Délmagyarország, 1910. szeptember (1. évfolyam, 85-109. szám)

1910-09-29 / 108. szám

14 DELMAGYARORSZAG 1910 szeptember 29 REGÉNYCSARNOK. i Lispeth. Irta Rudyard Kipling. n. Erejét csak lassacskán szedegette össze. Lispeth semmibe sem vette a tiszteletes ur és a tiszteletes asszony jótanácsait, ugy, hogy az utóbbi jónak látta beszélni az angollal s elmondta neki, mi baja van Lispeth szivének. Az angol jót nevetett s azt mondta rá, hogy nagyon kedves, romantikus dolog, valóságos himalájai idill. Minthogy azonban neki otthon menyasszonya van, nem hiszi, hogy a dolognak komolyabb vége lehetne. Mindenesetre gondja lesz a kellő diszkrécióra. Volt is rá gondja. De azért nagyon kellemes időtöltésnek találta, Lispeth-tel elbeszélgetni, Lispeth-tel sétálgatni, enyelegni vele, elhalmozni őt kedveskedő nevekkel, mig elég ereje nem iesz a távozásra. Ránézve semmiség volt az egész, de Lispethnek ez volt mindene a világon. Nagyon boldog volt, mig tartott a két hét, mert megtalálta azt a férfit, akit szerethetett. Születésénél fogva a természet gyermeke lévén, nem igen törekedett érzelmei rejtegetésére. Az angol mulatott is rajta eleget. Mikor útra kelt, Lispeth elkisérte őt a domb mentén Narkundáig. Nagyon szomorú volt és nagyon szerencsétlen. A tiszteletes aszszony jó keresztény létére irtózott mindentől, ami feltűnést kelthet vagy botrányt okozhat s arra kérte az angolt, mondja azt Lispethnek, — aki a tiszteletes asszony gyámkodása alól teljesen felszabadult —, hogy vissza fog jönni s feleségül veszi. „Hiszen ön is tudja, igazi gyerek még s attól tartok, hogy szive mélyén még mindig pogány" — szólt a tiszteletes asszony. így aztán az angol, karját Lispeth dereka köré fonva, a domb mentén, az egész tizenkét angol mértföld alatt, egyébről sem beszélt a leánynak, mint, hogy vissza fog jönni s feleségül veszi. Lispeth újra meg újra megigértette ezt vele s ott zokogott a narkundai hegytetőn, mig az angol el nem tünt szemei elől a Muttianiba vezető ösvényen. Azután felszárította könnyeit s visszatérve Kotgarhba, igy szólt a tiszteletes asszonynak : „Vissza fog jönni és feleségül vesz. Csak embereihez ment, hogy tudassa velők." S a tiszteletes asszony vigasztalta Lispethet s rámondta: „Vissza fog jönni." A második hónap vége felé kezdett Lispeth türelmetlenkedni. Meghallotta, hogy az angol elment Angliába, tul a tengereken. Azt tudta, hol van Anglia, mert olvasott valamicske geográfiát ; de természetes, hogy dombvidéki leány létére a tengerről magáról fogalma sem volt. Volt a házban valami régi, szétszedhető térképe az egész földnek. Lispeth sokat játszott vele gyerekkorában. Előszedte, megint összerakta a darabokat s biztatva önmagát, igyekezett kitalálni, hol járhat most az ő angola. Mivel távolságról vagy gőzhajókról sejtelme sem volt, föltevései meglehetősen hibásak voltak. De a helyzeten a legtökéletesebb pontosság sem változtathatott volna semmit, mert az angolnak esze ágában sem volt visszatérni s feleségül venni egy dombvidéki leányt. Teljesen megfeledkezett róla már akkor, amikor Assamban vadászott a pillangókra. Idők multán könyvet irt a keletről; de Lispethnek a neve sem fordul elő a könyvben. Három hónap múlva Lispeth naponként bebandukolt Narkundába, hogy vizsgálja, nem jön-e még az országúton az angol. A% sok séta könnyebbségére vált s a tiszteletes* aszszony ennek láttára már azt gondolta, hogy a leány kiheverte végre azt „a közönséges, barbár ostobaságot." De nemsokára a séták sem használtak s Lispeth egészsége nagyon roszra fordult. A tiszteletes asszony ekkor azt hitte, itt az ideje annak, hogy felvilágosítsa Lispethet a történtekről. Megmondta neki, hogy az angol csak nyugalma érdekében biztosította őt szerelméről, hogy sohasem gondolt egyébre s hogy Lispeth-től „igazságtalan és illetlen dolog" volt arra gondolni, hogy egy angol elvegye, aki felsőbbrendű lény s emellett jegyese egy saját népebeli leánynak. Lispeth azt felelte, hogy mindez tiszta lehetetlenség, mert az angol kijelentette, hogy szereti s a tiszteletes asszony saját szavaival biztosította őt arról hogy az angol vissza fog jönni. „Hogy lehetne valótlanság az, amit ti ketten mondtatok?" — kérdezte Lispeth. „Csak azért mondtuk," gyermekem, hogy megnyugtassunk," — szólt a tiszteletes aszszony. „Ugy hát hazudtatok nekem," — mondtá Lispeth—- „te is,- 5 is?" A tiszteletes asszony lehajtotta fejét s nem felelt. Lispeth is némán állt egy ideig; majd távozott, le a völgybe s nemsokára visszatért a dombvidéki leányok viseletében, — rettenetes mocskosan, de orrkarika és fülönfüggők nélkül. Haja, a dombvidéki nők módjára, fekete fonalakkal át meg át* fűzve, hosszú fonatban lógott le fejéről. „Visszamegyek népemhez," — szólott. „Lispethet megöltétek. Nem maradt meg belőle csak a vén Jadeh leánya, a pahari leány, a Tarka Devi szolgálója. Ti angolok mind hazugok vagytok." Mialatt a tiszteletes asszony magához tért a nagy ijedtségtől arra a kijelentésre, hogy Lispeth anyja isteneihez pártolt, a leány eltávozott ; és soha többé nem jött vissza. Vadul vetette magát piszkos népe karjai közé, hogy minél előbb leszámoljon teljesen azzal az élettel, melynek utjain eddig haladt. Nemsokára egy favágó felesége lett, aki a paharik szokása szerint ütötte, verte és szépsége csakhamar elenyészett. „Nincs oíy törvény, amélylyel a pogányok esztelenségeit megfékezhetnétek" — mondta a tiszteletes asszony, — „s én azt. hiszem, hogy Lispeth szive mélyén mindig hitetlen volt." Az a körülmény, hogy Lispeth öthetes korában vétetett föl az angol egyház kebelébe, mit sem bizonyított a tiszteletes asz szony szemében. Lispeth vén anyóka lett, mire meghaló Élte végéig jól tudott angolul s ha kellő mértékben leitta magát, néha-néha rá lehetett venni arra, hogy elmesélje első s/ereimének történetét. >Dél magyarország< hírlap- és könyvnyomdavállalat r.-t. ízléses kivitelben készülnek: Szépirodalmi művek, báli és esketési meghívók, feltűnő és csinos falragaszok, katonai és kereskedelmi nyomtatványok, árjegyzékek, gyászjelentések. A vállalat különös súlyt fektet munkái Ízléses, a mai kornak megfelelően való elkészítésére, Alegujabb rendszerű körforgó és gyorssajtó-gépekkel, úgyszintén a legmodernebb bettifajokkal gazdagon fölszerelve - Könyvkötészet - Elsőrangú munkaerők s Telefon-szám 836 : Interurbán 835 kii KA