Délmagyarország, 1910. szeptember (1. évfolyam, 85-109. szám)

1910-09-24 / 104. szám

10 DÉLMAQYARORSZAQ 1910 szeptember 24 Délben Berlinből gyöngébb jelentés érkezett. Nálunk is olcsóbb áron folyt a vásár, mert sok eladó megbízás volt elintézendő. A két hitelrészvény 1—2 koronával csökkent és nyugodtan zárult. A helyi értékek ára is kivétel nélkül lemorzsolódott. A készárupiac tartott. — Köttetett: Osztrák hitel 666. 666.50 Magyar hitel 860.50—857.50 Jelzálogbank 490.25—491,— Osztrák-magyar államvasút. 762.25—761.50 Városi villamos 409. 408.75 Közúti vasút 760. 758.50 Hazai bank 311. .— Magyar bankrészvény . . . 754. 753.— Agrár-bank 497. 499.— Lipótvárosi takarékp.-r. . . 210.50 .— Északmagyarorsz. kö'szén-r. . 349. .— Ganz-gyár —. .— Drasche-téglagyár részvény . 632. 634.— Atlantika —. .— Vasúti forgalmi —. .— Kerámia —. .— Leszámítoló bank .... 604.50 .— Rimamurányi 699.50 .— Iparbank 468. 464,— Schlick-gyár 497.—r-500.— Újlaki téglagyár 425. 423.— Salgótarjáni 642. .— Aszfalt 210. Athenaeum . . . . . . . 322. .— Izzó, uj 344. 345.— Buggyanta részvény . . . 468. .— Felton ........ 1105—1110,— A dijbiztositáeért fizettek: A hitelrészvényért holnapra 3—4 koronát, 8 napra 6—8 koronát, október végére 20—22 koronát, Gabon atozs de-zárlat. Októberi buza 10.11. Áprilisi buza 10.42. Októberi rozs 7.32. Áprilisi - rozs 7.75. Októberi zab 7.98. Áprilisi zab 8,36. Augusztusi tengeri 5.69. Májusi tengeri —.—. Áprilisi repce —.—. Éjrtéktó"zsde«z árlat. Osztrák hitel 666.—. Magyar hitel 860.50. Osztrák-magyar államvasút' 762.'—. Jelzálog —.—. Leszámítoló —.—. Rimamurányi 699.—. Közúti villamos 759.—. Városi villamos —.—. Koronajáradék —.—. Bécsi börze. A mai értéktőzsdén a kötések a következők voltak: Osztrák bitelrészvény 665.75 Magvar hitelrészvény 857.— Angío-bank 316.75 Bankverein 551.50 Unio-bank 520.— Landerbank 529.— Osztrák-magyar államvasút .... 762.— Déli vasút 117.75 Rimamurányi vasmű 699.50 Alpesi bányarészvény 766.75 Májusi járadék —.— Magyar koronajáradék 91.80 Osztrák aranyjáradék ...... —.— Török sorsjegy 255.25 Márka készpénzért 117.53 Ultimóra 117.56 Orosz 163.72»/, Biztos hatású szer a Franki-féle HAJSZESZ \BÁJHU LLflSI ellen. A hajkorpát eltávolítja. Kis üveg 1 kor., nagy üveg 2 kor. Kitűnő szeplő stb ellen a Franki-féle SERAIL-CRÉFÍE ARCZSZEPITÔ1 Ártalmatlan ! 1 tégely ára 1K. Hozzávaló szappan 70 flll. Pouder 1 kor. Kapható egyedül: FMNKL ANTAL gyógyszertárában. Felsöváros, SZEGEDEN, Szt. György-tér. magyar tudományos 1. Vadkacsavadászat Piemontban szines. 2. Eltévesztett lépcső .... humoros. 3. Djibahi rnajomidomitók . . látványos. 4. Palika torreádor lesz . . . humoros. 5. Elsuhanó árny dráma. 6. Sarkvidéki expedició. . . . látványos. 7. Kecsege ur mint katona . . humoros. S. Diákszerelem . .. dráma. Melyérak -• Fentartott hely 1 korona, első' hely 80 fillér, második hely' 60 fillér, harmadik hely 30 fillér. A mozgófénykép-előadásokra 10 százalékos kedvezményes jegyek előre válthatók: A belvárosban: Békey birlapirodaban (KigVó-utca). Pető Ernő dobánytőzsdéjében (Széchenyi-tét)," özv. Karg Józsefné dohányt/Szsdéjében (Széchenyi-tér, Zsótér-ház), Mihályfi dohánytázsdéjében (Iskola-utca, Kecske-trafik). Felsővároson: Paul Adolf füszerkereskedésében (Brüsszelikörut és Dugonics-utca