Délmagyarország, 1910. szeptember (1. évfolyam, 85-109. szám)

1910-09-24 / 104. szám

2 DELM AG YARORSZ AQ 1910 szeptember 24 gyászos eseményeken át maradt reánk, de folytatása annak. Egyforma, rendületlen érzésű, minden jogainkat és minden szabadságunkat hiven védő hazafiság él a holtak szellemében és az élők törekvéseiben. Akkor a kard és a vér voit az eszköze : ma a tudás és a munka. Közös tanácskozás után. — A trónörökös és a miniszterelnök. — (Saját tudósítónktól.) Khuen-Héderváry Károly gróf miniszterelnök feleségével ma délben két órakor Bdrczy István dr titkár társaságában hazaérkezett Budapestre. Lukács László pénzügyminiszter ma reggel érkezett haza Bécsből. A bécsi lapok előkelőbbjei hosszabb cikkekben foglaikoznak a tegnapi közös minisztertanácscsal, továbbá avval az elterjesztett hírrel, mintha a német császár bécsi látogatása alkalmával szándékosan mellőzték volna a magyar kormány fejét. A Neues Wiener Tageblatt mai száma magyarázó és mentegető információt közöl erről. A nyilván sugalmazott cikk így hangzik: A magyar ellenzéki sajtó egyrésze uj közjogi sérelemmel hozakodik elő. A sérelem abban áll, hogy a magyar miniszterelnök nem kapott meghívást arra a diszebédre, amelyet a trónörökös a német császár tiszteletére adott, bár Héclerváry gróf aznap Bécsben volt. Elfből azt következtetik, hogy a trónörökös és a magyar kormány elnöke között mélyreható ellentétek vannak. Illetékes helyről erre vonatkozóan a következő információt kaptuk: Khuen-Hé" derváry gróf egyszerűen azért nem kapott meghívót a diszebédre, mert Bécsbe való megérke. zése szeptember huszadikára volt bejelentve s csak véletlenül érkezett már egy nappal előbb. Természetesen távol állott az a szándék > hogy a magyar miniszterelnököt mellőzzék. Hiszen Ferenc Ferdinánd trónörökös épen Héderváry gróf irányában minden kitüntető Jóakarattal viseltetett. A trónörökös volt az > aki Héderváry gróf akcióprogramját teljes mértékben helyeselte és legfelsőbb helyen tá. mogatta. ő vette rá Zichy János grófot, hogy Héderváry gróf kabinetjébe belépjen és pedig olyan időben, amikor még a választás eredménye najryon bizonytalan volt. Azóta a trónéi férfi: Én őszinte leszek,- édes Alice: csakugyan el akartam mondani egyetmást arról a szerencsétlen dologról, de félek . . . Most talán sikerűit megnyerni egy csöpp, egy parányi melegségét és szimpátiáját és akkor mindezt elveszthetném. Nem bizonyosan, csak talán . . . hiszen tudja, hogy a példa mennyire csábit. Maga azt gondolhatná : Én istenem, hátha nem is a másik volt hibás. Hátha helyesen és- jogosan cselekedett . . . Hátha az ő helyében én is . . . A leány (nagy őszinteséggel): Nem. Bizony isten, nem ! A férfi: Ki tudja ! Ki ismerheti a következő perce hangulatait! . . . Mondom, nagyon fájna, ha elveszíteném. A leány: Mindenre kérem, ne kínozzon, hanem mondja el. Hiszen ép ez lesz az, ami magához köt: a bizonyosság. Amikor tudni fogom, hogy mi volt és miért volt. így ezerféle kételkedés gyötör. . . . Ezt meg kell értenie! A férfi: Jól van, elmondom, hiszen az egészben nincs egy betűnyi titok. Egy roppant közönséges, szégyelni valóan mindennapi eset az enyém: Az -—mielőtt feleségül vettem, — egy szegény, kis gépiróleány volt és az irodámban havi huszonöt'forintért kopogtatta a billentyűket reggeltől estig. Kis szőke froufrouja volt, keskeny vállai és pár olcsó, egyforma fehér blúza, mint a többi gépiróleánynak. És amikor feleségül vettem, (vagy, mint ahogy más, hencegőbb burzsoá mondaná: magamhoz emeltem), lassankint megnőtt, megtelt, nekilendült a froufrou is, 9 blúzok is, a váll is. Az egész asszony a örökös és Héderváry gróf viszonyában semmiféle változás nem történt és a magyar kormány tervei, valamint a Belvedere fölfogása között semmiféle ellentét sincsen. A dualizmus elvéhez való