Délmagyarország, 1910. október (1. évfolyam, 110-135. szám)

1910-10-16 / 123. szám

nrru OKtöDer ib DELMAGYAROR5ZAQ 7 fíahreníhal a világhelyzetről. — fl külügyminiszter nyilatkozatai. — Mint Bécsből jelentik, az osztrák delegáció külügyi és bosnyákügyi albizottsága folytatta tanácskozását- a külügyminisztérium előirányzata dolgában. Axntann delegátus a leghatározottabban tiltakozik Kramarz delegátus tegnapi szavai ellen, melyekben egy bécsi utcának a német császár nevéről történt elnevezését kritizálta,, valamint Kramarz megjegyzése ellen, hogy á cseheket Bécsben olyan nemzetnek mondják, amely a többieknek terhére van. A vita folyamán nia délben fölszólalt Aéhrenthal gróf külügyminiszter is és a következőket mondotta: — Éét esztendei szünet után teljes megnyugvással lépek a delegáció elé, hogy külügyj politikánkat megvilágítsam. Két esztendővel ezelőtt alkalmam volt kifejteni Boszniának és Hercegovinának a monarchiához való csatolásának okait és akkoriban egészen kétségtelen volt, hogy ezt a dolgot nem szabad tovább halasztani. Már akkor is kifogást tették azon. ban a forma ellen. Én a magam részéről már akkor a legnagyobb energiával szembeszálltam azzal a fölfogással, hogy jogsértés történt. Ezt a tiltakozásomat most megismétlem. Valósággal megbántott engem, hogy még ma is, amikor a jogtudomány erről a kérdésről már döntött' és valamennyi hatalom beleegyezése megtörtént, ezt a teóriát újból eiohozzák. Az a'nnekszió keresztülvitelénél voltak ugyan nehézségek, dé ezeket a nehézségeket valamennyi illetékes tényező támogatása elhárította:' a lakosság hazafiassága, a hadseregnek készen, léte és1 szövetségeseinknek -megbízhatósága. Ami a választott utat illeti, rá akarok mutatnj arra.a. körülményre, hogy csak alapos megfontolás után határoztam el magamat annak -a módnak a választására, amely nekem legbiztosabbnak látszott. A cél tekintetében egyek voltunk, az útnak megválasztása a felelős miniszternek a dolga. Kramarz delegátus élénk kritikát mondott, de kénytelen vagyok kijelenteni, hogy az ő beszéde. oly állitás-oknak - a láncolata,, amelyeket nem bizonyított be. A tények, mellettem Szólnak. Két dolgot hozott föl: az egyik a költség kérdése. Én vagyok a legelső, aki sajnálom az annekszióból származott súlyos • anyagi terheket.. A hadseregnek reformja azonban egyébként sem volt elkerülhető : s. a lakosságnak eíőbb yagy utóbb viselnie kellett volna ezeket a terheket. Ami Ausztriának .és Magyarországnak az annekszió folytán való állítólagos izolá. lását -illeti,, ezt a szemrehányást valóban nem vártam volna. Kramarz dr régebben hagyományos külügyi összeköttetéseinket túljátszott? zongorának mondotta. Én ebből ^ hangszerből hatalmas akkordokat váltottam-ki. A két középeurőpai császári birodalom együttműködése most vált be a gyakorlatban .és igazolta a harminc esztendővel ezelőtt megkezdett politika helyességét és annak hasznát a jelen és a jövő scempontjából. Az én szememben a tiszta jövő mindenesetre font.osa'ob, mint az előzetes esetleges bizonytalanság. — Viszonyunk Olaszországhoz-azóta szivessé és bizalomteliessé vált, különösen az Ischlben és - RaCconigiben történt fogadások,- valamiut Jgen tisztelt kollégámmal, San Giuliano külügyminiszterrel Salzburgban való találkozásom bebizonyították a. fölfogások megegyezését politikánk alapelvei tekintetében. A látszólagos ellentétek kevésbé mozognak'nagy politika telén', mint -'inkább' kisebb nemzetiségi és határViHongások. Ilyen szórványos jelenségekből azonban nem lehet általános következtetéséket levonni. A hármasszövetségnék a • békít bíztositö egész jellege ugyanaz. ' • — Ami Oroszországhoz való viszonyunkat illeti, Kramarz delegátus több kérdést