Délmagyarország, 1910. október (1. évfolyam, 110-135. szám)

1910-10-15 / 122. szám

1910 október 15 DÉLMAGYARORSZAG 5 Öngyilkosság a Stefánia-sétányon. — A hűtlen férj áldozata. — (Saját tudősitónktói) Izgalmas jelenet tanul voltak ma délben a Stefánián sétálók és az iskolából jövő diáksereg. Egy polgáriasan öltözött, halvány, de szép arcú fiatalasszony az emberek szemeláttára agyonlőtte magát és rögtön meghalt. Az asszony Kiszomborból jött Szegedre a férje után, aki elhagyta. Megtalálni azonban nem tudta a hűtlen embert és efölötti bánatában halálra szánta magát. Az esetről a következő tudósításunk szól: A Stefánián sétáló közönségnek ma delben feltűnt, liogy egy polgáriasan, de csinosan öl­tözött fiatal asszony ideges izgatottsággal jár­kál föl s alá a sétány északi ldjárójánál. Egy­néhányan figyelemmel kisérték az asszonyt, aki hírtelen, mintha meggondolta volna magát, gyors léptekkel a Tiszának indult. A magas körtöltéshez érve, egy pillanatra megállt és elmélyedve nézett a vizre. Később körülnézett, majd lement a folyóhoz vezető lejárón és a viz partján megállt. Látszott, hogy rendkívül izgatott és nem képes elhatározni, hogy a vizbe ugorjék-e, vagy sem. Munkások jöttek, beleugráltak a homokos dereglyébe és hozzá­láttak a talicskázáshoz. Az asszony erre meg­fordult és lassú, nehéz léptekkel megindült a lépcsőkön. Ismét a Stefánián volt. Egy öreg, nyugal­zott hivatalnok, aki már évtizedek óta minden ebéd után a Stefánián sétálgat és több öngyil­kosságnak, vizbeugrásnak a tanuja volt, folyto nosan figyelemmel kisérte a csinos asszonykát Tapasztalt és gyakorlott szemmel rögtön át­látta az asszony tervét és elhatározta, hogy figyelemmel fogja kisérni minden lépését. Kisérte is nagyon rövid ideig. Azt hitte, hogy az öngyilkosjelölt meggondolta a dolgot és le­tett a vizbeugrás szándékáról. Az asszony le­ült az északi körönd egyik padjára, szemben foglalt vele helyet az öreg ur, de ugy, hogy a fák és bokrok eltakarták őt az asszony szemei elől. Az öreg ur leselkedett. Az asszony közelé­ben nem volt senki. Látta, hogy rózsaszínű papirost vesz elő és irni kezd. Most már az öreg ur gyanúja is erősebbé vált, hogy az asz­szony mégis a vizbe akarja ölni magát, csak alkalmas pillanatra vár. Az asszony befejezte a néhánysóros irást, aztán elővette a zsebken­dőjét és könyeket törült ki a szeméből. Az öreg ur pedig elindult, hogy egy közelben lévő rendőrt figyelmeztessen, tartsa szemmel a gya­nús viselkedésű, szomorú asszonykát. Alighogy az öreg ur néhány lépést tett, re­volver dördült a közelében. Az asszony egy hirtelen elhatározással a szoknyazsebből elő­rántotta a revolverét és a homlokához szö­gezve, elsütötte. Néhány járókelő ezt a kiál­tást hallotta: — Meghalok, végem van ! Azontúl nem szólt többet, lehunyta a szemét és pár pillanat múlva kiszenvedett. Jött a diákok serege és látván a pad körül a csoportosulást, odarohantak. De mindenki csak egy pillanatig volt kíváncsi az irtózatos látványra, amely elébük tárult. Aláhanyatlott fejjel, nyitott, megüvegesedett szemekkel ült az asszony a padon, a homlokán forintnagyságu seb tátongott, amelyből lassan szivárgott ki a vér. A golyót egy diák a pad mögötti bokor tövében találta meg. Az eset színhelyén a rendőrség részéről Papp Menyhért rendőrbiztos jelent meg, kihallgatta a szemtanukat, az öreg urat és jegyzökönyvet vett föl. A mentők pedig beszállították a ha­lottat a közkórházba. Az asszonynál megtalálták a rózsaszínű levél­két. Néhány sorban kéri a rendőrséget, hogy értesítse Tézsla Pált és Hegyi Györgyöt, akik Kiszomborban laknak. Az öngyilkos nevét azon­ban nem sikerült megállapitaui, mert nem volt nála semmiféle irat, utolsó levelében pedig, ugy­'átszik, elfelejtette ezt megemliteni. A kiszombori rendörségtől a szegedi rendőr­ség értesitésére távirat jött, amelyben az áll, hogy az asszony édesatyja, Tézsla Pál, az ötóra' vonattal már Szegedre