Délmagyarország, 1910. október (1. évfolyam, 110-135. szám)

1910-10-11 / 118. szám

1910 október 11 DÉLMAGYARORSZAG 13 § UJ szegedi járásbiró. Elemy Sándor dr makói királyi járásbirót hasonminöségben a szegedi királyi járásbírósághoz helyezték át. Az uj járásbiró Csonka Elemér dr helyét tölti be, akit a nyár folyamán neveztek ki törvényszéki bírónak. § Nőhódító csizmadia segéd. Baján az egyik korcsmában Schwarz Pál csizmadiasegéd borozás közben dicsekedve mesélgetett a hódításairól a szomszédjának, Fábik Gyulának. Elmondotta, hogy alig egy évvel előbb ment férjhez egy Fábik nevü leány, akivel neki viszonya volt. A leány pedig nem volt más, mint Fábik Gyula nővére, akinek a férje, Zsikó József, ott ült a csizmadia közelében és kihallgatta a meséket. A mese végén csattanós jelenet következett, Zsikó József ugyanis a csizmadiasegédet pofonütötte. De ez sem hagyta magát. Kést rántott elő és Zsikót ugy hasbaszurta, hogy az kilencvennyolc napig volt beteg. Schwarz Páj csizmadiasegédet a szabadkai királyi törvényszék vonta felelősségre és a Büntetőtörvénykönyv 92. szakaszának alkalmazásával, súlyos testisértés vétsége miatt négy hónapi fogházra ítélte. Az ügyész fölebbezett a szegedi királyi Ítélőtáblához, amely ma délelőtt foglalkozott ezzel az ügygyei. A büntetőtanács megsemmisítette az elsőbiróság ítéletét és a csizmadia" segédet aBüntetőtörvénykönyv 92. szakaszának mellőzésével, súlyos testisértés büntette miatt hat hónapi börtönre Ítélte. A közvédő semmiségi panaszszal élt. § Zsebtolvaj cigányasszony. Hódmezővásárhelyen, a piacon Kolompár Erzsébet cigányasszony Asztalos Istvánné zsebéből kilopta a pénztárcáját. Belenyúlt egy Székely Sándornó nevü asszony zsebébe is, de akkor rajtacsípték és bevitték a rendőrségre. A szegedi királyi törvényszék Kolompár Erzsébetet, aki többszörösen büntetett előéletű, egy lopás és egy lopás bűntettének kísérlete miatt hét hónapi börtönre itélte. Vádlott sokallta a büntetést és fölebbezett a szegedi királyi Ítélőtáblához, de a büntetőtanács ma délelőtt helybenhagyta a törvényszék ítéletét. Vádlott most már megnyugodott. § Halálos verekedés. Ferencszálláson Hévvízi József napszámos a korcsmában összeszólalkozott Talpai István társával. Talpai annyira megharagudott, hogy nádpálcával Hévvizi arcába csapott. Erre Hévvizi Talpait ragadta meg, a földre teperte, rugdosta és ütötte, ugy, hogy Talpai pár nap múlva belehalt a sebeibe. A nagykikíndai törvényszék haláltokozó testisértés büntette miatt Hévvizit egy évi börtönre jtélte. Fölebbezés folytán a szegedi királyi ítélőtábla elé került az ügy, amelylyel ma délelőtt foglalkoztak. A büntetőtanács helybenhagyta az elsőbiróság Ítéletét, ami ellen a védő többrendbeli semmiségi panaszszal ólt. § Rendőr és kefekötő. Hódmezővásárhelyen, a fő-utcai Kossuth-szobornál ittas állapotban illetlenül viselkedett Stefánov Mátyás kefekötő. Balog Péter rendőr ezért be akarta kisérni, de a kefekötő ráugrott, a földhöz vágta és odaszorítva tartotta mindaddig, amíg Balogot két rendőrtársa ki nem szabadította a kefekötő kezei alól. A szegedi királyi törvényszék a kefekötőt hatóság elleni erőszak miatt vonta felelősségre, aki azzal védekezett, hogy beszámithatatlanul részeg volt. A kihallgatott tanuk azonban ezt megcáfolták, mire a bíróság a kefekötőt tizennégy napi fogházra ítélte. A királyi ítélőtábla büntetőtanácsa ma délelőtt helybenhagyta az elsőbiróság ítéletét. KÖZGAZDASÁG (—) A homoki szőlősgazdák. A Homoki Szőlősgazdák Országos Egyesületének igazgatósága november elején tartja Szegeden alakulóülését Csekonies Endre gróf elnökletével. A jövő évi munkaprogramot már most előkészít1 az elnökség. Az egyesület december és januárban az ország különböző homokvidékein szőlészeti tanfolyamot állit, összesen négyet. Eisörenda KERÉKPÁROK T" és VARRÓGÉPEK az Alföldön a legolcsóbb bevásárlási forrás, kedvező részletfizetések mellett is kaphatók Szilvássy Jenönéi Szeged, Jókai-utca 6. sz. (dr Regdon-ház). Kerékpár- és varrógép-alkatrészek nagy választékban. 