intézett hozzám a buklaui előzetes megállapodások tárgyában. Ebben a tekintetben utalok az 190S. év' delegációban tett bizalmas nyilatkozataimraNem tartom opportunusnak, hogy ezekkel a dolgokkal bővebben foglalkozzam. Ezek a dolgok már el vannak intézve. Azonkívül a két kabinet között megegyezés jött létre arra nézve, hogy ezekre az eseményekre nem fognak többé visszatérni. Egyébként bátor vagyok rámutatni egy. oroszországi legfelsőbb helyről történt kijelentésre, amely arra mutat, hogy Oroszországhoz való viszonyunk kifogástalan. Azokból a tárgyalásokból, amelyek 1907 telén Bécs és Pétervár között folytak, Oroszországnak és Ausztria-Magyarországnak a közeli Kelethez való viszonyáról az a megegyező óhajtás szűrődött le, hogy a Balkánon a béke és a rend föntartassék. Ebben a tekintetben semmiféle elvi ellentét nincs a fölfogásokban. Azelőtt nem mindig igy állt a dolog és mégis mindig sikerült az ellentéteket elsimítani és a barátságos viszonyt föntartani. Ez a jövőben is a célom és bizonyos vagyok benne, hogy ebbeli törekvésem az albizottságban mindig helyesléssel fog találkozni. — Ausztria és Magyarországnak Angliához és Franciaországhoz való viszonya szintén semmiképen sem igazolja a pesszimisztikus fölfogást. Különösen Angliához való viszonyunk igen kielégítően alakult. Ausztria és Magyarország békés céljait és nyugodt politikáját helyesen értékelik. Aehrenthal gróf azután Kramarz beszédének azzal a részével foglalkozott, amely a neoszlá" vizmasra vonatkozott. A külügyminiszter rámutatott arra, hogy nemcsak szellemi és gaz" dasági, hanem felsőbb politikai célok is vannak ezzel egybekötve, amit Kramarz beszéde is bebizonyított. . . — Az ón véleményem szerint, — mondotta a külügyminiszter, — itt politikai ideológiával van dolgunk. Taaffe szerint az ideál az, amelyre mindig törekszünk és amelyet sohasem érünk el. Ezzel kapcsolatban rá kell mutatnom a népek kölcsönös érintkezésének egy alapvető szabályára és ez az, hogy ne ártsuk bele magunkat idegen ügyekbe. Hogy egy állam miképen rendezkedik be és.miképen kormá.nyoztatik, EZ EZ illető államnak a dolga. Ebben a tekintetben az: orosz monarchizmusnak nem adhatunk tanácsokat, amint ép oly kevéssé volna megengedhető, hogy valamely külső állam a mi belső politikánkba beleártsa magát. Az ilyen kisér" letek csak rontják a jóviszonyt, amire idejekorán kívánom fölhívni az albizottság figyelmét. .— Ami Bosznia és Hercegovina jelenlegi helyzetét illeti, az mindaddig változatlan log maradni, amig az 1871-iki. és 1882-iki törvényeket meg nem változtatják. Különösen én rám nézve ezek a törvények mindaddig kőtelezők, ameddig érvényben maradnak. ^-Ami Szerbiához való viszonyunkát illeti; a krizis óta Szerbiához való viszonyunk normálisan fejlődik a kölcsönös előzékenység alapján. Törökországhoz és a többi BaJkán-államhoz való viszonyunkat is a gazdaságpolitikai téren való közeledésre igyekszünk átvinni. A Szerbiával ra ár létrejött kereskedelmi szerződéshez két konvenció fog csatlakozni, amelyek a kölcsönös forgalom megkönnyítését célozzák. Hasonló' irányban fogunk tárgyalni Bulgáriával is és- ez - alkalommal meg kell állapitanom, hogy monarchiánk volt az első az európai államok közt, amely a kapitulárék ' megszüntetéséhez hozzájárult. Politikánk alapelve marad, aml eddig volt: a Balkán-államok önálló és- békés fejlődésének erőteljes támogatása. — Több delegátus kritika tárgyává tette a kereskedelmi politikát abból a szempontból, hogy aiinak eredményeivel nincsenek megelégedve. .Erre vonatkozóan az ekszpozéban kifejtettem fölfogásomat azzal a tartózkodással, amelyet az a körülmény tett szükségessé, hogy a kereskedelem-politikai kérdésekben a döntés a két kormányra