Délmagyarország, 1910. szeptember (1. évfolyam, 85-109. szám)

1910-09-24 / 104. szám

4 DÉLMAQYARORSZAQ 1910 szeptember 24 házába. Horváth Rózán itt koleragyanus tünetek mutatkoztak. Beszállították a járványkórházba és azokat a rabokat, akik vele egy cellában voltak, fertőtlenítették. Ujabb eset Budapesten. Budapestről jelentik: A hetedik kerületi kapitányságon koleragyanus tünetek között megbetegedett Pauker János napszámos. A megbetegedett embert beszállították a járványkórházba. A kapitányságot fertőtlenitették. Mohácson. Mohács ma a legszomorúbb magyar város. Tegnap délután az örökös izgalomra némi enyhülés következett be. Egy másodperc alatt hire futott, hogy nem érkezett ujabb megbetegedésről jelentés a hatósághoz. És este hat órára, amint az előre sejthető volt, már újból fölütötte fejét a rém: négy halottat, három haldoklót és négy megbetegedettet jelentettek a járványkórházból. A halottak: Vahó Jánosné, akinek borzalmas halálában még egy nagy tragédia van Ott kötötte meg a házasságát a járványkórházi betegágyon, abban a hiu reménykedésben, hogy még élve szabadul onnan . . . Bubics Marián harminchárom éves, jómódú gazdaember a második halott. A harmadik áldozata a tegnapnak egy másféléves leányka: Drexler Lujza, a negyedik Mihajlovits. A járványbizottság állandó permanenciában van. Járőrökre oszolva járják be az utcákat, benéznek minden házba, nincs-e gyanús, eltitkolt beteg. Számos higiénikus óvóintézkedést léptettek életbe, mosdótelepeket állítottak föl a főbb pontokon, számos illemhelyet szereltek föl és teljes erővel kényszerítik a lakosságot az óvóintézkedések pontos betartására. Az óvóintézkedések minél széleskörübb betarthatása végett a város képviselőtestülete a mai rendkívüli közgyűlésen harmincezer koronát szavazott meg. Ezt az összeget szét fogják osztani a veszélyeztetett és segélyre szorult lakosság között. A közgyűlésen rendkívül szenvedélyes, izgatott volt a hangulat. A városi képviselők szemére lobbantották a hatóságnak, hogy az orvosok rendkívül csekély számban vannak, agyondolgoztatják őket és igy képtelenek a koleraveszély radikális megfékezésére. Fölszólaltak Lötvy Jakab dr és Vida Lajos dr kór házi főorvosok és bejelentették, hogy a halálos aggodalomban levő nép köréből tegnap fenyegető leveleket kaptak, amelyben névtelenül bejelentik, hogy megölik őket, mert a veszedelem elhárításán nem dolgoznak kellő erélylyel. Dobozi Árpád, Mohács főbírája, látva a közgyűlés ellenséges indulatát, kijelentette, hogy nem vállalja tovább az ügyek vezetését ós fölmentését kéri. Fölmentése iránti kérvényét már benyújtotta az alispánhoz. Valamennyi, a városból kivezető országút mentén és a vámsorompóknál csendőrök cirkálnak, akik semminemű élelmicikket nem engednek bevinni a belterületre. A vasúti és hajóállomásoknál hatóránként váltják föl egymást a csendőrcsapatok, a hajók a nyílt Dunán horgonyoznak és szintén csendőrök ügyelnek {öl rájuk. Zeyk Tamás főszolgabíró és Bújós Béla dr közegészségügyi felügyelő személyesen vizsgálják meg naponta többször is a hirliedt széntelepet. A telepet a tulajdonos, saját költségére, magas, mészszel kevert deszkafallal építtette körül. Tegnap Mohácsra érkezett Oláh Gyula <lr volt országgyűlési képviselő, nyugalmazott egészségügyi felügyelő és saját készitmónyfi koleraszérumával akart kísérleteket tenni. A hatóság azonban, miután a szert nem ismeri, nem adott engedelmet a kísérletekhez. Oláh ma hazautazott Budapestre. A kolera Félegyházán. Kiskunfélegyházáról jelentik: Óriási riadalmat keltett ma délután, hogy egy polgárember gyanús körülmények között az utcán öszszeesett. Nyomban rendőrök és orvosok érkeztek a helyszínére és