Délmagyarország, 1910. október (1. évfolyam, 110-135. szám)

1910-10-08 / 116. szám

12 DELMAGYARORSZAO 1910 október 8 Az idén a dalnokverseny témája Az uj év ela8 hava volt. A dalnokversenyen rendesen a mikádó és a felesége is résztvesz egy-egy költeménnyel. TUDOMÁNYJRODALOM A nézetről. Irta Auffust Strindbero.* Nézet alatt általában gondolatokat, vélekedést szokás érteni, pedig a köznapi embernél ez a szó nem jelent egyebet a nézőpontjánál. Ha tehát tudjuk, hogy a közönséges ember milyen helyet foglal el a társadalomban, fejben kiszámíthatjuk nézeteit. A. felsőbb osztály tagja, mindent, ami alatta van, messziről ós egyfajtának lát és az alsó osztály embere mindent, ami fölötte van, ép oly messziről ós egyfajtának néz. A távlattanban a felső osztály néző^ pontját madártávlatnak, az alsó osztályét béka távlatnak nevezik. Világos, hogy a dolgok másként festenek, aszerint, hogy fentről, vagy lentről nézzük őket. S ha valaki a felső osztályból, egyszerre békatávlatból tekint mindent, az rendellenes állapot, nem őszinte és bizalmatlanságot keltő jelenség ; vagy az illető áttért, osztályát megtagadta, mert elvesztette a lelkesedését, a szeretetét iránta, röviden, elment tőle a kedve. Ha meg az alsó osztályból valaki egyszer is felülről tekinti az Ő világát, ugy az nyomorult lakáj, vagy pénzre tett szert. „Eszmét cserélni", ez a kifejezés üres frázis, mert ezt nem lehet csak ugy, könnyed baráti beszélgetéssel elintézni; de meg kell változtatni a nézeteket, ha a nézőpontok változnak, amj azt jeleuti, hogy valaki fentről az alsó osztályig sülyed, vagy lentről a felső osztályig emelkedik. A polgárság, vagy középosztály nézőpontja ingadozó, amit helyzete, az, hogy az alsó és felső osztály közé ékelődik, magyaráz meg. Ez az oka, hogy a középosztály határozatlannak, jellemnélkülinek hat; és nagyon gyakran a két megállapodott osztály gyűlöletét látja maga ellen fordulni, mert nem foglal állást egyikük pártján sem, amire az adott viszonyok közt nehezen határozhatná el magát. Ha azután azt kérded, melyiknek van igaza; a felelet ez: egyiküknek sincs igaza, illetve mindkettőnek igaza van a saját szempontjából, mert mind a ketten távolról látják a dolgot, lentről, vagy felülről. A helyes meglátás tehát a középosztályé lenne, mert a helyes nézősikban fekszik, de erről a másik kettő hallani sem akar. Ha ismerjük egy embernek nemzetségét, állását, korát és nemét, akkor ismerjük nézeteit^ azaz nézőpontjait is. Egy finn, vagy egy lengyel ember a kedélyes orosz népet mindig ravasz ördögnek fogja tartani; egy protestáns, vagy pogány szentül hiszi, hogy a jezsuiták lélekgyiikosok, holott néhai jó Loyola Ignác azért alapította a rendet, hogy a kereszténységet megmentse; a fiatalember mindig többet akar érteni az élethez, mint az öreg, holott nem ért liozzá semmit; egy nő nézőpontjait, vagy nézetét a nőkérdésben, előre tudjuk, Rosa Bonheur tetszetős képeket festett, (melyeket Troyon és Breton sokkal jobban csináltak volna meg) ergo a nő ép oly tehetséges, mint a férfi; ha pedig az asszony fölényét akarja megmutatni a férfival szemben, akkor álmában támadja meg őt, legjobb barátját s megöli ; ez fölénye a gonoszságban, ami igazában alávalóság'. Eltökélt pártemberek, mint filozófiai rendszerek szaladgálnak a világ forgatagában, eltelve a párt nézeteivel. Ennek nézőpontjából Ítélik meg az