Délmagyarország, 1910. szeptember (1. évfolyam, 85-109. szám)

1910-09-30 / 109. szám

836 DELMAGYARORSZAG 1910 szeptember 29 hitelműveleteinél azonban megszakad ez a gyakorlat, amely pedig ugy a postatakarékpénztár fejlődése, mint az állami hitel szempontjából megokolt, helyes és szükséges volt. Ha figyelembe vesszük a nemzetközi pénzpiac mai helyzetét és összevetjük a kölcsön nagyságával és föltételeivel, ha utalunk a hitelmüvelet megkötésének körülményeire, megállapíthatjuk, hogy . ez a kölcsön valóságos demonstráció ország-világ előtt Magyarország hitele, ereje, hatalma és tekintélye mellett. Gazdasági erőforrásait nemcsak nem rontotta, hanem valósággal uj bőséges forrásokat nyitott meg. Ez a kölcsönmüvelet olyan pénzügyi, politikai és államférfiúi sikere Lukács Lászlónak és a kormánynak, amelylyel szemben a kicsinyes és erőltetett gáncs vagy elnémul, vagy nevetségessé válik. * Hivatalos jelentés. A kölcsön megkötésének föltételeiről és körülményeiről ma este a következő jelentést adták ki; Lukács László magyar királyi pénzügyminiszter a Magyar Általános Hitelbankkal, mint az ismert konzorcium meghatalmazottjával, ötszázmillió koronás kölcsönmüvelet tárgyáhan megállapodást létesített, melynek értelmében a fönti összeg hetvenöt százaléka fiksz számlára és huszonöt százaléka opció utján kerül átvételre. Kibocsátanak ugyanis kétszázötvenmillió korona névértékű magyar királyi 4'5 százalékos állami pénztárjegyet három évi lejárattal és kétszázötvenmillió korona névértékű négyszázalékos magyar koronajáradékot fiksz átszámitásí árfolyammal külföldi értékekre. A Magyar Általános Hitelbank vezetése alatt álló konzorcium ezen az intézeten kivül az eddigi tagokból áll, nevezetesen: S. M. v. Rothschild, Wien; K. k. priVi Oesterr. Kredit-Anstalt für Handel und Gewerbe, Wien; K. k. priv. allgem. Oesterr. Bodenkreditanstalt, Wien, Direktion der Diskohto-Gesellschaft, Berlin; S. Bleichröder, Berlin; Mendelssohn & Co., Berlin; Bank für Handel und Industrie, Berlin;, továbbá a konzorciumba újonnan belépett következő tápokból: magyar királyi postakarékpénztár, Budapest; Pesti Hazai Első Takarékpénztáregyesület, Budapest; Pesti Magyar Kereskedelmi Bank, Budapest; K. k. priv. Oesterreíchische Lánderbank, Wien és Wiener Bankverein, Wien. levelekig, amelyekben egyéb különlegességeken kivül kereken megmondják nekik, hogy házuk tájékát tartsák rendben, akadályozzák meg, hogy az asszonyok gyermekrablással foglalkozzanak s ne tömjék ki azokat, akik megsértik őket, törött vörösborssal. Ezeket a dolgokat természetesen sohasem szabad nyilvánosságra hozni, mivel benszülött fejedelmek hivatalosan sohasem tévednek s államaikat hivatalosan ép Oly jól kormányozzák, mint a mi területeinket. S azok'a titkos engedmények, melyekben különböző fura alakok részesülnek, alapjukban véve szintén nem arra valók, hogy újságokba kerüljenek, bár olykor pompás olvasmányok. Mikor a legfőbb kormány Simlában van, a szóbanforgó papírlapok ott készülnek s onnan indulnak körutjokra a hivatali szekrényekben vagy a postán mindazokhoz, akiket illetnek. Az emiitett alkirály előtt a hallgatagság elve- ép oly fontos volt, mint gyakorlati megvalósítása s azt tartotta, hogy Oly jóindulatú kényuralom, aminő a mienk, sohasem engedheti . meg, hogy , akár oly apróságok is, amilyen például az aláréndélt Írnoki áliások betöltése, nyilvánosságra jussanak, mielőtt a kellő időpont el hein érkezik. Ez az alkirály mindig nevezetes volt elveiről. Ez időtájt egy nagyon fontos pápircsomó volt készülőben. Kézről-kézre kellett volna járnia Sírnia- egyik végétől a másikig. Hivatalos boríték..helyett nagv négyszögletű halványvörös borítékba tették s a közlemény A német birodalmi kormány a legnagyobb érdeklődést tanúsította az uj magyar kölcsön ügyében folytatott tárgyalások iránt, amelyek, mint már föntebb jelentettük, ma véget értek. Az utóbbi napokban, midőn a