Délmagyarország, 1910. október (1. évfolyam, 110-135. szám)

1910-10-15 / 122. szám

1910 október 15 DÉLMAGYARORSZAG 5 Öngyilkosság a Stefánia-sétányon. — A hűtlen férj áldozata. — (Saját tudősitónktói) Izgalmas jelenet tanul voltak ma délben a Stefánián sétálók és az iskolából jövő diáksereg. Egy polgáriasan öltözött, halvány, de szép arcú fiatalasszony az emberek szemeláttára agyonlőtte magát és rögtön meghalt. Az asszony Kiszomborból jött Szegedre a férje után, aki elhagyta. Megtalálni azonban nem tudta a hűtlen embert és efölötti bánatában halálra szánta magát. Az esetről a következő tudósításunk szól: A Stefánián sétáló közönségnek ma delben feltűnt, liogy egy polgáriasan, de csinosan öltözött fiatal asszony ideges izgatottsággal járkál föl s alá a sétány északi ldjárójánál. Egynéhányan figyelemmel kisérték az asszonyt, aki hírtelen, mintha meggondolta volna magát, gyors léptekkel a Tiszának indult. A magas körtöltéshez érve, egy pillanatra megállt és elmélyedve nézett a vizre. Később körülnézett, majd lement a folyóhoz vezető lejárón és a viz partján megállt. Látszott, hogy rendkívül izgatott és nem képes elhatározni, hogy a vizbe ugorjék-e, vagy sem. Munkások jöttek, beleugráltak a homokos dereglyébe és hozzáláttak a talicskázáshoz. Az asszony erre megfordult és lassú, nehéz léptekkel megindült a lépcsőkön. Ismét a Stefánián volt. Egy öreg, nyugalzott hivatalnok, aki már évtizedek óta minden ebéd után a Stefánián sétálgat és több öngyilkosságnak, vizbeugrásnak a tanuja volt, folyto nosan figyelemmel kisérte a csinos asszonykát Tapasztalt és gyakorlott szemmel rögtön átlátta az asszony tervét és elhatározta, hogy figyelemmel fogja kisérni minden lépését. Kisérte is nagyon rövid ideig. Azt hitte, hogy az öngyilkosjelölt meggondolta a dolgot és letett a vizbeugrás szándékáról. Az asszony leült az északi körönd egyik padjára, szemben foglalt vele helyet az öreg ur, de ugy, hogy a fák és bokrok eltakarták őt az asszony szemei elől. Az öreg ur leselkedett. Az asszony közelében nem volt senki. Látta, hogy rózsaszínű papirost vesz elő és irni kezd. Most már az öreg ur gyanúja is erősebbé vált, hogy az aszszony mégis a vizbe akarja ölni magát, csak alkalmas pillanatra vár. Az asszony befejezte a néhánysóros irást, aztán elővette a zsebkendőjét és könyeket törült ki a szeméből. Az öreg ur pedig elindult, hogy egy közelben lévő rendőrt figyelmeztessen, tartsa szemmel a gyanús viselkedésű, szomorú asszonykát. Alighogy az öreg ur néhány lépést tett, revolver dördült a közelében. Az asszony egy hirtelen elhatározással a szoknyazsebből előrántotta a revolverét és a homlokához szögezve, elsütötte. Néhány járókelő ezt a kiáltást hallotta: — Meghalok, végem van ! Azontúl nem szólt többet, lehunyta a szemét és pár pillanat múlva kiszenvedett. Jött a diákok serege és látván a pad körül a csoportosulást, odarohantak. De mindenki csak egy pillanatig volt kíváncsi az irtózatos látványra, amely elébük tárult. Aláhanyatlott fejjel, nyitott, megüvegesedett szemekkel ült az asszony a padon, a homlokán forintnagyságu seb tátongott, amelyből lassan szivárgott ki a vér. A golyót egy diák a pad mögötti bokor tövében találta meg. Az eset színhelyén a rendőrség részéről Papp Menyhért rendőrbiztos jelent meg, kihallgatta a szemtanukat, az öreg urat és jegyzökönyvet vett föl. A mentők pedig beszállították a halottat a közkórházba. Az asszonynál megtalálták a rózsaszínű levélkét. Néhány sorban kéri a rendőrséget, hogy értesítse Tézsla Pált és Hegyi Györgyöt, akik Kiszomborban laknak. Az öngyilkos nevét azonban nem sikerült megállapitaui, mert nem volt nála semmiféle irat, utolsó levelében pedig, ugy'átszik, elfelejtette ezt megemliteni. A kiszombori rendörségtől a szegedi rendőrség értesitésére távirat jött, amelyben az áll, hogy az asszony édesatyja, Tézsla Pál, az ötóra' vonattal már