a beteget beszállították a kórházba. Ott a hatósági orvosi vizsgá'at megállapította, hogy a hirtelen megbetegedés oka kolera. Mikor ezt megtudták, a fél vá" ros sietett a fertőtlenítő-intézetbe, hogy kikí mentse magát a veszedelemtől. A kolerás megbetegedés olyan pánikot keltett, hogy a kávéházakat és boltokat becsukták s az utcák is egészen üresek, mert nem mer kimozdulni senki. A hatóság intézkedett, hogy a lakosság félelmét megfelelő óvóintézkedósekkel eloszlassa. Újvidék veszélyben. Az Újvidék és Vukovár között közlekedő Imre nevü gőzösön tegnap megbetegedett Király János napszámos. Beszállították a járványkórházba, ahol ma megvizsgálták és kitűnt, hogy kolerabeteg. A gőzöst fertőtlenitették és a szabad Dunán köttették ki. Ez az első bácsmegyei koleraeset. A kotera Pozsonymegyében. Bódis Mihály gazdasági cseléd, akit tegnap koleragyanus szimptomák között Szempere szállítottak, minden veszélyen tul van. Azt hiszik, hogy hiábavaló volt az egész kolerariadalom. Bódist mindazonáltal a járványkórházban tartják, a péntekzsuri vendéglőt pedig, ahol alkalmazva volt, lezárták és csendőrökkel őriztetik. Pozsonyban ujabban még egy halottja van a kolerának: Szeszták Karolin ujhelyjókai cselédleány. A fehérmegyei veszedelem. Nagyperkátán tegnap koleragyanu alatt meghalt Kőszegi György, anyja és öcscse pedig megbetegedtek. A megyei tisztiorvos kiutazott a faluba és ma fölboncolta a halottat. A boncolás alapján megállapította, hogy Kőszegi csakugyan ázsiai kolerában halt meg. Kovács Ferencnét, aki Rácalmáson szintén koleraszimptomák között betegedett meg, ma megvizsgálták és megállapították, hogy nem kolerás. Fölfüggesztett elöljáróság. A fehérmegyei Etyek községben ismételten fordultak elő koleragyanus megbetegedések. Szerencsére egy sem bizonyult komolynak. A község elöljárósága, bár a belügyminiszter és alispán rendeletei szigorúan megkövetelik, hogy az eseteket nyomban jelentsék be, nem tett eleget az intézkedéseknek. Nem épített járványkórházat, nem hozatott orvost. Biatorbágyról Vályi Ödön főszolgabíró tegnap kiszállt a községbe és az alispán utasítására fölfüggesztette a községi elöljáróságot. A belügyminiszter rendelete. A belügyminiszter néhány nap előtt kiadott rendeletének megjelenésekor egyes lapok azt irták, hogy a rendeletet már régebben ki kellett volna adni és igy a belügyminisztérium mulasztást követett el. Ez nem felel meg a valóságnak, mert a belügyminisztérium már régebben, mikor a járvány föllépett, adta ki az óvóintézkedésekre vonatkozó rendeletet és elrendelte, hogy azokat szigorúan tartsák be a hatóságok. A belügyminisztérium megtette a szükséges ellenőrzést is és igy derült ki, hogy egyes hatóságok nem tartották be a rendeletet. Először óvóintezkedéseket tettek, hogy Orosz- és Olaszországból, ahonnan könnyen behozhatják a kolerát, az árukat és utasokat fertőtlenítsék. Miután a nagyobb veszedelem a dunamentí városokban lépett föl, a belügyminisztérium ismételten megújítja a már kiadott rendeletet. Különösen megtiltja a Duna vizének használatát, még az edényeket sem szabad benne mosni. Ha valamelyik községben a lakosság nem tesz eleget a rendeletnek, karhatalmat is szabad alkalmazni. A Duna partján esendői-őrszemek felügyelnek. A piacokon nern szabad megfertőzött vidékekről árukat, különösen élelmiszereket árulni. A zár alatt lévő községekben vásárokra, búcsúkra, népgyűlések re és táncmulatságokra nem adnak engedélyt. Elrendelte továbbá a belügyminiszter, hogyha egy faluban kolera fordul elő, az iskolákat azonnal bo kell zárni. A körrendeletben ismételten szigorúan fölhívja a hatóságokat, hogy az óvóintézkedéseknek tegyenek eleget. Vitális üldözése. A Vitálist