Délmagyarország, 1910. október (1. évfolyam, 110-135. szám)

1910-10-12 / 119. szám

1910 október 12 DÉL-MAGYARORSZÁG 13 KÖZGAZDASÁG (—•) Az arad—nagykikindai vasút. Sok huza-vona után nemsokára elkészül az arad— nagykikindai vasút. A vicinális egyrészét, amelynek építkezése közel áll a befejezéshez, Nagykikinda állomástól kiindulva s Nákófalva, Nagykomlós, Kisősz, Lovrin, Zsombolya, Grabác, Csatád, Bogáros, Pószak és Perjámos községek érintésével október 17-én, a másik részét, Perjámos állomástól kiindulva s Marospart, Temesnagyfalu, Munár, Németszentpéter, Fonlak, Ujbodrog, Zádorlak, Ujarad és Arad községek, illetve városok érintésével valószínűleg november 20-ika körül nyitják meg s a következő napon a forgalomnak átadják. A megnyitás alá kerülő vasút hossza Nagykikindától Perjámosig harmincnégy kilométer, mig a lovrin—zsombolyai vonalszakasz hossza huszonhét kilométer. (—) A francia-osztrák petróleumharc. Bécsi tudósítónk jelenti: Crozier bécsi francia nagykövet Párisba utazott, hogy a petróleumharc ügyében megszakadt diplomáciai tárgyalásokat újból megkezdje. A Limanowa és az osztrák blokk között meginduló ujabb tárgyalásokat az osztrák kormány azzal akarja befolyásolni, hogy ujabb tarifát készül életbeléptetni, mely szerint bizonyos tarifakedvezményekben csak oly finomítók részesülhetnek, melyek egy bizonyos mennyiséget szállítanak a vasúton. Ezesetben a Limanowa elesnék a kedvezménytől. (—) Szeged város téglagyára. A Ganz és Társa budapesti vasgyáros cég megbízottja járt ma Szegeden és megvizsgálta a felsővárosi ós az ujszegedi földanyagot, hogy alkalmas-e téglagyártásra. A téglagyár megépítésére ez a cég is pályázni akar. (—) Mesterséges búzatermelés. Londonból jelentik: Creekseci-Hallben (Essex-grófság) egy farmer hihetetlen módját találta ki a búzatermelésnek. Julius tizenkilencedikén vetette el a magot, öt nappal később kizöldelt a termés, augusztus elsején megforgatta a földet és szeptember tizenhatodikán már érett kalászokat ringatott a szél. (—) Uj szövőgyár. Hubertus Kötött- és Szövöttáru-gyár Részvénytársaság cég alatt, ötszáz darab kétszáz korona névértékű részvény kibocsátásával, százezer korona alaptőkével uj szövőgyár alakul Békéscsabán. A részvények teljesen jegyezve vannak és az alakuló-gyűlést Békéscsabán, október tizenhatodikán tartják meg. A gyár jóminőségü kötött- és szövöttáruk gyártását vette programjába. A gyár még e hónapban megkezdi működését negyven-ötven munkással. (—); Amerikai vetésjelentés. Washingtonból jelentik: Tengeri, átlagos állás százalékokban, 1910. október 1-én: 80 3 (1910. szeptember I-én: 78-2). Hozam 1000 bushelekben: 3,046.016 (1910. szeptemberben 2,943.341). Tavaszi búza, átlagos minőség százalékokban 94'1 (1909. október 1-én: 90 5). Átlagos hozam acrenkónt bushel II-8 (1909. október 1-én: 159). Hozam 233.475 (1910. szeptember 1-én: 211.239). Zab, átlagos minőség százalékokban 93'8 (1909. október 1-én 91-4). Átlagos hozam 319 (1909. október 1-én 30 3). Hozam 1,096.396 (1910. szeptember 1-én 1,055.466). Árpa, átlagos minőség 881 (1909. október 1-én: 83"5). Átlagos hozam 22-4 (1909. október 1-ón 23 9). Hozam 158.138 (1910. szeptember 1-én: 151.726). Őszi és tavaszi buza együtt, átlagos minőség 93'1 (1909. október 1-én 90 4). Hozam 691.769 (1909. október 1-én 724.768). OGAK Lukács Imre fogmiiterme a berlini fogtechnikán oki. kópesitve EaMlHtn 1. ¡tóclienyi-lér sarat Presnlti-iiii. Kifutófiú fBlvétetik a Délmagyarország kiadóhivatalában