Délmagyarország, 1910. szeptember (1. évfolyam, 85-109. szám)

1910-09-16 / 97. szám

1910 szeptember 15 DÉLMAC3YARORSZAQ 3 A másik tanú, a mezőkovácsházai katolikus kántor, ugyanezt fogja vallani kihallgatásakor, amely szombaton lesz. Bóth Salamon mezőkovácsházai kereskedő följelentésére indították meg Harsányi ellen a vizsgálatot, amelynek során beigazolták, hogy Harsányi a fiatal községi hivatalnokokat leányok elcsábítására biztatta. Állítólag ilyen aktusok történtek is a községháza szobáiban. Kövér Béla főszolgabíró nem függeszti föl a jegyzőt, mert az alispán a múltkoriban megsemmisítette az ő fölfüggesztő határozatát és Harsányit visszahelyezte a hivatalába. Az ujabb kihallgatások szombaton lesznek. Az egész vármegye lázas kíváncsisággal néz az ügy elébe, mert nem lehetetlen, hogy szenzációs fordulat áll be. Oláhok és magyarok harca. — Tftbb halott, számos sebesült. — (Saját tudósítónktól.) Szászvárosban Vidd Aurél volt nemzetiségi országgyűlési képviselő hivei ismét 'megkezdték gyülöletsugallta, véres munkájukat a magyarok ellen. Az oláh izgatások ebben az esetben már tetőpontjukat érték el> amennyiben a magyar lakosság ellen folytatott aknamunkának már áldozatai is vannak. A szászvárosi és a környékbeli oláhok a román papok és tanítók izgatására nyilt, fegyvere9 harcban léptek föl és valósággal irtó háborút indítottak minden magyar és magyar intézmény ellen. A magyar és oláh lakosság között fegyveres harc tört ki, amely a mai napon annyira elmérgesedett, hogy a csendőrség közbelépése sem tudta megfékezni a lázadó kedélyeket, sőt a boszut lihegő oláhok, Vlád Aurél vérszomjas hívei, még a csendőröket is megtámadták. Az oláhok véres lázadásairól a következő tudósításaink szólnak: Szászvárosban ma délután fölfegyverkezett oláhok több román tanító izgató beszédére tűntető menetet rendeztek a városban. A magyar épületek előtt megálltak és gyalázó szónoklatokat tartottak a magyarok ellen. A csendőrség nem akadályozhatta meg a lázadók fölvonulását, mert az egyik környékbeli köz. ségbe, Felkenyérre voltak kirendelve az összes emberek. Az ott állomásozó őrségtől ugyanis jelentés érkezett Szászvárosba, hogy az oláh lakosság ostromot intézett a magyar lakóházak ellen és a magyar polgárok meg az oláhok között fegyveres harc tört ki, amelynek hevében több magyar és oláh megsebesült. A legvéresebb szájú román izgató itt Hupea községi tanító volt, aki lázító beszédet intézett a kaszákkal és revolverekkel fölfegyverkezett oláhokhoz, mire azok Herlea Áron és Olteán József magyar földmivesek házát körülfogták és megostromoltákElőbb kőzáporral verték be a két ember házának ablakait és falait, majd a tetőket rongálták meg. Erre a magyar lakosság is csoportokba verődött, mire véres harc fejlődött ki köztük. Több magyar és oláh megsebesült. A lázító román tanító, látva a veszedelmet, elmenekült. Kudsiron hasonló zendülés történt. A fölfegyverkezett oláhság megrohantai és ostrom alá vette a csendőri aktanya épületét, amelynek öszszes ablakait beverték. A laktanyában tartózkodó legénység erre kirohant és szuronyokkal támadt az oláhoknak. Egy román tanitó ekkor az oláhokhoz fordulva, elordította magát: — Lőj ¡etek a magyar kutyák közé! Az oláhok azonban megijedtek a csendőrök szuronyaitól s menekülni kezdtek, de közben többször a csendőrök közé lőttek. Sebesülés aem történt. A legádázabb harc Kodajk községben folyt le, Itt is fölfegyverkezett oláhok akarták megostromolni a magyar lakosság házait. Útközben az oláhok csapata találkozott Báczkövy Antal földbirtokossal, aki két embere társaságában kocsin ment hazafelé. . Az oláh csapat bőszülten vette körül a megrémült földbirtokos kocsiját és a magyargyalázó