Délmagyarország, 1910. szeptember (1. évfolyam, 85-109. szám)

1910-09-21 / 101. szám

1910 szeptember 23 DÉL-MAGYARORSZÁG 3 A német császár Bécsben. (Saját tudósítónktól.) Vilmos császár ma reggel Bécsbe érkezett. A császár fogadására a2 ünnepiesen díszített pályaudvaron megielentek: Ferenc Ferdinánd főherceg porosz ulánusezredének egyenruhájában, a Bécsben jelenlevő többi főhercegek,. Oberndorf gróf nagykövetségi tanácsos, a német nagykövetség tagjaival, a bajor ós szász követ a követségek tagjaival, Jaenisch porosz követ, Valentini polgári kabinetfőnök, Luncker katonai kabinetfőnök, a bécsi német konzul és a konzulátus, a német kolónia számos előkelő tagja. Délelőtt kilenc óra tizenöt perckor a király porosz tábornagyi egyenruhában Paar gróf főhadsegéd kiséretér ben megérkezett. Amidőn a nemét császár udvari különvonata a pályaudvarra érkezett, királyunk a szalonkocsi ajtajához ment, ahonnan Vilmos császár osztrák-magyar tábornagyi egyenruhában szállt ki. Az uralkodók szívélyesen kezet fogtak, kétszer megcsókolták egymást és néhány percig élénken beszélgettek egymással. Ezután Vilmos császár bemutatta kíséretét, majd a főherceghez lépett, akik egy sorban állottak. Vilmos császár elsősorban Ferenc Ferdinánd trónörökösnek, majd a többi főhercegnek nyújtott kezet. Azután az uralkodók rövid ideig Tschirscky német nagykövettel és Szögyény Marich gróf nagykövettel társalogtak, akik ép ugy, mint Brockdorff-Rantzau gróf budapesti német főkonzul, a fogadtatáson megjelentek. Délelőtt háromnegyedtiz óra felé a felségek kocsira ültek. Vilmos császár királyunk jobb oldalán foglalt helyet, mire a kö. zönség viharos örömnyilvánitásai és egy diákokból álló kar „Heil Dir im Siegeskranz" éneklése közben elindultak Schönbrunnba. Bécsből jelentik: Khuen-Héderváry Károly gróf miniszterelnök ma délután Bécsbe érkezett, ahol a Magyar Hasban szállt meg. Később fia, Héderváry Sándor gróf társaságában Schönbrunnba hajtatott a német császár fogadására. A schünbrunni császár-ünnepségek keretében Brockdorff-Ratdzau követségi tanácsos, főkonzul átnyújtotta a német császárnak szánt ajándékot, amely művészies kivitelben, márvány talpazattal, bronzból öntve ábrázolta Vilmos alakját német tengernagyi egyenruhá. ban. Az ünnepségek során a német császár Héderváry magyar miniszterelnököt az első osztályú vörös sas-renddel, Bárczy polgármestert pedig a korona-rendjellel tüntette kiA schönbrunni ünnepségek után a német császár látogatást tett az uralkodóház tagjainal, majd a kapucinusok templomában megtekintette Erzsébet királyné és Rudolf sirját. Ezután a német császár a Magyar Házba hajtatott, ahol Héderváry gróf magyar miniszterelnöknél, aki ezidő szerint a király személye körüli miniszter is, leadta névjegyét. Az Ehrlfch 606 és Quéry széruma. —= Beszélgetés Róth Alfréd dr-ral. — Körülbelül két hete érkezett a hire annak, hogy egy francia orvos, Quéry dr, egy uj szérumot talált volna föl, amely annyiban is jobb Ehrlich szerénél, hogy nemcsak gyógyít, de teljesen immunizál is. Az amúgy is hihetetlen hir hitelét erősen leszállította az, hogy az első hir óta semmiféle értesítés nem érkezett felőle, ami pedig, ha a "'r igaz s ennyire tökéletes, aligha történik meg. Egy hirlapiró beszélgetést folytatott Török professzor kiváló asszistensével, Bóth Alfréd dr-ral, aki Frankfurtban Ehrlich mellett janulta meg az Ehrlich 606-tal való bánást. ?ybea még elmondta ujabb impresszióit is az Khrlich-szerrőí. h Róth dr ugy nyilatkozott a hirlapiró előtt, ?