8 Szakszeri! javitó-műhely! Képes árjegyzék ingyen és bérmentve. REGÉNYCSARNOK. Tengeren. írta Gwy de Maupassant. A minap ezt lehetett olvasni az újságokban : Boulogne-sur-Mer, január 22. Lapunknak jelentik: két év óta szakadatlan megpróbáltatásnak kitett tengerjáró lakosságunkat ma borzalmas szerencsétlenség hozta izgatottságba. Egy halászbárkát, mely Javéi nevü tulajdonosának vezetése alatt állott, a kikötés pillanatában a keleti hullámtörőre vetettek a hullámok, ahol pozdorjává zúzódott. A mentés fáradságos munkája kárbaveszett s négy férfi és a hajósuhanc a hullámokban lelte halálát. A rossz időjárás tovább tart. Ujabb balesetektől lehet tartani. Ki ez a Javel nevü tulajdonos? FivéretaIán annak a csonkakarunak ? Ha ez a szegény, összetört bárkájának romjaival a tengerbe veszett férfi az, akit gondolok, akkor tizennyolc évvel ezelőtt egyszer már szemtanuja volt egy másik drámának, mely lefolyásában ép oly borzalmas és egyszerű volt, mint a hullámokon lejátszódó rettenetes történetek általában. Az idősebb Javel akkoriban tulajdonosa volt egy „chaloupe"-nak. Tudvalevőleg ez az igazi halaszbárka. Az ilyen hajó elég erős ahoz, hogy ne kelljen tartania a vihar erejétől; a hasa gömbölyű, szakadatlanul forog az örvényben, mint a dugasz, mindig felszínen úszik, állja a Csatorna soha meg nem szűnő, csipős és sós szeleinek ostorcsapásait, dagadó vitorlákkal szakadatlanul szeli a hullámokat s hatalmas álót vonszol maga után, mely letarolja az ceán fenekét és összeszedi az ennek fövényéhez lapuló halakat, a súlyos tengeri rákokat és pókokat. Ha friss szél jár s a viz csak gyengén hullámzik, akkor kezdetét veszi a halászat. A háló egész hosszában oda van erősítve egy vaspántos, hatalmas rúdhoz, melyet két kötél segítségével eresztenek le a vizbe. Ez a két kötél egy, a hajó farában elhelyezett, könnyen forgó hengerre van felcsavarva. A bárka ilykép a köteleken magával vonszolja a készüléket, mely végigboronálja és néptelenné teszi a tenger fenekét. Javelen kívül a fedélzeten volt ennek öccse, négy férfi és egy suhanc. A bárka gyönyörű, napfényes időben indult el Bulogneból, hogy kivesse a hálót. Csakhamar azonban szél kerekedett, viharrá nőtt s menekülésre kényszeritette a halászokat. Elérték ugyan az angol partot, de a hullámok ereje lehetetlenné tette nekik a kikötőbe való befutást. A kis hajó visszament a nyilt tengerre s hamarosan a francia part közelébe jutott. A vihar ereje azonban cseppet sem engedett s az összes menhelyeket és kikötőket hab, örvény és veszedelem tette megközelitetlenekké. A jármű tehát, hánytorgatva és ideoda dobálva a hullámoktól, a zápor árjától korbácsolva újból nekivágott a nyilt tengernek. Tulajdonkép már megszokta ezt a rossz időt, mely gyakran arra kényszeritette, hogy öt-hat napig is tévelyegjen a két szomszéd ország között anélkül, hogy akár az egyiknek, akár a másiknak partján kiköthessen. Mikor most harmadszor vergődött a nyilt tengeren, alábbhagyott a vihar s noha a hullámok még magasan jártak, Javel