Délmagyarország, 1910. szeptember (1. évfolyam, 85-109. szám)

1910-09-01 / 85. szám

1910 szeptember 1 DELMAGYARORSZÁG 425 oeszámitható szolgálati évek ós a beszámítható szolgálati illetmény, valamint az 1885. évi XI. törvénycikk 15. §-ában foglalt rendelkezés figyelembevételével a nyugdíjpótlék összegét a jelen rendelethez mellékletképen csatolt táblázat mutatja. A nyugdíjpótlék a nyugdíjjal egyidejűleg és együtt válik esedékessé és együtt szűnik meg. Utalványozása és kiszolgáltatása a nyugdíjjal együtt és teljesen azonos föltételek mei" lett történik, de a nyugdíjpótlék tekintetében az utalvány a jelen rendeletben említett költségvetési cimek, rovatok ós alrovatok terhére adatik ki. A igazságügyminiszter rendelete végén hangsúlyozza, hogy a rendelet az érdekelt őrszemélyzetnek azzal hirdetendő ki, hogy a miniszter elvárja e személyzet tagjaitól, hogy ííket a nekik nyújtott e rendkívüli kedvezmény kötelességük pontos teljesítésére és kifogástalan, fegyelmezett magatartásra fogja inditani. A kolera. — Temetés Pozsonyban. — (Saját tudósítónktól.) A magyarországi koleraveszedelemró'l érkezett jelentések megnyugtatók. A járvány, ugylátszik, elkerüli Magyarországot,- mert az elmúlt huszonnégy órában sem érkezett jelentés kolerában való megbetegedésről. Eló'fordultak ugyan ujabb koleragyanus esetek a fővárosban, de ezeknek ,a szimptómái vallanak csak kolerára. Berlinben szintén csak az ijedtség és a veszedelem hire nagyobb, mint a komolysága. Bukarestben azonban. teljes erővel lép föl a járvány. Tegnap éjszaka is meghalt egy asszony, akiről megállapították, hogy ázsiai kolerában halt meg. Ma délután temették el Pozsonyban Imka Antóniát, az első és eddig egyetlen magyarországi kolerahalottat. A temetés nagy elővigyázattal, az összes óvintézkedések szemmeltartásával ment végbe. A koleráról érkezett tudósításaink ma a következők: A fővárosban. Ma megint három koleragyanus eset fordult elő a fővárosban. Érdekes, hogy ezek közül kettő közvetlen a Maglódi-ut mellett, ahol már tegnap is előfordult egy eset. A Külső Jászbérényi-ut'on levő Bécsi téglagyárban kolerane lássa többé, hogy katonák udvarolnak nekem. A kis olasz arca elvörösödött. — Csak azért is küldök mézesbábot mindennap, — felelte. — Visegrádon él egy lepénysütő, aki csodaszép dolgokat gyárt. A palotahölgyeknek is ő a házi szállítója. — Jól van, lovag, csak szóljon a nénikének, hogy ne járjon el a szája.1 Megölne a szégyen. A gombkötő megfojtana. — Szakítson azzal a durva fickóval, — szólt közbe a lovag dühösen. — Marietta! Én elvenném magát ! A patricjus-lány csodálkozva nézett az olaszra. Nagy, kerekre nyíló szeme, amely olyan volt, mint egy örök kérdőjel, valami különös, mámoros fényben lángolt e pillanatban. — Mi, pesti leányok, — suttogta halkan — azzal megyünk a pap elé, akivel gyűrűt cseréltünk. Jó éjszakát! — Jó éjt... — akarta a lovag felelni. De csak a szó közepéig jutott. Irtózatos forgószél támadt. Az ablak becsapódott. A szél egy pillanat alatt minden lángot eloltott. — Huh! — huh! — hangzott a lovag körül a vad és kísérteties kiáltozás. Mintha hetven boszorkány szoknyája forgott és röpdösött volna a szélben. — Nem pusztulsz el? Nem takarodsz! Gyászlevente! — sikoltozának a lovag felévad és maguktól kivetkőzött asszonyi alakok. — Strigák! Mit akartok tőlem ? — rebegte ez halálravált ábrázattal. Seprőnyelek emelkedtek magasra. Az áthatlan sötétben ugy rémlett, hogy maguktól himbálóznak a levegőben