Délmagyarország, 1910. október (1. évfolyam, 110-135. szám)

1910-10-20 / 126. szám

1910. f. évfolyam, 126. szám. Csütörtök, október 20 Központi szerkesztőség és Kiadóhivatal Szeged, t—i Korona-utca 15. szám crj jSudapesti szerkesztőség és kiadóhivatal IV., Városház-utca 3. szám c=3 ELŐFIZETÉSI AR SZEGEDEN: egész évre. R 24 — félévre . .. R 12'negyedévre. R 6-— egy hónapra R 2'Egyes szám ára 10 fillér ELOPIZETESI AR VIDÉKÉN: egész évre . ft 28— félévre . . . R 14'— negyedévre. R 7'— egy hónapra R 2 40 Egyes szám éra 10 fillér TELEFON-SZAM: Szerkesztőség 835 o Riadóhivatal $32 Interurbán 835 Budapesti szerkesztőség telefon-száma 128—I] Érdemek elismerése. Modern politikai fölfogás szerint a főrendiház intézménye majdnem fölösleges a parlamentárizmus nézőpontjából. A törvényhozásnak ez a fóruma sok támadásnak is volt kitéve, különösen az utolsó két évtized radikális hullámai kezdték ki régi, meggyökeresedett alapjait. Mégis, . most olyan uj tagokkal gyarapodott a főrendiházunk, akik annyira érdemes és tiszteletreméltó férfiak, hogy kinevezésük nyomán bizonyára elhallgat a szokásos. gúnyolódás és az egész ország közvéleménye örömmel fogadja azt a Iiirt, hogy Hengelmüller László bárót, "HitványDeutsch József bárót, Heinrich Gusztáv egyetemi tanárt, UlJmann Adolfot és Lónyay Sándort emelte a király akarata a magas méltóságra. Mert mind az öten olyanok ők^ akiket sokféle tekintetben megillet a polgári érdemek legszebb kitüntetése. Van okunk arra, hogy az öröklött politikai jogokat ne lássuk föltétlen elismeréssel, de azért bizonyos, hogy a főrendiház tagjává való kinevezés közjogi pozícióba,' történelmi fórumra, a nemzeti történelem vérkeringésének szervezetébe állitja azt az egyént, aki erre életével és tevékenységével mindenkép érdemes. Föltétlenül impozáns rangemelés a főrenddé való kinevezés, amely élethossziglan tartó törvényhozói funkciót biztosit. A közvélemény ilyen esemény alkalmával természetszerűleg gondosan kutatja, hogy a kinevezésnek mi az indító oka, hogy valóban a közügyekért, vagy tudományért, vagy irodalomért való ernyedetlen munkát jutalmazza-e az ? Es igazi megnyugvás csak akkor kél a kinevezések nyomán, ha nyomban a hivatalos lap közlése után mindenki tudja, hogy mely érdemekért történt a kiválasztás. Ha magának a kitüntetett és főrenddé emelt egyénnek a neve mindent megmagyaráz és mindent' igazol. A most kinevezett főrendek kétségkívül megfelelnek ennek a föltételnek. Mert az a körülmény, hogy vannak és lehetnek mások, akik ép annyira vagy nagyobb mértékben is megérdemelnék ezt a kitüntetést, nem lehet kritériuma a kinevezéseknek. Valamennyit és egyszerre végre is nem lehet kinevezni. A sorrendet minden kormány a maga speciális szempontjai szerint itéli meg s ez végre is érthető és meg nem másítható. Hengelmüller báró kitüntetése bizonyára általános helyesléssel és méltánylással találkozik. Régi, kiváló diplomata, aki a diplomáciai pályán azzal a ritka bátorsággal és energiával rendelkezik, hogy mindenütt magyarnak vallotta magát és a magyar nemzet jogállását, állami önállóságát mindenütt és mindenkor helyes közjogi világításban tüntette iöl.i Ahol ő volt a nagykövet (és most is Washingtonban), ott nem tűnik el a magyar állam az osztrák kétfejű sasnak gyomrában, avagy szárnyai alatt. Hatvany-Deutsch József báró gazdag ember és nagyiparos, egy előkelő, tevékeny családnak kiváló tagja, aki gazdasági érdekeink föllenditésén sokat buzgólkodott s akinek működését és sikereit a gazdasági életben és az illetékes kormánykörökben régóta méltányolják és nagyrabecsülik. Ulímann Adolf utódja a nagyhírű, jeles kapacitásnak, a méltán gyászolt néhai Ivornfeld Zsigmondnak a Magyar Általános Hitelbanknál. Akik közelről ismerik, azt mondják, hogy méltó tanítványa Kornfeldnek. Mint a Rotschildcsoportnak magyarországi képviselője, kivételes sulylyal rendelkezik a hazai pénzpiacon. Az utolsó állami kölcsönmiivelet kieszközlésénél Ullmann Adolf nagy buzgóságot és sikeres tevékenységet fejtett ki; már a Wekerle-kormány megbízásából is a kölcsön létrehozásán fáradozott. Szép pozíciójának és érdemeinek koszorúját