embereket, a nemzeteket, könyvet ós sajtót, sőt művészeti alkotásokat, színházat és a zenét is. Ha egy szocialistával távollévő emberről beszélsz, akkor pislogat egyet előbb s egy pilla. * Az 1910-ben megjelent „Megismerések" cimü könyvéből. natig fontolgatja, hogy a , távollevő az eszme mellett vagy ellen van-e s mindjárt kész az ítélete: — Az egy gyerek! — Az derék fickó! Csak így általánosan! Ha egy színdarabot néz meg, akkor mester. műnek tartja, ha az a munkás dicsérete s a tőkés benne ellenszenvesnek van feltüntetve, vagy, ha elvbarát a szerzője. Még az olyan ártatlan dolog is, amilyen egy festett vászon, más színben tűnik fel, ha elveinek osztályosa festette. A rajz, a színek mesteriekké lesznek, még ha oly silányak is. Ekként kerül sok hamis érték forgalomba^ hamis aranyak, hamis tekintélyek; álnagyságokat megkoronáznak és a valódi érdem elértéktelenedik. Az országgyűlésből tudjuk, hogy a csak kissé tehetős birtokos már agrárius és az állam pénzével takarékoskodni akar; hogy egy katona' (ha át nem tért más pártba), mindig azon a véleményen van, hogy a véderőt folyton gyaray pitani kell; a gyalogos-fő várak építését vél1 szükségesnek; a tengerészet képviselője a vízi hadat szeretné nagyobbnak látni: a magasabb tisztviselő több hatalmat akar a kormányzásban és szigorúbb törvényeket és így to. vább A japánok lázas kedveltségének két elsőrendű magyarázata van. Az első az oroszgyülölet, a másik a pogányok kereszténység elleni gyűlölete. A japánokat kitűnő példának hasz. nálják a pogányok, annak bizonyítására, hogy a kereszténység nélkül is állhat fönn civilizációPedig a civilizáció eddig hadihajókban és a szociálizmusban, a gyújtóban és a cilinderkalapban, a darwinizmusban és a nőkérdésben nyilatkozott meg. Ezt a rokonszenvet tehát tendenciából űzték s nem csökkent akkor sem mikor látni lehetett az áldozati papok kezében a hatalmas késeket s mikor hire jött, hogy a császár és az egész nemzet spiritiszta s az elköltözöttek szellemeivel szokott beszélgetni. A rokonszenvezés kevésbé józan eseteiben szemet hunyunk a következetlenségek előtt vagy letagadjuk a tényeket . . . Ha tehát az ember csak a maga újságját olvassa, nem tud meg semmi ujat, csak azt, amit már tudott; minden, ami más színben tüntet_ hetné föl a dolgot, kimarad, félremagyarázódik( más szint kap. A mások újságja egészen mást ír, vagy, ha másodszor is elolvassuk, már észre, vesszük, — épen ellenkezőt. Csakigy van a könyvekkel is. Mindenki a maga iróit olvassa, akiknek müveiben nézeteit kifejezve látja; más könyvet nem olvas. Ily módon mindig buvárpáncél övezi, melynek légző. buráján csak egyetlen szük nyilás van. Ha különböző nézeten levő és más pártállásu emberek akadnak össze, ugy vagy haszontalan viszály keletkezik, vagy ostobaságokat fecsegnek. A végén nincs meggyőzve senki, indokolást nem fogad el senki, még csak tárgyilagos magyarázatot sem vesznek valamibe s ép oly bölcsen válnak el, mint amilyenek voltak. Ha egynézeten lévő, ugyanazon pártállásu emberek akadnak össze, ugy, nincs mit mondaniuk egymásnak, mert előre ismerik egymás nézeteit. Ezek hát leülnek és kártyáznak, vagy zenével foglalkoznak s ez jól van. Egyszóval, a nézetek a pókhálós sarokban lógnak s onnan szövődik fonaluk és hálójuk^ ha épen szükséges . . . Mikor 1866-ban, Angliában, a nagy Tichborne-pör tárgyalása megindult, az emberiség