=y az öröm abszolúte nincs annyira meg'"volva, az értékelés egy csöppet sem határozott még, mert dacára az uj szer minden ^ünőségének, mégsem váltja be azokat a remenyeket, amelyeket hozzáfűztek s amelyeket ^ sok újságcikk, az öröm az emberiségbe P'antált. ftöth dr a következőket mondta; — Sajnos, a szer épenséggel nincs olyan hatással, mint azt az újságok naponként irják. Egy idő óta magam is tapasztalom, de megvallom, hogy más orvosok is tapasztalják, hogy igen sok a visszaesés. Kár volt a közönség reményeit ennyire fölcsigázni, mert annál keserűbb a csalódás. Igaz ugyan, hogy Ehrlich szere szinte csodás fejlődést jelent eddigi kúráinkkal szemben, de számolni kell azzal a körülménynyel, hogy amitől az emberiség mindent vár és nem kapja meg tőle, elveszti a bizalmát. — És a közönség mindent vár az Ehrlichszertől. Már álmodoznak egy teljesen uj életről, amelyikhez nem kisórt ez a rém, de a mi kezeinkben, sajnos, olyan tények vannak, amelyek keserűen ábrándítanak ki bennünket hitünkből s amelyek a közönséget is hamarosan ki fogják ábrándítani. — Azt ismétlem: szinte csodás az Ehrlichszer hatása, de még annyira nem tökéletes, hogy teljesen kigyógyítana mindenkit bajából. — Olvastam az újságokban, hogy egy francia j orvos — Quéry nevezetű, valami uj szert | talált volna föl a szifilisz ellen. Szérumot, amelyik állítólag immunizálna is. Hát ez teljesen lehetetlen. Az én véleményem szerint az egész a francia-német versengésnek tulajdonitható. A franciákat megint túlszárnyalták a németek s a franciák újra fölül akarnak kerekedni. Persze, ismét nem sikerül nekik, ép ugy, mint nem sikerült annakidején Zeppelinnek túlszárnyalni Blerioton. — Pláne, amit az immunizálásról irnak, az hihetetlenségében majdnem nevetséges is. A 606 már kipróbált szer, már tudjuk róla, amit tudunk s ez elég arra, hogy még fokozottabb tökéletesedésben is higyjünk. A velencei gyorsvonat katasztrófája. — Tiz halott, nyolc sebesült. — Végzetes szerencsétlenség érte ma hajnalban Rottenmann állomás mellett a becs— velencei gyorsvonatot. A Bécsből elindított vonatba belerohant a délről jövő másik gyorsvonat. Az utasok közül tizen meghaltak, nyolcan pedig súlyosan megsebesültek. A katasztrófáról szóló távirataink itt következnek: Bécs, szeptember 20. Nagy. a rémület városszerte. A bécsi gyorsvonatot, amely tegnap este indult Velence felé, katasztrófa érte Stájerországban. Az első hirek arról szólnak, hogy az utasok közül senki sem menekült meg sértetlenül. A Déiívasut igazgatóságát telefonon ostromolták kérdésekkel azok, akiknek hozzátartozói tegnap este utaztak el Velencébe. De délelőtt tiz órakor még nem jött részletes jelentés a katasztrófáról, csak annyit tudtak, hogy az összeütközés Rottenmann állomás közelében történt, Selztha' és St.-Michael között. Bécs, szeptember 20. A vasúti szerencsétlenségről déltájban a következőket jelentik: A bécs—velencei gyorsvonat. amely tegnap este kilenc órakor indult Bécsből, Rottenmann állomás közelében össze, ütközött a velence—bécsi gyorsvonattal. A Bécsből elindított gyorsvonatnak Selzthal után már félórás késé3e volt, amelyet be akart hozni. Valószínűleg a késés okozta a katasztrófát. Hajnali félhárom órakor találkozott a két gyorsvonat. Nyilván a mozdonyvezetők és a rott.enmanni állomás ügyeletes tisztviselője a hibásak. Az utasok közül tiz ember meghalt, nyolc súlyosan megsebesült. Rottenmann, szeptember 20. Hajnali félhárom órakor borzalmas vasúti szerencsétlenség történt az állomáson. A Róma feló'l érkező gyorsvonat teljes sebességgel belefutott az állomáson veszteglő bécsi gyorsvonatba. Rettenetes volt az összeütközés. A vaggonok egymásra torlódtak. Az összeroppanás iszonyú dörejjel járt. Az utasokat álmukból riasztotta föl. Három ember azonnal meghalt, Tiz súlyosan sebesültet húztak ki az összetörött kocsik alól, A sebesültek közül néhány perc múlva még négyen meghaltak. A katasztrófa színhelyén csupa rom minden. A két lokomotív, a két postakocsi és sok személykocsi darabokra törött. A bécsi gyorsvonat fökalauzát