sarkon. Alsóvároson: Hoffmann János üzletében (Petőfi Sándor-sugárut). KPÍÖPÍB esis hit fis Kilenc oraksr. Ai lim IÉÍOIISM: 87S(A találékony Ungvári.) Fiatal szegedi színészek beszélgetnek elődeikről. így kerül szóba Ungvári Mór, akire még valószínűleg többen emlékeznek az idősebbek közül. A következő történet szól róla : Ungvári Mór nagyon büszke volt izmaira és gyakran eldicsekedett szörnyű erejével, amiért szinésztársai elhatározták, hogy megtréfálják. Egyik darabban a hőst játszotta és a második fölvonásban azzal kell a színpadon fitogtatni az erejét, hogy ^z asztal egyik lábát kitöri. Ezt a lábat már előre is ugy illesztették az asztalhoz, hogy az könnyen kijön a helyéből. A színészek ezt az alkalmat használták föl a tréfára. Tudták, hogy Ungvári dühösen megy majd — mint azt a szerep előírja — az asztal felé, melynek a lábát ki fogja rántani. A színészek ezt az asztallábat odaszögezték az asztalhoz. Jött az Ungvári jelenete. A szerep szerint e szavakat mondta: — Ismeritek erőmet és mégis ellenkeztek velem ?! Ennek az asztalnak a lábával verlek ki innen benneteket mind. Ezzel az asztal felé ment, hogy a lábát kitörje. A színészek már előre örülni kezdtek az Ungvári felsülésének. Azonban Ungvári éles szeme észrevette, hogy az asztalláb oda van szögezve és nem jött zavarba, hanem bátran szólt a többiekhez: — Féltek tőlem ugy-e, még a bútorokat is féltitek tőlem, hát odaszögeztétek. De így is elér boszum benneteket. S e szavak után tovább játszotta szerepét. * (A főhadnagy ur nyerít.) Egy öreg keres, kedőnek a fiatal feleségéről szól ez a történet. Az asszonykának egy főhadnagy udvarolt. A szerelmes katona oly állhatatosan, makacsul ostromolta az asszonykát, hogy ez végre kénytelen volt Ígéretet tenni. — Tudja, — szólt — a férjem néha este a kaszinóba megy, akkor nem bánom, eljöhet! A főhadnagy boldogan szólt: — Igen, de hogy tudom meg biztosan, hogy a férje nincs otthon ? Sokáig törték a megoldáson a fejüket, amig végül megállapodtak a következőkben: Este kilenc órakor a főhadnagy bejön a kertbe. Ott nyeríteni kezd, jeléül annak, hogy jelen van. Ha a férj nincs otthon, erre a nyeritésre az ablakon kopogás lesz a válasz. Ha a férj otthon van, nincs kopogás. A főhadnagy lelkiismeretes ember lévén, alaposan megfigyelte a lovának a nyeritését, hogy hiba ne legyen az övében. Este kilenc óra után belépett a kertbe és az asszonyka ablaka előtt elkezdett nyeríteni. De kopogás nem válaszolt. Két hétig minden este nyerített a főhadnagy eredménytelenül. Akkor az utcán találkozik az asszonynyal és lemondóan szól: — Ugy látszik, a férje nem jár mostanában a kaszinóba. — Dehogy nem. Minden este ott van. — Hát akkor miért nem kopogott, amikor nyerítettem ? Az asszony meghökkenve nézett a főhadnagyra_ — Hát maga volt? — szólt. — Istenem, és én azt hittem, hogy oly élethűen csak egy ló tud nyeríteni ... * (A cinikus ujságiró.) Két ujságiré lakik egy nagynak épen nem mondható szobában. Valamelyik reggel az egyik ujságiró arra ébrei föl, hogy társa idegesen keres-kutát valamit, összehányja a szekrények fiókját és dühösen maga elé morog. — Mi bajod? — kérdi végre az ágyból. — Leszakadt egy gomb a kabátomról. — Az rossz lehet. — Már tűvé tettem az egész szobát és nem találok egy tüt. — Cérnád van? — Van. — No hát, ha