Délmagyarország, 1910. szeptember (1. évfolyam, 85-109. szám)

1910-09-25 / 105. szám

2 DÉLMAQYARORSZAQ 1910 szeptember 24 pon van. Délceg, erőteljes alakja föltűnik az egyszerű férfiúnak. És halad már a torony felé, amelyben pedig még nem üt munkára az óra. Hajnalban Lázár György az első ember, aki végigmegy a Belvároson. Aztán megáll a gyönyörű Széchenyi-tér dus fái alatt, mintha ihletet merítene az üde levegőből és néhány perc múlva már ott ül a hivatalában, amelynek megszaporodott gondjai késő estig az ő vállán nyugszanak. Boldogulnia kell annak a városnak, amelynek ilyen férfiú a vezetője. Amikor vendéglátásra készülünk, kettős reménynyel hiszünk ebben a boldogulásban. Kívánjuk, hogy igy legyen. Kívánjuk, hogy összesereglő barátaink minél jobban és kellemesebben érezzék magukat Szeged városában. Fogadják jő szívvel a mi örömünk megnyilvánulásait és amilyen szívesen jönnek, távozzanak majd olyan szép emlékekkel. A francia pénzügyminiszter a magyar kölcsönről. Bécsből jelentik: A „Neue Frei Presse" párisi levelezője előtt Cochéry francia pénzügyminiszter a magyar kölcsönről a következő nyilatkozatot tette : — A magyar kölcsön dolgában most már nincs ujabb mondani valóm. Amint taláu ön is észrevette, a francia közvéleménynek egyetlen orgánuma sem beszélt a magyar kölcsöntörekvéseknek zátonyrajutásáról vagy kudarcáról. Magyarország vonta magát vissza a tárgyalásoktól és nekem nincs jogom arra, hogy megítéljem azokat az okokat, amelyek Magyarország pénzügyminiszterét e talán kissé gyprs és miáltalunk semmi körülmények között előre nem látott lépésre bírták. Mindenesetre a dolog most már el van intézve és magyar kölcsönről Párisban most nincs többé szó. Ezt a tényt csupán konstatálni kívánom. Az egyéves önkéntesség. Bécsből jelentik: A véderőtörvény-reform dolgában folytatott tárgyalás során az a fölfogás alakult ki, hogy az egyévi önkéntességi intézmény némi szigorítással, amely az egyévi önkéntességi jognak magántanfolyamokon való megszerzése tekintetében szükségesnek mutatkozik, föntartandó, akár a három-, akár a kétévi szolgálati idő alapjára helyezkedik is az uj véderőtörvény. Hír a trónörökös utazásáról. — Vizsgálat a katonai brutalitásokért. — (Saját tudósítónktól.) Egyik fővárosi estilap azt az eddig meg nem cáfolt hirt közli, hogy Ferenc Ferdinánd trónörökös a legközelebbi napokban Magyarországra fog utazni és egy hetet tölt köztünk. A trónörökös útját állítólag titokban határozták el és inkognitóban is teszi meg a látogatást, kiséret nélkül, csupán Rumerskirchen szárnysegéd jön vele. Az említett újság szerint Ferenc Ferdinánd a király határozott kívánságára, a király he. lyett, mint a legfőbb liadnr megbízottja jön Magyarországra. Budapesten át érkezik a trónörökös, de nem száll ki, hanem hálókocsijában tölti az éjszakát, vagy rögtön tovább utazik Kolozsvárra, ahol az erdélyi csapatok parancsnoka fogadja. A trónörökös egész útja alatt mindenütt a kaszárnyában tölti az éjszakát. Kolozsvárról egyenesen Nagyváradra megy Ferenc Ferdinánd. Utjának ez az első állomása. Innen tovább halad Gyula, Arad, Erzsébetváros, Nagyszeben, Heltau község és Temesvár feléMi a célja ennek az útnak, miért, a nagy titkolódzás, mi hozza közónk a trónörököst, erre nézve előkelő katonai körökből állítólag ezt az információt adták: Bécsbe, a Hoíburgba, a Belvederebe, a hadügyminisztériumba több mint egy év óta érkeznek panaszok arról, hogy Nagyváradon, Gyulán, Aradon, Erzsébetvárosban, Temesváron a katonai hatóságok és a tisztek ok nélkül kínozzák > halálra gyötrik a katonákat. A hegyek között erőltetett meneteket tartanak, amelyek