Délmagyarország, 1910. október (1. évfolyam, 110-135. szám)

1910-10-11 / 118. szám

1910. I. évfolyam, 118. szám. Kedd, október 11 Rüzpontl szerkesztőséi! és kiadóhivatal Szeged, cra Korona-utca 15. szám e=a Budapesti szerkesztőség és kiadóhivatal IV., C3 Városház-utca 3. szám c=i ELŐFIZETÉS! AR SZEGEDEN i egész évre . R 24-— félévre . . . R 12*negyedévre. S f— egy hónapra S VEgyes szám ára 10 fillér ELOFIZETESI AR VIDÉKÉN: egész évre . II 28 — félévre . . . R negyedévre . K V— egy hónapra R Egyes szám ára 10 fillér 14-— 2'40 TELEFON-SZÁM: Szerkesztésig 835 ra Kiadóhivatal 831 Interurbán 835 Budapesti szerkesztőség telefon-száma 128—12 A rendezett tanácsú városok. — Polgármesterek közgyűlése. — Közel kétszáz polgármester és városi tisztviselő részvételével tartotta meg vasárnap Szombathelyen a rendezett tanácsú városok polgármestereinek országos egyesülete szokásos évi közgyűlését. A látogatott ülésen többek hozzászólása után elhatározták, hogy a városok államsegélye iránt memorandumot intéznek a belügyminiszterhez. Több nagyfontosságú javaslatot terjesztettek még a közgyűlés elé, amelynek részletes lefolyását itt adjuk: A rendezett tanácsú városok polgármestereinek országos egyesülete vasárnap tartotta szokásos évi közgyűlését Szombathelyen, a közművelődési ház nagytermében. A kongresszuson Magyarország valamennyi rendezett tanácsú városa képviseltette magát és azon mintegy kétszáz polgármester és városi tisztviselő vett részt. A közgyűlésen megjelent Széli Ignác valóságos belső titkos tanácsos, nyugalmazott belügyi államtitkár, Békáttzy István, Vas vármegye főispánja is. Ssentpdly István dr miskolci polgármester, elnök nyitotta meg a közgyűlést. Magyarország — úgymond — nagy átalakulás előtt áll, nemcsak politikai, társadalmi, hanem közgazdasági téren is. Ebben a nagy átalakulásban a fősulypont kell, hogy a városokra helyezkedjék, mert a városokban központosul az intelligencia és a közgazdasági élet is erősebben lüktet ott. Ebben a törekvésben azonban nem szabad a városoknak elszigetelve maradni. Szükség van nemcsak az állam, de a társadalom támogatására is. Midőn e nagy átalakulásból a városok ki akarják venni a maguk részüket, elsősorban anyagi támogatásra van szükség és midőn állami támogatást kérnek, nem várnak mindent, csak azt, hogy az állam adja meg, ami a városokat tulajdonképen megilleti. Csak azoknak a jogoknak az elismerését követelik az államtól, amelyek a városok haladását előmozdítják. Ez teljesen jogos követelésük. A városok arra törekednek, hogy ez az ország halad ion előre a fejlődés és boldogulás utján. És midőn a városi tisztviselők anyagi helyzetének javitására törekszenek, akkor is az a céljuk, hogy a városok haladását mozdítsák elő. Abban a reményben nyitja meg a közgyűlést, hogy a mai kongresszus határozataival is sikerül előbbre vinni az országnak és a magyar városoknak haladását és fejlődését. (Lelkes éljenzés.) Azután fölolvasták Széli Kálmán valóságos belső titkos tanácsos és Némethy Károly belügyi államtitkár levelét, amelyben távolmaradásukat mentették ki. Az elnök indítványára táviratilag üdvözölte a közgyűlés Széli Kálmánt, Némethy Károly államtitkárt, Samassa miniszteri osztálytanácsost, a városi osztály főnökét, Hartig Sándor nyugalmazott, miniszteri