nyomozó csendőrök végleg elkeseredtek a sikertelen hajsza miatt. — Ne is tessék kérdezni — mondta ma egy derék csenclörőrmester, aki a nyomozásban kezdettől részt vesz — még a régi nyom is elveszett. Véget ért a tudomány! És mindennap jönnek uj meg uj hírek, amelyeknek azonban már nem hisz senki. Legújabban Kardón látták, ahol állítólag üzent a bírónak, hogy vigyázzon a bőrére. Az éjjel meg Budapesten a Velence-kávéházban itta volna a sört, aztán elbiciklizett Dunaharaszti felé. Űzőbe vették, de, persze mondanunk sem kell, hogy mindez csak mesebeszéd. Különös érdeklődésre tarthat azonban számot az a levél, amit alább közlünk s amelyben egy detektív mondja el véleményét. (Riadalom Nagyszalontán.) Tegnap este a nagyszalontai csendőrök már azt hitték, hogy sikerült megfogníok Vitálist. De bizony a csendőrök ezúttal ís csak — Vitálist fogtak. (Nagyszalontán igy alakították át a régi csizmadiával kapcsolatos közmondást). Ugy történt a dolog, hogy egy vörösbajuszu, vöröses, alacsony, pufókképü ember jelent meg tegnap estefelé Nagyszalonta utcáin. Az egyik keze föl volt kötve, ruhája kék zubbony, lovagló nadrág, csizma. Csupa sár volt, mint aki régóta a mezők lakója. Teljesen, pontos hűséggel ráillett Vitális személyleirása. A Vitális kinézésű ember egy ruhásboltba ment. Teljes öltözet ruhát vásárolt, kalapot s egyéb ruházati cikket. Már a boltban összesúgtak mögötte, de az idegen nem sokat törődött bámulóival. A bevásárolt ruhával Maczelka János gépjavító-mester műhelyébe ment az idegen. Itt bemutatta magát. — Papp Lajos gépész vagyok. Engedjék meg, hogy itt átöltözzek és itthagyjam a dolgozó-ruhámat. Szívesen megengedték neki. Az idegen barátságot is kötött Sinkovits gépészlegénnyel, akivel meg is állapodott abban, hogy majd estére együtt mulatnak Baloghné mulatójában. Papp Lajos el is ment előre. Alig ült egy negyedóráig a mulatóban az idegen ember, nagy jelenet törtónt. Feketekávét szürcsölgetett csendesen a rötbajuszu férfiú, mikor egyszer csak betoppant négy csendőr és két rendőr. Odamentek az idegenhez : — Le van tartóztatval — Ugyan, ne tréfáljanak velem . . . A csendőrök szuronytszegezve állták körül a szabadkozót. — Álljon íöl és kövessen bennünket a törvény nevében! — szóltak a csendőrök. Két rendőr megkapta az ámuló ember kezét. — Gyerünk! És vitték kifelé a vendéget. — De én ártatlan vagyok, bocsássanak szabadon! — tiltakozott a letartóztatott ember. Rámordult az egyik csendőr: — Ne add a bankot, te vagy Vitális! — Mi vagyok? — Ez jó, bolondnak teteti magát! A haramia! Vitték. Az utcán rengeteg nép gyűlt össze. Egyre kiáltozták: — Megvan Vitális! Viszik már ! A letartóztatott ember könyörgésre fogta a dolgot. — Csak azt mondják meg legalább, mi az a Vitális? Most már föltétlenül szimulánsnak tekintették. Nem tudja, hogy ki az a Vitális! Na, ez teteti magát. Adja a bolondot. — Hogy ki az? Majd megtudod az akasztófán ! Nagy izgalom támadt a városházán. Odavitték a foglyot. Megkezdődött a vallatás. De az idegen sehogysem akarta vallani, hogy ő Vitális Imre. Pedig minden ellene bőszéit. Ruhája, termete, viselkedése. És hogy nem akar tudni Vitálisról. Végül is elmondták neki töviről hegyire, hogy ki az a Vitális. — .la ugy ! Az már más ! — mondta az idegen. — Tessék elmenni a Maczeikához, ott vau a munkakönyvem. El is mentek a csendőrök Maczelka .Jan®;>hoz s ott megtalálták a Papp Lajos munkakönyvét, amelyben igazolva van, hogy r»PP Lajos három hétig Jánosda község haUrajao cséplóssel foglalkozott a legutóbbi napig- Kimondta aztán Papp Lajos, hogy Jánosdan újságot nem olvasnak s ott a nép semmit sem tud Vitálisról. A letartóztatott ember« *rr* szabadonb ocsáto tták.