Délmagyarország, 1910. szeptember (1. évfolyam, 85-109. szám)

1910-09-28 / 107. szám

DÉLMAQYARORSZAG 1910 szeptéínber 28 A belügyminiszter értekezletet hivott össze : nnsk a megállapítására, hogy a kolerajárvány s.iiatí nem kellene-e az újoncok bevonulását fli.alasztani y Tegnap délután volt a tanácsko" y 's, amelyen több mint száz katonaorvos vett r^szt. (fosszas vita után a katonaorvosok kimond itták, hogy az ország hatvanegy vármegyéjében olyan kolera, vagy koloragyanus meg. betegedések fordultak elő, hogy a járványnak a katonasághoz való behurcoldsától lehet tartani; ezért javasolták, az újoncok bevonulását halaszszák el addig, mig a viszonyok kedvezőbbre nem fordulnak. A katonaorvosok javaslatát minden valószínűség szerint elfogadja a hadügyminiszter és a honvédelmi miniszter, ez esetben még október elseje előtt hivatalosan közölni fogják az újoncok bevonulásának elhalasztását. A hadügyminiszter különben már is elhalasztotta egyes ezredek újoncainak bevonulását. Ma táviratilag értesítette a budapesti térparancsnokságot, hogy a hatvannyolcadik és negyvennegyedik ezredek kivételével a negyedik hadtesthez tartozó összes ezredekhez besorozott újoncok bevonulását bizonytalan időre elhalasztotta. Ujabb megbetegedések Mohácson. Mohácsról jelentik: Ma délután ismét hat ujabb kólerás megbetegedés történt. A megbetegedettek valamennyien munkások, akiket a járványkórházban helyeztek el a többi kclerás betegek közé. Az Esterházyak egymás ellen — Becsiiletsértési pör. — (Saját tudósítónktól.) A cseklészi birtokpörből becsületsértési pör is keletkezett. A nagy vagyon uj majoreszkója, Esterházy Károly gróf indította özvegy gróf Esterházy Ferencné ellen, mert sértő szándékkal magyarázgatni kezdte a gróf származását. A följelentést tegnap nyújtotta be a bírósághoz a gróf ügyvédje, Dombováry Géza dr. íme az irat: Tekintetes Vizsgálóbíró Ur! Följelentést teszek a Büntetőtörvénykönyv 261. ós 273. §-ába ütköző, holtak ellen elkövetett becsületsértés miatt, özvegy gróf Esterházy Ferencné ellen. Es pedig ezen inkriminált kitétel miatt: „Férjem atyja a halálos ágyánál az első feleségétől való három felnőtt fiainak: Antal, Ferenc és Ernőnek becsületszavát adta, hogy ,Kaan Vilhelminát soha el 'nem fogja venni." Az elkövetett becsületsértés elbírálhatása szempontjából szükségesnek tartom ismertetni a következőket: Atyám, Esterházy Károly gróf, báró Perényi Antóniának 1847 április huszonharmadikán bekövetkezett halála után, 1848. évi julius harmadikán, nőül vette édesanyámat, özvegy Felberné Kaan Vilhelminát. 1856 október másodikán édesanyámmal folytatott nyolc évi házassági együttélés után atyám elhunyt. Az előadottakból kétségtelenül megállapítható, hogy 1856-ban elhunyt atyám senki előtt sem jelenthette ki becsületszavára, hogy anyámat, kivel már 1848-ban esküdött meg, nem fogja nőül venni. Minthogy ezen hazug kijelentésnek atyám szájába való adása atyám emlékét, annak becsületét mélyen sérti, az reá nézve meggyalázó, amennyiben atyámat olyan becstelen egyénnek tünteti föl, aki a halálos ágyán becsületszavával igér valamit ós aztán azt megszegi, én, mint Esterházy Károly gróf egyenes leszármazottja, a Büntetőtörvónyköny v kótszázhetvenharmadik szakasza alapján az inkriminált kitétel miatt ezennel indítványozom a bűnvádi eljárás megindítását. Annál inkább, mert azon körülmény, hogy atyám anyámat 1848 április huszonharmadikán tényleg nőül vette, családi körömben kétségbe soha, nem vonatott és mindenki által tudva volt. Bizonyos tehát, hogy Esterházy Amália grófnő, ezen állítását jobb tudomása ellenére, gyalázó szándékkal tette. Tisztelettel Esterházy Károly gróf. A pör tehát megindult. Hogy mi késztette rá a grófot, hogy kilópjen passzivitásából és a biróság előtt keresse igazát, erről a következőket mondotta el Dombováry dr: — A gróf