tanácsost. Mciyerszky Béla nyíregyházai polgármester lelkes éljenzés közben mondott köszönetet Szentpdly István dr elnöknek az egyesület érdekében kifejtett működéséért. Várhidy Lajos titkár terjesztette elő azután a tanács évi jelentését. A jelentés mindenekelőtt a városoknak nyújtott segélyről emiékezik meg. Az a véleményük, hogy a két millió korona állami hozzájárulás összegét a rendszeresített állásokra alkalmazott tisztviselők rendes fizetésének és lakáspénzének kiegészítésére kell fordítani. A portugálok. Irta Hegyi Ödön. A történelem és a néplélektan tanúságot tesz róla., hogy a forradalmak nem pattannak k' egyik napról a másikra. Mint költö az ihletet( hasztalan hívná szerelmes rimánkodással a forradalmat a forradalom esetleg való később'hőse, ha maga a nép, a benne közös lélek még nincs teli forradalommal. Bizonyosan évtizedek, Olykor egy évszázadnak is a munkája a forradalom. S ugy tetszik: ritkán idézik föl politikai okok, bár maga a forradalom elsőbben is politikai változást okoz. A jámbor, túlontúl istenes, a megőrjitően udvarias és szolgálatkész portugálok is ugy lettek forradalmárokká, hogy négy évszázad históriája, egész életük berendezkedése szükségképen valóvá tette a forradalmat. Voltaképen csak abban szorultak prófétám, hogy megjövendölje a forradalom kitörésének idejét. Harminchárom esztendeje, hogy meghalt Herculano de Cavalho, a poéta és hisztérikus* Camoes után, háromszáz esztendő multán, a legtöbbet érő portugál s már ő érezte, előre látta a forradalmat. Nem a vérest, a királyfutamitót: a lélekben érőt, az óhajtott, leimádkozott változást mindenben, ami akkor portugál volt. Mindaz, amit területi viszonyoknak nevezünk, mindaz, ami kultura —Portugáliában ez: lucus a non lucando — az áhítat, mely mindent fölemészt, a paposkodás, mely mindenre rákönyököl, az ország története, mely semmivel kezdődik, szolgasággal folytatódik, kurta dicsőségre hág és századokon át unalomba merül, Portugáliának minden viszonyai megkívánták, megérlelték a forradalmat. Itt van maga az ország. Területének negyvenöt százaléka, szinte fele, terméketlen. Hegység, vagy sovány legelő. De a kopár hegyekben dus erü ércek bujdosnak, a legelők befogadnák az ekevasat. A nép pedig tunya, beéri egy pillanatnak régmúlt dicsőségével, zárkózott és idegenkedő, tudatlan és szolgalelkü. Költő se mondott soha riasztóbb Ítéletet egy népről, mint a Portugálról Byron a Childe Harold-ban: „Romlott népsöpredék." Ilyennek azonban egy nép se születik. Nyilván azzá tették. Hiszen maga földjének a természete elevenségre serkenti. A tengerről áradó szelek Európának talán legegészségesebb országává tették Portugáliát. A nyár nem rekkenő itt, a tél enyhe. A mérsékelt égöv terményein kivül gyümölcsöt hoz itt a mandula, a narancsfa, az olajfa. A gyakori esők minden növényt kiadóssá tesznek. Hajryján, hogy alig van ipara Portugáliának, földmivelése is szegény, tengődő és primitív. A földesúr a városokba verődik, a nép pedig az égiektől várja kenyerét. Portugália története I. Alfonzzal kezdődik, a XII. században. 