Délmagyarország, 1910. szeptember (1. évfolyam, 85-109. szám)

1910-09-20 / 100. szám

1910 szeptember 20 DELMAOYARORS2AO egy színházi napilap indult meg, amely a szinlapon ós a színdarab meséjén.,-kívül állandóan érdekes színházi eseményeket is tartalmaz, a gzinház igazgatósága nem nyit többé színlap bérletet, hanem a, Mai Színlap fogja pótolni a szinlapot. Az érdekes színházi újság negyedévre házhoz hordva két korona. A színházban a jegyszedöknél kizárólag a Mai Színlap kapható négy fillérért. * Gül Baba. Gül Babát, a legbájosabb magyar operettek egyikét eleveníti föl a héten a művezetés, Lendvay Micivel a nöi főszerepben. Leilát N. Reményi Sári játsza, a budai birót Nagy Dezső, a többi szereplő pedig a régi marad. * Amihez minden asszony ért. Csupa finomsággal telt a kedden bemutatóra kerülő szinmü, az Amihez minden asszony ért, intim hatásai kéíségenkivül nem oszlanak el Szegeden sem. A társulat a lehető legjobb előadásban hozza ;zinre, ma megtartották belőle az első főpróbát is. A csodalámpa. Van nekem egy barátom, aki föltalálással foglalkozik. Régóta kért, hogy keressem föl a pyratechnikai laboratóriumában. Egy szürkület felé hajló, esős délutánon elmentem hozzá és akkor ismerkedtem meg a csodalámpáva). illetve a csodalámpa elméletével. Kék m.unkászubbonyban fogadott a barátom a laboratóriumban és igy beszélgettünk: Én: Alá'szolgájal Ő: Dobom magam a lába elé! Én: Micsoda újfajta köszönés ez? Ő: Ókori csoda! A muzulmánoknál, a perzsáknál és a szelangoroknál is sokáig divatozott. Én•: Ne kínáljon olyan nagyon, leülök. Ő: Pardon, ön nálam csak fölülhet. Én:?? ő: Mert ön nem vegyész! Akármilyen mélyen ű! is le abba a töröklábu fotelba, azért mégis csak fölül. Mert ön nem ért semmihez, ami az én laboratóriumomban van. Ha én azt mondom erre a fehérüvegü szódavízre, hogy ez föloldott bóraksz, erre a kandli cukorra, hogy nátrium hyposulphit, azt önnek mind el kell tiinni. Sőt tovább megyek. Mivel nem tud semmit, azt mondhatom erre a közönséges fehér-gipszre, hogy magnézium, hogy gyönyörűen ég, hogy egy csöpp belőle száz kroncsiba, kerül és maga bámul, hisz és fölül. Én: De hátha kételkedem ? Sőt kételkedem ; Az nem magnézium, hanem közönséges gipsz. ő: Ez közönséges gipsz? Hogy merészel ön engem tudósi voltomban rágalmazni ? (Gyufát vesz elő és meggyújtja a magnéziumot, mely gyönyörű, vakító fehér lánggal ég.) Ez magának gipaz ? A gipsz ég és igy ég ? Ez magnézium. Én: Most már látom, hogy az. Ő: És maga nem ült föl ? Hát tud maga valamit ? Hát leülhet maga nálam ? Maga nálam csak fölülhet barátom ! Én (belátván, hogy az ifjú titánnak ezúttal igaza van), fölültem egy befőttes üvegekkel telt drimó tetejére, O. Vigyázzon, be ne gyomrozza a lombikjaimat. Én: Ne féljen semmit, ugy vigyázok ezekre a befőttes lombikokra, mint Pisa város a ferde tornyára. ő: És most bömbölhetünk más egyébről is. Én: Hogyne ! Hisz', az igazat megvallva, azért tiszteltem meg becses jelenlétemmel, hogy megtudakoljam öntől, micsoda legújabb találmánynyal akarja boldogítani ismét az emberiséget, Ő: Nagy dolog, nagy dolog ! Azt csak a jövő ezred szellemóriásai érthetik meg. Én: Nem mondja el? Hát akkor mi értélme van az egész dolognak. Akkor hogyan dicsőítsék magát ismét a lapok? Ő (engedékenyen): No ez igaz, erről megfeledkeztem. Elvégre a hódolóimra is tekintettel kell lennem. Hát elmondom, de csak egy föltétellel, ha megígéri, hogy holnap már az egész világ tudni fogja. Én: ígérem, fogadom, esküszöm! Ő: Hát ide figyeljen. Föltaláltam a sötéten világító lámpást. Én: Mit? Ő: A sötéten világító lámpást. Egy lámpást, melyet, ha világos szobában meggyújtanak, egyszerre sötét