Délmagyarország, 1910. szeptember (1. évfolyam, 85-109. szám)

1910-09-15 / 96. szám

1910 szeptember 15 O EL MAGYAR O R SZAQ 5 Scháffer Lajos szolga tizenöt lépésről látta a történteket. Markovicsné háza előtt találkozott a vádlottal, aki szokása ellenére nem fogadta a köszönését és amikor a szomszéd oldalra vágott át és a cukrászda felé tartott, a zse­bében volt a jobbkeze és idegesen fogott benne tálam it. Az ügyész megkérdezte, hogy hol találtak a golyók, mire a tanú azt mondotta, hogy az első golyó Reökbe fúródott, a második a fa hé­jába ment, a harmadik szintén talált. Amikor Kiss lefogta Szőkét, az még mindig csattog­tatta a revolvert. Markovics Gusztávné, egy tanitó özvegye, ak* kor rohant ki az utcára, amikor rokonát, Stengelnét kiabálni hallotta. Azt hitte, hogy őt érte az egyik golyó. Szőke a tanú szerint az­nap reggel ideges volt. A következő tanú Bacsák Józsefné volt, ak1 azonban össze-vissza beszólt mindent. Müller Rezső hivatalnok látta, amikor Szőke lövöldözött és Reök az első lövés után elcsú­szott. A tanti látta Szókénét többször Reök la­kása előtt sétálni. A tanúhoz ugy a vádló, mint a védő jelen­téktelen kérdéseket intéztek, melyek után déli egy órakor az elnök három óráig fölfüggesztette a tárgyalást. Hoffmann Balassagyarmaton. Hoffmann Sándor, akivel az asszony miatt párbaja volt Szőkének, délbeu Balassagyar­matra érkezett. Szókéné délelőtt rosszul volt és sok konyakot itattak vele, de a biróság előtt meg fog jelenni. A hangulat határozottan a vádlott ellen van. Itt bizonyosra veszik, hogy az esküdtszék verdiktje, amire két-három nap múlva kerül a sor, marasztaló lesz. A délutáni tárgyalás. Hoffmannt is kihallgatták. A délutáni tárgyalást három órakor nyitotta meg az elnök. Az első tana Székely Istvánné, egy takarékpénztár főtisztviselőjének a neje volt, aki az egész dolgot a szobájának az ab­lakából nézte végig. Látta, amint a vádlott is­mételten célzott, mire ezt kiabálta neki: • — Ne tegye szerencsétlenné azt az embert! Ugyanakkor Reök is megszólalt, de csak annyit mondott: — Mit teszel velem V — Megboszullak kutya I — volt Szőke válasza. Martics Gyula az apja háza előtt állott, ami­kor a lövések eldördültek. Amikor újra célozni akart, oda szólt Szőkéhez : — Na doktor ur, alaposan tönkretette magát. Mire Szőke azt mondta, hogy ő tudja, mit csinál. lÁptay Jánosné, a következő tanú, hallotta, amikor a vádlott azt mondta : „igy kell elbánni mindenkivel, aki a más családi boldogságát tönkre teszi". Zárt ajtók mögött. Ezután Kenedi Géza dr védő kérte, hogy mielőtt Szőke Jenönét kihallgatják, rendelje el a biróság a zárt tárgyalást közerkölcsi szem­pontból és távolítsák el a vádlott férjet. Az ügyész ellenezte Kenedi indítványát, mórt kis­korúak nincsenek a teremben. Még Szőke is föl­szólalt és ö is kérte a zárt tárgyalás elrendelését, mire a biróság visszavonult határozathozat. 