Délmagyarország, 1910. szeptember (1. évfolyam, 85-109. szám)

1910-09-02 / 86. szám

1910 szeptember 1 DELMAGYARORSZÁG 11 ­A nagyvilágból. — fl «sávok és csillagok» eredete.— The Great God Gum. — Állatkerti majmok gyógykezelése.— Az Egyesült-Államok lobogójának eredetét mély hotaály födi és az talán örök titok ma­rad. Annyi bizonyos, hogy főrésze — törté­nelmi, tehát változhatatlan : a tizenhárom sáv — hét vörös és hat fehér — ama tizenhárom államot jelképezi, melyek 1776-ban Angliától elszakadtak és függetlenségüket kimondották. A felső sarokban azonban a jelen és a jövő uralkodik: ott egy négyszögletű kék mezőben néhány hó óta negyvennyolc fehér csillag ra­gyog. Tavaszszal még csak negyvenhat volt; 1908-ignegyvenöt,1890-ig negyvenkettő, 1850-ben harmincegy s 1820-ban meg csak mindössze husz volt. E csillagjk száma az Unióhoz tar­tozó államok számát jelzi s minthogy egy-egy csillag nem sok helyet foglal el, a lobogót min­denkor a legújabb állapot szerint s nagyobb átalakítás nélkül ki lehet egészíteni. Egy hagyomány a sávokat és csillagokat Washingtonnak tulajdonítja. E verzió szerint a nagy tábornok a függetlenségi 1776-ik év egyik juniusi napján, kevéssel a nevezetes julius negyedike előtt, két más úrral Philadelphiában, a testvéri szeretet városában volt. Egy kis nyergesboltba ment, ahol Ross Betsy serény­kedett. Washington megkérdezte, tudna-e zász­lót is varrni. A jó asszony azt felelte, hogy még ugyan sohase varrt zászlót, de megpró­bálja. Erre a tábornok durva ceruzavonásokkal le­rajzolta a zászló vázlatát. Betsy asszony látta, hogy a Washington csillagai hatszögüek a ajánlotta, hogy csináljanak inkább ötszögü csillagokat, amit a tábornok jóvá is hagyott, Ez volt az első sávos és csillagos zászló, melyet julius negyedikén avattak föl, de amely aránylag csak lassan lett népszerűvé. Ez a hagyomány Ross Betsy két év előtt elhunyt unokájának hátrahagyott irományaira támasz­kodik, de nem sok kivőre talál. A hivatalos Amerika még most is kénytelen bevallani, hogy az Egyesült-Államok lobogójának tervezője ismeretlen. * Ujabb időben európai lapok is közlik ezt a föltűnést keltő hirdetést:. „Amerikai rágógummi (Chewig Gum) különö­sen sportembereknek ajánlható. Uditi a szájat, fertőtleníti, javítja az emésztést'. A legjobb esz­köz a túlságos dohányzás leszoktatására." Ezt a hirdetést csak amerika-járt ember érti meg teljesen. Aki egy.newyorki villamos­kocsiban ült s körültekintett, észrevehette, hogy összes útitársainak állkapcsai mozogtak. Valamennyien rágtak. Olyan arcmozgással, mintha bagóznának. INemcsak férfiak, hanem nők is. Fiatal leányok és iskolásfiuk is. Fehér­bőrüek és feketék egyaránt. De nemcsak a villamoson. Rág az utcaseprő, a líftboy, a gépirókisasSzony, a sarki rendőr, a soffőr, a gyümölcsös kofa. Rágnak a keres­kedők és rágnak a vevők. Minden szájban Chewig Gum van és abban a szállodában, ahol olvasatlan ezres bankókat lehet az asztalon hagyni, a Chewig Gum-ot él kell zárni, mert a szobaleány okvetlenül megdézsmálná. Nem tud neki ellentállni. A Chewig Gum rágása okozza az ameri­kaiak szertelen köpési szokását. Ez kény­szeríti a hatóságot az efajta drákói rendel­kezésre: „A köpködés olyan kihágás, amely ötszáz dollár pénzbírságot, vagy egy évi fogságbünte­tést, vagy mindkettőt