Délmagyarország, 1910. szeptember (1. évfolyam, 85-109. szám)

1910-09-16 / 97. szám

1910. I. évfolyam, 98. szám. Szombat, szeptember 97 dSipontl szcrKesztöséfl és Kiadóhivatal Szeged. ELŐFIZETÉSI AR SZEGEDEN: ELOFIZETESI AR VIDÉKÉN: TELEFON-SZÁM: t=> Korona-utca 15. szam a eflész ívre . r 24— félévre . . . R 12-— ítész évre . K 28-— félévre . . . li 14-- Szerkesztőség 835 t=j Kiadóhivatal 83» Bcdapesti szerkesztőség és Kiadóhivatal IV., negyedévre. R 6— egy hónapra R V— negyedévre. K V— egy hónapra ti 2-40 Interurbán 835 ea Városház-utca 3. szám c=> Egyes szám ára 10 fillér Egyes szám ára 10 fillér Budapesti szerkesztőség telefon-száma 178—11 Járvány a Dunán. A belügyminisztérium hivatalos jelentései, melyek a Duna mentén több helyen előfordult ujabb kolera-megbetegedésí esetekről szólanak, bizonyos fokú ideges nyugtalanságot váltanak ki a közönség körében s igaztalan vádaskodást némely sajtóorgánumban. Bár az ilyen ijedezés és vádaskodás semmiképen nem alkalmas a veszedelem csökkentésére, nekünk ezúttal még sem az a szándékunk, hogy bármely hatóság eljárását mentegessük, vagy dicsérjük. Ilyen veszedelmek idején a közrend és egészségügy valamennyi hivatalos és nem hivatalos közegének fokozott mértékben kötelességévé válik, hogy a járvány elterjedésének meggátlására és az elharapódzás útjainak elzárására minden emberileg lehetőt megtegyen. Ami az egyik részen egyszerűen az erkölcsi érzék parancsolata, az a hivatalos közegeknél súlyos fegyelmi felelősség és büntetés szankciója alá eső kötelesség. Aki kötelességét elmulasztja, bárki legyen is, azt a közvélemény sújtó Ítéletén kivül mulhatlanui utóiéri fölöttes hatóságának legszigorúbb büntetése. E tekintetben a magyar kormányzati viszonyokkal szemben senkinek sincs sem oka, sem joga a kétkedésre. Ami a járvány mai állapotát illeti, ha az előttünk fekvő híradásokat és Az ajtó előtt Irta H. Szederkényi Anna. A pipás ember nagy, otromba, szeges cipőjében ügyetlenül lépett a mérlegre. Olyan zavarban volt. hogy majd fölbontotta az egész alkotmányt. Halina zekéjéből semmitmarkolni lógtak ki kezei. A sovány ujjak egész érthetően integettek: mi már nem sokáig vesződünk ezzel a szotyogós pipával. A pipa tudniillik most is a szájában volt. Görcsösen kapaszkodott bele a hegyesorru, keskenyajku, rugaszkodó állu ember a pipájába. Hogy rászólt a doktor miatta, röviden vágott vissza: — Pedig ez köll nekem. — Más is kellene, amit nem szabad, bácsi. — Ami köll, az köll. — Itt a mérőcédulája, bácsi. Ötven kiló maga össze-vissza. Ebből lemegy öt kiló a csizmára, zekére, marad kendnek negyvenöt kiló. Ez bizony nem sok. Hizni kell öreg, feszt. Mennyi volt, mikor beteg lett? — Nem mércsingéltem én magamat, de mikor a százhetes kisiklott a bakterház előtt, egy vállamat vetettem neki, mégis megszaladt a kereke annak a kazánnak. Csöndesen tette be maga után az ajtót. Kikeresett magának egy babérfát, alája hengerített ülőkének egy lapos követ és ugy üldögélt. Nagycipős lábát lerakta nehézkesen, két könyökét rátámasztotta és ugy, két marokra fogva a rövid pipaszárat, füstölt bele a kék levegőbe. Reggeltől estig számokat higgadtan vizsgáljuk és az esetek nyomait a térképen követjük, járványról ma nem is szólhatunk. A koleragyanus és kolerának bizonyult megbetegedések közt csak egyetlen kapocs van, mely az ugrásszerűen szórványos eseteket összeköti: a Duna. A hatalmas folyam, ugy lehet, halálos veszedelem láthatatlan csiráit hordja medrében és mód nélkül megnehezíti az ellene való védekezést. Az első megbetegedés egy dunai hajón történt, a következők is vagy ugyancsak a dunai hajón, vagy a folyam partjának mentén fekvő különböző községekből támadtak. A baj előbb Pozsony és Bécs közt imbolygott, de azóta mincl lejebb került, egészen Mohácsig és Ercsiben már közel férkőzött a székesfőváros szomszédságához. A veszélyterület óriási terjedelme a védőintézkedéseket megnehezíti ugyan, de megnyugtató, amit már föntebb hangsúlyoztunk, az eddigi esetek szórványos jellege. Egyáltalán nein a baj kicsinylése vagy eltitkolása tehát, ha megállapítjuk a tényt, hogy a mai napig Magyarországon járványfészek egyáltalán nincsen s hazánk a szónak közegészségügyi értelmében kolerától fertőzöttnek nem mondható. Semmi