megbeszélések a konzorcium berlini tagjaival, akik a nehéz viszonyok és a német piac erős igénybevétele mellett is a legmesszebbmenő előzékenységet tanúsítottak, befejezést nyertek, a német külügyi hivatal államtitkára, Kidérlen-Wáchter, Schwabach Pál dr-t, a berlini S. Bleichröd_er cég főnökét és Ullmann Adolfot, a Magyar Általános Hitelbank vezérigazgatóját fogadta és különös megelégedésének adott kifejezést a magyar kölcsönnek a német piac igénybevételével küszöbön álló megkötéséhez, fölhasználván ez alkalmat arra is, hogy őszinte örömét nyilvánítsa afölött, hogy ezzel ujabb gazdasági kapcsot sikerül létesíteni Németország és a vele szoros baráti viszonyban levő szövetséges állam között. A kibocsátásra kerülő kétszázötvenmillió korona névértékű állampénztárjegry árfolyama — hir szerint — egyenlő az 1909 január havában kibocsátott pénztárjegyek árfolyamával, vagyis kilencvennyolc százalék, noha azok kétévesek voltak, az ujak viszont három évi lejáratúak. A pénzügyminiszter föntartotta azt a jogot, hogy az uj pénztárjegyeket a harmadik évben három havi előzetes fölmondás utján visszaválthassa, ami abba a helyzetbe juttatja, hogy e pénztári jegyek refundáiására a harmadik év folyamán kinálkoz,ó legkedvezőbb pénzviszonyokat akadálytalanul kihasználhatja. Ha tekintetbe vesszük a pénzpiacon uralkodó és állandóan növekvő feszültséget, az a tény, hogy a pénzügyminiszternek a tavalyival teljesen egyforma átvételi kurzust sikerült a konzorciumnál elérnie, igen kedvezőnek mondható. A pénztárjegyek előreláthatóan még december előtt fognak szubszkripcióra bocsáttatni, amelynél elsősorban a tavalyi kibocsátású állampénztárjegyek fognak kicserélésképen tekintetbe vétetni. A kibocsátásra kerülő kétszázötvenmillió korona névértékű négyszázalékos járadék átvételi árfolyama közel kilencven százalék, aminél tekintetbe veendő, hogy bizonyos értékesítési árfolyamon fölül a kincstár a nyereségben részesedik. A járadékkötvényekben a névérték a koronaértékeken kivül -külföldi értékekben is van megállapítva, ami csakis előnyösnek mondható, ha tekintetbe vesszük, hogy ez a külföldi tökének a járadékkötvények megszerzése iránt fokozottabb érdeklődését és hozzánk való beözönlését fogja maga után vonni, ami a monarchiában uralkodó szük pénzviszoijyokra kétségkívül kedvező hatással lesz, A járadékkötvények egyelőre a-folyó évben nem kerülnek piacra, hanem a konzorcium birtokában maradnak. A várakozásokat fölülmúlja, hogy a pénzügyminiszter nemcsak a beváltandónál nagyobb szépen összehajtogatott papírra vetett kéziratban volt meg. „Az írnokok főnöké"-nek volt címezve. Bizonyos, hogy „az Írnokok főnöke" és „Hauksbeené asszony" meg egy kacskaringó között nem nagy a különbség, ha a cím oly olvashatatlanul van irva, mint ahogy ez volt. A chaprassi, akinek kiadták a borítékot, semmivel sem volt ostobább a legtöbb chaprassinál. Csupán azt feledte el, kinek kell kézbesítenie ezt a hivatalos küldeményhez épen nem hasonló borítékot, minél fogva megkérdezte az első angoltól, akivel találkozott, hova vigye. Ez az angol történetesen a legnagyobb sietséggel Annandale felé nyargalt. Futó piüantást vetve a borítékra, igy szólt : — „Hauksbeené aszszonynak" — s tovább sietett. Hasonlóképen tett a chaprassi is, mert ez a levél volt ma az utolsó s át akart esni dolgán. Kézbesitő-könyvre nem volt szükség. Rábízta a levelet Hauksbeené asszony levélhordójára, maga meg elment pipázgatni egyik barátjához. Hauksbeené asszony épen szabásmintákat várt egyik barátnéjától. Amint megkapta a négyszögletés nagy borítékot, igy kiáltott föl : „Oh, az aranyos teremtés !" s fölbontotta papifvágó-késével a borítékot, melyből szanaszét hullottak a padlóra a teleirt papírlapok. Hauksbeené asszony belefogott az olvasásba. Említettem már, hogy az iratcsomó roppant fontos volt. Ennyivel teljesen beérheted, nyájas olvasó. Néhány üzenetváltásról, két szabályzatról, egy