foglalja magában a főrendi kinevezés. Lónyay Sándor a régi szabadelvűpártnak hűséges tagja, volt beregi főispán, országgyűlési képviselő is több ízben, a régi guvernementális pártban sok szimpátiát gyűjtött: kinevezését Palánkaiék válnak. Irta Kadó Imre. Palánkaiék házassága a legszomorúbb ostobaságok közé tartozott. Aféle ideális lelkek, akik egy sétatéri padon leltek egymásra. A leány valamelyik gazdag pesti polgár gyerekeit őrizte azon a padon, melyen Palánkai a római jogot magolta. A gyerekek rakoncátlankodtak kedvük szerint, a római jog nem szántott friss barázdákat Palánkai agyvelejében, de a szerelem megtermett, fölnevelkedett és követelte jogait. A sok „szeretlek", „mindhalálig" után, hogy a nyár mindinkább belehanyatlott az őszbe és a sétatéri találkozások közeledtek az elmúláshoz — Palánkai egyszer csak igy •zólt sziveválasztottjához — Amáliához: — .lösz hozzám feleségül'? — Jövök. Megcsókolták egymást. És ez a csók a megelőzők után már a hivatalos volt. Az előbbi csókok a szerelem elŐértekezletei, »nkétszerü véleményleadások voltak. Ám a legvehemensebb szerelemnek is megvan a maga szükséges rossz bürokráciája. A színvallás után néhány napra, igen szürkén, az ideális érzéseket egy kissé megszégyenítve, kérdezte Amália* vőlegényétől: — Aztán miből fogunk élni'? . . . — Meg fogunk élni! — szólt a férfi bátran, de magában ő is azon törte a fejét, hogy van-e az ő házasságuknak némi gazdasági alapja. Biz az nem volt, ahogy később kitudódik. Egyszer a leány megint elkezdte: — János! Igaz lelkemre mondom, hogy szeretlek, de azért mégis meg kell mondanom, hogy ha elveszel feleségül — két koldus fog összekerülni. — Ketten fogunk koldulni! — mondta némi pátoszszal Palánkai és újra megkereste a leány ajkait. Ez volt a második csók, melyet számon keli tartani. A többi részint a házasság előtt, részint a házasság első napjaiban csattant el. Amália fölmondta nevelőnői állását. Végre beteljesedett számára a nevelőnők közös vágya: ezentúl nem kell idegen gyerekekkel bajlódnia, hanem nevelése nemes elveit sokkal szentebb és boldogitóbb irányban fogja érvényesíteni. Palánkai'? . . . Palánkai is fölmondta az állását. Kepes dr ügyvédi irodájában irnokoskodott hetven koronáért. Házassága előtt yaló napon megkérte Kepest, hogy adjon neki három napi szabadságot, hogy minél szabadabban élhesse le mézesheteinek első szerény részletét. Kepes dr, hogy értesült Palánkai veszedelmes szándékáról, humánus ember létére, mindenképen le akarta beszélni alkalmazottját elhatározásáról. „Még nem késő, barátom, mondjon le erről az ostobaságról. Magam . részéről nem segédkezhetem egy kettős öngyilkosságban, tehát a kért szabadságot nem adom meg" — fejezte be terjedelmes beszédét Kepes. Ez volt az előzménye Palánkai fölmondásának, Október hatodikán megtörtént az esküvő. Igen háládatlan dolog volna az ő nagy boldogságukat leírni. Szívesen ir az ember nagy szenvedésekről, boldogtalanságról, ha előre tudja, hogy később menetrendszerüleg megérkezik az öröm, a boldogság, szóval, ha a minden rossznak jóraváltozásáról számolhat be. Mert hát — meséljünk csak tovább — a boldogság mámorában hiába biztatgatta Palánkai a párját gyönyörű jövővel, felhőtlen éggel. Mindinkább közeledett a szomorú jelen, mely fölött vészterhesen lebegtek a sötét fellegek. Egyszerre megjelent a villám is. Az aszszony beszéde volt a villám. Panaszosan, szemrehányóan mondta Palánkainé az urának : — János, találhatnál magadnak valami állást. Elfogy lassanként a pénzünk. Ez a villám lesújtotta Jánost. Sírva dőlt le hónapos szobájuk keshedt pamlagára és keserves kitöréssel mondta : — Hetek óta keresek. Nem találok állást Nincs. Sovány vacsorájuk mellett ültek. A férj tétovázva bámult, hol az asszonyra, hol a vacsorára. Csupa izgalom volt Palánkai. Palánkainé, is csak nagy ímmel-ámmal evett. Foly-: ton az urát vizsgálta. Palánkai gyáván kerülte el asszonya tekintetét. — Ugyan, János, mi történt ma veled ? — kérdezte egyszerre a láztól piruló embertől az asszony. — Miből következteted, hogy történt velem valami'? — Nagyon izgatott vagy. Történt veled valami ? — Igen. Történt.