vége mindig egy-két halál, sok sebesülés. A lapok tele vannak ilyen hírekkel, a külföldön rossz híre kel a hadseregnek- Bécsben a hadvezetőség körében aggódva tárgyalják ezt a dolgot és ezért történik a trónörökös utazása. A trónörökös a főbb katonai állomásokon, a nagyobb helyőrségekben szigorú vizsgálatot tart és személyes megjelenésével akar nyomatékot adni annak a felső utasításnak, amely egyszersmindenkorra meg akarja szüntetni a hadseregben a kegyetlenségeket, a legénység kínzását és tulerőltetését. Ferenc Ferdinánd reméli, hogy utazásának meglesz az eredménye. Az utolsó hetekben máris javultak a viszonyok a katonaságnál. A szemlét, amelyet most folytat és befejez a trónörökös, Jenő főherceg kezdte, aki jelen volt az erdélyi csapatok fe~ vergyakorlatán, de hirtelen el kellett uta qT" Galíciába. Az ő látogatásának is volt an eredménye, hogy az erdélyi csapatok idei maa,;! vérén minden szép rendben, a legénye* kímélésével történt, míg például a tavaigyakorlaton három ember halt meg az eröl' tetett menetelések, strapák miatt. Ferenc Ferdinánd tehát folytatja, amit Jenő főherceg megkezdett. Folytatja, de már határo. zott célzattal, megtorló szándékkal tart szig0ni vizsgálatot. Katonáékra nézve mindenesetre kellemetlen meglepetés lesz, ha csakugyan bekövetkezik a trónörökös egy heti magyaror. szági utazása, mely után a fenséges katona Horvátországon keresztül tér vissza a csöndes Belvederebe. — Viszály a magyar egyesületben. — (Berlini munkatársunktól.) Mint a külföld legtöbb városában, ahol nagyobb számmal élnek magyarok, Berlinben is nagy lelkesedéssel és reményekkel alakították meg hatvanhárom évvel ezelőtt a magyar egyesületet, amelynek persze az lett volna a célja, hogy a zajos és népes német fővárosba szakadt magyarok között ápolja és föntartsa a nemzeti együttérzést. A berlini magyar egyesület működése kitűnően be is vált az első időkben, ma azonban már jórészt csak áldatlan viták és visszavonások színhelye. Amint az történni szokott, amikor magyar emberek jönnek össze nagyobb számban, akár a külföldön, akár itthon. Különben is teljesen cél nélkül való ma már a berlini magyar egyesület. Az élén olyan magyar származású ember áll, aki nem is tud már magyarul. Ebből származott az a kellemet, len incidens, amelynek szeptember huszonnyolcadikán lesz kinos folytatása a berlini bíróság előtt. Az érdekes ügyről hetek óta beszélnek a berlini magyar - osztrák körökben. Szereplői egy Baracs nevü magyar egyesületi tag és Tímár Dagobert, az egyesület elnöke. Nagykikindáról került évekkel ezelőtt ez a Timár Berlinbe, ahol mindennemű üzlet és szabada" lom közvetítésével foglalkozik. Magyarul már nem tud, vagy nem akar tudni, ép azért német nyelven vezeti a magyar egyesület tanácskohivtak többé Doncky-nak, hanem Ráró-nak, a Miss nagy szívfájdalmára, aki ebben az átkeresztelésben a britt királyság lesajnálását látta a saját külön pápaszemén keresztül. Ráró állva aludt és Lekó állva és ébren álmodott mellette. A saját férfias mivoltáról. Arról, hogy ő most épen olyan, mint apa, mivel ő is felköti a bajuszát, ő is csibukozik, — apa is visel néha bőrövet — és ezentúl ő is már lovasember. Csak még feleség kellene talán, — pedig Puki kuzin, aki csak négy évvel idősebb nála és oly pompás grimaszokat vág, esetleg hajlandó volna — és akkor . . . nos akkor semmi, de semmi különbség sem volna többé apa és fiu között. Lekó kevés összefüggéssel gondolta el mindezt, — amúgy lószőrrel vegyítve — és amikor épp a házasságánál tartott, belépett az ajtón az öreg András, meg mögötte a fia. A kis Andris tulpiros volt és mintha lázban égett