kénytelen volt följelentést tenn' Amália grófnő ellen, mert az volt az álláspontja, hogy a gyermektelen grófnétól más uton elégtételt nem nyerhet. Nem l:oszuból tette, hiszen azokért a kitételekért, amelyek nyilvánvalólag sértő szándókkal Károly gróf ágának ez ügyben igazán teljesen ártatlanul szereplő hölgytagjaira vonatkoznak, valamint azokra az epés támadásokra, melyeknek éle Károly gróf személye ellen van irányítva, nem reflektál. Ellenben azok a megjegyzések, amelyekkel Amália grófnő imént meghalt férjének és ügyfelemnek közös apja, néhai idősb Esterházy Károly gróf emlékét hurcolja meg, más szempont alá esnek. Itt az Esterházy-család becsülete a magtámadás tárgya. Ez nem maradhat megtorlatlanul. II közönség a Szőke-ügyröS. « Kedves Szerkesztő Ur! Vagyok bátor a Szőke—Reök-féle drámába én is beleszólni. Nekem az a szerény véleményem, hogy a nőknek az a hivatásuk, hogy minél hamarább férjhez menjenek ós családot segítsen alapítani a férjnek, később meg az, hogy gyermekeit gondozza és ápolja, nem pedig az, hogy férjük házában házibarátokat és szeretőket tartsanak. A szécsényi drámában egyedül csak az asszony a vétkes, mert melyik férfi nem menne el a neki kínálkozó szerelmi légyottra? Reök meghalt, mint egy igazi úriember, mert utolsó percében is azt mondta, hogy — ártatlan vagyok, — mert Szőkénérői nem akart rosszat mondani. De szegény Szőke, mint gyilkos, vétkes, de mint férj önzetlenül cselekedett, ami megbocsájtható. Maradok a szerkesztő urnák tisztelője Abbázia, 1910 szeptember 23-án, Quittner Ödön. * Tekintetes Szerkesztőség! Szívesen mondom meg én is véleményemet a Szőke-féle esküdtszéki Ítélet fölött, bár szándékomban nem volt, azonban folyó hó huszonötödiki nagybecsű lapjában egy nagyon helyes vélemény van, amely vélemónynyel én is majdnem egyet értek s így a „P, H." jeligés véleményt részben elfogadva ós megtoldva még a „P. H." által kifejtett fő dolgokkal, azt hiszem, szerénytelenség nélkül vélhetem, hogy ez a vélemény7 fogja kimondani, hogy ebben a dologban mi volt helyes és mi volt helytelen. 1 Nem szép cselekedet volt Reöktől, hogy földúlta egy olyan ember boldogságát, aki annyira szerette a feleségét, hogy éjjelét is nappallá tette, aki az asszonyért dolgozott és kínlódott, hogy csak feleségét és családját boldogíthassa. Egyszóval férfi volt! Fórli volt és az ma is, mert tisztában volt azzal, hogy mi egy férfinek a kötelessége a családjával szemben. Olyan derék embernek tartom ezt a szerencsétlen Szőkét, hogy ha én esküdt lettem volna ezen a tárgyaláson, én is okvetlen fölmentettem volna. Mert vannak úgynevezett férjek, akik nem riadnak attól sem vissza, hogy a feleségüket még dolgoztassák is, csak azért, hogy az 5 lustaságuk és hereségük ne szenvedjen csorbát. De Szőke, a szegény fiúból lett fiskális, dolgozott mindig, hogy a vélt boldogságához egy gondtalan életet biztosítson majd feleségének ós családjának öregségére. Ez a derék ember dolgozott, fáradozott ós csalódott. Az ilyen embernek azután szabad elkeseredettségében fegyvert is emelni az ellen, aki az ő boldogságát és terveit meghiúsította. De ha ez az ember financialiter is nem gondolt volna a családjára ós képes lett volna arra, amire manapság nagyon sok derék férj képes, hogy a feleségétől pónzelteti magát, akkor nem Reök érdemelte volna meg a golyót, hanem Szőke, mint a lusta és haszontalan férjek mintaképe, aki nem érdemli meg azt, hogy egy asszonyt a feleségének vallhasson. Tudta Szőke, hogy mit csinál, mert tisztában volt azzal, hogy, miután neki feleségével szemben kötelességei vannak, igy jogosan követelhette magának a jogokat is, a férji jogokat feleségével szemben. Szőkét nem tartom gyáva embernek, nem azért, mert le merte lőni Reököt, hanem azért nem, mert az élet nehézségeivel mindig meg tudott birkózni, sőt valószínű, hogy