Délmagyarország, 1910. szeptember (1. évfolyam, 85-109. szám)

1910-09-15 / 96. szám

1910 szeptember 16 A szécsényi dráma tárgyalása. — Első nap. — (Saját tudósít ónktól.) Ma kezdte tárgyalni A balassagyarmati esküdtszék a szécsényi drámát, Szőke Jenő ügyvéd bünpörét, aki június buszonötödikén agyonlőtte Reök István járásbirósági jegyzőt. Szókéné megcsalta az urát és férje gyanakodott reá, mikor pedig Nagy Margit nevelőnőtől megtudta a kegyetlen valóságot, kivallatta az asszonyt, fogta a revolverét és az utcán, a kis város cukrászdája előtt, lelőtte Reök Istvánt. Nemcsak a várost, hanem az egész országot fölverték akkor izgalmai ennek a megrázó drámának, melynek hőse, Szőke Jenő, most fog felelni tettéért az esküdtek előtt. Szándékos emberölés. Balassagyarmat a tárgyalás izgalmainak hatása alat't álL A város telve vau idegenekkel, különösen sok a szécsényi. Az esküdtszék elnöke Kieszár Lajos törvényszéki bíró. A vádat Hérey Endre királyi ügyész képviseli. Amint az ügyész kijelentette, a vád Szőke ellen szándékos emberölés. A szán dók Szőkében megvolt, ez bizonyos és az emberölés tényét sem lehet tagadni. — Hogy Szőke erős fölindulásban cselekedett, tagadom, — mondotta az ügyész. — Két nap telt el attól az időponttól, hogy Nagy Margit elmondotta .. annak a bizonyos éjszakának a történetét; addig, amig Szőke elhatározta magát a gyilkosságra. Negyvennyolc óra múlva nincs. erős fölindulás. Ezzel szemben a vád nem irányul az előre megfontolt szándékra, amelyhez viszont olyan nyugalom kell, amely negyvenr nyolc óra múlva még nem lehetett még Szőke Jenőben. Fölmentő Ítélet aligha fog bekövetkezni, annak ellenére, hogy az esküdtek intellektuális volta nagyon kedvez a vádlottnak és a védelemnek. Az eset azonban olyan világos, hogy még ez az esküdtbíróság is nyomban fölismerheti és elbírálhatja a deliktumot. Szőke elmeállapota. Szőke védői: Feleki Jenő dr balassagyarmati ügyvéd és Kenedi Géza dr, tegnap megérkeztek már a városba. Feleki ügyvéd ugy nyilatkozott, hogy teljesen tisztázni akarják a tényállást. Ilyenformán annyira emberivé íesz Szőke cséíekedeté; hogy el nem ítélhetik. A vizsgálat során épen ezért alig hallgatták, ki a tanukat, de teljes számban fölvonultatják őket a főtárgyaláson. Huszonnyolc olyan tanút fognak kihallgatni, akiket eddig nem hallgattak ki. A legnagyobb súlya Szókéné és Nagy Margit vallomásának lesz. Ha a fölmentés nem is sikerül, azt hiszi a védő, hogy az esküdtek erős fölindulásban elkövetett cselekménynek fogják Szőke tettét minősíteni. Kenedi Géza kijelentette, hogy védelmét egy merőben uj momentumra alapítja, arra, hogy Szőke nem épelméjű. Ennek bizonyítására szükség esetén szakértőkre is hivatkozik. Egyébként pedig az erős fölindulás föltétlenül áll. Nem a tudomásulvétel óta elmúlt negyvennyolc óra itt a döntő, hanem az erős fölindulás kelte. Az eset körülményei olyanok, hogy az a hite: Szőkét az esküdtek föl fogják menteni, ha sikerül eléjük tárni a valódi motívumokat, amelyek a szerencsétlen ügyvédnek a gyilkos fegyvert a kezébe adták. Szőkét a fegyház harmadik emeletén, a kilencedik számú cellában őrizték idáig, a vádlott ügyvéd azonban hét hét óta a rabkórházban van: idegbeteg. Brómmal és jóddal él és a tárgyalás izgalmainak félve néz eléje. Nagy Margit nyilatkozata. Az izgalmas dráma előtérben álló szereplője Nagy Margit nevelőnő, aki megmondotta Szőkének, hogy a felesége hűtlen hozzá. A következőket mondotta egy újságírónak: — Két évig voltam Szőkééknél. Nem ro;?sz hely, csak az asszony nehéz természetű, zsarnok, hiu, tetszeni vágyó. Nyilván ez a tulajdonsága hozta össze Reökkel. Eleinte csak apró dolgokat vettem észre. Az asszony díszítette magát, Reök pedigtüntetően barátkozott s férjjel. A végzetes éjjelen azután — május huszadikán virradóra — megbizonyosodtam arról, amit azelőtt csak sejtettem, hogy Szőkéné megcsalja az urát Reökkel. Szőke Budapesten volt. Az asszony mindenkit aludni küldött. Mikor már azt hitte, hogy mindenki alszik, az én szobámon keresztül kilopódzott az udvarra. Amint a kaput kinyitotta, fölébredtem, kinéztem az ablakon és láttam, hogy az udvaron át Reök surrant be az asszonynyal és egyenesen a hálószobába mentek. Ez este tizenegy órakor - DELMAGYARORSZÁG volt. Reggel öt órakor újból csikorgott a kapu. Reök ekkor távozott. — Tetszett-e önnek Reök István?