Délmagyarország, 1910. október (1. évfolyam, 110-135. szám)

1910-10-13 / 120. szám

4 DÉLMAGYARORSZÁG a— 1910 október lS az eszköz most ez egyszer nem válik be. Akkor vége az egyetlen rémnek, mely a vasutasokat az egész világon visszatartotta a tömegsztrájktól. Akkor a kormányok hasonlatosakká válnak az állatszeliditőkhöz. Az oroszlán csak addig fél a szeliditó'től, amig egyszer a lábába nem harap paran­csolójának. Attól fogva örökre vége van a szeliditő fölényének. És ha most Francia­országban a behivó katonai rendelet csütör­tököt mond, akkor csütörtököt mond Fran­ciaországban és az egész világon. És akkor vigyáznia kell minden kormánynak a maga vasutasaira. Fordulat a recept-panamában. — Tagadnak a gyógyszerészek. — (Saját tudósítónktól.) A patika-panama hullá­mai a tegnapi letartóztatások után elsimultak, lecsöndesedtek. Ugylátszik, a munkásbiztositó é6 betegsegélyző beéri az eredménynyel, arra számítva, hogy akik részesek voltak az ilyen Panamákban, most ideig-óráig beszüntetik a működést. Kevesebb lesz a panama és a káro­sodás. A tegnapi letartóztatások nagy feltű­nést keltettek. Erre az érdekeltek ós érdek­társaik nem számitottak. Letartóztatásuk után a letartóztatottak tárgyaltak védőikkel. Ennek a tárgyalásnak ma reggelre szenzációs ered­ménye van : a letartóztatottak már nincsenek beismerésben, nem vallják magukat bűnösnek, «őt ellenkezőleg. A letartóztatottak: Frankéi Lipót dr orvos, Braun Lajos és Glück Rezső gyógyszerészek, nyugodtan töltötték a délutánt és éjszakát. Glück és Braun vacsorát is hozattak, Braunnak a felesége párnát és paplant küldött be. Csak Frankéi dr volt nyugtalanabb, az nem evett egész nap. A reggeli rapporton, amelyet Tóth János rend­őrkapitány tartott, a szokásos kérdéseket in­tézve a letartóztatottakhoz, szenzációs fordu­latot hozott az ügyben. Valamennyien vissza­vonták tegnapi vallomásaikat, már nincsenek beismerésben és követelik újból való kihallga­tásukat. Frankéi Lipót dr ezeket mondotta: — Letartóztattak, pedig nem vagyok bűnös. Tegnap ón, aki amúgy is ideges, beteg ember vagyok, annyira meg voltam riasztva, sarokba szorítva, hogy ha a kapitány akarta volna, az apagyilkosságot is beismerem. — Kijelentem, hogy azt, amit én tettem, minden pénztári- és egyleti orvos megteszi. A Munkásbiztositó ezzel nem károsodott. Az am­buláns betegek részére szereztem be az adott receptekkel a köt- és orvosszereket. Köteles vagyok az ambuláns betegeket is ellátni, a magam pénzéből nem vásárolhattam a szüksé­ges szereket. Ezeket fizettem a receptekkel. Ezt minden orvos megteszi. Pénzt a gyógysze­résztől nem kaptam. — De hiszen, — mondta a rendőrkapitány, — ön más szerekről állított ki vényeket és esetleg más szereket kapott. — Ez igaz. A leggyakrabban jobbakat kap­tam, de mindig a pénztár ambuláns betegei számára. Erre is használtam. Megtörtént, hogy több receptet adtam, mint amennyi szert kap­tam, illetve használtam, ekkor a recepteket visszakértem és eltéptem. Ezt bizonyítani le­het. Kérem tehát, hallgassanak ki újból. Glück Rezső gyógyszerész arra a kérdésre: — Miért tartóztatták le önt? — nagy nyu­galommal a következő feleletet adta: — Azért, amit minden gyógyszerész, kivétel nélkül minden gyógyszerész megtesz: receptek ellenében elláttam az orvost a néki szükséges szerekkel. Kérem újból való kihallgatásomat. Braun Lajos gyógyszerész azt felelte: — Ártatlanul tartóztattak le. Semmi közöm az egész dologhoz. Gyógyszertáramnak volt egy hivatalból kirendelt, felelős gondnoka, Mark­breiter Ferenc, ő tárgyalt az orvosokkal, akikkel én üzletileg szóba sem álltam. Ha az orvos kapott szereket, csakis receptek ellenében kap­hatta. Hogy aztán a szerekkel mit kezd, az az fi dolga. Bevett szokás ez, mert az orvosnak szüksége van szerekre az ambulancián is. A gyógyszerész nem kutatja ezt. Tegnap olyan lelki állapotban voltam, azt sem tudtam, mit beszéltem. Ma már nyugodt vagyok és meg­mondom az igazat. Sándor László kapitány, aki a vizsgálatot vezeti, egyelőre nem hallgatja ki a letartózta­tottakat. A terhelteket különben ma délelőtt lefotografálták és ujjlenyomatot vettek tőlük. A rendőrség folyosóin nagy az izgatottság. A letartóztatottak előkelő