Délmagyarország, 1910. szeptember (1. évfolyam, 85-109. szám)

1910-09-17 / 98. szám

1910 szeptember 18 D EL MAGYARORSZÁG б Szőkét fölmentették. —- Tüntetések a verdikt miatt. — (Saját tudósítónktól.) A balassagyarmati vármegyeháza forró levegó'jü termében az esküdtszék ma Ítélkezett Szőke Jenő dr fölött. A verdikt fölmentő. Szőke Jenő dr, a sokat szenvedett, testileg-lelkileg agyongyötört ember, már szabadlábon van és bűnös felesége ölelő karjai között keres enyhülést. Az ítélet előtt sokféle verzió keringett és igen sokan voltak, akik felekezeti elfogultságot emlegettek. Annál inkább hat ott a kis város lakosságára és az egész ország közvéleményére a tizenkét polgárember becsületének súlya alatt elhangzott verdikt. Emberi szempontok és motívumok vezették az esküdteket, amikor az ítéletet kimondották, amelylyel visszaadták egy sokat szenvedő ember szabadságát, egy bűnös, de megtért asszony nyugalmát és két gagyogó, szőkebaju bébének az anyját és az apját. A család mindvégig bizott a fölmentésben, különösen az asszony, Grün Aranka, aki legjobban átérezte férje ártatlanságát. Szőkéék már készülnek is az uj nászútra, amelynek iránya, a Szőkéné kijelentése szerint, vagy Abbázia, vagy — Amerika lesz. A szenzációs ítéletről a Délmagyarország telefon- és távirati értesülései utján már a kora esti órákban értesült a közönség. Szőke Jenő dr szenzációs bűnügyében ma folytatta a balassagyarmati törvényszék a tárgyalást. A délelőtt folyamán az elnök előterjesztette az esküdteknek a kérdéseket, mire a vád- és védbeszédekre került a sor. A hangulat megoszlott Szőke ellen és mellette és igy nem lehet sejteni sem, hogy elitélő, vagy föl. mentő lesz-e az esküdtek verdiktje. A mai tárgyalást féltíz órakor nyitotta meg az elnök és bemutatta az esküdtek elé terjesztendő következő megállapított kérdéseket; I. főkérdés: Szőke Jenő dr vádlott bünös-e abban, hogy 1910 június hó 25-én Reök István dr-t szándékosan, de nem előre megfontolt szándékkal, forgópisztolyból irányzott lövésekkel agyonlőtte, de ezt oly körülmények kőit követte el, amelyek szabad akaratának elhatározási képességét korlátozták V II. Mellékkérdés: Ha igen, akkor a) Vádlott ölési szándéka erős fölindulásban követtetett-e el és erős fölindulásban keletkezett-e és ezt rögtőn végre is hajtotta V Igen vagy nemV ft) Az ölési szándékot az okozta-e, hogy a vádlott feleségével Reök István házasságtörést követett el s ezáltal a vádlottat Reök István súlyosan és jogtalanul megsértette ? Igen vagy nem V A védők föl akartak szólalni, de az elnök közbevágott és azt mondta, hogy ezek a kérdések még nem véglegesek és a pörbeszédek után módosíthatók vagy kiegészithetök. (A vádbeszéd.) Hérey Andor dr ügyész beszélt ezután. Azon kezdi, vájjon nyeresége-e az igazság, »zolgáltatásnak az esküdtszéki intézmény, vagy pedig kára. Szavaiból kiérzik, hogy az ügyész károsnak hiszi e?t az intézményt. Fejtegetését így folytatja: — A szobatudósok állítják, hogy javult a helyzet, mióta be van hozva az esküdtszéki Intézmény, a praktikus jogászok azonban azt tartják, hogy az esküdtszék nagy ártalmára van az igazságszolgáltatásnak, sőt megszüntette a jogbiztosságot. Önök nem jogászemberek — így aposztrofálja az esküdteket — ón tehát igyekszem lehető egyszerűséggel beszélni. Csak hárman vannak önök közt, akik nem »gyszerü iparosok. Törekedni fogok tehát, hogy megértsenek azok is, akik járatlanok az irodalom berkeiben, sőt az ujságirodalom berkeiben «em jártasak. Ez nagyon tetszett az esküdteknek. Olyan "gyelemmel hallgatták az ügyészt, akárcsak orákulum volna. A közvád képviselője pedig 'olytatta: — A Szőke-ügyet szenzációvá fújták föl, Pedig nem az és nem érdemli meg. Ezt most már azok is belátják, akik szenzációt akartak belőle csinálni. Polemizál ezután a vádlottal. Szerinte Szőke •Jenő^ sok fölösleges dolgot hordott össze élettörténetéből. A cél nyilvánvaló: azt akarja elhitetni, hogy beszámithatósága korlátolt volt. Foglalkozik