REGÉNYCSARNOK. Pierrot. Irta Guy de Maupasaant. Lefévre asszony falun lakott s özvegy volt, egyike ama félparaszt nőknek, akik szalagokkal és rüssel földiszitett kalapot viselnek s ha emberek közé kerülnek, mindig nagyképűsködnek és durva lelküket nevetségesen tarka ruházat alá rejtik, ahogy esetlen és vörös kezükre is écru-szinü keztyüt húznak. Cselédje, aki Rózának hivtak, derék, igénytelen falusi leány volt. A két nő egy zöldablakos kis házikóban lakott egy normandiai faluban, közvetlenül az országút szélén. A ház előtt kicsiny kert terült el, melyben zöldséget termeltek. Egy éjszaka aztán ismeretlen tettesekegy tucat hagymát loptak a kertből. Alig vette észre Róza a lopást, jelentést tett asszonyának, aki gyapjuszoknyájában azonnal odafutott a helyszínére. Mekkora ijedtség, minő fájdalom ! Loptak, meglopták Lefévre asszonyt! A környéken tehát tolvajok vannak s nincs kizárva, hogy vissza is jönnek ! És a két megrémült nő vizsgálgatta a lábnyomokat s bőséges szóáradattal adott kifejezést véleményének: — Ebből az irányból jöttek, itt másztak fel a falra, itt ugrottak le a veteményeságyra. És rémülettel gondoltak a jövőre. Vájjon ezentúl nyugodtan fognak-e tudni aludni ? A tolvajlás hire hamarosan elterjedt. A szomszédok egymásután jöttek, latolgatták az ügyet, leadták a véleményüket s a két nő minden ujjonan érkezővel tudatta a maga nézetét és a következtetését. A szomszéd bérlő nem fukarkodott a tanácscsal s igy szólt: — Önöknek kutyát kell tartaniok! Való igaz ; kutyát kell tartaniok, amely őrködjék a ház körül. De nem nagyot. Istenem, mit kezdjenek nagy kutyával? Hisz az koldussá enné őket. Megteszi egy kicsiny, amelyik ha nem is harap, de ugat. Mikor a résztvevők és kíváncsiak már mind eltávoztak, Lefévre asszony alaposan megfontolta a kutyaügyet. Ezer tervet szőtt s valamennyit elvetette, mikor eszébe jutott, hogy a beszerzendő kutya mennyit fog enni. Mert Lefévre asszony a falusi hölgyek ama takarékos fajtájából való volt, kiknek mindig van a zsebükben néhány felesleges fillérük, hogy az útszéli vagy a templomajtóban álló koldusoknak odaadják — de mindig csak akkor, ha mások is látják. Róza, aki rokonszenvezett az állatokkal, szintén előadta érveit s azokat makacsul megindokolta. Elhatározták tehát, hogy szereznek egy kutyát — de csak egészen kicsikét. Körútra indultak tehát kutyát keresni, de mindenütt csak olyan nagyétkű állatokra bukkantak, hogy Lefévre asszonynak égnek állt a haja. A szatócsnak volt ugyan egy csinos kis kutyája, de két frank kártérítést követelt azért, amiért felnevelte. Lefévre asszony azonban kijelentette, hogy ő hajlandó ugyan eltartani egy kutyát, de vásárolni nem. Ekkor a pék, aki be volt avatva az eseményekbe, egy szép reggelen valami sajátságos, kicsiny, sárga állatot hozott magával kocsijában. Áz állatkának alig volt lába, ellenben e helyett volt krokodilteste, rókafeje és trombitaalaku farka, mely oly hosszú volt, mint a teste. A pék előadta, hogy egy vevője szívesen túladna a kutyán. Lefévre asszony igen csinosnak találta a piszkos kuvaszt, melyért nem követeltek vételárt Róza pedig megcsókolta és megkérdezte a péktől, hogy minő névre hallgat a kutya. A pék kijelentette, hogy a neve : Pierrot. Rögtön beszállásolták egy ócska szappanos ládába s vizet adtak neki. A kutya ivott. Aztán egy darabka kenyeret vetettek eléje. Megette. Ekkor Leférve asszonynak, akit ez némileg nyugtalanított, ötlete támadt: majd ha már megszokott a házban, szabadon kell