Szegedre utazott. Az asszony férje, Hegyi György pedig Szegeden tartózkodik. Néhány nappal előbb hagyta el a feleségét, akit nem szeretett. Az asszony utána jött, de, mivel nem birt ráakadni, valószínűleg reménytelen szerelem miatt öngyilkos lett. A férjről nem tud a szegedi rendőrség semmit. A patika-panama. — Ujabb terheltek a rendőrségen. — (Saját tudósítónktól.) A nagyarányú receptcsalás ügyében erélyesen folytatja a fővárosi rendőrség a nyomozást. Ma egy orvos és egy gyógyszerész ellen merültek föl sulyos václak s nem lehetetlen, hogy rövidesen ujabb szenzációs letartóztatások fognak történni. A bűnügy összes aktáit egyébként ma áttették az ügyészséghez. Tudósításunk itt következik: A fővárosi rendőrség egyre ujabb és ujabb nyomokat talál a receptcsalás ügyében, amelyekből következtetni leliet, milyen kiterjedt a visszaélésnek ez a módja a gyógyszerészek közt. Frankéi Lipót lakásán nagy levelezést foglaltak le a házkutatás alkalmával; Sándor László kapitány azonban csak tegnap jutott hozzá, hogy ezt a lefoglalt levelezést átvizsgálja. Az iratok között egy igen fontos levelet talált, amelynek ez a tartalma : Kedves, jó Doktor Ur! Figyelmeztetem, hogy az e havi receptek mindössze csak háromszáz koronát tesznek ki. Miután énnekem még nagyobb összeggel tartozik, adóssága kiegyenlítése végett legyen szíves minél előbb több receptet küldeni, hogy a közeledő negyedév végén elszámolhassak velük a kerületi betegsegélyzőnél. Üdvözlettel Falk Richárd. A levél alapján beidézték a rendörségre Falk Richárdot, aki két év előtt a Rákóczi-téri gyógyszertár, a mai Glück-féle patika tulajdonosa volt. Tegnap délben hallgatta ki Sándor kapitány. Ezt vallotta: — Több izben segélyeztem Frankéi dr-t különböző összegekkel. Többször tiz-tiz aranyat, majd Öt-Öt aranyat adtam neki. Ezeket a kölcsönöket ugy számoltuk el, hogy Frankéi vakrecepteket adott értük, amelyeket aztán a betegpénztárnál beváltottam. A vizsgálat folyamán ugy Glück, mint Braun, valamint Szöllőssy és Falk vallomásai megállapitották, hogy olyankor, amikor Frankéi nem pénzben, hanem áruban kapta hamis receptjei ellenértékét, legtöbbször az ErgotinBombellon nevű szert vette értük. Az ErgotinBombellon egyike a legdrágább specialitásoknak és magzatelhajtásra való. Frankéi annyi ilyen szei-t használt, hogy fél Budapest gyerekeinek születését meg lehetett volna akadályozni vele. Frankelnek nagy klientúrája volt a színésznők között. Amikor a detektívek megjelentek Frankéi lakásán, hogy a rendőrségre vigyék, felesége, aki nem tudta, miről van szó, rémülten kiáltott föl: — Jaj, magzatelhajtásért viszik el a férjemet ! Szinészkörökben különben Frankéi dr rendkívül népszerű volt. Amikor színészhez hivták, nemcsak hogy a gyógyításért nem fogadott el pénzt, de még a kocsiköltséget sem hagyta megfizetni. A színészek most arra készölnek, hogy Frankéi érdekében küldöttségileg mennek a belügyminiszterhez. Még egy orvos és egy gyógyszerész ellen folyik egész titokban a vizsgálat a rendőrségen ugyanezen recept-manipuláció miatt. Egyelőre a vizsgálat azonban még nincsen olyan stádiumban, hogy a gyanúsítottakat le lehetne tartóztatni, a rendőrség tehát az illetők nevét még titokban tartja, de legközelebb már nyilvánosságra kerül, kikről van szó. A három letartóztatott bűnöst: Glück Dezsőt, Frankéi Lipótot ós Braun Lajost tegnap átkísérték az ügyészség fogházába és a rendőrség áttette az iratokat is. Az ügyészség nem kívánja az előzetes letartóztatást és indítványt tett a vádtanácsnál, hogy a terhelteket egyelőre szabadlábra helyezzék. A kerületi betegsegélyzőpénztár csütörtökön határozatot hozott, amelylyel Frankéit fegyelmi uton elmozdította állásától ós így fölszólitotta a gyógyszerész-testületet, hogy receptjeit többé ne fogadják el. A gyógyszertárakkal, amelyekre a csalás rábizonyult, fölbontják a szerződést és még abban az