visszatérés, amelyet Héderváry gróf mindig hangoztatott s amelyet ujabban a magyar nemzet is szentesitett, tudvalevően a trónörökös politika" iának is sarkalatos elve. Hogy Ferenc Ferdinánd trónörökös a magyar miniszterelnök személye iránt is a legnagyobb rokonérzéssel viseltetik, mutatja az a körülmény, hogy az udvari ebéden, valamint a német nagykövetség által adott ebéden is ismételten kitüntető módon megszólította. Végül mindazok, akiknek alkalmuk volt Vilmos császárral magyarországi és bécsi tartózkodása alatt érintkezhetni, tudják, hogy Vilmos császár ismételten kifejezést adott Magyarország iránt érzett szimpátiájának. Oly nagyobbrangu tisztviselők előtt is, akiknek alkalmuk volt Vilmos császárra^ Magyarországon érintkezhetni, Vilmos császár nagy elismeréssel nyilatkozott a lovagias, vendéglátó magyar nemzetről s valószínű, hogy a legközelebbi alkalommal a német trónörökös is el fogja kisérni a császárt Magyarországba. Bécsből jelentik, hogy a Neue Freie Presse a közös minisztertanács lefolyásáról a következő információkat kapta : Miután az 1910-iki büdzsé már minden részletében meg volt állapítva az ez év májusában tartott miniszteri tanácskozásban, a tegnapi minisztertanács csupán a költségvetés végleges megszerkesztésével foglalkozott. Magától értetődik, hogy e?zel kapcsolatosan az 1911-iki büdzséről is folyt tanácskozás, mert hiszen a legközelebbi delegációk már a jövő év tavaszán, sőt esetleg már május havában fognak egybeülui. Az 1910-iki költségvetéssel szemben az 1911-iki költségvetés rendes kiadásai nem fognak jelentékeny emelkedést mutatni. Máskép van azonban a rendkívüli kiadásokkal, amennyiben ebbe fogják beállítani a hadsereg és különösen a haditengerészet ujabb követelményeit és leginkább a Dreaclnoughtok építése fog nagy összegeket követelni. A minisztertanács azon célból, hogy a büdzsében beállítandó részletek magasságára vonatkozólag valami mérték legyen, valamint, hogy mindkét delegáció tiszta képet nyerjen a tengerészet követelményeinek a delegációban való fogadtatása felől; a tegnapi ülésben a hadvezetőség azt az utasítást kapta, hogy már a legközelebbi delegáció, tehát az októberi ülésszak elé terjesszen jelentést az uj tengerészeti követelmények terjedelme felől. Attól a fogadtatástól, amelyben a hadvezetőség közleményei a két delegációban részesülnek, fog függni azután az, hogy az 1911-iki költségvetésben az uj tengerészeti követelmények fedezésére szolni niii 'i,i inouBMBgaBamwBUHniuM«!m—nBamaii—MM nagy jólétben kivirult és szép lett, gyönyörű lett, nagyarányú lett. Én tettem ilyenné, az én szerelmem, az én gyöngédségem, az én gondoskodásom. És amikor már odajutottunk, hogy a kis fiam mellé nevelőt kellett fogadnom, őnagysága annyira elfelejtkezett a muít időkről, a régi nyomorúságáról, hogy egyszerre valóságos, született, vérbeli arisztokrata asszonynak képzelte magát és megszökött a kis fiu tanítójával. .4 leány : Hitványság ! , A férfi: Nem, egyszerűen asszonyi korlátoltság. Azóta már visszakéredzkedett; élőszóban, meg Írásban, összetörve, megalázva könyörgött, persze hiába. A leány: Tudja, mi volt a baj? Én ugy gondolom: maga túlságosan jó, túlságosan puha, túlságosan elnéző volt hozzá . . . Ugye, igaz? A férfi: Igaz. De hát ne beszéljünk erről többet. Másodszor nem eshet meg velem ilyesmi, másodszor a szememet jól kinyitom és a lelkét keresem meg annak, akit el akarok venni. És nem fogok csalódni. Ugy-e, nem fogok csalódni, Alice . . . édes? leány (tétován): Nem, azt hiszem, nem fog ... .4 férfi: Most pedig nyújtsa át ide a kis kezét, hadd csókolom meg, azután menjen, öltözzön föl és jöjjön le velem a tengerpartra. Szeretnék valamit mondani magának, amit odalent sokkal szebb, sokkei harmonikusabb és sokkal illőbb elmondani ... A leány (egy szó nélkül átnyújtja a kegáló összegeket