Délmagyarország, 1910. október (1. évfolyam, 110-135. szám)

1910-10-16 / 123. szám

1910 október 16 D£LMAGÍARQRSZA.G 5 KALEIDOSZKÓP Szeged, október 15. Egy éve alig niult és már a történelemé az egész anneksziós bonyodalom. Most, a delegációk tanácskozásaival kapcsolatosan jutottak a dokumentumai a nyilvánosság élé: körmönfont diplomáciai fogalmazványok, entente-jegyzökönyvek, no meg aztán a közös költségvetés egyes tételei, amikre bizony nagy antipáliával tekintünk. Am még a költség is megkönnyebbülés, ha elgondoljuk, mekkora volt a veszedelem, hogy a háború kitörése úgyszólván pillanatokon múlott és György úrfi felejthetetlen nevü szolgáján, ama Kolakovicson, akit a renitens fiatalember állítólag halálrarugdosott a belgrádi konak lépcsőházában. Még ma seni tudjuk bizonyosan, igaz-e ez? És valóság-e, hogy az elcsapott trónörökös katonákat fürösztött a fagyos Dunában és hogy fővárosának előkelő báljában fesztelenül csipdeste a hölgyeket? A levél még Szerbiában sem zörög, ha nem fttj a szél s bizonyára nem ok nélkül keletkeztek Györgyéről ezek a hiedelmek. Erről a fiatalemberről mégis meg lehet most már állapítani valamit. És pedig jót. Meg lehet állapítani annál is inkább, mert hiszen ott sínylődik valamelyik eldugott délszerbiai garnizonban s ott lesí bizonyára testvéri szeretettel a híreket utódjáról, a tífuszban fekvő Sándor trónörökösről. György jellemrajzai mind ugy írják le őt, hogy szertelen, durva és Jovagiatlan. Pedig határozottan vannak benne kvalitások. Az lehet degeftérált, de nem lehet értéktelen ember, aki néhány utcai csődület előtt egész Európát fölrázó beszédet tud mondani. Aki heteken át, a legválságosabb időben hatni tudott egy ország összes vezetőire, sőt olyan súlyos és tudós államférfiura is, mint aminő Milövanovics. Ebből a Gyorgyeból, ha lehiggad és tanul, lesz is valaki. Ez, ha valami píszeorru, Balkánjáró sanzonéit hálószobájában nem felejti magát, egyszer még nagy dolgokat fog produkálni. Benne föltámad a Karegyorgyevicsek ellumpolt dicsősége és — fogadjunk egy petákba — ha Sándor föl is épül, Györgye lesz Szerbia királya és minden szerbek szemefénye. * Schratt Katalin nevét megint kinyomtatják mindenféle újságba és pedig a francia vasutassztrájk révén. Ausztria, vagy mondjuk : Ausztria-Magyarország nagy művésznője a sztrájk kitörése napján Londonba utazott. De francia földön megrekedt s félnapi késéssel tudott csak kíséretével eljutni Calaisba. Ez még nem volna érdekes. De a hírnek kedves folytatása is van, ami ugy szól, hogy Bécsben nagy volt az ijedtség s egyik táviratot a másik után küldték Schratt Katalinnak. Ah! Ilyen hatalmasan aggódó szavakat nem mindennap visz száz kilométereken át a villamosság. Milyen semmivé törpül Schratt Katalin kalandja mellett az a körülmény, hogy például a Máv. a Franciaországba irányuló forgalomért nem vállal felelősséget. Milyen parányi dolog, hogy a köztársaság naponta több millió kárt szenved. Mit bérmozgalom ! Mit teheráru- és személyszállítás! Az egész világ összedűlhet akár, de egyetlen hófehér szála se jusson veszedelembe a Schratt Katalin ezüsthajának. Mert tudni kell, kicsoda ő. Ausztria, vagy mondjuk : Ausztria-Magyarország legnagyobb művésznője. * Mikor a Jánossy Aladár éhesen és sápadtan Budapesten szaladgált munka után, mikor mindenünnen kiűzték a szabadkai gyilkost, senki más nem állt vele szóba, csak mi, újságírók. Talán furcsa hálából, hogy annyi témát adott nekünk, talán további önzésből, mert hiszen abból élünk, ami után érdeklődünk, de — talán humanitásból