Délmagyarország, 1910. szeptember (1. évfolyam, 85-109. szám)

1910-09-10 / 92. szám

1910 szeptember 8 DÉL MAGYARORSZÁGI 13 hoz, amely ma délelőtt tárgyalta a szélhámos ügynök bűnügyét. A büntetőtanáes helybenhagyta, az elsőbiróság ítéletét és a büntetésből kitöltöttnek vette a vizsgálati fogságban leült hat hónapot. Vádlott tudomásul vette a tábla döntését, a védő azonban semmisógi panaszszal élt. NYILTTÉR. E rovatban közlőitekért nem vállal felelősséget sem a szerkesztőség, sem a kiadóhivatal. Tekintetes Vig Sándor urnák Szegeden. A Tekintetességed igazgatása alatt álló Ujszegedi Gőzfürész és Hengermalom Részvénytársaságnak megbízónk, Sebők József ur képviseletében eladott fenyőügyből kifolyólag — miután mi előzőleg nem ismertük az ön és Sebők József ur közötti jogviszonyt — differenciák merültek föl közöttünk és Tekintetességed között, aminek folytán a részvénytársaság alkalmazottja, Mezei Ferenc ellen, aki Tekintetességed megbízásából járt el, följelentést is tettünk. Miután most megbizónk utján meggyőződtünk, hogy az ön által érvényesített követelés tényleg jogosult s magunk is belátjuk, hogy egy kissé elhamarkodva jártunk el, a legőszintébb sajnálatunkat fejezzük ki afölött, hogy félreértésünk folytán tett följelentésünk által, indokolatlanul birói eljárásra adtunk alkalmat s ezzel önnek és a részvénytársaságnak kellemetlenséget okoztunk. Midőn tehát ezen tévedésünket férfias nyíltsággal elismerjük, egyszersmint kérjük és óhajtjuk, hogy ez az incidens, amelynek megtörténtét végtelenül sajnáljuk, a közöttünk eddig fönnállott jóviszonyt ne érintse. Teljes tisztelettel Klein Manó s. k., Hoffmann Eizig s. k. * íme, ez a levél teljesen megvilágítja azt a vitás tutaj-ügyet, amelyet a „Szegedi Napló" augusztus huszonnegyediki és huszonötödiki számaiban minden áron az én személyemmel kapcsolatos szenzációs botránynyá szeretett volna fölfujni, holott egy picike kis igazságszeretettel azt a valót is megírhatták volna, hogy ellenem egyáltalán semmiféle eljárás nem volt, sőt még csak ki sem hallgattak. Ehez és a „Szegedi Napló" eljárásának megítéléséhez bővebb kommentárt nem fűzök Vig Sándor. KÖZGAZDASÁG (—) Pályázat ipari jutalomdijra. A temesvári kereskedelmi és iparkamara pályázatot hirdetett a kereskedelemügyi magyar királyi minisztérium által a kamara területe (Temes-, Torontál- és Krassószörénymegye) részére létesített hét, egyenkint százkoronás jutalomdijra. Fölvilágosítást a kamara titkári hivatala ad. (—) Kitüntetett szabadkai méhész. A német, osztrák és magyar méhészek ötvenötödik vándorgyűlésével kapcsolatban rendezett budapesti méhészeti kiállításon Lenes Géza szabadkai méhészt méz és viaszért állami bronzéremmel, méz és viasz földolgozásáért állami bronzéremmel és irodalmi és tanítási eszközökért oklevéllel tüntették ki. A fővárosi sajtó a kiállítás alkalmából elsősorban Lencz Géza kiállított dolgait dicséri meg. Ara 1 és 2 kor. Hfl ŐSZÜL A HAJFI használja a FRANKL-fóle HAJIFJITOT Ara 1 ás 2 kor. gyógysiBrQ hajol nem fesíi, hanem annaK oredeíi fiatal síinél ¡5 IFRANKL ANTAL Felsőváros, SZEGEDEN, Szt. György-tér. Uszparíon. Irta Krúdy Gyula. Februáriusban már beszélni kezdenek a vizek. A tél komor némaságából egyszerre különös és titkos sustorgás hallatszik a folyók mentén. A hó alól szürke viz jön elő és a barna partok között lomhán eleinte, majd később sebesebben iramlik ismeretlen állomások felé a havas ár. Friss örvények kerekednek a viz közepén, és az