a vádlott házaséletével és közben azzal a meglepő fölfedezéssel áll elő, hogy az ő szemében nem látszik valószínűnek, nem is tehető föl, hogy Szókéné és Hoffmann között ne lett volna benső a viszony. Szőke Jenőt ez szemlátomást kihozza sodrából és nagyon bántja. Zsebkendőjét szemére szorítja. Sir. Hiába iparkodik elfojtani könyeit. Aztán ceruzát vesz elő és jegyezget. Délfelé jár az idő. Most kezdi az ügyész a tragikus éjszaka történetét ismertetni. Ki tudja, vége mikor lesz, ha tovább is ilyen terjengős. — Sok tanú vallomásából világos, hogy Szőke a gyilkosság elkövetésekor tiszta öntudatánál volt. Közvetlenül előtte kliensekkel tárgyalt, a borbély járt nála, egyenesen a cukrászdához ment, tudta, hogy arra kell jönnie Iieöknek, zsebében a revolvert szorongatta, többször lőtt, mikor pisztolya csütörtököt mondott, puffogtatta és amint Reök földrerogyott, rákiáltott: — Élsz még, te kutya?!Nem lehet másként. Szőke jól tudta, mit tesz. — De az is bizonyos, hogy a vádlott ok nélkül pusztította el szerencsétlen áldozatát. Mert tegyük föl, hogy csakugyan viszonya volt Reöknek Szőkénével, tanuk vannak rá, hogy a fiatalember nem nagyon járt az asszony után, inkább Szókéné volt az, aki magát az ő nyakába va ta. Müller Rezsőné tanú vallotta, hogy látta sétálni az asszonyt Reök lakása előtt. — Egyizben, mikor szintén Reököt várta, a fiatalember bement Müllerék üzletébe, cigarettát vásárolt és addig maradt benn, míg az aszszony eltávozott, akkor aztán Reök hazasietett, hogy elkerülje Szókénét. Nem Reök volt a csábító, hanem Szókéné. Mikor ezeket fejtegeti az ügyész, Szőke Jenő dr nem tud hova lenni izgatottságában. Fejéhez kapkod, tépi haját. — Elérkeztünk május huszadikához, mikor Szőkéné beeresztette magához Reököt. Négy vallomás szól róla, hogy Reök csakugyan Szókénénél töltötte az éjszakát, mégsem fogadhatjuk el ezt tény gyanánt, mert a vallomások között ellentmondás mutatkozik. Különben is Reöknek akkor karján lobosodó sebe volt egy párbajból, nem tehető föl, hogy akkor szeretkezésre gondolt, hiszen hivatalba sem járt. Arra is tanuk vannak, hogy tizenkilencedikétől huszonegyedikéiig otthon tartózkodott. — Nos, és itt van a koronatanú, Nagy Margit. Az ő vallomására nem lehet építeni. Látott egy férfit belopózkodni Szókénéhez, de nem ismerte föl benne Reököt, csak később alakult ki benne az a hit, hogy a besurranó férfi Reök volt. Számolni koll itt sok körülménynyel. — Nemcsak tévedés játszhatott közre Nagy Margit részéről, hanem boszu is és szándékosság is. Mert mi indíthatta arra, hogy leleplezze az asszonyt férje előttV Bizonyosnak látszik, hogy Nagy Margitnak viszonya volt Szőke Jenővel. Azért súgta be az asszonyt, mert féltékeny volt rá és mert boszut akart állani Szókénén, amiért a gyermekek játéka miatt megpirongatta. — Hogy Nagy Margitnak viszonya volt Szőkével, azt ő maga sem tagadja. 6 maga dicsekedett vele, hogy Balassagyarmaton volt gazdájával, Szőke ruhát vásárolt neki és talán egy negyedóráig vele maradt a fogadóbeli szobában. Több tanú magától Nagy Margittól hallotta, hogy mikor egyszer Szőke korábban jött haza fürdőről, semmint felesége, bement hozzá és szerelmével osi romolta. Nem lehet ezt pletykának nevezni, hiszen maga a nevelőnő beszélte el a tanuknak, akik egyformán vallottak itt. — Nem volt joga ahoz a vádlottnak, hogy erkölcsbiró szerepét játsza Reök fölött, mert a vádlott sem jobb, mint Reök volt. Szőke Jenő uton-utfélen dicsekedett egy színésznővel. Több tanú van rá. Nagyra volt vele, hogy egy színésznő kétszáz koronájába került és fennhéjázóan mondogatta baráti körben, hogy az illető színésznővel kétszer volt dolga. A vádbeszéd után az elnök szünetet ren délt el. A védőbeszéd. Kenedi Gé;:a dr: Egészen tudatában vagyok annak, hogy az elhangzott vádbeszéd után súlyos föladat áll előttem. Be kell önöknek, esküdt uraim, bizonyítanom, hogy megértessem önökkel, hogy Szőke Jenő beszámithatlan és önkívületi állapotban, a legszentebb férji