Délmagyarország, 1910. október (1. évfolyam, 110-135. szám)

1910-10-12 / 119. szám

1910. I. évfolyam, 119. szám. Szerda, október 12 Cőzpontí szerkesztőség és kiadóhivatal Szeged, t—i Korona-utca 15. szám e=j Budapesti szerkesztőség és kiadóhivatal IV., c= Városház-utca 3. szám c=3 ELŐFIZETÉS! AR SZEGEDEN: egész évre . R 24 — félévre . . . R I2'negyedévre. R 6 — egy hónapra R 2'Egyes szám ára 10 fillér ELOFIZETESI AR VIDEREN: egész évre . R 28'— félévre . . . R 14 — negyedévre . R 7-— egy hónapra R 2'40 Egyes szám ára 10 fillér TELEFON-SZAM: Szerkesztőség 835 c=a Riadóhivatal 831 Interurbán 835 Budapesti szerkesztőség telefon-száma 128—>11 Pestvármegyei szervezkedés. Pest vármegye november 15-én választja meg1 a megyebizottság tagjait és erre a nevezetes aktusra már folynak az előkészületek. Ma a vármegye függetlenségi bizottsági tagjai, Kossuth-pártiak, Justh-pártiak és pártonkivüliek vegyesen, értekezletet tartottak és elhatározták, hogy együttes erővel mennek be a választási küzdelembe és együttesen veszik föl a harcot a munkapárt jelöltjeivel szemben. Az együttes akció vezetésére megválasztottak nyomban egy központi bizottságot, amely a választási harcot vezetni és irányítani fogja. A pestvármegyei ellenzéket erre a lépésre kétségtelenül az önvédelem indította. A nemzeti munkapárt erősen hódit ebben a vármegyében is, amelyet pedig az ellenzék bevehetetlen végvárának hirdettek. A megyebizottsági mandátum is ér valamit, ha már a hatalom elveszett és ha másképen nem lehet, ezeket a mandátumokat Kossuth Ferenc és Holló Lajos Ölelkezésével keli megmenteni. A testvéri ölelkezés megtörtént és bár nem voltunk jelen a megható jelenetnél, el tudjuk képzelni, hogy a jelenlevők, élükön Piónay Dezső báróval, sürü könyeket sirtak örömükben. Hej, de megváltoztak az idők. Hogy igyekezett alig egy esztendővel ezelőtt a nemes báró ezt a két tábort közelebb hozni egymáshoz. Pedig akA Sátán kapuja. Irta üeéz Pál. A csorval orvoslak épen közepén áll a szegedi Alsótanyának. Nagy világ ez az alsótanyavilág és távolságainak fokmérője a csorval doktor lakása. Szeged városáé a ház, de az orgona, meg a gyöngyvirág, mely illatával elárasztja a környéket, az orvosé, szintúgy az akácok is, melyek tavaszi időben ugy ölelik át a kis házat, mint szerető gyermek az édesanyját. Általában a végtelen puszta közepén olyan ez a virágokkal Övezett hajlék, mint a sivatagban az oázis: csalogatja az utast, hogy pihenjen meg árnyékában és élvezze a virágillatot. Az óriás kiterjedésű szegedi Alsótanyán ma már több orvos teljesít, szolgálatot. A lakosság nagyon megszaporodott, a kapitányságokba tehát több orvost kellett a városnak alkalmaznia. A közigazgatási központban, Királyhalmán, Feketeszólen és Csórván székel egy-egy kerületi orvos, egynek hatásköre alá két, esetleg három kapitányság is tartozván, Van külön trachoma-orvos is és hogy az emberiség betegség esetén minél több oldalról részesüljön segítségben: vannak a szegedi tanyákon „mezei doktorok" is. Ezeket máshol kuruzslóknak hívják, a szegedi tanyai magyar azonban igy nevezte el őket és a tisztes cimhez képest bizodalma is van hozzájuk. Valamikor régen más ellátásban részesült odakint a közegészségügy. Akkor egyetlen orvosa volt Szeged-Alsótanyának, az az egy kor nagyobb dologról volt szó, mint arról, hogy kié legyen Pest vármegye közgyűlési termében a többség. Akkor még az országgyűlés többségének és a hatalomnak együttes megszerzése volt az egyesülés pályabéreül kitűzve. De akkor még mindegyik fél magának akarta a többséget és a hatalmat is. Ma már mennyivel olcsóbban adják. Akkor egy országért nem egyesültek, ma egymás nyakába borulnak — Pest vármegyéért. Egyelőre csak erről van szó és épen ezért nem vagyunk hajlandók túlságosan komolyan venni azokat a nagyhangú kijelentéseket, melyek ezt a vármegyei érdekű szervezkedést kisérték. A nagy idealistáról, Prónay Dezső báróról még elhiszszük, hogy az alkotmány és szabadság biztosítékait látja ebben a kikényszeritett ölelkezésben. Őt sem a koalíció négy éves uralma, sem a könyörtelenül visszautasított békítési kísérletek nem tudták megfosztani nemes illúzióitól. Ő még hisz függetlenségi elvbarátai hithű meggyőződésében és kormányzó hivatásában. Az ő ábrándvilága visszatér a „nemzeti ellentállás" korszakába. Még mindig azt hiszi, hogy a tisztviselők