esetben sem vásárolnak tőlük gyógyszert, ha más tulajdonos kezébe mennek át. Ezzel azt akarják elérni, hogy az ily csaló gyógyszertárak értéke lecsökkenjen és a gyógyszerészeket lelkiismeretességre szorítsák. Ma délben a recept-cSalás ügyében nagyjelentőségű fordulat történt. Megjelent az ügyészségen Pető Sándor dr, a kerületi betegsegélyző ügyésze ós sürgős beadványban kifejtette, hogy a betegsegélyző kára, nem mint eddig hitték, huszonkétezer korona, hanem — bár pontos összeget mondani nem tud — többszázezer koronára rug. Nem állítja, hogy az egész százezres csalást a letartóztatottak követték el s ezért kéri a vizsgálat kiterjesztését ismeretlen tettesek ellen is. A vádlottak szabadlábon. Budapestről jelentik: A törvényszék vád* tanácsa délután egy órakor tárgyalta a védőügyvéd előterjesztését, de érdemleges határozatot nem hozott, hanem leküldte az iratokat intézkedés végett a királyi ügyészséghez. Délután kettedfél órakor már intézkedett is az ügyészség, ínég pedig ugy, hogy saját hatáskörében elrendelte Glück Rezső, Braun Lajos és Frankéi Lipót dr szabadlábrahelyezését. Az ügyészség azzal okolta meg intézkedését, hogy a három gyanúsított ember szökésétől nem kell tartani, mert vagyonuk és foglalkozásuk ide köti őket* a fővároshoz, de különben is biztosítékul szolgálhat az a huszonötezer korona, amelyet az esetleges kár megtérítésére deponáltak. A három gyanúsítottat még két óra előtt elbocsátották a fogházból. A lelkiismeret szava. — Egy vádlott az oltár mellett. — (Saját tudósítónktól.) A zsidóság legnagyobb és legszentebb ünnepét ülte tegnap. A kiengesztelés napja köszöntött rá, amelyet azért rendeltek ünnepül az Írástudók, hogy aki az esztendő többi napján vétkezik, ez egyszer magába szálljon és teste sanyargatásával vezekeljen bűneiért. Már az előtte való napon kezdődik az ünnep. Amikor leszáll az est, a zsidó ember abbahagyja kenyérkereső munkáját, lerakja szerszámait, becsukja a boltját s övéivel asztalhoz ül, hogy másnap estig, amikor az égboltozaton kigyulad az első csillag* ételtől, italtól és minden kedvteléstől való tartózkodással sanyargassa magát. Az ünnep előestéjén is a templomban fohászkodik istenéhez bűneinek bocsánatáért, amikor pedig megvirrad a hosszunap, a kiengesztelés napja, siet újra a frigyszekrény elé s késő alkonyatig buzgó imádsággal kérleli a boszuálló Jehovát, aki hetediziglen bünteti az apák vétkeit. Budapest ilyenkor megtelik hevenyészett imaházakkal, mert az a néhány templom, amelyet a zsidó hitközség épített, nem tudná befogadni a hivők ezreit, akik ezen a napon az jsten szine elé akarnak járulni. Üres lakások ós boltok, gazdátlar kávéházak és mulatóhelyek alakulnak át zsinagógákká s a durván ácsolt padok közt ép oly áhítattal éneklik a zsolozsmákat, mint a dohány-utcai fényes templomban. Az ortodoksz zsidóság, amelynek BudaPesten is kevesebb a híve, az Orczy-házban ig tart állandó zsinagógát. A hitükhöz fanatikusan ragaszkodó ortodokszok közül azok járnak ebba a templomba, akiknek még a többi ortodoksz zsinagógában sem elég szertartásos és bensőséges az istentisztelet. Jobbára öreg emberek, akik még a régi világban nevelkedtek, amikor a zsidónak nem volt más törvénye, csak az» amelyet Mózes hirdetett: Aki itt dicséri az Urat, egész lelkével beleolvad az imádságba s amikor elérkezik a kiengesztelés napja, a dervisek fanatizmusával sanyargatja magát. A tegnapi ünnepen olyasvalami törtónt az Orczy-tempiomban, ami egy tragédia erejével rázta meg mindazok lelkét, akik tanúi voltak. A hivők sorában ott ájtatoskodott kora reggeltől fogva egy félénk tekintetű, sápadt ember, akinek csöndes zokogásba fuladt az imádsága. A szomszédai szánakozva néztek rá s bizonyára azt gondolták magukban, hogy ak' ennyire vezekel, vagy nagyon boldogtalan ember lehet, vagy pedig nagy bűn terheli a lelkiI ^meretét. Akik tudták, hogy kicsoda, szinte