Délmagyarország, 1910. szeptember (1. évfolyam, 85-109. szám)

1910-09-18 / 99. szám

18 DÉLMAGYARORSZAG 1910 szeptember 18 Mitra arca. Irta Szekula Jenő. A legszebb arcot, amiről művész sejtelme csak valaha is álmodott, egy szűk és regényes múzeumban láttam, valahol Óbuda fölött, kőbe faragottan — és ez Mitra isten arca volt. Gyönyörű, kisértő szépségű ifjú, — igen, emlékezem — balkezével, amelyben meseszerű erő szunnyadt, egy bikát fogott le szarvainál s jobbjában könnyű tőrt emelt magasra. (Egészben olyan, mint egy antik torreádor, a bikát talán ma is ilyen tőrrel teritik le a spanyol arénákban.) Alig másfél méter széles dombormű, a márvány kicsorbult és megfeketedett, de nem tudtam betelni a nézésével. Hipnotizált és a bűvkörébe sodort a szoboristen kétezeréves szépsége. Talán ugyanazt a megilletődést éreztem, amit a római katona, akit ideállítottak őrnek a Dunapartra, ha vad babonáktól halálrahajszoltan, először botorkált le a félisten földbeásott templomába. Azt hiszem, sohasem élt ily szép ifjú, bizonyára itt, Akvinkumban sem, ahol a művész vésője életre faragta a színtelen márványból. Vagy talán még Rómából hozta el magával a büszke második segéd-légió, melynek ő volt a legféltettebb és legszentebb kincse. Nem hiszem, hogy Antonius szépsége vetélkedhetne az övével, de az bizonyos, hogy ily fölemelő és megejtő nézést, amely Mitra szeméből sugárzik ki, nem láttam egyetlen ókori isten arcán sem. Mert ő legkésőbben született, az antikvilág már leáldozó és meleg párázatában, mikor a művész vésője már a legfogékonyabb volt minden megálmodható szépség könnyed és finom kifejezésére. Alakja nem volt holt formákhoz kötve és elnyüve, mint a többieké, akár Jupiteré is. Szabadon rajzhatta körül mesealakját a művész termékeny fantáziája. A leghatalmasabb volt ő, igen, neki kellett tehát a legszebbnek is lenni, milyen természetes! nem érti senki az antik idők titkát, aki ezt a gondolatot nem tudja a magáévá tenni. S nekem is ide kellett jönnöm a vörösvári rétre, hogy ezt megtanuljam. m Mert most láttam először Mitrát, De ezt a nézést nem fogom elfelejteni sohasem. Nem láttam még ilyen csodálatos szemeket kőbefaragottan. Győztes és szerelmektől mámoros tekintet, és mégis vonzó és mégis magához emelő. Így csak egy isten nézhet az ember fiának szemébe! Az Isten. Másfél óráig állottam a regényes, fehérre meszelt múzeumban, s csak a titokzatos légió-isten alakját néztem. Milyen különös! Mig csak könyvekben olvastam róla, rut és otromba keleti bálványnak képzeltem el. Az öldöklés és a boszu vad nemtőjének. S nem tudtam még, hogy ő a kard fölszentelt isten fia, azé a kardé, amely a lovagok kezében suhogott. Milyen különös. Ide kellett jönnöm egy kültelki muzeumba, hogy megértsem a Mitrakultuszt Mert eddig rejtelem volt nekem, de most már tudom, minthogy azt is megértem, hogy miért ordítoztak oly diadalittasan Pompejus részeg matrózai, mikor az ő szobrát először hozták el Rómába. Hogy miért szerette ugy a nép és miért rajongott érte a katona, a császárság késő idejében, mikor a többi isteneket már megtagadták, vagy elfelejtették. Most már tudom! A legszebb volt ő. Őt kellett tehát a legjobban szeretni. Uj Herkules, a keleti mesék varázsköntösében öltözötten. Szép volt és erős; a legnagyobb két erény, ami a római lelket megejthette. Győzhetetlen napisten! Ilyen jelentéseket küldtek Mitráról a pannon táborhelyeken állomásozó katonák. Nekik szükségük volt reá és a benne rejlő hitre, jobban, mint bárhol a világon, ezen a kísérteties határvidéken, ahol a légionárius élete ahhoz a szál kardhoz volt kötve, amely az övéhez volt erősítve. Valóságos lovag-istenné nőtte ki magát a katona vad képzeletében. Kelet babonás királyfia, aki százszorosan megszépült azóta, hogy a vidék titkozatos földjéről világhódító útra kelt. <5 volt a hűség és az igazság őre, — így gondolták, — megannyi katonaerény, — hogyne rajongott volna tehát érte a szegény második segédlégió, amely itt vérzett a dunai parton s uraitól jutalmul nem kapott mást, mint a pia és fidelis cimet, amely márványba vésve ragyogott az erőd bejárata fölött, az olthatatlan hűség szimbólumául. De