a postakocsi fedelén találták holtan. A római gyorsvonat főkalauza is a halottak közt van. A második főkalauz megőrült. A szerencsétlenség hirére Selzthalból mentővonatot küldtek. A súlyosan sebesültek száma hat. Tömérdek utas könnyebben sérült meg. Rottenmann, szeptember 20. A vasúti katasztrófa áldozata tiz halott, kőztük a két mozdonyvezető, két főkalauz. A két vonat fűtői halálosan megsebesültek. A szerencsétlenséget a római gyorsvonat mozdonyvezetője okozta. Fölmentett anyagyilkos leány. — A femezelyi gyilkosság. — (Saját tudósítónktól.) A szatmári törvényszék esküdtbirósága ma délelőtt tárgyalta a január harmincadikán Fernezelyben történt titokzatos gyilkosság tárgyalását. Ezen az éjszakán Kocsis Mihály bányafelügyelő feleségét rettenetes vágott sebektől vérezve találták házában és a nyomozás már másnap kiderítette, hogy a gyilkosságot a bányafelügyelő tizenhat esztendős Vilma leánya követte el. Utólag azonban sok olyan körülmény merült föl, amely bonyolulttá tette az ügyet és ezekből az adatokból nem sikerült tisztázni a leány apjának és vőlegényének, Meichner Ferenc huszonöt éves lakatoslegénynek szerepét. A leány ragaszkodik ahoz, hogy a gyilkosságot ö követte el. Reggel kilenc órakor nyitotta meg a tárgyalást Papólczy Gyula táblabíró, a törvényszék elnöke. Szavazóbirák Miskey Sándor ós Félegyházy Kálmán voltak. A vádat Pap Szilviusz ügyész, a védelmet Havas Miklós dr képviselte. A vádlott igénytelen külsejü, vézna leány, igen csinosan öltözködve. Bátortalanul néz az esküdtszékre, amely környékbeli parasztokból áll, az intelligens elemet csupán a pónzügyigazgató-helyettes és egy bankigazgató képviseli benne. Az elnök, aki a fiatalkorú bűnösök fölött ítélkező tanács elnöke, szelíd hangon adja föl az első kérdéseket a leánynak. Kiderül, hogy Kocsis Vilma 1894. január huszonharmadikán született, három és fél elemi osztályt végzett varrónő. Az elnök: Leányom, föl fogom olvasni a királyi ügyész vádiratát, figyeld meg, mivel vádolnak. Azzal vádolnak, hogy meggyilkoltad az anyádat és bűnösséged megállapításához elegendő belátásod volt. — Igen, beismerem bűnösségemet. Az édesanyám iszákos volt, akkor éjszaka is felliter bort és pálinkát ivott. Veszekedett velem, a kosztpénzt kérte. Azután lefeküdt aludni. Én elhatároztam, hogy megölöm, mert ezt nem birom tovább. Azelőtt, soha ilyen gondolatom nem volt. Mikor lefeküdt, kivettem az édesapám borotváját a fiókból és elvágtam a nyakát. — Elvágtad ? — Igenis elvágtam. Akkor vergődni kezdett, lecsúszott az ágyról és én folyton vágtam a nyakát,. Nem védekezett, csak csúszott lefelé. Húszszor is belevághattam. Mikor már a földön feküdt, levetettem a ruhámat, petróleumot öntöttem rá, betettem a kályhába és fölgyújtottam. Eldugtam a borotvát is, amely eltört, mikor a nyakát vágtam. Azután átmentem Lázár szomszédékhoz és ezt mondtam nekik: — Nem tudom mi történt, jöjjenek át, mert mikor fölkeltem, ugy láttam, hogy vérbe lépek. A szomszédéktól apámhoz mentem, — Erős volt az anyád? — Nem tudom, — Egyedül hajtottad végre a gyilkosságot ? — Egészen egyedül, nem vett rá senki. Eleinte azért tagadtam, mert azt hittem, hogy így nem ér büntetés. — Szeretnél hazamenni ? — Szeretnék, a testvéreimhez, Folytatnám a mesterségemet. (Sírni kezd.) Kihallgatták az apát, aki azt mondotta, hogy a leány vallásos nevelésben részesült, de az anyjával nem tudott összeférni; Kozma János bírót, aki a gyilkosság után lepecsételte a lakást és a szoba sarkában egy véres borotvát talált, Deák Györgyöt, a leány sógorát, aki magától jelentkezett vallomásra és elmondotta, hogy a kályha mögött levéltöredéket talált, melyben a leány többek közt azt irja, hogy „a gyilkosságot nem követtem el, amelyet az Irmával el akartak követni, de most nem irhatok többet,'