feieségeórt, aki pedig ellene sokat vétett, ezután is dolgozni fog. A férjekben keressük általában a hibát és ne az asszonyokban. Minden férj éljen a feleségének, érette dolgozzon és akkor bizonyára meg fog fogyni a rossz asszonyok száma is. Mert ez esetben még azok az asszonyok is ki fognak hűségesen tartani az uruk mellett, akiknek a flortöléshez egyébként talán hajlamuk volna. A fő az, hogy a férfi necsak a szájával, hanem tettekkel is mutassa meg a feleségének, attól a perctől kezdve, hogy hűséget esküsznek egymásnak, hogy csak érette és csakis érette dolgozik és érette semmiféle áldozattól sem riad vissza, ha az még a lustaságának a rovására is fog menni. A tekintetes szerkesztőségnek vagyok tisztelő hive Török Ernő dr. * Igen tisztelt Szerkesztő Ur! Nem akartam részt venni ebben a Szőke-féle vitában, mert oly megvetéssel gondolok erre az előre megfontolt gyilkosságra, hogy a megvetésem gyűlöletté fajul. Most, hogy ön nagyrabecsült lapjában foglalkozik a szatmári esettel és bár minden mellékgondolat és magyarázat nélkül adja olvasóközönségének tudtára — nagyon helyesen, — hogy ha az esküdtek igy fognak tovább operálni, minden törvénytudás ós a büntetés kiszabásának minden érzéke nélkül, ak. kor nagyon nagy baj lesz! De, hogy a Szőkeügygyel is foglalkozzam, tehát legyen. Én Sző. két, egy közönséges gyilkosnak tartom, akit a legjobb esetben is tiz évre kellett volna el. Ítélni, nem pedig Abbáziában nyaralni hagyni» Nem az a gondolat bánt már, hogy Reök Pista meghalt, mert már ezen úgysem lehet segiten', de igenis az, hogy egy közönséges gyilko3 telelni megy, — megrongált egészségének helyreállítása végett. Szegény! Es ezáltal már kvázi biztosítékot ad az esküdtszék a leendő gyilkosoknak, hogy nyugodtan gyilkolhatnak, hisz a pár heti kellemetlen vizsgálati fogság után u?.yis jönni fog az olasz-tengerparti üdülés! Akkor teszünk helyesen, ha sürgetni fogjuk az esküdtszók eltörlését, mert majd akkor az ilyen urak nem Abbáziába fognak menni, hanem oda, ahová megérdemlik, a — börtönbe. Az igen tisztelt szerkesztő urnák vagyok, kiváló tisztelettel, igaz hive Hervay Géza. Raszkolnyikov. A hivatásos etikusoknak, akik tudós kommentárral kisérik sírjukba az egynapos szenzációkat, ma jó dolguk lesz. Diplomás gyilkos került a horgukra, kövér, ízes falat; el lehet róla hosszan elmélkedni, ha kinek tehetsége van hozzá, akár regényt is írhat róla. Ha Rasz" kolnyikovről lehetett, Fekete Vilmosról miért ne? Fekete Vilmos abból a fajtából való, amely a legendaképződésnek uj anyagot, a képzeletnek táplálékot, ez idegeknek uj izgalmat szolgáltat. Vitális Imro, a sokszoros rablógyiikos, a modern korunkra maradt ásatag betyár legföljebb azért érdekes, mert anakronizmus, ma, a távíró és gépfegyver korszakában. Fekete Vilmos azonban épen azért érdekes, mert a mi korunk fia, nem épen a telegráfó és a repülőgépé, de a teljes enerváltság, a létért való küzdelemben hamaros megrokkanás, a lelki gyöngeség és idegbaj korának gyermeke. Jobb ízlésünk, nemesebb érzésünk könyörögve tiltakozik: ne olvasd végig ezt a történetet ; hisz ennél aljasabbat, ocsmányabbat, piszkosabbat a legtorzabb fantázia sem gondolhat ki. De a gyarló kíváncsiság ragad bennünket, hogy elmerüljünk e rettentő gyilkolás részleteibe; és bár megdermedve, elzsibbadó érzékekkel, vonagló idegekkel, mégis csak végigélvezzük a véres esetet . . . Micsoda kloáka tárul itt föl előttünk! Ez a fiatalember megszerezte az egyetemen a gyógyszerészi diplomát. Ez azt jelenti, hogy akadémiai képzettsége van. De azért boldogulni nem tud. Mindenhol hamar kiismerik és ki adják az útját. Nincs maradása. Nyomorul* természete, „enyves keze", könnyelműsége előbb ínségbe dönti, aztán apró bünteA'ésekre kész;teti. Lop, csal, piszkos adósságot csinál. Es amikor a hitelezők torkára teszik a kést, ak-