is. És mondtuk neki: — Nézze, Jánossy, ne Őrüljön meg egészen. Legyen boldog, hogy fölmentették és ne maradjon egy pillanatig sem Magyarországon, hanem meneküljön még a Kúria határozata előtt. Kezdjen uj életet. Hígyje el, talál még maga olyan szép nőt, mint a Haverda Mariska. Hiszen tudja, milyen az élet odakinn. Berlin, München, Páris, esetleg London. Az olyan kvalitásos ember, mint maga, könnyen boldogul. Hát ne várja meg itt a börtönt. A Jánossy apró szemei mcgvillogtak. Kiköhögte magát. Aztán zsebrevágta a jó tanácsot, zsebre az apró segélyeket és ment az (Tlői-utra, leselkedni Haverda Mariska után. Megbizonyosodtunk, hogy ennek a boldogtalannak az elzüllött küzjegyzőné csak az élet. Az élet, akiért ölt és aki meg fogja ölni. Tudjuk, igy is történt. Hanem, mondjanak akármit, a mostani Jánossy, a valló, a boszuálló gyilkos szimpatikusabb etikai nézőpontból, mint a másik, a szeretőjét mindenáron védelmező lovag. A Jánossy gyalázatos vallomása Haverda Mariska meg Vojtha ellen — emberi és igaz, még akkor is, ha gyalázatos. Még Jánossyról valamit. Szubjektív dolog, ki merem mondani: ha Haverda és Vojtha szabadulnak, elkövethettek volna még olyan dolgot, amiért újra súlyos büntetés jár. De fanatikus meggyőződésem, hogy Jánossy soha többé. Jánossy a társadalom, a törvények és az állani nézőpontjából ártalmatlanná vált közvetlenül a Haverda Boldizsárné megölése után. Mert Jánossy a beteg embereknek abból a fajtájából való, aki egyszer szeret csak és egyszer gyilkol. A Haverda Mariska pedig azok közül való, aki sokszor szeret és sokszor gyilkol. * Ilyenkor, járván az ólmos októberi hangulatban, valamennyiünkben föltámad a költő. A poéta, kit elaltattunk vala husz éves korunkban, „ de aki elszunynyadni örökre nem tud. 0, ha ráérnénk, szomorú dalt sóhajtoznánk az elmúlásról. De sok dolgunk van, bizonyítékául annak, hogy eszünk ágában sincs az elmúlás. Távol is maradnak tőlünk a lirai gondolatok. Csak néha, borongós estén jelenik meg nekünk a tél víziója: jégajku, bószemü, hideg asszony, fagyasztó mosolygásu szerelmünk. Kínos, fáradságos és ideges álomban csókoljuk őt, de jön a reggel, arcunkba csap a mindig forró, mindig izgalmas, mindig gyönyörű élet s uj erővel kering a vérünk s uj élvezéssel vetjük magunkat a karjaiba, mintha nem is október, de május pirkadása volna. /. d. A harcias cseléd. — Megtámadott urinö. — (Saját tudó silónktól.) Hihetetlenül brutálissá kezdenek fajulni a szegedi cselédmizériák. Még a fővárosban is, ahol pedig ugyancsak mízeráblis cselédviszonyok vannak, párját ritkítaná az az eset, amely a mai napon előbb a konyhában, azután Szalag József dr helyettes főkapitány előtt játszódott le. Ismerjük jól a cselédek impertinens magaviseletét, különösen a gazdasszonyokkal szemben, de eddig még aligha fordult elő olyan vakmerőség, hogy a csitri tanyai pesztonka, vagy dézsakisasszony tettlegességre vetemedjék a gazdasszonyáva^ szemben. Ma ilyen eset is volt. Egyik szegedi kereskedő fiatal felesége jelent meg ma délután a rendőrségen és csaknem sírva panaszolta, hogy a cselédje, Pálinkó Anna, kishijján ki nem kaparta mind a két szemét. Az úriasszony félrehúzta a süríi fátyolt és megmutatta az arcát, ugy összevissza volt az karmolva, mintha tetoválva lett volna. Azután elmondta, hogy a cselédjének utasítást adott ki valamely konyhai dologra nézve, de a cseléd feleselni kezdett és megtagadta az engedelmes" séget. Azt válaszolta, hogy estére 6 semmiféle munkát nem fog végezni, még ha — „beledöglik is a nagysága!'1' Őt a kedvese