1 végett. Az elnök rövid tanácskozás után kihirdet o a biróság döntését és elrendelte a terem ki­ürítését és kivezettette Szőke doktort is. A zárt tárgyalás egy óra hosszáig ttírtott. Szókéné tett vallomást. A közönség előtt. Ezután bevezették a vádlottat és újból be­bocsátást nyert a közönség is. A következő tanuk Szókéné nővérei voltak. Scdzer Albert dr és Schivartz János dr feleségei, akik azt a jelenetet igazolták, amikor a vádlott felesége sírva vallotta be a család előtt azt, hogy nem tudott Reök kérésénél ellentállni és megcsalta az urát. Előbb ugyan tagadott, bár a hazugság nem volt szokása, vallotta a két nővér. A következő tanú, Hoffmann Sándor, annyira zavart volt, hogy a vallását se tudta megmon­dani. A tanú elmondotta, hogy jogász korából ismerte Szőke doktort, a feleségét azonban csak három eve. Közötte és Szókéné között a legtisztességesebb barátság volt, szerelemről nem volt szó közöttük. Az asszonyt azért akarta feleségül venni, mert Szőkéék nem jól éltek együtt. Hoffmann azt vallotta továbbá, hogy Reök tanácsára verekedtek meg Szőkével. Az elnök ezután a párbaj részleteiről kérdezős­ködött, a tanú azonban erről semminemű fölvi­lágosítást nem adott. A tárgyalást este hét órakor fölfüggesztette az elnök ós holnap reggel kilenc órára tűzte ki a folytatását. Sikkasztó banktisztviselő. — Halál helyett a börtönbe. — (Saját tudósítónktól.) A budapesti rendőrség ma letartóztatta László Mártont, a Magyar Bank és Kereskedelmi Bészvénytársaság főtiszt­viselőjét. Az a bíine, hogy a vállalat pénztárá­ból kétezerháromszáz és egynéhány koronát sikkasztott. László Márton bizalmas embere volt a vezetőségnek. Minden szavát hitték, minden munkájával meg voltak elégedve. Senki sem gondolt arra, hogy ez a tisztviselő a büu útjára juthat. Annál jobban döbbentek meg, amikor bejelentette Faragó igazgatónak, hogy sikkasztott. Töredelmesen bevallotta, hogy min­dennap hivatalában maradt és a hivatalos órákon tul befizetett összegeket zsebrevágta. A részvénytársaság azonban nem jelentette föl tisztviselőjét. László dolgozott tovább, mintha mi sem történt volna. Öt nappal ezelőtt aztán László kimaradt hi­vatalából. Levelet irt az igazgatójának, amely igy hangzik: Nagyságos igazgató ur! Sikkasztottam és nem birom túlélni bű­nömet. Bocsásson meg nekem. Alázatos szolgája László Márton. Másnap uj levelet kapott Faragó. Ebben megírta László, hogy öngyilkos lesz. Kimegy a Zugligetbe és főbelövi magát. Ki is ment a Zugligetbe, bolyongott, majd fáradtan leült a fűbe. Elővette revolverét, halántékához illesz­tette, amikor valaki vállára tette a kezét. Egy katolikus pap volt. — Mit csinálsz, fiam ? — kérdezte az ön­gyilkosjelölttől. László elmondta viselt dolgait és a pap vi­gasztalni kezdte. — Nézze fiam, — mondta neki — ne csinál­jon szamárságot. Maga még fiatalember, kezd­jen uj életet. Dobja el ezt a gyilkos szerszá­mot és menjen a rendőrségre. Jelentkezzék, töltse ki büntetését, meglátja; meg fog köny­nyebbülni. László gondolkozott, aztán kezet csókolt a papnak és elment Tóth János rendőrkapitány­hoz: jelentkezett. De a rendőrkapitány el­küldte: — Nincs följelentés maga ellen — mondta neki — nem csinálhatok semmit.' László elment, másnap pedig meglelték ellene \ a följelentést. Nosza, megiudult a hajsza. Detektívek keresték a Zugligetben, a Város­ligetben, de nem akadtak rá. Végre ma reg­gel rátaláltak a Dessewffy-utca 45. számú ház előtt, épen akkor, amikor haza akart menni. Bevitték a főkapitányságra, ahol László be­ismerte bűnösségét, mire letartóztatták. — Hála a szent atyának, — mondotta, ami­kor fölvezették cellájába — ő téritett a jó útra . , . Egy polgármester letartóztatása. — Százezer koronát sikkasztott. — (Saját tuddsittíriktol.) Ismét szaporodott azoknak a száma, akiket a költekéző élet­mód és a könnyen megközelíthető pénznek a