jogaiban megsértett férj, ugy vett magának elégtételt, ahogy családi szentélyét tönkretevője, boldogsága megrontója ellen a pillanat őrült hatása alatt vehetett. — Egy hosszú kálvária az, amit ez a szerencsétlen ember a házasságtörés után végigjárt. Bár nagy bűnt követett el vele szemben Reök, az kétségtelen, hogy mint gavallér ember halt meg. Az ügyész, a vád szemüvegén át, be szeretné bizonyítani, hogy Szőke az emberölés céljából vett magához revolvert. Tíz tánu vallotta, hogy ez nem áll, mert mindig volt nála fegyver. — Csodálható-e, hogy egy önkivületi pillanatában revolvert rántott, és végzett azzal, aki őt örökre tönkretette. Az ügyész vádjának leglehetetlenebb pontja az, hogy kétségbevonja, mintha a május huszadiki éjszakán nem Reök István járt volna Szőke feleségénél. Meggyőződésem, hogy az ügyész ur ezt csak önöknek mondja, esküdt uraim, de ő maga se hiszi azt, hogy Szőkéné mással csalta meg az urát. Eltekintve attól, hogy az eskü alatt vallott tanuk egész sora fényesen igazolta, hogy igenis: Reök István járt azon az éjszaka a vádlott nejénél, itt áll magának az asszonynak beismerő vallomása. Reök, ez a tetőtől talpig gavallér ember a halálos ágyán sem mondhatott mást, minthogy ártatlan, csak nem szolgáltat ki egy ilyen derék úriember egy szerencsétlen asszonyt a világ szájának V A védő ezután Nagy Margit rendkívül fontos vallomását tárta az esküdtek elé s megható szavakban magyarázta Hoffmann tanú szereplését a Szőke-családban. Hazugság, hogy Szőkénének viszonya lett volna HoffmannalHisz Szőkéné gyermekei boldogságára esküdött meg, hogy ez nem igaz. Nem hiszi, hogy volna olyan lelketlen bestia, aki apró gyermekeire hamisan esküdne. Gyönyörű szavakban kelt végezetül a vádlott védelmére és fölmentést kért. Az itélet. A védőbeszédnek óriási volt a hatása. Szem nem maradt szárazon a teremben. Még azok is könyeztek, akikről föltehető volt, hogy marasztaló Ítéletet szeretnének. Az elnök ezután előterjesztette a rezümét. Kioktatta a formalitásokról az esküdteket s lelkükre kötötte, hogy se ellenszenv, se rokonszenv ne vezérelje őket verdiktjük meghozatalában. Egynegyedöt órakor vonultak vissza az esküdszék tagjai és egynegyedhét óráig tartott a tanácskozás. Ezután kihirdették a verdiktet, amely szerint az esküdtek Szőke Jenő dr-t nem találták bűnösnek, A biróság a verdikt alapján Szőke Jenőt fölmentette a vád alól és nyomban szabadlábra helyezte. Szőke szabadlábon. — Tüntetés az esküdtek ellen, — Az esküdtek tanácskozása után Beke Lajos esküdtszéki elnök kihirdette az esküdtek határozatát. A tanácskozás során az esküdtek többsége az első fökérdésre nem-mel szavazott, ennélfogva a többi kérdések elestek a föltevéstől. A törvényszék az esküdtek határozata folytán Szőke Jenőt azonnal szabadlábra helyezte. Hérey Andor királyi ügyész ekkor semmiségi panaszt jelentett be és kérte a bíróságot, hogy Szőkét, amig a Kúria is dönteni fog ügyében, tartsák fogva. A fogvatartás mellett azokkal az indokokkal érvelt, amelyek Szőke szabadlábrahelyezése ellen eddig is szóltak. A biróság erre ugy határozott, hogy a semmiségi panaszt elfogadja, a fogvatartásra vonatkozó indítványt ellenben elutasítja. Mikor a fölmentőitéletetés Szőke szabadlábra helyezését a biróság kihirdette, a tárgyalási teremben lévő közönség legnagyobb része e'Z/ew-kiáltásokkal fogadta a döntést. Az ováció hosszabb ideig tartott, majd a lelkesedés zajának lecsillapodása után, a közönségnek kisebb része, amely a terem egyik szögletében tömörült össze, Abcug! Le vele!- kiáltásokat zuditott a bírák felé Valamennyien vármegyei tisztviselők voltak, Szőkének ádáz ellenségei. Többen közülök nagy zaj és kavarodás közepette ilyen kiáltásokat hallattak: — Le a zsidóval! Óriási zűrzavar támadt erre. A közönség túlnyomó része lelkes szavakban éltette a,z esküdteket és Szőkét. Percekig tartott az újra kitört nagy ováció. Mikor a zaj kissé csöndesült, a vármegyei tisztviselők sorából nagy hetykén kivált