Délmagyarország, 1910. szeptember (1. évfolyam, 85-109. szám)

1910-09-18 / 99. szám

13 DELMAGYARORSZAO 1910 szeptember 16 nagy szél augusztus harmincegyedikén igen nagy károkat okozott, sok fát kidöntött és a még meglevő kis gyümölcsöt leverte. Hódmezővásárhely: A szőlők termése, különösen a chasselas-fajoké, nagyon gyönge. Ez a faj katasztrális holdankint nem fizet egy métermázsával. A borszőlőké valamivel jobb, de mindamellett nem adnak átlag annyit, hogy a termelők házi szükségletét kielégíthessék. A chasselas-fajok kilogrammjáért hetven-nyolcvan fillért fizetnek. A borszőlő kilogrammja ötvenhatvan fillér. Must-eladás nem is igen fog történni, mert nincs mit eladni. A besztercei szilva szép termést ad, kilogrammja tizenhat-husz fillér. Az őszibarack szintén jó termést ad, negyvn-őtven fillérért kel kilogrammonként. Szeged: Szeged környékén az idén számbavehető termés nem lesz. Egyes termelőknek lesz ötven százalék termése, de a nagy átlagnak husz százaléknál több nem lesz. A minőség is csak az esetben lesz jő, ha az idő derült, száraz marad. Gyümölcs se termett, egyéb szilvánál. Kilója 10—14 fillér. (—) Részvénytőkeemelések. A Magyar Pénzintézetek Központi Hitelbankja Részvénytársaság szeptember tizenegyedikén tartott rendkivüli közgyűlésén az alaptőkének tízmillió koronáról húszmillió koronára való fölemelését határozta el. Az igazgatóságba újonnan beválaszttattak: báti Berkó István, az Ipolysági Takarékpénztár vezérigazgatója, Csarsch Jenő, a Pécsi Takarékpénztár vezérigazgatója, Lányi Mór, a Délvidéki Közgazdasági Bank (Szabadka) elnökigazgatója, Lukács György valóságos belső titkos tanácsos, a Békésmegyei Takarékpénztár elnöke és Főrös László valóságos belső titkos tanácsos. — A Halasi Kereskedelmi Bank Részvénytársaság szeptember tizenegyedikén tartott rendkívüli közgyűlése az - alaptőkét háromszázezer koronáról ötszázezer koronára emelte föl olyképen, hogy egyelőre ötszáz darab kétszáz koronás részvényt bocsát kizárólag régi részvényesei rendelkezésére, mig a további ötszáz darab részvény kibocsátására az igazgatóságot hatalmazta föl. — A Békéscsabai Takarékpénztár Egyesület rendkivüli közgyűlése elhatározta, hogy a jelenlegi egymillió korona részvénytőkét kétezer darab kétszáz koronás uj részvény kibocsátásával egymilliónégyssázezer koronára fölemeli. (—) Lomási erdőipar-részvénytársaság cég alatt három millió korona alaptökével a Szászrégeni tutajkereskedelmi társaság fenyőerdőinek kitermelésére uj részvénytársaságot alapított Budapesten a Hazai bank részvénytársaság, a Neuschloss-féle nasici tanningyár és gőzfürész-részvénytársaság és a Deutsch Ignác és fia cég. Az igazgatóság tagjai lettek : Baumgarten Lajos, Hegedűs Lóránt dr, Hirsch Albert dr, Neuschloss Emil, Rosenberg Ármin, Szécsi Pál, Singer Zsigmond, Szitányi Ödön (elnök) és Walder Gyula. A felügyelő-bizottságba beválasztattak: Ehrenfeld Lajos, Delmár Jakab, Déry Károly dr, Keresztes Gyula és Kreutzer Jenő. A társaság jogtanácsosa Kelemen Lajos dr lett. Az uj társaság kereskedelmi ügyeinek vitelével a Neuschloss-féle nasici tanningyár és gőzfürész-részvénytársaságot bízták meg. NYILTTÉR. E rovatban közlőitekért nem vállal felelősséget sem a szerkesztőség, sem a kiadóhivatal. Főraktár Szegeden a Szegedi Délvidéki Általános Fogyasztási Szövetkezetnél. REGÉNYCSARNOK. Szerelem és idyl!. Irta Kielland Sándor* n. így hát megtartották a lakodalmat és pedig pompásan. Ludwigsen kisasszony egy rímtelen dalt irt az igaz szerelemről, melyet elénekeltek az asztalnál és Louise volt a legszebb a nyoszolyólányok közt. A fiatal