rokonsága, ügyvédeik ott járnak-kelnek. Glück ügyvédje Vázsonyi. Brauné Kovács Jenő dr, Fránkelé Pajor dr. Mit mondanak a gyógyszerészek. Egy hirlapiró beszélgetést folytatott Bayer Antallal, a magyarországi gyógyszerész-egye­sület elnökével és Rossberger Józseffel, a buda­pesti gyógyszerész-egyesület titkárával. A két egyesület egyelőre nem foglalkozik a dologgal hivatalosan, de ha majd a nyomozás be lesz fejezve, nyilatkozatot fog közzétenni, — Én a magam részéről — mondotta Bayer — bár sajnálom, hogy a gyógyszerészeti kar­ban tisztességtelen egyének vannak, mégis szerencsének tartom, hogy a purifikáció meg­kezdődött. A bűnösöknek bünhődniök kell, de természetes, hogy ez nem érintheti a gyógy­szerészek összeségét. GKicknek az az állítása, hogy úgyszólván minden gyógyszerész hozzá hasonlóan manipulál, nem más, mint egy tőrbe­esett ember alaptalan gyalázkodása. Amint az orvosi karban vannak magukról megfeledkezett emberek, ugy vannak a gyógyszerészek között is. Hiszen ez a manipuláció az orvos és gyógy­szerész összejátszását teszi szükségessé. Egy vagy néhány esetet azonban nem szabad álta­lánosítani. Ilyen értelemben majd az egyesület is állást fog foglalni, ha elérkezett az ideje. — Egyelőre ugy a munkásbiztositó-pénztárnak, mint a hatóságnak készséggel nyújt segédke­zet, hogy ha ez szükséges, a bűnösök elleni megtorlás céljából. A budapesti gyógyszerész­egyesület jelöli ki azokat a gyógyszerészeket, akik a pénztárnak szállíthatnak. Természetes, hogy azok, akikre a csalás majd kiderül, nem adhatnak többé gyógyszert pénztári betegnek. Az országos pénztár és a budapesti gyógysze­részegyesület 1908-ban kötött szerződésének hatodik pontja így szól: „A budapesti gyógyszerészegyesület erkölcsi kötelességet vállal aziránt, hogy a kötelékébe tartozó tagok a megállapított kedvezményeken kívül a kerületi munkásbiztositási pénztárral alkalmazási, szerződéses vagy bármiféle szolgá­lati viszonyban álló egyéneknek semmiféle juta­lékot, ajándékot, visszatérítést, vagy egyéb en­gedményt nem fognak adni. Viszont a kerületi munkásbiztositó-pénztár kötelezi magát, hogy ha ilyen visszaélést megállapítana, saját alkal­mazottaival szemben fegyelmi uton a legszigo­rúbb megtorlással ól, az illető gyógyszerésztől pedig haladéktalanul megvonja a gyógyszer­szállítási jogot. A szabályszerűen kiállított pénztári orvosi rendelvényre mást, mint a ren­delvényen előirt gyógyszert, tilos kiszolgáltatni." — Hogy a mostani eset mégis megtörténhe­tett, annak oka az ellenőrzés hiánya is. Ré­gebben a pénztári tagoknak receptkönyvük volt és az orvos ide irta be a rendelvényt, mindjárt duplikálva, ugy, hogy csak az egyik recept ment a gyógyszerészhez, másolata meg­maradt a könyvben. Ilyen rendszer mellett nem fordulhatott volna elő ez a csalás. De mintegy nyolc évvel ezelőtt a pénztárak meg­szüntették ezt a rendszert, egyrészt mert költ­ségesebb a mai blanketta-rendszernél, másrészt mert az orvosok panaszkodtak, hogy kényei­metlen és sok munkát ad. A mai rendszer mellett a gyógyszerészek a Budapesti Gyógy­szerészegyesület utján terjesztik be a recept­számlákat a pénztárhoz. Megtörtént már az, hogy feltűnt az egyesületnek valamely patiká­nak hirtelen, szembetűnően megnövekedett számlája. — Ilyenkor bizalmas uton megkértük a pénz­tárt, hogy kutasson ennek oka után. Azt a választ kaptuk, hogy vagy az orvosok számá­ban vagy személyében történt változás, vagy járvány van s más efélét. Glück még csak a mult év őszén vette át a Rákóczi-téri gyógy­szertárt, itt még nem konstatálhattuk a hir­telen emelkedést. Braun gyógyszertára pedig egy pénztári ambulatórium mellett volt, ott pedig mindig nagyobb és változóbb a for­galom. nyilatkozatok a panamáról. Korányi Frigyes báró főrendiházi tag egy újságíró előtt a recept-csalásokról így nyilat­kozott: — Az ügy részleteit nem ismerem. Bizott­sági ülések, szanatóriumban és kórházakban való elfoglaltságom annyira igénybe vesznek, hogy az újságokat csak tartom, de nem olvas­hatom el. A hirlapiró elmondta az ügy részleteit a ki­váló tudósnak, aki ezek után így szólott: — A legnagyobb perfidia azzal megvádolni egy olyan előkelő testületet, mint amilyen az orvosi, hogy csal. Az