okunk továbbá kételkedni abban, hogy az egészségügyi közbiztonság őrizetére hivatott közegek országszerte, le egészen a legkisebb községig, lelkiismeretesen meg fognak tenni hatáskörükben mindenintézüldögélt a kövön a babérfa alatt, épen csak enni ment be a fehérágyas szobába. De a kenyérből" az utolsó falatkát kihozta és ott majszolta be a tanyáján. Azt tartom, jobban fogott volna rajta a koszt, ha az egészet ott falhatja be. Sokáig nem tudtam módját lelni, hogy szólítsam meg. Volt valami megközelíthetetlen szigorú zárkózottság a szemében és féltem tőle. A nyugágyamat fölállítottam szemben az Ő várával. Ha igy egymás mellett lakunk, majd csak adódik alkalom az ismerkedésre. Az első nap nem adódott. A pipás ember pipázott, pöfékelt és nézett. Legtöbbet a földre nézett, néha az égre is. Hanem a nézése olyan üres volt, hogy én azt hiszem, sohasem látta ő azt meg, amit itt nézett. Mikor a posta megjött, vártam, mozdul-e ? Biz ő ott maradt, csöndesen a kövön. Fölkeltem. — Megjött a posta — mondtam neki indulóban. Rántott egyet a vállán. — Nem vár levelet, bácsi ? — Nem. Keményen bökte oda a nemet, hogy jól megértsem belőle. — Mi közöd hozzá ebadta. ültünk egymással szemközt, őt a rongyos tüdeje szegezte a kőhöz, engem meg a zakatoló szivem. 0 többet fujtatott a kelleténél, én meg túlságosan szerettem ezt a komisz életet. így hát csak kibírtuk valahogy egymás mellett. Gondolatban kirajzoltam belőle a régi kedést, melyet a törvény és a tudomány ilyen veszedelmek elhárítására és enyhítésére előír. Népszerűbb volna talán e tekintetben az ideges pesszimisták példáját követni, de épen közegészségügyi kormányzatunk oly sokszor szolgált reá a hazai és külföldi közvélemény elismerésére, hogy nem volna sem méltányos, sem okos dolog, ha ezen közegeink munkáját, mely tulajdonképen csak most kezdődik, előlegezett gáncscsal lebecsülnők és megbénitanók. Megcselekszik ezt rosszindulata sietséggel a bécsi városházán fészkelő esküdt ellenségeink már ma, olyan modorban, mintha a koleraveszélylyel szemben is ezeknek az embereknek az volna a legelső gondolata, hogy a magyar szomszédon jó erőset üssenek. Plakátot terveznek, figyelmeztetni Bécs lakosságát, hogy a Magyarországból érkező élelmiszerek ellen milyen óvrendszabályokat alkalmazzon s amidőn rámutat arra, hogy Magyarországban több jelentékeny kolerafészek létezik, hangoztatja a két ország között való élénk forgalomból Ausztriára és Bécsre háramló nagy koleraveszedelmet s előre jelzi, hogy a legközelebbi napok során Bécsben több behurcolt koleraesetre lehetnek elkészülve. Meg vagyunk róla győződve, hogy a bécsi hatóságoknak ezen semmivel, még a fejvesztettséggel sem menthető föllépése, mely ismét rikító világosságot vet bizonyos bécsi körök javíthatatlan magyargyülöembert. A széles, erős vállát, amelyiket nekitámasztotta a nagy, bolond kazánnak. A két karját, amelyikkel agyonölelhette volna a menyecskéjét — de volt-e vájjon neki? Hírtelen szóltam rá: — Mit csinálhatnak most otthon? — Azt ők tudják. A másik oldalára fogta a pipáját és fölfelé 'fújta a füstöt, még azt is sajnálta tőlem. Délután már eltűnt kövestül együtt. Megszökött. keresett magának másik babérfát, ahova nem tolakodnak utána az emberek és ahonnan nincs kilátás a tengerre. Ez a nyitott nagy tükör, amelyből ugy ránk világit nyomorúságos emberi mivoltunk, nagyon bánthatta a szemét. Ugy odatelepedett eléje szivárványszínű, rémisztő sok vizével, hogy képzeletét megakasztotta. Nem láthatta tőle eléggé a magányos bakterházat, a világnak szaladó sinpárt, meg azt az asszonynépet, akit otthon hagyott. Mert otthon hagyott. Csak az tud igy meglenni az emberek nélkül, akinek a lelke túlontúl telítve van valakivel. Jól befészkelte magát az az egy az alá a halina-zeke alá. Egy egész világot kiszorított onnan . . . Csak ugy kerülgettem szerdáig. A mérésnél találkoztunk újra. Álltunk vagy hatvanan az ajtó előtt, a mérésnél mellé kerültem. Csupa meglett ember, akiket a gyökerén kezdett ki a nyavalyás élet. A kis fehér céduláját tartotta valamennyi a kezében és mutogatták egymásnak, tanulmányozták, mint a Sinai hegyen a két kőtáblát. Itt az a kinyilatkoztatás. Itt ezen fordul meg minden. Hány deka hust birt magára szedni a sorvadó test.