pár bevonult az Olsenné által fölfedezett kis fészekbe, hogy megkezdje az ünnepélyes boldogságnak azt a félig öntudatlan állapotát, melyet az angolok mézesheteknek neveznek — mert olyan édes — a németek „Flitterwochen"-nak, mert a fénye olyan gyorsan eltűnik, a norvégok buzakenyérnapoknak, mert tudják, hogy barnakenyérnapok következnek utána, De Sörenéknél a buzakenyérnapok sokáig tartottak és mikor az Isten egy szőkefürtü kis angyallal ajándékozta meg őket, oly nagy volt boldogságuk, amilyet ebben a szomorú világban csak várni lehet. Ami a bevételt illeti, nos hát az is elegendő volt, bár Sörén, fájdalom, nem rendezhette be magát egy kis adósság nélkül; de hát az is majd csak rendbe jön idővel. Igen, idővel! — Az évek multak és minden évben egy ujabb szőkefürtös angyalt ajándékozott az isten Sörenéknek. Hat évi házasság után éppen öt gyermekük volt. A nyugodt kis város változatlan maradt, Sörén még mindig a közjegyző segédje volt, barátjaik is a régiek maradtak; csak Sörent nem lehetett volna megismerni. Vannak bánatok és nehéz sorscsapások, melyekről azt mondják, hogy az ember haját egy éj alatt megfehérítik. Ilyen események nem fordultak elő Sörén életében. Ami az ő haját megszürkitette és hátát meggörbítette, az lassú, közönséges gond volt, a kenyérkereset gondja. Ez a gond ugyanazt a szerepet játszsza a gondok közt, mint a fogfájás a betegségek között. Nem egyes, nagy fájdalom, melyet nyílt harcban le lehet győzni; nem olyan, mint egy idegláz vagy más rendes betegség, melynek kifejlődése és válsága vam De mint a tartós, kimerítő, egyforma fogfájás, ugy a kenyérkereseti gond is körülveszi áldozatát, mint egy szürke felhő. Minden reggel magunkra veszszük kopott ruháinkkal és ritkán alhatunk olyan mélyen, hogy egészen elfelejtsük. A mindig jobban közeledő szegénységgel küzdve ment Sörén tönkre, pedig takarékos volt. Csakhogy kétféle takarékosság van: activ és passiv. A passiv takarékosság éjjel-nappal azon gondolkozik, hogy hol gazdálkodjék meg egy krajcárt, az activ éppen olyan szorgalmasan töri fejét, hogy miként szerezzen meg egy tallért. A takarékosság előbbi faja a passiv, nálunk otthonos: az activ a nagy társadalmakban, főleg Amerikában. Sörén tehetsége a passiv irányba hajlott. Egész szabad idejét, sőt még a munka idejének egy részét is arra fordította, hogy összevonva kiadásait, takarékossági módokat találjon ki. De talán nem volt elég szerencséje, vagy ami hihetőbb, csakugyan nagyon kevés jövedelme volt a felesége és öt gyermeke eltartására; elég az hozzá, hogy pénzügyi helyzete mindig rosszabbodott. Azt hihetnők, hogy az életben minden hely teljesen be van töltve és mégis némelyek mindenbhova bejutnak. De Sörén nem tartozott ezek közé a szerencsések közé és hiába kereste azt a külön foglalkozást, mely előtte és menyasszonya előtt mint homályos, de gazdag jövedelmi forrás szerepelt. Es jó összeköttetései sem sok hasznára váltak. Mindenki nagyon szívesen segit egy reményteljes fiatal embert, aki maga is tud magán segíteni; de szorongatott családapák mindenhová későn jönnek. Sörennek sok barátja volt. Nem lehet mondani, hogy visszavonult volna tőlük, de mégis elmaradt társaságuktól. Ha most találkoztak, mindkét részről bizonyos zavar uralkodott. Sörén nem gondolt többé azzal, ami a többieket érdekelte, ezek pedig nagyon unták, mikor elbeszélte, hogy milyen sokat kell dolgoznia s hogy milyen nehéz me.gélni. És ha egyszer-máskor ifjúkori barátjai meghívták férfitársaságba, sokat evett és sokat ivott, mint rendesen azok szoktak, kik nagyon szűken élnek. És a régi vidám, de