— kérdezte az ujságiró. Bíborvörös arccal kiáltott föl Nagy Margit: — Ához sénkinek semmi köze,' hogy én kibe vagyok szerelmes! Szókéné vallomása. Szőke Jenőné tegnap délután nővére kíséretében Balassagyarmatra érkezett. A Magyar Király-szálloda a legszebb szobát nyitotta ki érdekes vendége számára. A nagy alkalomra drámai előkelőséggel öltözködött ki ez az asz-, szony. Finom fekete selyemruha suhogott a testén. Bronzszőke haja frufrukba van csomózva. Egy ujságiró meglátogatta s az előtt a következő vallomást tette : — Kijelentem önnek — így kezdte, — hogy a rettenetes eset óta újságíróval nem beszéltem. Még családom tagjaival is kerültem a beszélgetést. Koholt híreket hoztak forgalomba, olyan nyilatkozatokat adva számba, amelyeket soha nem tettem. Kijelentem most ön előtt : szivből óhajtom férjem fölmentését. Látom a tekintetéből, hogy ön nem " erre kíváncsi, hanem arra, hogy a tárgyaláson be fogom-e ismerni vétkemet.- A vizsgálóbíró előtt éltem törvényadta jogommal, amely engem mentesít a vallomástól. A tárgyaláson nem fogok e jogommal élni. Elmondok mindent. Vállalok mindent, amivel hozzájárulhatok férjem kiszabadulásához. Nem is tudom, hogy férjem előtt miért tettem beismerő vallomást. De tudom. Kényszerítő hatás alatt állottam. Férjem és nővérem annyira kínoztak s higyje el, a lelki tortura erősebb a testinél, hogy csak beismerő vallomással tudtam visszaszerezni nyugodalmamat. — De én hiszem, hogy még minden jóra fordulhat. Be' kéli önnek vallanom, hogy férjemet, mindig szerettem s szeretem őt most is. Tán jobban, mint azelőtt, most, hogy miattam szenved. Tudom, hogy férjem is szeretett. Tudóm, hogy rajongással szereti két gyönyörű gyermekét. Igaz, hogy férjem már beadta ellenem válókeresetét, de hiszem, hogy ha fölmentik, nem szakítja meg azt a másik köteléket, amely öt gyermekeihez fűzi. Ismétlem: meglátja, még jóra fordul minden. Dr Szőkéné két kezébe temette arcát s zokogott. A vármegye termében. Szőke a birák előtt. Mégis a vármegyeház dísztermében van a tárgyalás. Tegnap este sikerült a megyéi hatóságtól megkapni a termet, mert a törvényszéken lehetetlen ilyen hosszú tárgyalást végigvinni, hisz a menyezetről hull a vakolat, mozdulni sem lehet, gerendákkal' vannak alátámasztva a roskadozó falak, A vármegyeház díszterme hétablakos, széles, jól világított csarnok. Falain régi festmények, arcképek függnek, különösen érdekesek köztük a Forgách grófok képei, akik örökös főispánjai voltak a vármegyének. Korán reggel megyek a tárgyalásra. A terem már zsúfolva van. Az elnöki dobogó mellett vörös spanyolfalat állítottak föl. Egyszerre csak valami megrázóan döbbenetes, vihogásszerü állati hangok hallatszanak a spanyolfal mögül. Elképedve nézünk másra, akik a teremben vagyunk. Amig töprengünk rajta, észrevesszük a spanyolfal mögül egy börtönőr csillogó szuronyát. Zokog a vádlott. A vádlott van ott a spanyolfal mögött. ^ Keservesen zokog. Idehozták a vármegyeház udvarán levő nagy, toronyszerű épületből, amely fila. delflai rendszerű börtön. Félórával hamarább kisérték a tárgyalásra s addig a spanyolfal mögött ültették le. Az állatias hördülés tovább tart, mi pedig mélyen meg vagyunk rendülve. A szuronyos börtönőr hiába csitítja és vigasztalja Szőke Jenőt. Végre jön az orvos is, hogy megnyugtassa. Két hónapja már, hogy a