bocsájtani. Csatangolás közben aztán maga is meg fogja találni a maga élelmét. A kutyát tehát hamarosan szabadjára engedték, ami nem volt akadálya annak, hogy csaknem éhen halt. Ugatni különben csak akkor ugatott, mikor koldulni akart valamit. Hanem akkor aztán ugatott! A kertbe mindenkit beeresztett, sőt hízelgett az érkezőknek s némán csóválta a farkát. Lefévre asszony azonban megszokta az állatot, sőt kedvelte is és időközönkint kézből etette egy darabka, szószba mártott kenyérrel. De jaj, nem gondolt az ebadóra s mikor nyolc frankot követeltek tőle, — nyolc frankot ezért a kuvaszért, mely még csak nem is ugatott — izgatottságában csaknem elájult! Nyomban elhatározták, hogy túladnak Pierrot-n. Csakhogy senkinek sem kellett. Két mértföldnyi kerületben mindenki elhárította magától a szerencsét. Ekkor, mivel más ut úgysem volt, elhatározták, hogy „fejest ugratnak" vele. * A falu mögött, a nagy sikság közepén egy kis viskó, helyesebben parányi szalmatető látszott, mely csaknem odalapult a földhöz. Ez volt Pierrot kriptájának bejárata. A viskó alatt husz méteres kutakna vezet a föld gyomrába s ott egész sor folyosóba s üregbe torkol. Évenkint egyszer le szokott oda ereszkedni a kuttisztitó, a többi idő alatt pedig a halálraítélt ebek vesztőhelye a barlang s aki nyilasa mellett elhalad, vontatott üvöltést, haragos vagy kétségbeesett ugatást és panaszos vonitást hall a mélységben. Ott lenn a sötétben borzasztó tragédiák szoktak lefolyni. Ha egy-egy elitélt állat már tiz-tlzenkét napig ott lenn hevert halálfélelmek közt, tengődve elődeinek rothadó maradványaiból, megesik, hogy nála erősebb és nagyobb állatot vetnek az üregbe. Azután ott állanak egymással farkasszemet nézve, éhezve, izzó tekintettel.Lesik, kerülgetik egymást, habozva, tartva a másik támadásától. Ám az éhség végre is támadásra ösztönzi őket, egymásnak rontanak s elkeseredetten és hosszasan küzdenek, mignem az erősebb legyőzi a gyengébbet s annak még élő húsából lakmározik. Mikor már elhatározott dolog volt Pierrot kivégzése, hóhér után néztek. A szomszéd siheder fia öt souért meg akarta tenni az utat, de még ezt is sokalták. S mikor Róza annak a véleményének adott kifejezést, hogy talán legjobb volna, ha 5 maga vinné oda a kutyát a vesztőhelyre, nehogy útközben kínozzák s igy sejtessék vele borzalmas sorsát, a két nő elhatározta, hogy a szürkület beálltával maga viszi a vesztőhelyre az elitéltet. Ez estén egy tál jól kifőtt kását kapott, melyet az utolsó morzsákig elköltött. Mikor aztán hálája jeléül a farkát csóválta, Róza felkapta és kötényébe rejtette. Gyors léptekkel, mint a csavargók, átszelték a síkságot. Csakhamar célnál voltak. Lefévre asszony a nyilás fölé hajolt, hogy nem hall-e kutyavonitást odalenn ? Nem, ezúttal nem volt állat az üregben s Pierrot egymagában lesz. Róza sirva fakadt, még egyszer megcsókolta a kutyát s ledobta a mélybe ; azután mindketten feszült figyelemmel hallgatóztak. Először tompa zuhanást hallottak, azután egy sebesült állatnak metsző, szivettépő jajveszékelését s néhány fájdalmas kitörés után kétségbeesetten könyörgő ugatást. A kutya ugatott! Ugatott! Hirtelen lelkiismeretfurdalást, rémületet s valami megmagyarázhatatlan félelmet éreztek és hanyatt-homlok elrohantak. Lefévre asszony a gyorslábú Róza után kocogott s egyre kiabálta: — Várjon meg! Várjon meg! Éjjel mindkettőjüket borzalmas lidércnyomás gyötörte. Lefévre asszony azt álmodta, hogy levest akar enni, de amint leemelte a levesestál