lesz. Én Lehetetlen. ő (rendithetetlenül): Mit mondtam? Egy szobában? Egy teremben, egy templomban, egy utcán, egy téren, sőt egy egész városban. Fényes nappal az én lámpásom meggyújtásától koromsötét lesz! Én: De mondja csak kérem, mi haszna lesz ebből az emberiségnek? Ő (lelkesedéssel): Hogy mi haszna lesz ? A fényképészeknek nem kell többé sötétkamra, a modern harcászat milliókat fog érte fizetni, a színházak, a mozik, a bankrablök szobrot fognak nekem emelni. Én: Nagyszerű, nagyszerű ! Ő: De ez még mind semmi. A java még csak most következik. Eddig, ha egy boldogtalan férj hajnalban ment haza, felesége ő hárpiasága igy fogadta: „Ilyenkor jössz haza, te lump? Egész világos van, biztosan elmúlt félhét." Ezentúl az ilyen férj egyszerűen meggyújtja a sötéten világító lámpást és megesküszik, hogy éjfél előtt van még. Én (megilletődve): Kedves barátom, lehet majd ilyen lámpást részletfizetésre is kapni? Ő: Lehet, de . . . de nem mindjárt. Lehet és mégsem lehet?! Én: Hogyan ? Nem értem. ő: Tudniillik ugy áll a dolog, hogy eddig csak az eszme van meg. Nem elég ez magának? Én:, Hát elég? Az eszmével fogok majd reggel félhétkor a feleségemnek besötétíteni? Ezután a mélabús kérdés után mérgesen és sötéten eltávoztam. H—g. Vitális itt, Vitális ott, Vitális sehol. — Riadalom Nagyuáradnn. — (Saját tudósítónktól.) Három hete üldözik Vitális Imrét. Eredmény: semmi. Vitális nincs meg. Halálra fárasztottak ötszáz csendőrt, elprédáltak a széles apparátusu nyomozásra tömérdek pénzt és mégis kézenfekvő a föltevés, hogy Vitális, ez az agyafurt, legendás haramia túljárt három vármegye ötszáz főnyi csendőrségének az eszén. Valószinü, hogy egyes csendőrjárőrök, közigazgatási területükön belül, sokkal ügyesebben s főleg kevesebb áldozattal feleltek volna meg az ügynek, mint ez a —. koncentrált nyomozás, mely inkább magasabb harcászati princípiumok nyomán dolgozott és kissé elhanyagolta a pompásan bevált régimódi járőr-szolgálatot. Vitális Imre nyomozása egyébként elnyúlt Biharmegyébe is. Szombattól vasárnapra virradó éjszaka Nagyvárad határát tették tűvé Vitális Imre után, a váradi rendőrség kora estétől késő hajnalig nyomozott utána. Természetesen sikertelenül. (Hajsza a rabló után.) A keserves nyomozás harmadik hetében tűzött ki a hatóság kétezer korona jutalomdijat Vitális Imre fejére. A nagyváradi csendőrparancsnokság szombaton értesítette a vármegye alispánját, hogy a belügyminiszter kétezer korona jutalmat, tűzött ki annak, aki Vitális Imre nyomára vezeti a hatóságokat. A jutalomra azok is számithatnak, akik biztos nyomra vezetik a csendörséget. Intézkedtek arra nézve is, hogy a belügyminiszternek ez az elhatározása közhírré tétessék. Minden jarásban, községben kidobolják ezt a hirt, ezenkívül plakátok is fogják hirdetni, hogy nagy jutalomban részesül Vitális Imre kézrekeritője. Fontos szerep jutott a legendás betyár üldözésében a kukoricának is, elkobozzák a tengeri-górékat. A Berettyóújfalu határában operáló százötven főnyi csendőrkülönítmény parancsnoka, Borhy Sándor százados, tegnap megkereste a vármegyei hatóságokat, intézkedjenek, hogy a berettyóujfalusi, mezőkeresztesi és központi járások területén a levágott kukoricakórót a lakosság — ezen ügyben való nyomozás tartalma alatt — ne rakja kúpba, hanem, ha lehetséges, azt levágás után vagy szállítsa haza, ha pedig ez akadályba ütköznék, hagyja szét, nem összerakva, mert az üldözöttnek nagyon alkalmas buvhelyéül szolgál. (Izgalom Nagyváradon.) A rémesen ellaposodott betyár-hajsza nagyon kezdett már unalmassá válni, amikor szombaton este lecsapott egy uj nyom szenzációja. Ez alkalommal Nagyvárad állt izgalomban, ami