határozott nézetekkel, Orton követelésének jo_ gossága fölött két pártra oszlott. Noha a vizs. gálát és ítélet csak 1874-ben készült el, Rösbo jámbor másodplébánosa már 1868-ban kész volt a véleményével : „Orton a jogos örökös". Ellenben Almsíitra elöljárója, aki a tárgyalás helyétől ezer mértföldre lakott, az ellenkező nézetre jutott, mert mint jogász és adószedő már oly sok csalást tapasztalt az adó befizetése ós az örökségek fölosztása körül. Mindenki megfonta a maga hálóját b beléje kapaszkodott. Mikor azután Ortont 1874-ben tizennégy évi fegyházra ítélték, az egész világ és Rösbo is, tiltakozó szóval zudult föl „az angol ármányosság és a rossz törvények mártírja" érdekében. Csak 1895-ben vallotta be Orton a csalást s hogy egy wappingi mészáros fia. A peticionálókat ez sem ingatta meg ártatlansága hivésében; azt gondolták, elvesztette az eszét . . . A mindennapi életben is kész vélemónynyel sürgölődnek az emberek. Ha vegyes társaságban valami közömbös esetet mondunk el, mindjárt más-másszinü üvegen át nézik. Anélkül, hogy akarnók, a szenvedélyek viharát támaszthatjuk, ha előttünk ismeretlen viszonylatokat érintünk, amelyek előttünk ismeretlen jelentőségek tömegét rejtik magukban. Nem értjük meg, „miért haragudott meg ez, ily semmiség miatt V!" De a beavatott ismeri az érzékeny pontot, melyet megsértettünk. Egy másik, közömbös tényről esik szó. Mindenki másként fogja meg s a maga módja szerint vizsgálja, a jelentéktelen rész fontossá lesz, a tény elferdül, félremagyarázódik, más szint nyer és mindenki a maga céljaihoz formálja, ha nem is felelnének meg azoknak. Aki a tényt elmondta, csak a nyers szálat adta; a többiek kifeszítik a maguk fonalait és aztán szövedéket ós hálót szőnek, hogy megfogják benne a mások lelkét . . . Az egyéni érdek és a pokoli uralomvágy tehát az, amely minden Ítéletet meghamisít. A bölcs és a vallásos ember függetleníteni törekszik ítéletét, minden érdektől, körülmény* tői és szenvedélytől. Brutus a fiát ítéli halálra, Dante tanítóját az Infernoba juttatja. Csak aki vallásos, annak van bátorsága bűneiért vezekelni, beismerni: nem volt igazam. A bírónak, az államférfinak s az uralkodónak fölül kellene állani minden érdeken és szenvedélyen és akkor ugy kormányoznák az államot, mint egy gőzöst, függetlenül a szelektől; akkor olyan Ítéletek esnének, melyek függetlenek a barátság és rokonság érzésétől. De csak isten előtt mondhatunk le önmagunk érvényesítéséről ; magunkat ellenségeink lábai elé vetni, még ha igaza is van, oly igen nehéz, mert az ellenség talán sohasem nemesszivü, ami mindenek közt a legnehezebbRossz szolgálatot vélünk neki tenni, ha elismerjük, hogy neki van igaza : akkor fölénye megdagad és kíméletlensége nő. És nem az igazság vágya hajtotta őt, hanem a vágy, diadalmaskodni és másokat megtörni; és az emberek olyanok, hogy azonositják magukat a nézeteikkel ; és ha harcolnak értük, tetteik rugója a hatalom akarása, vagy a vágy, másokat megtörni és eltiporni. Ezért is követelik, hogy „tiszteljük a más nézetét". A más nézet alatt azonban csak a magukét értik, mert ők azok, akik a másét sohasem tisztelik. Fordította 1lábért Oszkár. Ma szombaton TOMBOLA m a ROYÁLBAN HASI KÁLMÁN CZIGÁNYZENEKARA MUZSIKÁL Hindennemü tüzelőanyag legolcsóbb beszerzési forrása Jutkovics Géza {a-és széntelep9 KOSSUTH LAJOS-SiiGÁRUI 41. ü IELEF0N: Hl.