ár, emelkedvén a partok között, locsogva nyaldossa a bokrok és fák gyökereit. A tavasz megindult már valahol a folyó fölött és sustorogva, halkkal csevegve közeledik a vizén. A tavasz elsőbb a folyókon indul meg, de az ár fölött támadó és járkáló széllel együtt bemegy az erdőkbe, falvakba, városokba. A mezőkön láthatatlanul támadnak a tavasz kis patakjai, amelyek locsogva, gyengén hullámozva folydogálnak a tavalyról itten maradott füvek és falevelek között. Barna, halott galyak nedvesen feküsznek összezsugorodva a hó alatt, a szél hiába űzi el a szürke felhők nyájait a hegyek fölé, az ég hasztalan kékül a széltől, ők tavalyiak, immár halottak maradnak, s a földön támadó kis patakok lesodorják őket a vizekbe, mélységekbe, ismeretlen helyekre, valamint a tél komorságában kimúlt kis állatkák csontvázait. A folyóból, a szürke vizből friss kiáltások hallatszanak a néma "rétekre, és ha a hidon, a havas ár felett megállsz: az életet meglátod egy barna, parton álló fa görbe és fekete ágai között, avagy egy lassan szálló madár képében, amely a hullámos viz felett horgászik, — hiába fuj csipős éjszaki szél a magaslatokról. S az erdők milyen titkosak! A fák — nagyok és kicsinyek — mereven állnak a barna, hótól szürke, viztől tarka földön s alakjuk az égre rárajzolódik. A fatörzseken nedvek folynak végig és az egész erdőben csak a viz locsog, különben mélységes és néma szomorúság vagyon itt. Mész előre és hallgatózol. Titkosan csendes minden. A tisztásokon harmatos pára lebeg, — ugyan mi történik itt, hol senki sem jár, csak a nappal, majd a különös éjszaka? Egy réten, ahol álldogáltam és gyertyaszentelőhavát akartam meglesni, keskeny, nedves országút kanyargott. A nap nyugovóra hajolt, és az erdők, rétek szomorúakká lettek. A keréknyomban a viz jegesedni kezdett és valahol a homályos, messziségben harangoztak . . . A komp nem messzire volt a folyóparton, de mire odaértem, már leszállott az este. Amint a nedves országúton ballagtam az estében, egyszerre érezni kezdtem a tél szagát. Estve még tél van; a vizek többé nem csörgedeznek és a néma alvás, a délutáni hangok és sustorgások után komorabb az igazi, fagyos téli éjeknél. A komp a túlsó parton volt, éppen akkor kötöttek ki vele a legények. A barna folyó felett a deszkaalkotmány ugy lebegett, mint egy nagy, széles árnyék. A közepén lámpás égett, de azt csak sejteni lehetett, hogy ottan ég. Világos nyári estéken a túlsó parton levő kompon árnyak látszanak, amint ide-oda mozognak, tesznek-vesznek, ám most csak mormoló hangok hallatszottak nagy időközökben a csendes, hidegülő folyó felett. A révészház előtt a sötétben ült az öreg révész. Eleinte nem láttam, csak akkor vettem észre, midőn megszólalt. Jó estét mondott és tovább lógázta lábát a hárságyon, ami az eresz alatt volt. Ez az öreg révész emberemlékezet óta itt lakik és kezeli a kompot. Hajdanában bizony egymaga hajtotta keresztül a kompot emberekkel, állatokkal, szekerekkel együtt, de most megöregedvén, két legényt tart és ő maga a rongyos szűrön ül és pipázik. Bizonyosan ismerte az apámat és nagyapámat is, de ő ezt soha se mondta. Vízparti emberek hallgató természetűek. Csak azt mondják, ami szükséges. — Tavaszodik, — kezdtem, — De a jég még nem ment el felülről, felelt az öreg. — Mégis járják a vizet. Az öreg a pipájába nyomta az ujját. — Hát járjuk, járjuk. Leültem mellé, a hárságy szélére és a folyót néztem. A sötétség lassan rá-rászakadt a fodros vizekre. A túlsó partból