegyévé' második ósztályu kocsiban utazhatik. A harmadik osztályú gyorsvonatu kocsik ben" nünket közelebbről érdekelnek, érdemes ennél a pontnál egy kicsit megállapodni. Majdnem egész Európában járnak gyorsvonatok harmadik osztályú kocsikkal, csak minálunk nem. Ezenfölül még az a hátrányunk is meg van, hogy nálunk alig hatvan kilométernyi sebességű a menet. Nem kifogásolható ugyan, ha jelenleg, technikai okok miatt, a mi vasutaink még nem tudnak belga, angol és francia módra nyolcvan, kilencven és száz kilométer menetsebességü vonatokat indítani, de már a kereskedők kívánalmainak megfelelő és oly gyakran szorgalmazott harmadik osztályú gyorsvonati kocsik torgalombahozatala behatóbb tanulmányozást érdemelne, mint aminőt eddig tapasztaltunk. A műszaki okokkal nem foglalkozhatom, mert.