velük volt a hűség istene, a Mitra, aki támogat minden szépet, jót és nemeset.,, ami csak az ember fiának a lelkében él. C3 volt az isteni rend szeplőtlen tisztaságú őre, akinél minden igazságos kívánság meghallgatásra talált. Aki kardot ránt az elnyomottak védelmére! Milyen különös! Az éjszaki ég derengésénél már sejteni lehetett uj világok megszületését, a friss földből még nem ismert erény sarjadzott ki, — a lovagerény, — amely itt már akkor bontotta ki első virágjait s amelynek ez a Keletről ideszakadt istenfiu talán első hírnöke volt. Elnéztem. Ugy rémlik, ahogy megforgatja a bikát, mintha Szent György lovag arcát látnám, amint rálép a hétfejű sárkány nyakára. A kutya, a skorpió és az oroszlán, ott hevernek az ő lábainál is titokzatos jelképek, csak nem tudom, a hűséget vagy a gonoszságot akarják-e kifejteni. Katonaisten. Hü és bátor. Alakja megnőtt itt, a kisértő tábortüzek mellett, ahova a szél elsodorta messze dunai szigetek felől a vad. halálhirdető lónyerítést. Egyetlen vigasz a vígasztaláéban, a szegény katona előtt, aki itt, a Duna partján őrizte a világ végét. Azontúl néhány kör ei, ugy gondolták, már az Orcus folyik, a titokzatos fekete folyó, amely körülöleli a világot. De ő a pretoriánusok istene volt elsősorban s hogy emléke kivesszen az emberiség képzeletéből, ahhoz az utolsó római légióknak kellett megsemmisülniük a pannon csatamezőkön. Ez a föld az emlékek temetője. A köveken talán még meg lehetne látni az első apostolok sarujának a lábnyomát. Mitra templomát fölgyújtották Balamér hun katonái. Magát ;i győzhetetlen napistent pedig legyőzte egy sápadtarcú istenfia. akinek nemesebb szive volt nálánál is, mert nem kardot forgatott, hanem olajággal jött, amit Galilea fáiról tépett. Egy áldozat-isten, aki maga vérzett el a fán. És szebb volt még Mitránál is. mert nem volt akkor még faragott képe sem, csak a rabszolgák képzeletében élt. de oly szépen, ahogy csak a rabszolga tudja megálmodni a maga istenét. Kiértem a szabadba. Mitra templomát kerestem. Omladozó rom. Alig másfél méter magas kőfal mered elő a földből, vakolat nélkül, siváran. Semmi sem árulja el, hogy itt a nap gyönyörű arcú istenének csodaszép márványtemploma fehérlett. Otromba faburkolat mered föléje, hogy az eső szét ne verje egészen. Már az oltár sincs meg, amely előtt sötétarcu katonák fohászkodtak, fölmutogatván sebhelyeiket. Ezt a szőke kvádoktól kaptuk, emezt a vörösarcu őzöktől. ezt a barna jazigektől. Csak a katalógus árulja el, hogy ez a hely szentély. Milyen különös. Minden változott. Csak a nap süt kevélyen, akár Agropoli fölött, hogy bearanyozza a Dél fiainak távoli temetkezőhelyét. Olyan most egészen, mint egy óriási aranyóra, az ókor fiainak az órája. Mert itt minden más és még az újpesti part fölött füstölgő gyárkémény is ugy tűnik föl, mintha áldozati oltár égne. De a vörösvári réten, szemben éppen Mitra templomával, vörös ökör legelt, feliéicsillaggal a homlokán. Talán egyenes leszármazottja az áldozati marhának, melyet lebunkóztak a napisten lábai előtt, mikor a parton először csapott át a népvándorlás hulláma. És mégis ugy állott ott, a zöld mezőn, büszkén előrenyújtott nyakkal, szemben Mitra beomlott templomával, mintha hirdetni akarná: Az istenek változnak, de a barom örökkévaló! Intelligens varrÓEŐ uri családokhoz ajánlkozik. — Elvállal munkát a lakására. — Házakba is szívesen jár el. — Cini: LOIÍES Belli, Zrinyi-yíES 8. SÍ. alt ÜZLETHELYISÉGÜNK KIADÓ. Mélyen leszállított árban vásárolhat férfi fehérnemüekot, zsebkendőket, nyakkendőket, kalapokat, ernyőket, férfi-, női- és gyermekharisnyákat stb. TERAI és KOCSIS ! SZEGED, DUGONICS-TÉR 1. SZ, ui'idivat keeskeclőknél Biitorszállitást butorkocsival helyben és vidéken. Beraktározást péiizelőlegyel és jutányosán eszközöl Kálmán Zsigmond mi Tisza Lajos-körut 51. sz. Telefon 588. •• Telefon 588, = HASZNÁLT ES UJ iskolakönyvek továbbá: füzetek, Írószerek, levélpapírok, képes levelezőlapok minden kivitelben kaphatók. Iskolakönyvek bekötését olcsón vállal BURKUS ANDRÁS a gyermekjátszóval szemben, Vajda Imre-palota zí/y^s/iéyya/r// • niei/st^yjzrttc /¿e/tetű^ AJ, ^ ymepe-ie&e/ejf/