varázsa arra vitt, hogy — nem törődve az esetleges súlyos következményekkel, — lopjon, Egy előkelő németországi város polgármesterét tartóztatták le azért, mert jogtalanul a város pénzéhez nyúlt és évek során több mint százezer koronát sik­kasztott. Ma délután öt órakor két rendőr és egy hatósági, kiküldött jelentek meg Rainer An­tal pottensteini polgármester lakásán s tu­datták vele az államügyész határozatát, melynek értelmében őt letartóztatják. A vád az volt, hogy hivataloskodása alatt nyolcvan­százezer korona körüli összeget sikkasztott el a város pénzéből. Rainer ellenállás nélkül követte a hatósági közegeket a törvény­szék épületébe. Kihallgatása után Bécs­újhelyre fogják szállítani. Letartóztatásának előzményei a következők: Három nappal ezelőtt pénztárvizsgálatot tartottak a városnál és százezer korona hiányt állapítottak meg. Mivel ezért első­sorban a polgármester a felelős, őt vonták először kérdőre. Rainer nem védekezett és három napi haladékot kért, amely idő alatt rokonai segítségével rendezheti az ügyet, Ma járt le a határidő, de Rainernek ilyen rövid idő alatt nem sikerült rendezni a dol­got. Ennek következtében áttették az ügyet az ügyészséghez, amely rögtön intézkedett. Letartóztatásának hirére Krieger nagykeres­kedő, Rainer barátja is följelentést tett ellene, amennyiben őt tizenkétezer korona erejéig megkárosította. A pénztárvizsgálat során kiderült, hogy Rainer tiz év óta lop­kodja már a város pénzét. Ez az idő egész hivataloskodásának idejét magábanfoglalja, Bűnös üzelmeit a takarékpénztári könyvek meghamisításával leplezte, amelyeket Mayer és Zensauer kereskedők a vizsgálatok alkal­mával következetesen számításon kívül hagytak. A legutóbbi vizsgálat alkalmával azonban rájöttek a csalásra és ez Rainer letartóztatását vonta maga után. Arra vonatkozólag, hogy mire költötte a pénzt, Rainer eddig nem nyilatkozott. Való­színű, hogy szerencsétlen üzleti spekulációi emésztették föl a sikkasztott összegeket. TAVI RÁTOK Visszahívták a panamai ügyvivőt. Washington, szeptember 14. Panama köztársaság amerikai ügyvivőjét visz szahivták. Ez az intézkedés nyilvánvalóan a legutóbbi interjú miatt történt, amelyben az ügyvivő kijelentette, hogyha Mendozza alelnö­köt válaszszák Panama elnökévé, az ICgyesült Államok kénytelenek Volnának a köztársaságot megszállani, vagy annektáini. ~v Forrongás Konstantinápolyban. Konstantinápoly, szeptember 14. A kormány, hogy az ökuméniai patriarchátus holnapra egybehívott nemzetgyűlésének meg­tartását megakadályozza, már ma a legmesz­szebbmenö komoly intézkedéseket tette. Kora reggel nagyszámú gyalogság, lovasság és csendőrség szállta meg a patriarchátus kö­rüli utcákat. Titkos rendőrök figyelik a pat­riarchátus bejáratait. Több nemzetgyűlési delegátust, köztük Euthybule dr-t, a francia kórház főorvosát, továbbá Vam\'ukas képvise­lőt letartóztatták ós a rendőrségen kihallgat­ták. A rendőrség állítása szerint az összes le­tartóztatottakat már szabadon bocsátották. A patriarchátus tanácskozó testületei, melyek összeültek, hogy a kultuszminiszter tegnapi nyilatkozatait megvitassák, jegyzéket intéz­tek a portához, amelyben tiltakoznak a semmi által sem igazolható intézkedé­sek ellen. A kultuszminiszter nem volt hajlandó a patriarchátus kiküldötteit fogadni, hanem ismét tudatta velük, hogy a kormány f

Next

/
Oldalképek
Tartalom