a szobát tűvé tetted, fűzd be a cérnát a szobába és varrd föl a gombot, szólt és azzal a fal felé fordult és tovább aludt. * (Megváltoztatott közmondás.) Egy fővárosi bankigazgató szeptember elején elvitte a feleségét és leányát Nápolyba. Az asszonyok ki akarták élvezni a város minden gyönyörűségét, reggeltől estig lótottakfutottak az utcákon, megjárták a Vezúvot is és mindenüvé magukkal vitték a szerencsétlen, kissé elhízott bankdirektort is, aki már a lábán is alig tudott állni a sok fáradtságtól. A második nap estéjén a hölgyek még kabaréelőadásra is el akartak menni. Ezúttal azonban a férj tiltakozására találtak. — Nem, nem megyek! — mondta. — De kérlek, hisz egyszer van elvégre az ember Nápolyban — könyörgött az asszony. — Nem — felelte a férj — én ragaszkodom a közmondáshoz. — Milyen közmondáshoz? — Nápolyt látni, aztán meghálni. KÖZIGAZGATÁS A tanyai vasút. — A pénzügyi bizottság a városi kezelés msüstt. — (Saját tudósítónktól.) A tanya^ vasút kérdésével foglalkozó vasúti és "pénzügyi bizottság ma délután zajos értekezletet tartott, melyen Ssesetay László egyetemi tanár, a gazdasági vasutak kiváló szakértője is megjelent. Három órakor nyitotta meg az értekezletet Lázár György dr polgármester. Balogh Károly pénzügyi tanácsos előadta az alsótanyai vasútra vonatkozó elaborátumát, melyet már bőven ismertettek a lapok. Az elaborátum lényege az, hogy a város maga építse-ki a vasutat, melylyel a földek értéke — úgymond, — ötmillióval emelkednék. Kérte az értekezletet: fogadja el javaslatát. Rósa Izsó dr az előadó javaslatából ugy látja^ hogy két elv közt kell választani. Vagy a város, vagy magános épiti ki a vasutat. Ugy véli, hogy a város maga a legdrágábban épit és a legügyetlenebbül kezel. Ajánlja, hogy a város a Deutsch és Erdélyi cég ajánlatát fogadja elCsupán ötszázezer korona tőkerészvényt válT tana magához a város és nem terhelné semm1 más áldozat. A hatvanöt esztendőre tervezett koncesszió az első tizenöt esztendő után kikötendő volna s ha nyereség mutatkoznék, joga legyen a városnak a vasutat magához váltani. Wimmer Fülöp elismeri ugyan a tanácsos javaslatának komoly tanulmányt igazoló értékét, mégis szembeszáll annak azon érveivel, amelyekkel a városi épités hasznát előbbre helyezi a vállalkozóval való építtetés esetén a városra háramló haszonnál. Somlyódi István dr kijelenti, hogy az előadó tervezetét támogatja. A város csak szegénységi bizonyítványt állítana ki magáról, ha nem tudná a vasutat megépíteni. Becsey Károly dr: Az előadói javaslat szerint a vasút hatvankét kilométer hosszúságban egymillióhatszázezer koronába kerül. A város hatvan százalékig venne részt az építési költségben, negyven százalékig pedig részvénytársaságot alapit. A vasút jövedelmezősége nem tölti el olyan vérmes reményekkel, mint az előadót, mert nézete szerint az első esztendőkben még az üzemköltségek se térülnek meg. Az Erdélyi—Deutsch-féle ajánlatot támogatja az előadó ajánlatával szemben. Az első esztendőkben a városnak legrosszabb esetben tizenkétezerötszáz koronába kerül évenkint a vasút, ha a vállalkozó ajánlatát fogadja el. De ha a város épit, elkészülhetünk arra, hogy évenkint száz-százhuszezer koronába kerül a vasút. Nyugodtan választhatjuk tehát a két terv közül az Erdélyi—Deutsch-féle ajánlatot.