kifejezések egész áradatát zúdította a kocsiban illőkre. Épen a legválságosabb pillanatban érkezett a támadás színhelyére egy tizenkét emberből álló csendőrcsapat, amelynek a vezetője fölszólította az oláhokat, hogy oszoljanak szét és vonuljanak vissza a házaikbaAz oláhok a fölszólitásra megrohanták a csendőröket, mire véres harc fejlődött ki a két csapat között. A csendőrtiszt erre kiadta a jelszót: — Tüzelj ! A csendőrök az oláhok közé lőttek. A lövések következtében az oláhok közül többen elestek és rémes jajkiáltást hallattak, mire a megrémüli oláhcsapat eszeveszetten futásnak eredt. Tíz csendőr üldözőbe vette őket, kettő pedig a harc színhelyén maradt, hogy az elesettekről gondoskodjék. Három oláh életveszélyes sebet kapott, egy pedig még ott a hely. színén meghalt. A csendőrség jelentést tett a lázadásokról Farkas Pál szászvárosi szolgabírónak, aki nyomban intézkedéseket tett a lázadás lecsillapítására. Fodor Gyula főbíró pedig elrendelte, hogy a hatóság a legszélesebbkörü vizsgálatot indítsa meg és a lázadókat tartóztassa le. Egyben fölhívta a csendőrsóget, hogy a magyar lakosság házait vegyék őrizet alá, nehogy ellenük ismét ostromot kezdjenek a lázadó oláhok. A kapukulcs. * Ez az egész balassagyarmati tárgyalás nem sok uj momentumát deríti ki a sajnálatos szécsényi tragédiának. Ismerjük szegény Reök István halála körülményeit s mindazt, ami szerelmének véres reggelét megelőzte. Meglehetősen undorító látvány, amint az áruló nevelőnő és a fecsegő cselédek fölvonulnak és részletekkel szolgálnak Szőkéék földúlt hálószobájáról. A dráma fenséges, megrázó volta így süíyed alá a triviális tréfák piszkába és a „szabadszellemü" élclapok valószínűen különböző formákban meg fogják rajzoltatni azt a kapukulcsot, amit Szőkéné egyetlen bűnös estéjén sajátkezüleg beolajüzott. Pedig kár ezért a kapukulcsért. A szécsényi kapukulcs az- egyetlen uj kellék az élet eme szomorú színdarabjában. Mert minden azon fordult meg: egy talentumos fiatalember halála, egy boldogtalan, kielégítetlen asszony becsülete, egy szorgalmas és különben jámbor ember gyilkossá válása és két apró gyermek elárvulása — minden azon fordult meg: vájjon a kapukulcs csikorog-e a szécsényi kapu zárjában. A szerelemben elszánt asszony megolajozta, mégis csikorgott. A tapasztalatlan nevelőnő és a rosszszáju pesztonkák meghallották a zaját. El kellett hát veszníök a tragédia szereplőinek. Qsak ezt a kapukulcsot érdemes nézegetnünk. Az olajon kívül könny és vér szárad rajta, ó — ne tagadjuk — a társadalom intézményeinekpókhálós kapuit ilyen kulcsokkal nyitogatjuk. Nyiltan be nem nyithatunk a vágyaink, az örömünk palotájába. Megolajozzuk hát a kulcsot és az éj sötétjében surranunk vele. Mindnyájan bűnösök, erkölcstelenek vagyunk? Vagy csak azok, ugy-e, akiknek a kulcsa megcsikordul? A többiek, a szerencsések a menyországba jutnak. Valljuk be: nem a kulcs a fontos ebben a bukott erkölcsök között bukdácsoló életben, hanem az olaj. Valljuk be és rossz szóval ne illessük a Reök Istvánok emlékét és céda tréfát ne csináljunk a szécsényi szép asszonyból. Szókénéből. Mártírok ők mind a ketten, legalább is annyira mártírok, mint az ügyvéd, aki összetörten a vádlottak padján ténfereg. Balassagyarmaton olyan hazugságokra akarja az esküdtbíróság az igazság leplét ráborítani, amik között eligazodni ma még lehetetlen. Két véglet áll egymással szemben. Hogy a házasság intézménye szent és szükséges. És hogy a házasság intézménye csődöt mondott s nem méltó a tiszteletre. Hogy ölni kell. És hogy gyilkolni nem szabad. Hogy a nő azé legyen, akinek pap és törvény előtt hűséget esküdött. És hogy a nő a szerelmesének adja magát. Nos, nem vagyunk-e gyöngék