von maga után." Találóan ijevezték el Newyorkot „az örökké mozgó állkapcsok városá"-nak. Aki először látja a rágódó newyorkiakat, önkéntelenül is a legelőn kérődző tehénkékre gondol s bá­mulva konstatálja a the Great Good Gum (a nagy Gummi-isten) ellenállhatatlan népszerű­ségét, * A chicagói állatkert öt majma a mult ösz­szel a tüdővész szimptómái közt megbetege­dett. Egy chicagói orvos azt tanácsolta az állatkert igazgatójának, hogy hagyja a beteg majmokat télen át a szabadban. — De hiszen ezek az állatok az egyenlítő tájékáról valók, a forró klimát szokták meg, nem tűrik el a hideget! — felelte az igazgató. — Nos, ugy-e nagy betegek? így is, ugy is elpusztulnak. Tegye meg a kísérletet. Ez az érvelés döntött. A majmok télen át is kinn hagyattak a nyári ketrecükben, melynek csak egyik sarka volt födött, hogy hó ós eső ellen megóvhassák magukat. Eleinte dideregve bújtak össze, különösen szeles időben. De ké­sőbb sürü bundájuk nőtt s ugy megszokták a hideget, hogy napról-napra élénkebbek lettek, vigan ugrándoztak, tornáztak és farkasétvágy­gyal ettek. Mire kitavaszodott, teljesen meg­gyógyultak, mig a fűtött télikertben áttelelt majmok egytől-egyig tüdővészbe estek ós el­pusztultak. YDÁMKRDNIKA (A hálókupéban.) Egy kedves szegedi ur — mondjuk: lapunk egy barátja — mondta el ezt a történetet. Fiúméból utazott Pest felé. A hálókocsiban összekerült egy másik úrral. Lapunk barátjá­nak a hálókocsi-jegye az alsó ágyra szólt, a másik urnák fölötte kellett volna elhelyez­kednie. Mielőtt azonban erre került volna a sor, a másik ur élénken panaszkodni kezdett: — Istenem, istenem, milyen rémes lesz ez az éjszaka. Én úgyse tudok nyugodtan aludni, most itt idegen ágyban kell aludnom. És fönt! Ott fönt! Le se fogom hunyni a szememet­Biztos. Rémes! Rémes! Lapunk barátja megsajnálta a siránkozó urat és előzékeny ajánlatot tett neki: — Kérem, én nagyon szívesen cserélek ön­nel. Én ott fönt is nagyszerűen fogok aludni. — Ó, nagyon köszönöm. Végtelenül hálás vagyok, — rebegte a másik ur és befeküdt az ágyba. ... És most egy kis komplikáció követke­zik. Lapunk barátjának ugyanis az a különös szokása van, hogy nagyszerűen tud aludni­Olyan mélyen alszik, hogy folyton fantasztikus álmai vannak és ezek a fantasztikus álmok bősz álomközi orditásra késztetik. Lapunk barátja negyedórai alvás után rémesen ordí­tani kezdett. Buzgón, ambiciózusan ordított; megszégyenítette vele a sivatag büszke királyát. Ordított reggelig. Reggel, ahogy fölébredt, riadtan látja, hogy a hálótársa nincs a kocsiban. — Mi az? Mi történt ezzel az emberrel ? Gyorsan felöltözött, kiment a folyosóra, ott látja összetörten, gyűrötten a másik urat. — Mi az? Nem tudott aludni? A másik ur panaszosan, mély szemrehányás­sal mondta: — Ön kérdezi, hogy nem tudtam-e aludni? Alig, hogy elszunnyadtam, ön rémesen elkez­dett ordítani. Hihetetlenül megijedtem, kiestem az ágyból . . . azóta le se hunytam a sze­memet. Lapunk barátja csodálkozó naivsággal kér­dezte: — Ön megijedt attól, hogy én ordítottam? Én mindig ordítani szoktam, ha alszom. Nem kellett volna komolyan venni. Igazán nagyon, nagyon sajnálom . . . A másik ur szomorúan mondta: w- Azért mégis nagyon hálás vagyok önnek. — Ön? ön hálás nekem? . . . — Igen. Mert átengedte nekem az alsó ágyat. Képzelje, mi