rabkórházban van. Idegbeteg, rohamok szokták elfogni. A reggeli izgalmak ismét beteggé tették. Bevezetik Szőkét. A törvényszéki szolga nagy csomagokat hoz be és leteszi az elnök asztalára. Ezekben vannak a bűnjelek. Egy papiroscsomagból kivillan 3 egy pisztoly csöve. Ezzel lőtte le Szőke Reök Istvánt. Néhány perc múlva kilenc óra. Bevonul a törvényszék. Elől az elnök. Megrázza a csengetyüt és megnyitja a tárgyalást. Külön asztal mellett ül az ügyész. Komorképü, mogorva arc. Az elnök: Vezessék be a vádlottat! Síri csönd támad. Mindenki a spanyolfalra szegezi tekintetét. Előlép mögüle Szőke Jenő dr. Nyomában lépdel a szuronyos börtönőr. Szőke Jenő dr görnyedthátu, köpcös ember Szájához szorítja zsebkendőjét, alig tudja elfojtani sírását, szeme beesett, vörös a sok könnytől. Fekete zsakett van rajta, orrán cvikker, arca el van torzulva. Egész testében megrázkódik, amikor így szólítja meg az elnök: — Szándékos emberöléssel vádolt Szőke Jenő ügyvéd, ugyebár? Hol született? És megszólal tompa, eleinte alig érthető, nyomott hangon a vádlott: — Az vagyok. Születtem Rimanócon 1878-ban, október huszonnyolcadikán. Az elnök: Családos? Van gyermeke? Ezt a kérdést nem birja el Szőke Jenő. Föltör melléből az elfojtott sírás és szinte kiabálva felel : — Két gyermekem van ! A gyöngébb idegzetű emberek a hallgatóság között erre a hangra fölzokognak. A tanuk. Megszólal ismét az elnök : — Jöjjenek be a tanuk ! Bevonulnak. Számra huszonhármán vannak. Legnagyobbrészt paraszti emberek, parasztasszonyok, köztük egy kis fiu és csak két uriruhás asszony. Az egyik föltűnően magas, nagyon szép, a másik is csinos nő : Szőke Jena dr nővérei. A magas, fekete asszony, amint bé lép, megcsókolja a vádlottat, aztán a tanuk közé áll. Most szólásra jelentkezik a vádlott védőügy védje, Feledi Jenő dr és jelenti, hogy Szőkn Jenőné nem jöhet el, mert rosszul érzi magát, a Magyar Király-szállodában fekszik, de rendelkezésére áll a bíróságnak. E szavakra a vádlott rendkívül figyel, szeme kidülled, ugy néz a védőre. Ez az első hir, amit fogsága óta felei ségéről hall. Jelenti most az elnök, hogy a védelem ki' vánságára orvosszakértők meghallgatását rendelte el a törvényszék. Kenedi Géza dr védőügyvéd kéri a bíróságot, hogy Németh Ödön dr királyi törvényszéki orvost és egyetemi magántanárt fogadja el orvosszakértőül, mint a védelem ellenőrző orvosát. Németh dr jelen van és a bíróság elé áll, Tudatja az elnök, hogy a megidézett tanuk közül néhányan nem jöttek el, igy Hoffmann Sándor. Ez az a farú, aki állítólag elsőizben bolygatta föl Szőke Jenő dr családi boldogságát. Az idézéssel nem lehetett megtalálni lakásán s ezért a törvényszék intézkedett, hogy a budapesti tőzsdére küld távirati idézést, mert időközben Hoffmann Sándor tőzsdeügynök lett. Az esküdtszék megalakítása. Következik az esküdtszék megalakítása. Fölolvassák a neveket és az ügyész egyre-másra mindenkit visszautasít. Föltűnő, hogy csupa zsidó, akit nem fogad el. Csak egy zsidó kerül az esküdtszék közé, nagyon egyszerűen azért, mert az ügyész visszavetési jogát már kimerítette. De a védő is gyakran él a visszavetési joggal. Ugylátszik, az a cél, hogy lehetőleg parasztemberekből alakuljon meg az esküdtszék. Nemcsak az ügyész, a védelem is fél a diplomás, a müveit esküdtektől. Az igazmondó bíróság végre együtt van: Kétes János molnár, Víg Károly magánhivatalnok, Paulovics Béla kőfaragó, Rádi István cipész, Razdik Géza mészáros, Králik Mihály asztalos, Makka Ignác városi hivatalnok, Balassa Lajos gazdatiszt, Jónás Emil téglagyáros, Hatlik Pál asztalos, Horvát Nándor kovács, Beke Lajos vármegyei aljegyző. (Ezt az utóbbit szerette volna visszavetni a védelem, de már nem jutott hozzá. Beke Lajosról ugy tudják, hogy haragosa Szőke Jenő dr-nak.) A két pótesküdt Fekácsi István földbirtokos és Győri János szabó.