1139-ben diadalt aratva az arabokon, fölvette Alfonz a király címet és II. Ince pápa némi fizetségek ellenében elismerte öt királynak. Egy századdal később, az 1245—1279 közt uralkodó III. Alfonz idején már ugyanaz Portugália területe, mint ma. Innentől kezdve két század a kezdetleges berendezkedéssel telSérelmesnek tartják, hogy a tisztviselőket csak a nyolcadik-kilencedik osztályba sorozhatják be, holott a hetedik-kilencedik osztályba volnának besorozandók. A besorozásnál figyelembe kellene venni az eddigi szolgálati időt is. Kivánja az egyesület, liogy az állami hozzájárulás összege ne 1916-ban adassék a városoknak, hanem annak legalább is ötven százaléka a folyó évben, hetvenöt százaléka 1911-ben és a teljes öszszeg 1912-ben. Mindezen sérelmeket a belügyminiszter elé terjesztették memorandumban, egyben kérték a belügyminisztertől a városi törvény mielőbbi megalkotását is Köszönettel emlékezik meg az egyesület Ivhuen-Héderváry Károly gróf belügyminiszterről és Némethy Károly államtitkárról, mint akiknek a tisztviselők iránt érzett meleg rokonszenve és fáradhatatlan munkássága tette lehetővé, hogy az előbbi rendeletnek legsérelmesebb rendelkezései aránylag rövid idő alatt korrigáltattak. Még mindig vannak sérelmes rendelkezések, de nagy a remény, hogy azok tarthatatlanságáról sikerül meggyőzni az illetékes tényezőket Az egyesület kötelességének mondja a jelentés, hogy megsürgesse azokat a törvényalkotásokat, amelyek nem járnak anyagi áldozatokkal, de a városok életerős fejlődéséhez föltétlenül szükségesek. Ilyenek a városi törvény, a szolgálati pragmatika, a belügyminisztérium városi osztályának reformja, a nyugdíjügy országos rendezése, a községi takarékpénztárakra vonatkozó törvény stb. A tanács jelentésének tudomásulvétele után a számvizsgáló-bizottságnak jelentését tárgyalták le, majd megállapították az 1911 évi költségvetést. Az egyesület ügyészévé Bogdán Zsivkó dr országgyűlési képviselőt választották meg. Ezután Várhidy Lajos lett el. Az önállósághoz is hozzá kell szokni. A XV. század nagyszerű változásai uj korszakot idéztek elő Portugáliában is. A daliás, bátor és kalandoskedvü nép termett fiakat, akik szolgálatokat tettek minden idők embereinek és dicsőséget hoztak a maguk véreire. Diaz Bertalan és Vasco da Gama hősök, akik, mint ilyenek, tulajdonai az egész világnak. Fölfedezéseik hatalmassá és gazdaggá tették hazájukat. Jött a „nagy" Emánuel kora (1495—1521), tengereken túlnan: Indiában, a világ paradicsoma: Ceylonban s egy sereg más szigeteken portugál gyarmatok keletkeztek. Büszke portugál hajók repültek az Óceánokon, vállalkozó kedvű férfiak ezrei özönlöttek az uj földrészekre s bár emlékük átkozott mindenütt, ahol kikötöttek, maga az anyaország akkor élte legdicsőbb éveit. Hogy meglegyen minden, ami a dicsőséghez szükséges, a sors, mely egyszerre szokott adni mindent s egyszerre vesz el mindent, akkor hozta elö Camoest is, az egyetlen portugál költőt, kinek neve örökkön élő ós minden nép előtt ismeretes. S a Luziada, Luís de Camoes (1524 —1584) éposza az egyetlen emlék, mely eb» bői a dicsőségből fönnmaradt. Nem is egy század múlván elmúlt minden egyéb. A hanyatlás már nagy Emánuel utódja: jll. János alatt megkezdődött. Minden buzgalmat elnyelt akkor az inkvizíció serénysége. A falánk II. Fülöp Spanyolországhoz hódítja Portugáliát. Hatvan esztendei szolgaság után fölszabadítja az országot János braganzai herceg, ki IV. János néven király lett Portugáliában. Azóta, 1640-t6l kezdve,