utazott. Az asszony férje, Hegyi György pedig Szegeden tartózko­dik. Néhány nappal előbb hagyta el a feleségét, akit nem szeretett. Az asszony utána jött, de, mivel nem birt ráakadni, valószínűleg remény­telen szerelem miatt öngyilkos lett. A férjről nem tud a szegedi rendőrség semmit. A patika-panama. — Ujabb terheltek a rendőrségen. — (Saját tudósítónktól.) A nagyarányú recept­csalás ügyében erélyesen folytatja a fővárosi rendőrség a nyomozást. Ma egy orvos és egy gyógyszerész ellen merültek föl sulyos václak s nem lehetetlen, hogy rövidesen ujabb szenzációs letartóztatások fognak tör­ténni. A bűnügy összes aktáit egyébként ma áttették az ügyészséghez. Tudósításunk itt következik: A fővárosi rendőrség egyre ujabb és ujabb nyomokat talál a receptcsalás ügyében, ame­lyekből következtetni leliet, milyen kiterjedt a visszaélésnek ez a módja a gyógyszerészek közt. Frankéi Lipót lakásán nagy levelezést foglaltak le a házkutatás alkalmával; Sándor László ka­pitány azonban csak tegnap jutott hozzá, hogy ezt a lefoglalt levelezést átvizsgálja. Az iratok között egy igen fontos levelet talált, amelynek ez a tartalma : Kedves, jó Doktor Ur! Figyelmeztetem, hogy az e havi receptek mindössze csak háromszáz koronát tesznek ki. Miután énnekem még nagyobb összeggel tar­tozik, adóssága kiegyenlítése végett legyen szí­ves minél előbb több receptet küldeni, hogy a közeledő negyedév végén elszámolhassak velük a kerületi betegsegélyzőnél. Üdvözlettel Falk Richárd. A levél alapján beidézték a rendörségre Falk Richárdot, aki két év előtt a Rákóczi-téri gyógyszertár, a mai Glück-féle patika tulaj­donosa volt. Tegnap délben hallgatta ki Sándor kapitány. Ezt vallotta: — Több izben segélyeztem Frankéi dr-t kü­lönböző összegekkel. Többször tiz-tiz aranyat, majd Öt-Öt aranyat adtam neki. Ezeket a köl­csönöket ugy számoltuk el, hogy Frankéi vak­recepteket adott értük, amelyeket aztán a betegpénztárnál beváltottam. A vizsgálat folyamán ugy Glück, mint Braun, valamint Szöllőssy és Falk vallomásai meg­állapitották, hogy olyankor, amikor Frankéi nem pénzben, hanem áruban kapta hamis re­ceptjei ellenértékét, legtöbbször az Ergotin­Bombellon nevű szert vette értük. Az Ergotin­Bombellon egyike a legdrágább specialitások­nak és magzatelhajtásra való. Frankéi annyi ilyen szei-t használt, hogy fél Budapest gyere­keinek születését meg lehetett volna aka­dályozni vele. Frankelnek nagy klientúrája volt a színésznők között. Amikor a detektívek megjelentek Frankéi lakásán, hogy a rendőr­ségre vigyék, felesége, aki nem tudta, miről van szó, rémülten kiáltott föl: — Jaj, magzatelhajtásért viszik el a fér­jemet ! Szinészkörökben különben Frankéi dr rend­kívül népszerű volt. Amikor színészhez hivták, nemcsak hogy a gyógyításért nem fogadott el pénzt, de még a kocsiköltséget sem hagyta megfizetni. A színészek most arra készölnek, hogy Frankéi érdekében küldöttségileg mennek a belügyminiszterhez. Még egy orvos és egy gyógyszerész ellen folyik egész titokban a vizsgálat a rendőrségen ugyanezen recept-manipuláció miatt. Egyelőre a vizsgálat azonban még nincsen olyan stádium­ban, hogy a gyanúsítottakat le lehetne tartóz­tatni, a rendőrség tehát az illetők nevét még titokban tartja, de legközelebb már nyilvános­ságra kerül, kikről van szó. A három letartóztatott bűnöst: Glück Dezsőt, Frankéi Lipótot ós Braun Lajost tegnap át­kísérték az ügyészség fogházába és a rendőr­ség áttette az iratokat is. Az ügyészség nem kívánja az előzetes letartóztatást és indítványt tett a vádtanácsnál, hogy a terhelteket egy­előre szabadlábra helyezzék. A kerületi betegsegélyzőpénztár csütörtökön határozatot hozott, amelylyel Frankéit fegyelmi uton elmozdította állásától ós így fölszólitotta a gyógyszerész-testületet, hogy receptjeit többé ne fogadják el. A gyógyszertárakkal, amelyekre a csalás rábizonyult, fölbontják a szerződést és még abban az esetben sem vásárolnak