megparancsolta, hogy vessék ki a hálót A durván összerótt készüléket tehát a vizbe vetették s négy férfi, kettő elül, kettő hátul, megkezdte a köteleknek a hengerről való legombolitását. A készülék hirtelen feneket ért, de ebben a pillanatban egy magas hullám hátára kapta a bárkát, az ifjabb Javel, aki a mellső kötél legombolitásában segédkezett, megbotlott s e közben karja a kötél alá került, mely a lökés pillanatában kissé meglazult; most azonban már óriási sulylyal a karfához nyomta a szerencsétlen ember karját. Javel másik kezével kétségbeesett kísérletet tett a kötél felemelésére, ám odalenn a háló már megfogta a feneket s nem engedett többé. Kinjában keservesen felordított. Mindenki odasietett, megragadta a kötelet s megkisérlette kiszabadítani a testrészt, mely ki volt téve az összezuzás veszedelmének. A fáradság hiábavaló volt. — Át kell metszeni — szólt az egyik matróz és zsebéből hatalmas kést vett elő, mely két metszéssel megmentette volna a kart. De átmetszeni a kötelet, az annyi volt, mint elveszteni az egész hálókészüléket, a háló pedig pénzt ért, sok pénzt, ezerötszáz frankot és az idősebb Javelé volt, aki sokat adott a maga tulajdonára. Most is ijedten felkiáltott: — Nem! Ne vágd keresztül. Várj még egy kissé. Majd visszajáratom a bárkát. S e szavakkal a kormányhoz rohant. A hajó alig engedelmeskedett, mert a háló gátolta mozdulataiban s a szél és hullámok előre vitték. Javel, az ifjabb, térdre hullt, fogait egymásra szorította s szeme kidülledt. De nem szólt egyetlen szót. Fivére visszatért, mert attól tartott, hogy a matrózok mégis keresztülmetszik a kötelet s még egyszer lelkendezve kiáltotta: — Várjatok! Várjatok még egy kissé! Ne messétek még el. Majd leeresztem a horgonyt. A horgonyt kivetették s a hajót kissé hátrább lehetett mozdítani. Végre kissé meglazult a rettenetes kötél s az élettelen kart a vérrel itatott kabátban ki lehetett szabadítani. Az ifjabb Javel csak félig volt eszméletnél. Kabátját levetették s ekkor valami borzasztó került napfényre — egy darab teljesen összezúzott hus, melyből a vér ugy ömlött, mint a szivattyú szájából a viz. A szegény ember a karjára tekintett s dörmögött: — Ez odavan! Mikor a vér már valóságos tavat alkotott a hajó fedélzetén, az egyik férfi felkiáltott — Hiszen minden vére elfoly. Alá kell kötni az eret! És felkaptak egy durva, barna, kátrányos zsineget, átvetették a 'seben és az összezúzott testrészen, rácsavarták, teljes erővel összehúzták, azután megkötötték. A vérömlés csökkent, végre teljesen elállt. Javel felemelkedett; oldalt lelógott a karja. Másik kezével megfogta, felemelte, kifordította, megrázta. Minden el volt törve, a csontok szilánkká zúzódtak; csak az izmok tartották még azt a darab hust. Elgondolkodva, zavaros, élettelen tekintettel nézte. Azután leült egy összehajtogatott vitorladarabra. Bajtársai azt a tanácsot adták neki, hogy az üszkösödés megakadályozása végett szakadatlanul mosogassa a sebet. Egy csöbröt állítottak melléje és ő minden pillanatban vizet mért abból egy pohárral s azt rácsorgatta a borzalmas sebre. — Jobb volna talán, ha kissé lefeküdnél a bárka belsejében — vélte a bátyja. Lement tehát, de egy óra múlva megint feljött, mert nem akart egészen magára lenni. Azután szivesebben volt a szabad levegőn. Leült tehát a vitorlára és újból fürösztötte a karját. Szó sincs róla, a halászat eredménye nem volt megvetendő. Nagy, fehérhasu halak hevertek mellette s vonaglottak haláltusájuk közben. Nézte őket anélkül, hogy egy pilla-