volna egy keveset a két dióbarna szeme. Nagyok voltak a pupillái és szinte falta a tekintetével a Rárót. Egész éjjel róla álmodott, ott a szerszámkamra mellett... Elmúlt egy óra és egy óra múlva kivezették Rárót a kastély elé. Nyereg nem volt rajta, csak bojtos, sárga takaró, meg csikózabla a két hosszúkás fogsora között. Kivonult az egész készültség. Apa, anya, Miss, meg a többi mind, mind, egész Cézárig és a mosogatóleányig, aki három forintot kapott liavonkint és egy pár ráncos csizmát karácsonykor. Lekónak ugy dobogott a szive, mint valami vőlegénynek és a pupillái olyan tágak voltak, mint valami ópiumszivóéi. Apa két ujjal belenyúlt a heveder alá és azután felemelte Lehót a takaróra Istenem, milyen széles háta is volt shatlandnak! Szinte kétfelé szaladtak az ember lábai rajta. Ez volt az első dolog, amit Lekó — egy keveset szomorúan — konstatált. A második, hogy furcsa dolog, ha megindul az ember alatt valami. Mert a póni megindult. Szép lassan, himbáló lépésben indult meg és az egyik oldalon apa, a másikon pedig az öreg András vezette. Lekó balkézben tartotta a szárakat (apa igy mondta és csettintett folyton a piros kis nyelvével. Mama boldogan mosolygott még a két fekete szemével is és apa nagykomolyan lépegetett. A Miss tapsolt. Cézár vakkantott folyton és a kis Andris szomorúan bandukolt a menet végén. Valami irigységféle lopódzott félénken, szinte szégyenkezve, a gyermek szivébe. Hogyan ? Ez a Lekó nyargal! Ő meg gyalog megy. Pedig az ő apjának sokkal, de sokkal több köze van a lovakhoz, mint a Lekó apjának. A Lekó apja legfeljebb ráül a gyeplőkre és behajt Pécsre vagy Szigetvárra, míg az övé még csutakol is! Persze, hogy csutakol az öreg András és a kovácsnál is ő tartja a lovak lábát, amikor nem akarnak nyugton maradni a legyek miatt. Hát nincs igazság a földön, gondolta a kis Andris, amikor Ráró hirtelen nyihentett egyet és Lekó ivben perdült keresztül a fején. Egyenesen a tövises rózsák közé. A puha földre, nagy ijedtséggel és kevés fájdalommal. A mama sikoltott, a Miss sipított, papa azt mondta, „a kutyafáját" és Cézár csóválta a bolyhos farkát. A kis Andris meg örült a balesetnek és szégyelte magát, amiért örült. Beledugta a földszinü mutató" ujját a szájába és bámészan nézte, amikor a pityergő Lekót az apja újra Ráróra emelte, mert Lekó pityergett. Lekó nem volt hős. Hat éves hősök egyáltalában csak a hasisevő regényírók ködfelhős fantáziájában élnek. Gyermek, gyermek, ha mindjárt párduckacagány volt is a hetvenhetedik öregapja vállán, amikor a sovány kis kaukázusi borzas gebéjén bekocogott a hazába. Az öreg András megforditotta a Ráró fejét és Szentgáli Elek újra lóra tette a fiát, „hogy el ne veszítse a szivét", ahogyan ő mondta a mamának. Öt perc múlva ott voltak az üveges veranda előtt és vége volt a lovaglásnak. Rárót az istállóba vezette az öreg András és Lekó és a kis Andris utána mentek. Nagyon izgatottak voltak mind a ketten és erősen vitatkoztak. — Te nem tudsz lovagolni! Leestél! — Nem tudok ? Én ? Én ugy tudok, mint az apám, csak rövid még a lábam és a Ráró háta nagyon széles ! — Persze széles, de ha a lócán ülsz, amelyik szintén széles, még sem esel le róla! — De a lóca nem szalad! — A Ráró se szaladt! — Nem, de rúgott; a lóca nem rug - • • Közben beértek az istállóba és az öreg András betolta Rárót a boxba. A két fiu utána ment és nézték a lovat és simogattam és dobogott a szivük. Már vagy husz perce doboghatott, amikor a kis Andris hirtelen mondta, mialatt az ujjai gyorsan mozogtak a füle töve táján : , — Te, Elek! Te „ifjur" vagy és én csak kocsisgyerek. Az apám apja kocsisa volt