Délmagyarország, 1910. szeptember (1. évfolyam, 85-109. szám)

1910-09-21 / 101. szám

1910 szeptember 22 DELMAGYAROR5ZAG 9 nek ós kitűnő művésznek és nem irigylem tőle, ha örül e kitüntetésnek. De nem furcsa, hogy a magyar művész olyan művészetért kap kitüntetést, amelyet porosz alattvalóknak sem gyakorolni, sem elismerni nem szabad! Ez pozitív bizonyítéka annak, hogy a porosz művésztől megvonják az idegennek engedélyezett szabadságot, amelyre, ugylátszik, még nem vagyunk eléggé érettek. Oh, te szent felsőbbség! De még komikusabb, hogy Szinnyeinek, a nagy eredeti művésznek a kis államérmet adták, Benczúrnak, az akadémikus routiníernek pedig a nagyot és pedig egy olyan tarka, szalonnás „Staatsaktionért", amelyet ki se lett volna szabad állítani és amely előtt az ember kísértésbe jő, hogy Anton von Wernert csodálja . . . Persze, a kép Ferenc József életének egy epizódját ábrázolja! Csakhogy az állami érem nem lehet udvari elismerés. — Gonosz konkurrenciás tréfa. Nagyváradról jelentik: Itt az ujabban alapított Lcderer és Kálmán gőzmalom képviselője Günsberger B. és fiai nagy konkurrenciát csinált a régebbi malmoknak, a László- és Hunyadimalmoknak. Augusztus huszonhetedikén telefonon szólították Qünsberget; a telefonozó Pollák Mór érmihályfalvai kereskedőnek mondotta magát és hivatkozva Günsberg ajánlatára, öt vaggon lisztet rendelt. E beszélgetés után öt perccel újra megszólalt a telefon ós valaki Grosz Hermán és fia nevében három vaggon lisztet rendelt. Másnap aztán kiderült, hogy a két érmihályfalvai cég nevével valaki visszaélt s ezzel valaki kártakart okozni a Léderer ós Kálmán-malomnak. Günsberg följelentette a dolgot a rendörségen. A nyomozás során Lányi, a László-malom igazgatója azt vallotta, hogy az ö megbízottjuk, Markovits Hermán tette a hamis megrendeléseket. Markovits a rendőrségen előadta, hogy öcscse, Markovits Andor a különös tréfa szerzője. A nagyváradi üzleti világban nagyon elitélik Markovitsék trükkjét. — A cár futára. Dessauból jelentik: A mult hétfőn ideérkezett egy magasrangu orosz udvari méltóság, megszállott egy fogadóban, díszbe öltözött, föltüzte csillogó rendjeleit és kocsin elment a hercegi palotába. Az udvarmester fogadta, mert a herceg Berchtesgadenben van. Az előkelő orosz leadta a herceg számára hangzatos névjegyét: Tsernadiew gróf, császárt orosz kamarás, rendkívüli meghatalmazott miniszter. Még aznap viszonozta a látogatást Laue államminiszter és Auer-Herrenkirchen főudvarmester. Szentül meg voltak róla győződve, hogy a gróf csakugyan nagyhatalmú ur Péterv ár ott. Épen azért ezer bocsánatot kértek tőle, hogy, a herceg nem lehet szei-encsés öt fogadni, de mentségére szolgál, hogy a gróf nem értesítette előzetesen a dessaui udvart. Viszont a gróf azzal mentette ki magát, hogy Montenegróból jön, mint a cár futára, a királyi koronázásról és még most sem tudta magát összeszedni a nagy kellemetlenség után, amely Antivariban érte: a Prinz Hohenlohe hajón ellopták nagy bőröndjét. Iszonyú zavarban van. A bőröndben őrizte azokat az ajándékokat, amelyeket Miklós cár küldött a koronázás; a Nifcita királynak. De a tolvajok elvitték készpénzét és értékpapírjait is. Lehetett összesen vagy négyszázezer márka. Mindjárt udvari hintót bocsátottak az orosz rendkívüli meghatalmazott miniszter rendelkezésére és megkérték, hogy a kis, másodrangú hotelbeli szállását cserélje föl hozzá méltóbb lakással, mig megérkezik a herceg és palotájában vendégéül fogja láthatni. Laue miniszter addig is személyesen elkisérte Tsernadiew grófot, aki a tartományi intézmények iránt nagyon érdeklődött, megmutogatott neki minden fontos institúciót. Ugy volt, hogy csütörtökön tér vissza a herceg épen az orosz udvari méltóság látogatására való tekintettel. De nem várta meg a csütörtököt. Azt sem mondta, hogy befellegzett, titokban elutazott, állítólag Frankfurtba. Nagyon sietős volt az utja. Csütörtökön már hire terjedt itt is, hogy Tsernadiewet Antivariban meglopták, elvitték a bőröndöt, amelyben a cár koronázási ajándékai voltak Nikita király számára. De menten követte ezt a hirt a leleplezés is: Tsernadiew gróf nagyszabású nemzetközi szélhámos. Laue államminiszter és Auer-Herrenkirchen főudvarmester nagyon elszégyelték