nem is csuda, mert már-már ugy állt a dolog, hogy Imrét a vasárnapra virradó éjszaka nyakoncsipik. Szombaton este nyolc óra tiz perc. kor Geró' Ármin nagyváradi rendőrfőkapitányt telefonhoz hivták. A Berettyószentmárton körül portyázó csendőr-készültség parancsnoka, Borhy Sándor százados, telefonált. Szenzációs volt> amit Gerőnek beszélt, illetőleg, amit jelentett. Eszerint a szentmártoni csendőrségnek biztos tudomása van róla, hogy Vitális Imre biciklin Nagyvárad felé halad a berettyóújfalui országúton. Azonnali intézkedést kér elfogatására. Gerő főkapitány nyomban maga ele hivatta Reéz Bertalan rendőrfőkapitányt s utasította, hzgy a telefonjelentés nyomán azonnal szállja meg kellő erővel az országutat. Reéz alkapitány maga mellé vette Vecsey Ignác őrmestert és háromnegyed kilenc órakor tizennégy rendőrrel az üldözött gyilkos elé ment. A rendörök valamennyien polgári ruhába voltak öltözve, fegyverzetük mindössze egy kilencvenőtös mintájú forgópisztolyból állott, fejenkint husz éles tölténynyel Kivonulás előtt töltöttek. Parancs volt, hogy Vitálist — még az élete árán is — elfogják. Reéz alkapitány egy Lancaster-fegyverrel szerelte föl magát. Vitális természetesen — nem jött. (Rémület a téglagyárban.) Tizenegy órakor érkeztek a járőrök fölállitási helyükre, kevéssel azután lélekszakadva rohant feléjük egy munkáskülsejü ember: — Kapitány ur, Vitális ott van a téglagyár ban." Láttuk, de elbujt valahol a betyár. Reéz alkapitány nyomban fölkerekedett és régy emberével a téglagyár felé elindult. A fővonal közelében terül el az a hatalmas telep, mely Vulcan-téglagyár néven ismeretes. A gyárban teljes lett a fölfordulás. Egy bátrabb csapat fejszékkel, vasvillákkal, dorongokkal fölfegyverkezve már a betyár üldözéséhez fogott. Amikor a csendőrség emberei is odaérkeztek, talpon volt az egész telep, mindenki keresett, nyomozott, tűvé tették a hatalmas téglagyár óriási telepét. Gödröket, tégla-sorokat, szalmakazlakat mind átkutatták — hasztalanul. Éjfél már elmúlt, mikor véget ért a keserves hajsza, a csendőrök visszavonultak a Berettyóújfalura vezető országútra. (Vitális Imre volt/) Alig tértek vissza előbbi helyükre, két csendőr jött ujabb nyommal : — Most jelentették a parancsnokságon, hogy Biharpüspökiben egy kurtakorcsmában látták Vitálist. Szivart és szalonnát kért. Reéz alkapitány embereivel nyomban kocsira ült és elhajtatott a szomszédos, körülbelül négy kilométernyire fekvő Biharpüspökibe. Elsősorban a csárdába hajttattak. Ott még ébren voltak és — Vitálisról beszélgettek. — Tizenegy órakor — jelentette a korcsmáros — kopogtattak az ablakon. Már le akartunk feküdni, de a lámpás égett még. Nem nyitottam ajtót, erre az idegen bekiabált, hogy adjunk neki szivart és szalonnát. Az ablakon keresztül jól szemügyre vehettem. Vitális Imre volt. — Adott-e neki ? — Nem adtam. Elfújtam a lámpát és magamhoz vettem a puskámat. Vitális káromkodott, aztán hallottam, hogy elmegy. A Fácános felé ment. A Fácános körülbelül hatvan holdnyi kiterjedésű terület, tele búvóhelyekkel, kukoricásokkal, érthető tehát, hogy ennek a fölkutatása nem kis munkába került. Reggel négy órakor vonultak be a rendőrök. Eredmény nélkül, agyonhajszolva, csüggedetten. Vitálist nem fogták el, Vitális innen, is megszökött. Ha ugyan egy. általán itt volt. Annyi tény, hogy a váradi rendőrség éjszakai keserves akciója föltétlenül nyomra vezet, ha Vitális Imre egyáltalán megfordult volna a határban. Leigazoltattak a rendőrök vagy harmincöt éjszakai utast, gyalogosókat, kocsinjövőket egyaránt. Halálos ijedten igazolták magukat a szegény emberek, aztán mentek tovább. A biharpüspöki-i homokbányák