finom, elővigyázatos Sörén jó bolonddá sülyedt, aki zavaros beszédeket tartott és aki körül vacsora után összegyűltek, hogy tréfálkozzanak vele. De a legkellemetlenebb benyomást az által tette ismerőseire, hogy teljesen közönyös lett a ruházkodás iránt. Sörén régen nagyon gondosan öltözködött. Tanuló korában „hiu Sörén" volt a neve. Sőt még mint családapa is tudott szegényes ruházatának bizonyos előkelőséget kölcsönözni. De miután a nehéz nyomor arra kényszeritette, hogy természetellenes hosszú ideig hordta egyes ruhadarabjait, hiúsága is elhagyta teljesen. Pedig, ha egy férfi elveszti érzékét a csinosság iránt, akkor végre teljesen le is mond arról, hogy személyét gondozza. Feleségének kellett figyelmeztetnie, ha már okvetlenül uj kabátra volt szüksége; és ha gallérja nagyon foszlányossá lett a szélén, ollóval levágta a szálakat. Hiszen másra kellett gondolnia szegénynek. Csak ha idegenek jöttek az irodába, vagy neki kellett idegen ajtón, belépni, egész gépiesen ráköpött a kabátja hajtókájára és végigsimogatta tenyerével! Mint a csökevény szervek, amelyeket a zoologusok találnak némely állatoknál s amelyek tönkrementek, mert nem használták : ugy Sörennél is ez volt az egyedüli maradványa a „hiu Sörén" csinosságérzetének. De emellett saját magában hordta leggonoszabb ellenségét.. Fiatalkorában filozófiával foglalkozott és most is megtörtént néha, hogy szerencsétlenségére kedve támadt gondolkozni ; ilyenkor minden ellenvetés hiába való volt és bölcselkedése alapjában mindent felfordított. Különösen ha gyermekeire gondolt, akkor nem volt képes magán uralkodni. Ha ezekre a kis teremtésekre tekintett, a kiket — nem tagadhatt -- mindig jobban és jobban elhanyagoltak, nem sorozhatta többé őket a szőkefürtü angyalok közé, kiket isten adott, Hiszen bé kellett ismernie, hogy az isten nem ad ilyen ajándékokat anélkül, hogy magunk is hozzá ne járulnánk és akkor azt kérdezte önmagától, hogy voltre joga hozzá? Visszagondolt saját életére, mely oly szerencsés kilátásokkal kezdődött. Kényelmes otthonban született, atyja hivatalnok volt s az ország legjobb nevelését adta meg fiának; az élet harcára a legerősebb fegyverzettel látták el és iine ez volt az eredmény ! Hát ő mit adhat gyermekeinek a harcba, amelyre kibocsátja? Életüket gondban és szükségben kezdik meg, amit még el is kell rejteni. Jókor mégtanulják, hogy az élet követelései és a vagyoni helyzet közt levő különbséget nem lehet összeegyeztetni. A gyermekek rendetlen otthonukból a legkeservesebb örökséget viszik majd magukkal, amit az embernek az életen át hurcolnia kell: szegénységet nagy igényekkel egyesülve. Sörén szerette volna azt mondani, hogy az isten majd gondot visel reájuk. De szégyelte magát, mert érezte, hogy csak lelkiismerete megnyugtatásáre és saját hibájánik elpalástolására használná e mondást. Ezek a gondolatok voltak legkeservesebb kinzói; de az igazat megvallva, nem is olyan sokszor támadták meg, mert SÖren kezdett közönyös lenni. Ezt a közjegyző is észrevette. A maga idejében, — szokta volt mondani — nagyon ügyes ember volt a segé-. dem ; de látják, ez a következménye a korai házasságnak, sok gyereknek stb. Egy szóval, neki már vége. Szegényes öltözetben és szegényes táplálékkal. telve adóssággal és gonddal, kifáradt és tönkrement anélkül, hogy valami nagyot vitt volna véghez. És az élet tovább folyt a maga medrében és magával vonta Sörent is. Ugylátszott, mindenki elfeledkezett róla, az istent kivéve, aki mint tudjuk, minden évben megajándékozta őket egy kis szőkefürtü angyallal. Sörén fiatal felesége hiven követte férjét