várja és ez előbbre való neki mindennél. Az úriasszony erre ennyit válaszolt: — Megmutatom magának, hogy el kell végezni, amit parancsolok. — Meg? Azzal minden vitatkozás nélkül Anna nekiesett a gazdasszonya arcának. Hegyes, hosszú körmeivel ugy vájt bele, mint a saskeselyűAz úriasszony sikoltozni kezdott, Anna pedig egyszerűen befogta a gazdassszonya száját. — Ha még egy szót szól, az egész pofáját kitörülüm. A házbeliek összeszaladtak, mire a harcias jelenetnek vége szakadt. Folytatása már a kihágási bíróság előtt játszódott le. Ebből is érdemes néhány mondatot ideiktatni — Engem ugyan nem fog froclizni egy nagysága sem. — A cseléd is ember, annak is kell szerető, nemcsak a nagyságáknak. — Úgyis csak a púdert meg a festéket karmoltam le az arcáról, azért még nem akasz' tanak föl. A jelenetnek Szalay József dr kihágási biró azzal vetett véget, hogy kimondta az Ítéletet: — Pálinkó Anna negyven korona pénzbüntetést fizet, vagy nemfizetés esetén tiz napi elzárásra ítélem. Erre már nem számított Anna. Nyomban alázatossá lett, mert nem tudott fizetni. Természetesen lekísérték a cellába, A folyosón ezzel nyugtatta meg magát a harcias Anna: — Legalább két hétig nem tolhatja ki a korzóra a púderes pofáját. Sziinőben a francia sztrájk. — Megegyezés előtt. —• (Saját tudósítónktól.) • Csökken az óriási sztrájk s mind a két részen hajlandóság mutatkozik a békülésre. Tegnap éjfélig ez volt a helyzet: Párisban és a környék vasutvonalain sok sztrájkoló jelentkezett munkára. Az északi vasúton kétszer annyi vonat közlekedett, mint tegnapelőtt. A keleti vasúton a forgalom majdnem normális. Az Orleans-vasuttársaság vonatai menetrend szerint járnak. Az északnyugati ós az ürleáns-vasut sztrájkoló gépészei majdnem egytől-egyig munkába állottak. A nyugati vasúton csak egyes tehervonatok maradtak ki. A külvárosokkal rendes az összeköttetés. A déli vasúton és a Páris—Lyon—Méditerranéevasuttársaság vonalain csak kevés alkalmazott engedelmeskedett a sztrájkra szóló fölhívásnak s azt a néhány sztrájkolót is sikerült hamarosan pótolni. A villamosmüvek sztrájkja kudarcot vallott. Ámbár sokkal vigasztalóbb a hely zet, de a veszedelem még nem multel egészen, mert sok iparosszakma a rokonszenv jeléül hajlandó beszüntetni a munkát, ha nem sikerül a békés megegyezés. Mai távirataink itt következnek: Brüsszel, október 15, A helyzet jelentékeny javulása dacára a vasúti forgalom Belgium és Franciaország közt még mindig hiányos. A vonatok többnyire még mindig nagy késésekkel érkeznek. Páris, október 15. A keleti vasút igazgatóságának közleménye szerint a sztrájkmozgalom e hálózaton befejezettnek tekinthető. A közmUnkaiigyminisztérium hirdetménye megállapítja, hogy az északi vasúton és a nyugati vasúton észrevehető javulás állott be. A Páris—Lyon—Méditerraneévonalon a forgalom biztosítva van. Az orleansi vonalon hétszáznyolcvanegy sztrájkoló közül Ötszázhetvennégy ismét szolgálatra jelentkézett. A déli vasutan a sztrájkolok száma meglehetős nagy, de a forgalom biztosítva van. Páris, október 15. A helyzet javulása mindjobban érezhetővé válik. A sztrájkolok heve lankad és kezdik rferftélni, hogy a forgalmat még ma egész terjedelmében újra megkezdhetik. A villamosvílágitás már tegnap este egészen rendesen működött. A közúti vasutakon a forgalmat ma újból megkezdik. Azt hiszik, hogy a kormány és a sztrájkolok közt megindult tárgyalások kedvező ertdméugvyel fognak befejeződni. Páris, október 15. Több távírat liirt adott már arról, hogy H francia vasutasoknak óriási sztrájkvagyónuk <