azok az átkozott cirokseprők. Az olasz arcát egy ütés érte. A fövege leesett a sárba. szimptómák között összeesett Hujbidó Miklós és Mina Albin napszámos, akiket a Szent László-kórházba szállítottak. Lakásukat és családjukat fertőtlenítették. A rákosi rendezőpályaudvarnál Affenberger József napszámost fogták el a gyomorgörcsök. Mint koleragyanust, a Szent Gellért-kórházba vitték megfigyelés alá. A belügyminisztérium, jelenti hivatalosan: Az elmúlt huszonnégy órában sem érkezett jelentós kolerában való megbetegedésről. Megállapítható, hogy aggodalomra nincs ok, a helyzet teljesen megnyugtató. A belügyminisztérium mindazonáltal a foganatosított védelmi intézkedéseket elővigyázatból továbbra is fönntartja. Ilyen értelmű nyilatkozatot tett a főváros területére nézve Magyarevits Mladen dr tiszti főorvos is. A pozsonyi temetés. Pozsony, augusztus 31. Ma délelőtt tizenegy órakor boncolták föl az állami kórházban Trnka Antóniát, aki tegnap este félhétkor halt meg ázsiai kolerában. A boncolást Funker dr kórházi főorvos végezte Kaiser Károly dr közegészségügyi főfelügyelő és két hatósági orvos közreműködésével. Trnka Antónia rettenetes halálküzdelmet vívott. A halotti szentségeket már előzőleg fölvette, de egy-két napig olyannak látszott a helyzet, hogy sikerül kigyógyulnia. Tegnap délben azonban rohamosan rosszabbra fordult a helyzete. Injekciókat adtak be neki, de ez nem használt. A kolérás asszony vére rohamosad sűrűsödött, ugy, hogy semmi folyadék se volt már benne. Halálküzdelme rettenetes volt, sirt, nyögött, nagy kövér teste meg-megrándult a kínoktól. Negyedhét után megszólalt: — Jaj, nayyon rosszul vagyok . . . Tiz perc múlva halott volt. Teste egészen tésztaszerü, kékes szinü. A kórháznak azt a részét, ahol feküdt, fertőtlenítették, úgyszintén az ápolókat és orvosokat is. Délben, a tizenkétórai vonattal megérkeztek az elhunyt asszony hozzátartozói is, akiket a főorvos még tegnap este táviratban értesített a halálról. A temetés a boncolás után azonnal megtörtént. A koporsót óvatosan elzárták, nehogy inficiálhasson és ugyanez történt a sírral — Szent António! Légy velem! — sóhajtotta ez. A selyemblúzát akarta föltépni. Alatta Szűz Mária-kép üveglapra festve. Talán használ, ha fölmutatja. De nem volt ideje. A kezét egy ütés érte. Kardot rántott. Hétszer megforgatta a feje fölött a levegőben. Körülötte vadul huhogott a feldühödött némberek láthatatlan hordája. Az olasz' hátrált, befelé a grádicson, lejtős sikátoron. Az ütések zápormódra érték. Hiába mutogatta föl a tőr keresztbeálló markolatját. A boszorkánysereg nem tágított. De most az utca túlsó szélén váratlan fáklyafény gyúlt ki. Léptek dobaja hangzott. Rohanva érkezett meg a csetepaté színhelyére a vigillium. A király rendőrsége. — Huh! — kiáltozták a megvadult némberek s egy pillanat alatt elszaladtak. Mintha forgószél vitte volna el őket. Talán seprőnyélre kaptak és fölnyargaltak a Gellérthegyre. A lovag csak most tért magához. — Mi történt önnel, báró ur? — kérdé az őrség parancsnoka, aki elrémülve ismerte föl a megtámadottban a király zászlósát. Az olasz csak hápogott. A szeme tele lett sorral. A homloka vérzett. Csipkés köntöse cudarul összetépve. — Boszorkányok. . rám törtek, — dadogta. — Ma Luca-nap van ? Az őrsvezető vállat vont. — Ma van a farsang utolsó napja. Azt hiszem, inkább mosónők lehettek. Ez a pesti negyed, vigyázzon! Ezek a némberek, akik erre laknak, féltő gonddal őrködnek a hajadon