függetlensége forog veszedelemben és egy uj vezérlő - bizottság majd hajlandó lesz azokra az anyagi áldozatokra, amelyekre a régi — nem volt hajlandó. Ő komolyan hiszi, hogy a pestmegyei szervezkedéssel megtalálta is Csórván lakván, a tanyavilág közepén. De nem ám abban az imént bemutatott kedves hajlékban, hanem bérelt házban, az egyik csorvai birtokos tanyájában. A mostani csorvai orvoslaknak csak annyiban van köze az akkorihoz, hogy nem messze esik tőle. Abban a régi időben nem volt könnyű mesterség a tanyai doktorság. Kivált az Alsótanyán volt nehéz sora az egyetlen orvosnak, mert mezei doktorok akkor is voltak, azok beavatkozása után pedig bravúr volt a beteget meggyógyítani. Sokszor meg csalafintasághoz is kellett folyamodnia az orvosnak, hogy például az átokházai határra menet megrövidíthesse az utat, meg hogy a patikaszerrel még sohasem táplálkozott nagyszóksósi magyarral dűlőre jusson az iránt, hogy az orvosságot bevegye. Hiába volt ugyanis az orvos lakása a tanyavilág közepén, mert csak nagy utat kellett tennie a határig, hacsak nem bírt kerülővel oda jutni. A határ minden oldalról három-négy órajárásnyiva van onnan, akár kocsin, akár gyalog, mivelhogy a homokon a ló se fürgébb az embernél. Kerülővel élni pedig csak ugy lehet, ha az ember átvág a szomszéd tanyáján. Ezt azonban nem minden szomszéd szereti, mert a városnak van — ha nem is rendes, de tulajdon — utja, dülőut is akad, menjen hát azon a más ember, ha épen doktor is. A régi idők egyetlen tanyai orvosának pediglen sokszor kellett utaznia. Ő volt az azt az archimedesi pontot, amelyből kifordíthatja az uj világot és visszahozhatja a régit. Ám Kossuth Ferenc már nem olyan naiv. Ő már tudja, hogy a régi szép idők nem egykönnyen térnek vissza, ő ugy látja, hogy az ország fásult. Ám a Kossuth-párt vezére is nagy opportunista, ha egy vármegyei többségről van szó. Még tegnap azt fejtegette cikkében, hogy a függetlenségi párt legyőzetésének és a hatalom elvesztésének a Justh-párt szertelensége, a vezérhez való hűtlensége volt az oka, a vármegyei értekezleten már azt mondja, hogy csak az ország fásultsága okozta, hogy a mostani kormány diadalmaskodhatott. Persze, a Justh-pártot ezúttal nem volt tanácsos bántani. Már csak arról beszél, hogy a nemzet alszik, tehát föl kell rázni álmából. Ezt a föladatot Pest vármegyének kell vállalnia. Vájjon miért Pest vármegyének és miért nem az országgyűlés ellenzékének? Persze, a képviselőházban nehezebb a dolog. Ott nem elég a „nemzeti ügyet" csak ugy általánosságban emlegetni, ott tényekről, eredményekről és munkáról van szó és a csillogó frázisokat be könnyen elhomályosítják a multak komor árnyai. Ott nem lehet elkerülni a nagy fogadkozásokkal szemben a keserű összehasonlítást, hogy négy esztendei uralmuk alatt mennyire haladt a „nemzeti ügy", mennyire gyarapodott az ország anyagiakban, szellemiekbea egyetlen iskolalátogató hivatalos ember a tanyákon, ami már magában sok utazást kívánt. A hivatalos szemvizsgálat, meg himlőoltás is az iskolákba szólította a doktor urat, aki rövidítette is az útját, ahol csak lehetett. Az orvos szomszédságában lakott akkoron a híres Kanócz Miska, akinek ötszáz holdas birtoka terült el egy végben. Szigorú természetű ember volt ez a Kanócz (ma is az), azért hát a találékony tanyai nép humora a „Sátán" névvel tisztelte meg. Ez a név rajta is maradt örökre és örökölte tőle a nemzetsége is. A Sátán birtoka épen útjába esett az orvosnak, ha Királyhalmára vagy Átokházára ment. Átvágott hát rendesen a tanyán, mert igy épen ötnegyed órai időt takarított meg, menet is, jövet is. Észrevette ugyan idővel, hogy a Sátán nem jó szemmel nézi az ő járását-kelését, de hát azzal nem törődött. Tudta az orvos nagyon jól, hogy urnák nem mer egyhamar szólni a tanyai magyar, de még a tanya kapuját se meri elzárni, mert hát az ur : ur és azzal a tanyai észjárás szerint nem jó ujjat liuzni. Egyszer azonban mégis zárva volt az orvos előtt a Sátán kapuja. De csakis egyszer, akkor sem sokáig. A szigorú Sátán le akarta parancsolni az ő saját tulajdon útjáról az orvost, gondolván, hogy járjon a város utján, ne az övén, amit ő, már mint Kanócz Mihály, épített a maga örökföldjére. Az indulatot sokáig magába fojtotta, de végre kiváltotta belőle a kevélység, a tulajdon tudata és elzárta az utat az orvos elől.