most már semmi se látszott. A hangok is gyengébbek lettek, de egy ló nagyot nyerített s ez világosan hallatszott. — Vásárosok mentek, mormogta a révész, csak ugy, hogy el ne unjam magam. Majd: — Az ilyenek itallal kinálják a legényeket, azért. Gondoltam, tehát még sokáig várhatok. Fázni kezdtem és mindenféle különös történetek jutottak eszembe, amik a környéken történtek. Hajdanában tolvaj-, betyárvilág volt erre, bizonyosan itt keltek át a folyón azok is. Az öreg ismerhette őket ós a zsákmányból néki is juttattak. A reszkető sötétség, ami a viz felett lebeg, sok mindent betakar. — Vermes nagyságos ur is meghalt azóta, mondta az öreg egyszerre ismét. Pedig nyáron még itt aludt, — itt ni . . . A kezével a hárságyra csapott és a folyó felé nézett. Majd felállt és a part felé ment görbe vállaival. Utána néztem és szerettem volna valamit kérdezni tőle, arról, aki meghalt, de ugy se felelt volna. Vermest ismertem s egyszerre megjelent előttem szép férfi alakja és különös története, amit most az öreg révész eszembe juttatott. Persze régen jártam erre s az öreg egyéb újságot nem igen mondhat. Vermes birtokos ember volt s a folyó in" nenső oldalán lakott. Ötven éves lett s addig nem történt vele semmi különös dolog. Élt, mint a birtokos emberek Magyarországban, családjával — igen szép gyermekei voltak — s a tavaszi szántást soha el nem mulasztva. A politikát nem nagyon szerette, de meggyőződései voltak. Különben tetőtőltalpig gavallér volt és sokat tartott a tisztességre. Olykor kocsijára ült és a városba hajtott tüzes lovaival. Két-három napig ottan mulatott, sok pénzt elköltött, hazamenvén ajándékot vitt feleségének és gyermekeinek. A birtokos urak élete, ha nem valami lumpok, kártyázók vagy szeretőtartók, nyugodt és szép lefolyású. Az ő életük országútja sima, nem ugyan örömök és bánatok nélküli, de csendes és emberséges. A falusi uriházakból a nagy vágyak és boldogtalan álmok számüzvék, a boldogságokból is csak a szelidebb fajtájúak ismerősök a szántóföldhöz közel. Mondtam, hogy szép gyermekei voltak Vermesnek ? Sok gyermeke volt, — tán nyolc, — mert a birtokos uraknál. nem fukarkodik a jó isten az áldással. Elég vagyonos ember volt ahhoz, hogy nevelhesse őket. De különösen volt egy leánya . . . A fekete februáriusi égbe bámulok, csipős szél fuj a viz felől, az öreg tüzet rakott a parton. A száraz galy recsegve lobban lángra a vizes fa meg sisteregve, nyöszörögve birkózik a tűzzel. Az öreg háttal áll felém és kiterjesztett karjait a máglya fölé tartja. Fekete alakja, lengő szürke szakállával regényesen rajzolódik az éjbe. A lángok a viz szélét is megvilágítják és fényességük játszik a fodros habokon. A máglya lobog és csipős füstje a földre lapul. Tavaly nyáron mindig itt aludt Vermes a révésznél. A hárságyon ő, a másikon az öreg. Vermes nem tudott aludni gondolat.jaitól, a révész az öregségtől. A csillagokat szemlélték és beszélgettek. Mondják, hogy azért járt ide aludni Vermes, mert a leánya bolondot cselekedett. Ez a leány, gondolom Juliskának hivták, a legszebb volt, a legédesebb volt. Ahogy egy virág felnő, vagy mint egy álom kibontakozik a szendergő ember lelkében, ugy nőtt fel Juliska. Ám, hogy elmécskéje meghibbant, amikor tizennyolc esztendős korában a faluból elszökött és a városba ment nem valami jó célból: bizonyos. Vermes mindig itt aludt, mert megátulta a családját; nyári éjjelekon néha nagy tüzet raktak a révészszel a vízparton és a folyó neszelósét hall-