tartozik. Csak biztositlfatom az albizottságot, hogy kereskedelmi szerződések megkötése valóságos kálváriajárás. Én magam a külpolitikái ügyek szempontjából nem vagyok teljesen megelégedve a-z elért eredményekkel. Ebben a tekintetben az én dolgom csu])án a kezdés; a döntés joga a két kormányt illeti. Azt hiszem, hogy ezzel foglalkoztam a legfontosabb kifogásokkal és megadtam a szükséges fölvilágositásokat. A kitüntetett szegedi úrinak. — Alapítványok jótékonycélra. — (Saját tudósítónktól.) Mégemlékeztünk arról a királyi kitüntetésről, amelyben augusztus tizennyolcadikán, őfelsége nyolcvanadik születésnapja alkalmából, három szegedi úrinő részesült. Polgár Lászlóné a második osztályú Erzsébet-rendet, várhelyi dr Rósct Izsóné a koronás aranyérdemkeresztet, özvegy Székely Gáborné óvóiskolai igazgatónő pedig az Erzsébet-érmet kapta. A rendjelek most megérkeztek és azokat vasárnap fogja Lázár György dr polgármester tulajdonosainak ünnepélyesen átadni. Az ünnepélyes aktusra a polgármester meghívta a nőegyesületet és a város közönségét. A kitüntetett urinök érdemeit fölöslegesnek tartjuk ismét méltatni. Bizonyos, hogy a királyi kegy nem irányulhatott méltóbbakra, mint épen a kitüntettekre, akiknek a jótékonyság terén maradandó érdemeik vannak. Várhelyi dr Rósa Izsóné kitüntetése alkal_ mából többrendbeli alapítványt tett. Nagylelkű adományairól az alábbi levelekben értesítette a nemesszivü urnö az illetékes vezetőket: A zsidó jótékony nőegyesület" tekintetes elnökségének Szegeden. Őfelsége, születésnapjának nyolcvanadik évfordulója alkalmából engem a -koronás aranyérdemkereszttel talált kitüntetendőnek. Minthogy ugy érzem, hogy erre a kitüntetésre engem öfelségének-kegye- különösen a szegedi zsidó jótékony nőegyesület kebelében negyven évet meghaladó időszakon át tanúsított működésemért érdemesített, ezt a királyi kegyet azzal kívánom némileg meghálálni, hogy ezen egyesület alaptőkéjéhez az idezárt 1000, szóval egyezer koronás névértékű korohajáradék-kötvénynyel járulok oly módon, hogy annak kamatai fölött, alapszabályszerü céljaira a tisztelt nőegyesület szabadon rendelkezhessék, maga a töke pedig az egyesületi törzsvagyonhoz csatoltatván, állandóan mint törzsvagyon megőriztessék. Egyesületünk közhasznú működésére továbbra is az ég áldását kérve, maradtam a tekintetes elnökségnek Szegeden, 1910, évi október 16, készségese várhelyi Rósa Izsóné s. k. * Nagyságos Lázár György dr királyi tanácsos^ polgármester urnák Szegeden, Abböl az alkalomból, hogy a király kegyeim® engem a koronás arany érdemkereszttel tüntetett ki, indíttatva érzem magamat nagyságodnak ezennel hatszáz koronát rendelkezésére bocsátani azzal a kérelemmel, hogy ebből: 400, szóval négyszáz koronát a szegedvárosi szemérmes házi szegények alapjához csatolni, 200, szóval kétszáz koronát pedig a Dugonics András nevét viselő szegedi irodalmi társaságnál alapító tagságom céljaira fordítani kegyea= kedjék. • Szeged, 1910 október 16. Nagyságodnak őszinte tisztelője várhelyi Rósa Izsóné s. k. *• A Vidéki Hirlapirók Országos Szövetségének • Szegeden. Méltányolva szövetségük céljait s tapasz* talva a magukra - vállalt föladat nagyságához képest az eddig rendelkezésükre álló anyagi eszközök elégtelenségét, indíttatva érzem ma* gamat abból az alkalomból, hogy a király őfelségének kegye engem a koronás arany érdemkereszttel kitüntetett, szövetségük céljaira áz idecsatolt' 400, szóval négyszáz koronát fölajánlani. Szíveskedjenek azt, mint szerény adományt tőlem elfogadni és pénzalapjuk gyarapítására fordítani. Szegeden, 1910. október 16-án. Tisztelettel várhelyi Rósh Izsóné s. k. * Az adományozott összegek már meg is érkeztek rendeltetési helyükre.