tőlük gyógyszert, ha más tulajdonos kezébe mennek át. Ezzel azt akarják elérni, hogy az ily csaló gyógyszertárak értéke lecsökkenjen és a gyógy­szerészeket lelkiismeretességre szorítsák. Ma délben a recept-cSalás ügyében nagyje­lentőségű fordulat történt. Megjelent az ügyész­ségen Pető Sándor dr, a kerületi betegsegélyző ügyésze ós sürgős beadványban kifejtette, hogy a betegsegélyző kára, nem mint eddig hitték, huszonkétezer korona, hanem — bár pontos összeget mondani nem tud — többszáz­ezer koronára rug. Nem állítja, hogy az egész százezres csalást a letartóztatottak követték el s ezért kéri a vizsgálat kiterjesztését isme­retlen tettesek ellen is. A vádlottak szabadlábon. Budapestről jelentik: A törvényszék vád* tanácsa délután egy órakor tárgyalta a védő­ügyvéd előterjesztését, de érdemleges hatá­rozatot nem hozott, hanem leküldte az ira­tokat intézkedés végett a királyi ügyész­séghez. Délután kettedfél órakor már intéz­kedett is az ügyészség, ínég pedig ugy, hogy saját hatáskörében elrendelte Glück Rezső, Braun Lajos és Frankéi Lipót dr szabadlábrahelyezését. Az ügyészség azzal okolta meg intézkedését, hogy a három gyanúsított ember szökésétől nem kell tar­tani, mert vagyonuk és foglalkozásuk ide köti őket* a fővároshoz, de különben is biz­tosítékul szolgálhat az a huszonötezer ko­rona, amelyet az esetleges kár megtérítésére deponáltak. A három gyanúsítottat még két óra előtt elbocsátották a fogházból. A lelkiismeret szava. — Egy vádlott az oltár mellett. — (Saját tudósítónktól.) A zsidóság legnagyobb és legszentebb ünnepét ülte tegnap. A kien­gesztelés napja köszöntött rá, amelyet azért rendeltek ünnepül az Írástudók, hogy aki az esztendő többi napján vétkezik, ez egyszer magába szálljon és teste sanyargatásával ve­zekeljen bűneiért. Már az előtte való napon kezdődik az ünnep. Amikor leszáll az est, a zsidó ember abbahagyja kenyérkereső mun­káját, lerakja szerszámait, becsukja a boltját s övéivel asztalhoz ül, hogy másnap estig, ami­kor az égboltozaton kigyulad az első csillag* ételtől, italtól és minden kedvteléstől való tartózkodással sanyargassa magát. Az ünnep előestéjén is a templomban fohászkodik iste­néhez bűneinek bocsánatáért, amikor pedig meg­virrad a hosszunap, a kiengesztelés napja, siet újra a frigyszekrény elé s késő alkonyatig buzgó imádsággal kérleli a boszuálló Jehovát, aki hetediziglen bünteti az apák vétkeit. Budapest ilyenkor megtelik hevenyészett imaházakkal, mert az a néhány templom, ame­lyet a zsidó hitközség épített, nem tudná be­fogadni a hivők ezreit, akik ezen a napon az jsten szine elé akarnak járulni. Üres lakások ós boltok, gazdátlar kávéházak és mulatóhe­lyek alakulnak át zsinagógákká s a durván ácsolt padok közt ép oly áhítattal éneklik a zsolozsmákat, mint a dohány-utcai fényes tem­plomban. Az ortodoksz zsidóság, amelynek Buda­Pesten is kevesebb a híve, az Orczy-házban ig tart állandó zsinagógát. A hitükhöz fanatikusan ragaszkodó ortodokszok közül azok járnak ebba a templomba, akiknek még a többi ortodoksz zsinagógában sem elég szertartásos és benső­séges az istentisztelet. Jobbára öreg emberek, akik még a régi világban nevelkedtek, amikor a zsidónak nem volt más törvénye, csak az» amelyet Mózes hirdetett: Aki itt dicséri az Urat, egész lelkével beleolvad az imádságba s amikor elérkezik a kiengesztelés napja, a der­visek fanatizmusával sanyargatja magát. A tegnapi ünnepen olyasvalami törtónt az Orczy-tempiomban, ami egy tragédia erejével rázta meg mindazok lelkét, akik tanúi voltak. A hivők sorában ott ájtatoskodott kora reg­geltől fogva egy félénk tekintetű, sápadt em­ber, akinek csöndes zokogásba fuladt az imád­sága. A szomszédai szánakozva néztek rá s bizonyára azt gondolták magukban, hogy ak' ennyire vezekel, vagy nagyon boldogtalan em­ber lehet, vagy pedig nagy bűn terheli a lelki­I ^meretét. Akik tudták, hogy kicsoda, szinte

Next

/
Oldalképek
Tartalom