magukat. Hamarjában eszükbe se jutott, hogy a rendőrséget értesítsék, mikor pedig fölocsudtak, Tsernadiew gróf már kereket oldott. Valószínű, hogy a dessaui fejedelmet meg akarta zsarolni a „cár futára". — Ujabb támadás Ehrlich ellen. A francia orvosok Doyen tanár híres támadása óta több rohamot intéztek Ehrlich hires szere ellen. Legutóbb a Humanité, a szocialista orgánum közölte egy Kétely dr álnéven támadó orvos cikkét s most a Matin-b&n egy Akadémikus, a hires Bouchard orvos ront a 606-nak. — Az én számomra — írja — a „606" csak egy kabalisztikus szám, amelyben csak a babonások bíznak. Hiszen tudom, hogy milyen nagy tudós Ehrlich ur ahoz, hogy hiábavaló reménységeket ne keltsen a beteg emberekben. Mégsem találom okos dolognak, hogy általános használatba hozzanak egy olyan gyógyszert, amelynek az összetétele teljesen ismeretlen. Ami persze nem jelenti azt, hogy a 606-os nem gyógyít. — Az arzén-összetétel gyógyíthat, sőt muszáj is gyógyítania. A szifilisz gyógyulása azonban nem tegnapiról kelt. Ehrlich ur előtt is gyógyítottak már, sőt igen jól, a kedves öreg higanynyal. Ehrlich ur a maga számára tartja meg titkát. Az eljárása olyan, mint minden németé. Ez a módszer ellenkezik a mienkkel, amely mindent nyilvánosságra hoz, anélkül, hogy a haszonnal törődnék. A szifilisz le van győzve, ez igaz; csakhogy nem Ehrlich ur az, aki legyőzte. — Helyreigazítás. A Választójogi Országos Szövetség szatmári gyűléséről a lapokban megjelent tudósítás Bánffy Dezső bárónak másodszori fölszólalását is közli. Ez tévedés. Bánffy Dezső báró csak egy beszédet tartott. Kelemen Samu képviselő beszédében hivatkozott azután Bánffy Dezső báró fölszólalására és kijelentéseit e szavakkal kezdte: „Bánffy Dezső báró nagyérdekü beszédében a jövő képét festette meg . . . stb. stb." — Ez önálló bekezdés lévén, arra a tévedésre szolgáltatott okot, hogy Kelemen beszédének ezt a részét egyes lapok, mint Bánffy Dezső báró másodszori fölszólalását közölték.— A népgyűlés szónokai között szerepeltetik egyes lapok Vázsonyi Vilmost, ifjabb Erdély Sándort és Szende Pál dr-t. Konstatáljuk, hogy ez a hiba a gyűlésről szintén tudósítást kiadó „Magyar Távirati Iroda" szatmári tudósítójának fölületességéből származott. Az említettek egyike sem vett részt a gyűlésen ós nem is utazott Bánffy Dezső báróval Szatmárra. — Horvátországi erdők. Bécsből jelentik: A bródi erdészeti hivatal ma tartotta meg az árverést. A község huszonhat tölgyerdeje került eladásra. A kikiáltási ár 2,138.500 korona volt. Két erdőtagot a Drach-cég, két tagot a bécsi fakereskedelmi társaság, hármat a Wolfner budapesti cég, két részt a zágrábi Fliegenwald, ugyancsak kettőt a zimonyi Binder- és Polgár-cég, a többit kisebb részekben más cégek vásárolták meg és a kikiáltási ár fölött harmincöt százalékkal nagyobb eredményt hozott az árverés. — A Simplon-repiilés veszedelmei. Milánóból jelentik: Most folynak Simplonban a repülőversenyek, amelyeken a legnagyobb dijat az a versenyző fogja elnyerni, aki átkel az Alpeseken Svájcból Olaszországba. Tegnap reggel hat órakor a Budapesten is ismert Chavez száll*1 föl elsőnek, akinek légi utja azonban majdnem katasztrófával végződött és döntő befolyással lesz az egész verseny lefolyására. Chavez alig repült egy félóráig, mikor halálsápadtan és minden tagjában reszketve, a földreszállt. Min. denki azt hitte, hogy a hideg miatt van ilyen rettenetes állapotban, Chavez azonban kijelentette, hogy súlyos idegrázkódást kapott a levegőben. így adta elő légi útját: — Mikor a Kaltenwand-glecscser fölött repültem, hirtelen ötven métert estem. Nem tudtam elképzelni, mi lehet az oka az esésnek. A fölfüggesztett barométer elmozdult a helyéről, hevesen inogni kezdett és erősen az arcomba csapott. Hirtelen, pillanatszerüleg boszantó erős szélroham támadt, amely olyan erővel ragadta meg gépemet, hogy azt hittem, elérkezett végórám. Állandóan lefelé szálltam, azt sem tudom, magam kormányoztam-e a gépet, vagy a szélroham vitt magával. Mikor magamhoz tértem kábultságomból, visszafelé fordítottam a gépet. Sohasem felejtem el ezeket a perceket. Ez az egész verseny borzalmas, ilyenben még sohasem vettem részt. Aki ebben a versenyben győzni fog, az a halált fogja