benszülött főnökhöz intézett határozott parancsról s két tucat egyéb domennyiségü pénztárjegyet, hanem egyúttal igea tekintélyes összegű járadékot is köthetett meg a konzorciummal. Ez egyrészről a külföldnek általános és föltétlen bizalmára vall azon kipróbált, helyes pénzügyi politikával szemben, melyet Lukács László pénzügyminiszter folytat, másrészről arról tanúskodik, hogy a magyar állam hitelszükségleteinek kielégítésénél mindenkor a konzorcium legnagyobb készségére számithat s hogy annak nemcsak magyar, hauem osztrák és németországi tagjai is szolgálataikat minden körülmények közt a legmesszebbmenő mértékben a magyar állam rendelkezésére bocsátani fogják. Összehasonlítva a jelenlegi pénzügyi müveletet a mult évben tervezett francia kölcsönmüvelettel, az annak idején kilátásba vett árfolyamok alapul vétele mellett kitűnik, hogy a jelen esetben a konzorcium mintegy ötven millió koronával nagyobb összeget bocsát a magyar kincstár rendelkezésére, mint a tervezett ötszáz millió frank névértékű járadékkötvény elhelyezése esetén. A konzorcium, számolva az idők folyamán ugy a magyar, mint az osztrák pénzintézeteknél tapasztalható nagymérvű fejlődéssel, a föntebb fölsorolt két budapesti és két bécsi pénzintézetet, nemkülönben a magyar királyi postatakarékpénztárt a főrészesek sorába fölvette. Királyi kéziratok. — A delegációk egybehivása. — A Bécsben tartott legutóbbi közös minisztertanácson tudvalevően elhatározták, hogy az 1910. és 1911. évi közös költségvetéseket két külön ülésszakban fogják tárgyalni a delegációk. A hivatalos lap mai számában királyi kéziratok jelentek meg, amelyek az első delegációt október tizenkettedikére, Bécsbe összehívják. A királyi kéziratok a következők: Kedves Aehrenthal gróf! A magyar országgyűlés részéről az 1867. évi XII. törvénycikk értelmében az 1910. évre vonatkozó közös előterjesztések tárgyalására kiküldendő és a birodalmi tanács által az 1867. évi december hó 21-én kelt törvény alapján ugyanezen célból megválasztott bízottságokat másolatban idezárt kézirataimmal folyó évi december hó. 12-ére Bécsbe egybehívtam és megbízom Önt, hogy az illető előterjesztések megtétele iránt intézkedjék. Kelt Bécsben, 1910. évi szeptember hó 26-án. Ferenc József s. k., Aehrenthal s. k. Kedves Khuen-Héderváry gróf! A magyar országgyűlés részéről az 1867. évi XII. törvénycikk értelmében az 1910. évre vonatkozó kölogról volt benne szó. Hauksbeené asszonynak olvasás közben' elszorult a lélekzete, mert ha az ember először pillantja meg a nagy indiai kormánygépezet minden csillogó máztól és lepeltől megfosztott kerekeinek működését, még ha nagyon ostoba is, akkor is megrendül. S Hauksbeené asszony eszes némber volt. Eleinte; kissé ijedezett s ugy érezte, mintha valami villámsugár végét tartaná a kezében s nem tudná, mit csináljon vele. A papírlapok tele voltak széljegyzetekkel s bevezetésekkel; s a jegyzetek közül nem egy még rettenetesebb volt, mint maga az egész tartalom, A bevezetések oly embereket illettek, akik ma már halottak vagy távol élnek, akkortájt azonban nagy befolyásuk volt. Hauksbeené asszony végigolvasott mindent s nyugodtan gondolkozni kezdett olvasás közben. Majd fölvillant agyában a lelet értéke s meghányta-vetette, mikép lehetne legjobban fölhasználni. Épen belépett hozzá Tarrion. Elolvasták együtt az iratcsomót s Tarrion, aki nem tudta, hogy jutott hozzá Hauksbeené aszszony, kijelentette, hogy Hauksbeené a legdicsőbb nő az egész világon. Magam is azt hiszem, hogy ebben igaza volt, vagy legalább is nagyon közel járt az igazsághoz. — Legjobb az egyenes ut — szólt Tarrion másfélórai tanulmányozás és tárgyalás után. — Mindent tekintetbe véve, azt hiszem, a hírszolgálati hivatal nekem való. Vagy ez, vagy a külügyi hivatal. Megyek s megostromlom a fő istenségeket saját személyeikben. Nem valami kis embert vagy valami apró nagy embert keresett föl. Nem érte be vala-