leányok tiszta erkölcsére. Jó éjt, báró ur. — Ezek mégis boszorkányok voltak, — morfondírozott az olasz magában, ahogy hazabandukolt magányos szállására. is, amelyet mészszel öntöttek be. Trnka Antónia a köztemetőben kapott sírhelyet. A kolera külföldön. BécSf augusztus 31. Tegnap késő este három koleragyanus beteget szállítottak be a Ferenc József-k ói-ház iárványosztályába. Egy napszámost a Lipótvárosból, egy hivatalnoknőt a tizenegyedik kerületből és egy cselédet a hetedik kerületből. Mind a három betegnél erős hányási rohamok léptek föl és egyéb koleragyanus tünetek mutatkoztak. Az orvosi vizsgálat szerint még egyáltalában nem lehet megállapítani, hogy tényleg ázsiai koleráról van-e szó. Egyelőre minden óvóintézkedést megtettek és ma reggel mind a három betegnél megkezdték a bakteriológiai vizsgálatot. Bécs, augusztus 31, Hivatalos jelentés szerint a kórházba szállított három beteg semmiesetre sem sze-nved kolerában. • \ Bukarest, augusztus 31. A három beteg közül, akiket tögnap beszállítottak a járványkórházba, éjszakára az aszszony meghalt, férje és gyermeke ellenben jobban van. A bakteriológiai vizsgálat megállapította, hogy az asszony ázsiai kolerában halt meg. Házukat csendőrség kerítette be. ^Senkit sem engednek a lakók közül az utcára: A városházán elhatározták, hogy a vásárcsarnokot bezárják és hatósági ellenőrzés mellett dezinficiálják. Berlin, augusztus 31. Tegnap egy fiatal leányt szállítottak • be á,z izoláló-barakkba koleragyanus tünetek között. A leány szüleinél lakik. Nem lehetetlen, ;hogy ázsiai kolerában szenved. A régebben beszállított betegeken nem konstatálták a kolerát. Bukarest, augusztus 31. A lapok fölhívják a kormányt, hogy Bécs példáját követve, semmit se titkoljon el és a bakteriológiai vizsgálatok eredményét azonnal hozza nyilvánosságra. Tegnap a városházán a polgármester hosszas értekezletet tartott az egészségügyi felügyelőkkel, mely értekezleten elhatározták, hogy a vásárcsarnokot ideiglenesen bezáratják, kitisztogattalak és fertőtlenítik, hogy a kolera elterjesztését Bukarestben ezen az uton is megakadályozzák. Támolyogva ment föl a sötét lépcsőkön. A feje zúgott. Mintha sötét köd ült volna az agyára. Érezte, hogy meg van rontva. — Szét kell tépnem a boszorkányhálót, különben megfojtanak,— mormogta, miközben kovakővel tüzet csiholt. Fölköltötte a szolgáját. — Tonió! Gyújtsd meg valamennyi gyertyát. A szolga álmosan engedelmeskedett. A kis szoba pár pillanat alatt tündéri fényben úszott. Az asztalon tizenegy szál gyertya égett. — így! Most elmehetsz. De előbb még hozz viaszkot. Becsukott minden ablaktáblát. Az ajtót bezárta. Hallgatózott, mig mindenki elalszik a házban. • A viaszból szivet formált ügyes ujjaival. Sietve dolgozott. Mintha minden percnyi késedelem a halálát jelentené. Azután belevéste tőrévél a puha anyagba: II cuore dél Mago. (A varázsló szive.) A szivet ezüstfonállal a falra függesztette. Ingujját fölgyürte. A papir után; nyúlt, amely ott hevert az asztalon. Mint aki leghalálosabb ellenségével készült megmérkőzni. A finom, hajlékony acélpengét néhányszor megsuhintotta a levegőben. Mereven nézte a viaszszivet. Mint aki farkasszemet néz a halállal. — Mennyei királyné! Légy velem ! Oltalmazz ! — sóhajtotta, ahogy párbajban szokta, halálsápadt arccal. Hétszer megpörgette a ' tőrt a levegőben; előrehajolt s egy villámgyors mozdulattal keresztüldöfte a varázsló viaszszivét. — Uno ! — Gyönyörű! — kiáltott föl kipirul*