orvosok, akik néha életü­ket áldozzák föl a közjóért, ilyesmikre nem kaphatók. Kikérem magamnak, kollégáim nevé­ben is, hogy ilyen szemtelen gyanúsítás válasz nélkül maradjon. Minden testületben vannak inkorrekt emberek ; vannak az orvosok közt is, de hát van-e mentsége a megtévedt emberek eljárásának? Utálat csak gondolni is erre a csalásra. Az Országos Pénztár igazgatója, Sarkadi Ignác, ma délelőtt igy nyilatkozott egy hirlap­iró előtt: — Az ellenőrzés hiánya ebben az ügyben nem terheli az Országos Pénztárt, amelynek kötelessége fölülvizsgálni, vájjon nem számitot­tak-e föl sokat az egyes receptekért éa hogy az orvosok nem irtak-e elő olyan gyógyszere­ket, amelyek feleslegesek, vagy olcsóbb szerek által is helyettesíthetők. Még ez a munka is óriási. 1908-ban és 1909-ben öt millió receptet vizsgáltunk igy át, százötvenezer korona tul­taksálást állapítottunk meg a Pénztár javára. — Ezenkívül négyszázezer recept kerül a most rendszeresített orvosi ellenőrzés alá, mint olyan, amelynek orvosrendelési szempontból való jogosultsága iránt kétség merült föl. A gyógy­szerészek minden három hónapban küldik be ellenőrzés és kifizetés végett a recepteket. Mi csak azt tehetnők meg ilyen esetekben, hogy minden egyes beteget megkérdeznénk egy negyedévre visszamenőleg, vájjon hányszor vett igénybe orvosságot. Ez azonban annyiba ke­rülne és olyannyira keresztülvihetetlen, hogy nem is lehet beszélni róla. Román fogságban. — Egy magyar tisztviselő kalandja. — (Saját tudósítónktól.) Egy budapesti bank fő­tisztviselőjének kellemetlen kalandjáról kap­tunk hirt Bukarestből. Lopás gyanúja miatt tartóztatták le s ma is előzetes letartóztatás­ban van még, mert senki sem tett lépéseket sem kiszabadítása, sem ügyének tisztázása ér­dekében. Pénteken délután, igy irják a bukaresti la­pok, beállított a Banca de Credit Román he­lyiségébe egy ur. — Barna Bertalan a nevem, — mondta — a Budapesti Bank igazgatója vagyok s azért jöttem, hogy fölvegyem a Bécsből küldött ro­mán földhitelintézeti papirosokért a hatvan­ötezer koronát. A bankban kijelentették Barnának, hogy ezek a papirok le vannak tiltva, mert néhány esztendővel ezelőtt ellopták valahonnan. Föl­szólították Barnát, hogy igazolja magát, mint a papirosok jogos tulajdonosa, mutassa be a hozzávaló borderókat, vagy más igazoló Íráso­kat. Barna kijelentette, hogy nincsen semmi­féle irása sem s elment a bankból, a papiroso­kat azonban otthagyta. A bank erre jelentést tett az ügyészségnek. Az ügyészség elrendelte a nyomozást és újra előszedte a lopásról fölvett jegyzőkönyveket és a nyomozás adatait, egyúttal természetesen Barnát is keresték. Barna kutatása közben azt is kezdte fürkészni a rendőrség, hogy nincs-e összeköttetése valakivel Bukarestben. Ki is nyomozták, hogy egy Kein nevű emberrel, aki egy külföldi kereskedőcég utazója, ismeretség­ben van. A rendőrség most már Keint is kutatta. Megtalálták és szombaton elő is állították a rendőrségre. Vallatóra fogták, hogy tud-e va­lamit a földhitelintézeti papirosokról. Kein eleinte tagadta, hogy valami köze lenne a do­loghoz, de utóbb megvallotta, hogy 6 adta át ér­tékesítés végett Barnának, de ő nem lopta, hanem csak átvette egy Kaikarisz Panaít nevü görög embertől, aki Szlatinán lakik, de most Bukarestben van s a Kiriazi-szállóban várja Barnát a pénzzel. A szállóban megjelent detektívek valóban megtalálták Kaikariszt ós elvitték a rendőr­ségre. Ez éjszaka történt s a rendőrségen egész éjszaka vallatták a két embert. Barnát, aki már útban volt Bukarestből Magyarország felé, a bukaresti rendőrség távirati utasítására Verciorovánál elfogták a határrendőrök, le­tartóztatták és visszavitték Bukarestbe, ahol rendőri őrizet alá vették, majd előzetes letar­tóztatásba tették. Bukarestből azt a je­lentést kaptuk, hogy most is a rendőrségen van még és ügyében semmi sem történt eddig. A Budapesti Bank Részvénytársaság igaz­gatósága azt mondja, hogy Barna Bertalan, aki a banknál osztályvezetői állásban van, október elején szabadságra ment. Bécsbe utazott, on­nan visszautazott s Budapestről utazott Buka­restbe. Ebben az időközben megfordult a bankban is. A bankban teljesen megbízható

Next

/
Oldalképek
Tartalom