elnyerni. Eddig tartott Chavez előadása, amely nagyon lehangolta a többi versenyzőket. A tegnapi nap folyamán az egy Weimcinnt kivéve, nem is száll föl senki. A Simplón vidékén rendesen rossz idő szokott járni ós állandóan sok az eső. most azonban a rendesnél is rosszabb az időjárás, ugy, hogy Chavez rosszul sikerült repülését ennek tulajdonítják. A versenyekre, amelyeken állandóan nagy közönség vesz részt, legutóbb megérkezett gépével Aubrnn és Wienziers is. — Blériot nj repülőgépe. Parisból táviratozzák: A Journal jelentése szerint Blériot, az ismert repülőgéptervező, Vanclerbilt Vilmos számára aeroplánt épített, amely képes óránként kétszáz kilométer sebességgel repülni. — Motoros-csónakon a Niagara vizesé" sén át. Newyorkból jelentik: Larsen kapitány tegnap motoros-csónakkal keresztül akart menni a Niagara vízesésén, de a nagy sebességgel rohanó ár fölborította a csónakot. Larsen belekapaszkodott a fölborult csónak oldalába és a segítségére siető emberek szárazföldre húzták. A kísérletnél negyvenezer ember volt leien. — Hofrichter a börtönben. Bécsből jelentik: Hofrichter Adolf most a möllersdorfi katonai fogházban szenvedi husz évre szabott börtönbüntetését. Itt is egyre hangoztatja ártatlanságát ós hangsúlyozza, hogy semmi része sincs Máder kapitány meggyilkolásában. Hozzátartozóival levél utján érintkezik Hofrichter. Ezekben a levelekben is majdnem kizárólag csak az ártatlanságáról beszél és a kiszabadulásában reménykedik. Feleségét, aki Bécset gyermekével együtt már elhagyta, arra kéri, hogy próbáljon meg mindent a kiszabadítása érdekében. „Minden vádat magadra vehetsz", irja levelében. A súlyos megpróbáltatásokat szenvedett asszony persze nem igen hajlik e jótanácsokra. — A Vilmos-huszárok kardja. Bécsből jelentik: A hetedik közös huszárezred debreceni tisztikara szép ajándékot szánt Vilmos német császárnak. Abból az alkalomból, hogy a császár huszonöt esztendő óta tulajdonosa az ezrednek, a tisztikar elhatározta, hogy küldöttségileg tiszteleg Bécsben a császár előtt és diszkardot nyújt át neki. A küldöttség tegnap este már el is utazott Bécsbe Schönberger Brúnó báró ezredparancsnok vezetése alatt. Ezt a kedvesnek ígérkezett epizódot most egy botrányos ügyetlenség rontja el. A bécsi lapokban ma reggel közös szöveggel megjelent egy hír erről a díszkardról. Elmondja a hir a kővetkezőket: Azt a diszkardot, melyet a debreceni hetedik huszárezred tisztikara ajándékoz a császárnak, Striberni Alajos bécsi cég készítette. I kard a bécsi iparművészet remeke és bizonyára nagy örömet fog okozni a német császárnak. Ezután következik a kard leírása. Hogy milyen kitűnő a penge, hogy milyen gyönyörű a hüvely, hogy milyen nagyszerűen van díszítve a markolat stb. Rajta van a német címer, rajta van az osztrák kétfejű sas . . . S ezt a kardot a debreceni tisztikar ajándékozza a német császárnak. Bécsben gyártották, Bécsben vásárolták. Van rajta osztrák címer, van rajta német címer, de magyar címer nincs sehol. A debreceni tisztikar, f mely jórészt magyar tisztekből áll, egész Magyarországon nem tudott diszkardot vásárolni, neki az Alois Striberni mieni céghez kellett fordulni, hogy Vilmos császárnak a debreceni huszárok nevében ajándékot nyújtson át. A diszkardhoz szükséges pénznek majdnem egész összegét a debreceni huszárok adták össze . . . — A gyilkos látni akar. Nápolyból jelentik: A minap gyilkosság áldozatává lett Montefusco Umberto hivatalnok. A gyilkosai kollégái voltak, a két Altomura-fivér, akik azonban eltűntek a városból és nem lehetett nyomukra akadni. Tegnap aztán csodálatos körülmények között fogták el az egyik gyilkost. A holttestet elszállították a morgueba, hogy ott felboncol" ják. Amíg a boncolásra kerül a sor, csendőrök őrizték. Egyszerre csak az egyik csendőr látja, hogy egy ember közeledik lassan, óvatosan a terem ablakához és benéz rajta. Szeme mereven a holttestre szögezve. Rákiáltottak, de az idegen csak nem távozott az ablaktól. Annyira különös volt a viselkedése, hogy a csendőrök elfogták. Kiderült, hogy az egyik Altomura. fivér, aki valami ellenállhatatlan érzéstől vonva jött el megnézni áldozata holttestét. — Novelli megőrölt. Novelli, a nálunk is jól ismert olasz színész — mint Rómából je-