milyen magasságban állítsák be. Bizonyos, hogy az' 1911-iki költségvetés a hadsereg és a haditengerészet számára nagyobb követelményeket fog tartalmazni, miután a hadvezetőség és a tengerészeti parancsnokság kijelentette, hogy kénytelen ragaszkodni programjának, keresztülviteléhez. A Reichspost mai vezércikkében azt mondja hogy a miniszteri konferenciák főtárgya nem az 1910-iki büdzsé volt, hanem inkább azok a tárgyalások, amelyeknek az volt a céljuk, hogy a delegációk második ülésszakát és az uj véderő),örvény elintézését készítsék elő. A magyar kormány követelései három irányban mozognak. A következőket akarja elérni: a magyar tárgyalási nyelv bevezetését a katonai büntető pörrendtartásnál, a magyar ezredeknél a Reichskriegsminister cim megszüntetését és annak helyettesítését- Kriegsminister (hadügyminiszter) cimmel és. harmadszor a katonai zászlók és jelvények kérdésének megoldását a magyar sovinizmus követelményeinek értelmében. Határozott tények jogosítanak arra a föltevésre, hogy Schönaich hadügyminiszter hajlandónak nyilatkozott a Khuen-követelmények támogatására: Ezzel szemben a „Reichspost" a leghatározottabb ellenzését jelenti be az osztrák parlament részéről és heves támadást 'intéz Schönaich hadügyminiszter ellen, akit állásának elhagyására szólit föl. A „Reichspost" végül kijelenti, hogy az uj véderőtörvényt nem fogja az osztrák Rsichsrath megszavazni, ha összekapcsolják a magyaroknak teendő engedményekkel. A munkapártból. Budapestről jelentik: A nemzeti munkapárt klubjában ma este igen sokan jelentek meg. A miniszterek közül ott voltak Hieronymi Károly, Lukács, László és Székely Ferenc. Kilenc órakor megjelent a párthelyiségben Khuen-Héderváry gróf miniszterelnök is, akit megéljeneztek. A miniszterelnök bizalmasabb híveivel bécsi útjáról beszélgetett. Általában meglátszott a klub mozgalmasságán, hogy intenziven megindult a politika. A miniszterelnök és a miniszterek a késő esti órákig a klubhelyiségben maradtak. A polgári pörreucitaríás. Budapestről jelentik; A képviselőház igazságügyi bizottsága szombaton ülést tart, amelyen a polgári pörrendtartást fogja tárgyalni. A bizottság ezentúl hetenkint háromszor tart ülést, hogy a törvényjavaslat tárgyalásával hamarább elkészüljön. A bán Eszéken. Eszékről jelentik: Tornasics Miklós horvát bán holnap érkezik Eszékre, ahol ünnepélyes fogadtatásban részesitik. Az zét a piros virágú leanderek közt a másik erkélyre). A férfi: Nem nyirbáltam le az illúzióiból, mondja? Nem néz le? Nem tart haszontalannak, semmi embernek? Nem húzódik el tőlem? Mondja. A leány (bizonytalanul): Nem . . . nem. A férfi (erősen, melegen csókolja a kezét egész könyökig): Édes Alice! Édes . . . A leány (lassan elindul, azután megáll): De azért, igen . . . beismerem, igaza volt... nem kellett volna elmondania, mégsem kellett volna elmondani, akkor azt hittem volna néha, egy percig, hogy kettőjük között maga volt a rossz, a hibás, a kegyetlen, durva, vagy erőszakos. Maga volt az ur, a férfi, így meg azt látom, hogy türelmes, jó, megalázkodó volt és bátran packázhatott magával egy akárki, egy asszony . . . hogy magával íehet, szabad packázni ... Hogy... (Elhallgatott, mert látta, hogy a másik erkély üres; a férfi rég bement a szobájába s az. egész beszédből nem hallott egy szót se. És a leány tisztán, világosan érezte, hogy egyszerre lehűlt az iménti forrósága, hogy az elmúlt perc végleg kiábrándította. Hogy nem becsüli, nem szereti többé a férfit, az illúziói gyökerestől kipusztultak és ha feleségül menne hozzá, talán . . . bizonyosan o is ugy tenne, mint a másik! De azért sietve öltözködött, igazította a haját és — csaknem futva, igvekezett lefelé a lépcsőn, mert — hiába, — leány volt! És — habár tudta, — még bizonyosabban akarta tudni, mi az, amit a férfi mondani fog neki . . .)