az Ítéletre ? Felelhetünk-e, melyik részen az igazság ? Nem kell-e beismernünk a tehetetlenségünket? De igen. Repül már az ember, tenger alatt jár az ember, revolverrel gyilkol az ember, minden gépünk a csodáig tökéletesedik és — nem tudjuk megreformálni a kapukulcsainkat ! A bün olajába mártjuk, szenvedéseink könnyébe mártjuk, boldogok vérébe mártjuk, ,azért zörög, azért csikorog! Az in^ tézményeink, az életünk, a gyarló lelkünk rozsdás záraiban csikorog a véres kapukulcs . . . Fehér j[rpád. A szécsényi dráma tárgyalása. — Második nap. — (Saját tudásitónktól.) Szőke ügyvéd ismert bünpörében ma folytatták a balassagyarmati törvényszéken a tanuk kihallgatását. A mai tanuk közül legérdekesebb volt Nagy Margitnak, a nevelőnőnek vallomása, aki fölnyitotta a férj szemét. Amikor elmondotta, hogyan vette ki belőle sirva, rimánkodva a férj felesége bűnét, a hallgatóságon olyan izgatottság és meghatottság vett erőt, hogy sokan zokogtak. A hangulat különben ma határozottan Szőke ellen fordult. Megérkezett Szegedről Balassagyarmatra az áldozat atyjának, Reök Ivánnak távirata, amelyben azt az értesítést küldte, hogy nem mehet a tárgyalásra, mert betegen fekszik. A tárgyalásról szóló részletes tudósításunk itt következik: Harmincnyolc tanu. Elegáns hölgyek izgatottan őgyelegnek a vármegyeház körül. Várják, mig kinyitják a nagykaput. Tegnap még alig volt hölgyközönség a tárgyaláson, ma valósággal megostromolják a nők a kaput, hogy lehetőleg jó helyet kaphassanak. Reggel kilenc órakor, mikor megszólal az elnök csöngetyüje, csupa nagykarimás, virágos és strucctollas női kalap terpeszkedik & közönség számára föntartott helyeken. Harmincnyolc tanu vár ma kihallgatásra. A tárgyalás elején az elnök egyenkint rendeli maga elé mindnyáját, aztán megkezdi az elsővel a vallatást. Bartus Margitnak hívják ezt a tanút. Huszonkilenc éves szécsényi születésű szobaleány, aki Szőkéóknél szolgált a véres tragédia idején. 1910 április elején állott be hozzájuk és négy hónapig maradt ebben a helyben. Mit tud a szobaleány? Bartus Margit szaporán ejti a szót: — A nagyságos ur Pestre ment korteskedni azon a napon. A nagysága nagyon izgatott volt. Láttam, hogJ maga olajozta meg a kapukulcsot, nehogy nyikorogjon a zárban. Maga csukta be a kaput, pedig máskor nem szokta. Itt az elnök közbevág és figyelmezteti a tanút, hogy a vizsgálat során épen ellenkezően vallott: — Miért vallott másképen Szécsényben, mint most ? — Csak a gyarmati birónak merem megmondani az igazat — válaszolt a szobaleány. Az elnök: Biztos maga abban, hogy Reök István volt éjjel Szőkénénéi ? A szobaleány. Nem vagyok benne biztos. Csak hátulról láttam. Épen olyan magas ur volt, mint Reök ur. Más pedig nem udvarolt a nagyságámnak, szóval, más nem lehetett. Az elnök: Azelőtt is látta a nagyságát sétálgatni Reökkel ? A szobaleány: Igenis, láttam. Aznap délután eljött Reök ur és elmentek a nagyságával sétálni. Vacsora után megint elment és este féltiz óráig sétált veleAz elnök: Hol volt maga akkor éjszaka tizenegy óra tájban, mikor Reök a kapun bejött ? A szobaleány: A konyhában. Az elnök: Hát hogyan láthatta a konyhából Reökot bejönni, hisz az ajtó nem lehetett nyitva. A szobaleány: Az ablaknál álltam. Az elnök: Sejtett valamit? A szobaleány: Leskelődtem. Az arcát nem láthattam, de biztos voltam benne, hogy Reök ur. Az elnök: És mi történt akkor éjszaka, huszonnegyedikén ? A szobaleány: A nagysága kint sétált az utcán egy másik nagyságával. A kisasszony és a gyerekek bent voltak a nagyságos úrral a hálószobában. Egvszerre csak kijött izgatottan a konyhába Szőke ur, a nagyságos ur. Azt kérdezte tőlem, láttam-e május huszadikán éjszaka bejpnni Reökot a nagyságához?