történt volna, ha én a felső ágyban alszom és ön ott lent ordit ... és on­nan fordultam volna le ijedtembem . . . * (Aki Fedákról álmodik.) Az egyik társas­körben a napokban a következő irás járt kéz­ről-kézre : Alulírottak ezennel becsületszavunkra ki­jelentjük, hogy a fedáksári kifejezés az alsós kártyajátékban használatos és hogy a Hanna egy ló. Ennek a kis nyilatkozatnak a következő tör­ténete van : A társaskör egyik tagja nemrégiben nősült. A fiatal feleség kedves volt, szép volt, de na­gyon féltékeny volt. Egy délután, amint férje ebéd után a kereveten szunyókált, észrevette, hogy férje álmában mosolyog. Nagyon kedves álma lehetett. Egyszerre csak a férfi ragyogó arccal fölkiáltott: — Éljen ! Éljen ! Megvan ! Fedák Sári .... édes Zsazsám . . . Zsazsukám . . . A fiatalasszony elsápadt. Hogyan, az ő férje Fedák Zsazsáról álmodozik ! Olvasta a lapban, hogy Fedák egy hét múlva Szegedre jön és már is róla álmodik. Ebben a percben a férfi ismét suttogni kez­dett : — Hannám ! Édes Hannám ! Vigyázz ! Cserben ne hagyj! Légy hü hozzám ! Ez már sok volt. A fiatalasszonyka görcsös zokogásban tört ki. Erre a férj fölébredt és soká tartott, mig nagynehezen megértette a helyzetet. Aztán védekezni kezdett, esküdözött» hogy álmában kártyázott és a lóversenyen ját­szott, azért használta a kifejezéseket, de az asszony nem hitt. Végső kétségbeesésében ju­tott eszébe, hogy a kaszinóból hoz bizonyít­ványt. Erre aztán már az asszony is megnyu­godott. * (Az istálló.) Egy szegedi külvárosi házban nézett lakást a napokban egyik kisfizetésű, de vidám természetű hivatalnok. A kétszobás la­kásért a háziúr ezernyolcszáz koronát kért. A hivatalnok az első pillanatban dühöngeni sze­retett volna, de meggondolta a dolgot és ko­moly képpel ezt kérdezte : — Aztán van istálló is ehez a lakáshoz? — Istálló? — kérdezte a háziúr,— az nincs; de minek önnek istálló. Vannak talán lovai? — Nekem nincs szükségem istállóra, — felelte a hivatalnok, — de annak a marhának kell, akj ezért a lakásért megad ezernyolcszáz korona bért. Szeged világítása. A városi mérnökség illető osztálya nemsokára teljesen elkészül Szeged város általános vüági­tásának nagyarányú terveivel. A tervek szerint a város egész területén légszeszvilágitást ren­deznek be s ha tervek megvalósulnak, akkor Szeged város közvüágitása nemcsak kifogásta­lan, de elsőrendű lesz s a petróleumvilágitás miatt most napirenden levő panaszol? végleg meg fognak szűnni. A város harmadik építési kerületében, a nagy­körúton kívül, most majdnem mindenütt pet­róleumlámpák szolgáltatják a világítást, de vannak, helyek a kiskörúton belül is, a belvá­rosban, ahol az éjszakai világítás szintén ilyen primitív. Amennyiben a mérnökség tervei mi­hamar megvalósulnak, akkor még az idén gáz­világitást nyer az egész bélváros. Ahoz, hogy Szeged város egész területe gázvilágitást nyer­jen, legalább három évre van szükség. A kivitel természetesen fokozatosan fog meg­Szegeden a főraktár Mérey-utca 3. sz. a. van Serfőzde Részvénytársaság Temesvár, az ország egyik legelőkelőbb sörgyára. Gyárt: Ászok, udvari, márciusi, dupla márciusi, korona, bajor, szent Erzsébet és más­fajta Söröket kiváló minőségben, a A sörök rendkívül jóízűek, zamatosak és ezért több kitüntetést is nyertek

Next

/
Oldalképek
Tartalom