Délmagyarország, 1910. szeptember (1. évfolyam, 85-109. szám)

1910-09-13 / 94. szám

1910 szeptember 7 DÉLMAGYARORSZAQ 25 De egyet mégis sürgősen kívánunk. El az aranynyal a Széchenyi-térről! Ha másfajtát nem lehet, ilyen aranyat mégsem szeretnénk hagyni az ivadékainkra. Ilyen aranyat, aminek csak a szine arany, valójában — sár. Pőla viz alatt. — Áradás Bukarestben. — (Saját tudósítónktól.) Szombaton felhőszakadás zudult Pólára és környékére. Két óra hosszáig tartó istenitéletidő, ugy, hogy mé" termagasságban hömpölygött át a városon a víztömeg, amely a kikötőváros legszebb részeit elöntötte. Hogy milyen katasztrófa érte a várost, azt csak sejteni lehet még az érkezett táviratokból. Az ország több részéből érkezik pusztító felhőszakadásról távirat. Ezenkívül a külföldről is istenitéleti időről jönnek táviratok. Különösen Bukarestben pusztított a vihar. Trieszt, szeptember 12. Tegnap este Pólában és környékén rendkívül heves felhőszakadás volt, mely két óra hosszáig tartott. A város több negyede viz alatt áll. A viz a magasabban fekvő városrészekből lefolyt és a mélyebben fekvő utcákat és tereket néhol egész méter magasságban elöntötte. Több esetben a tűzoltóságnak kellett a lakóknak segítséget nyújtani ós az áruk megmentésében segédkezni. A kár még nem becsülhető föl, de igen jelentékeny. Több környékbeli helységből is segítséget kérnek. Még mindig esik, de már nem oly hevesen. Póla, szeptember 12. A várost környékező magaslatokról alázuhanó víztömegek néhány városrészt elöntötték. Különösén a Via Cambo-Marzim, a tengerészeti kaszinó környéke, a Ríva del Morkato és a Via del Arzenale, ahol a . viz helyenkint félméteres, szenvedtek sokat; ezeken a helyeken az ár nagymennyiségű földet és kavicsot halmozott föl. A tegnapi esó'mennyiség százötvenhat milliméter volt, amire eddig nem volt példa. Bukarest, szeptember 12. Óriási felhőszakadáshoz hasonló esőzések a mihelinszki kerületet teljesen elárasztották. Tizenkilenc ember, köztük hat vándorcigány a vizbe fúlt. A dadagásról. Irta Láng István, gyógypedagógiai tanár. A nagyméltóságú vallás- és közoktatásügyi magyar királyi minisztérium engedélyezésével foiyó évi október hő elsején gyógytanfolyam nyittatik az épérzókii, de beszédhibás gyermekek és fölnőttek részére. E nagyfontosságú körülménynyel kapcsolatban, ugy vélem, nem lesz egészen céltalan, ha a közérdekre való tekintettel, mint a szervezendő gyógytanfolyam vezetője, a dadögásról, a beszédhibák eme legsulyosabbikjáról, annak megnyilvánulásáról, okáról és gyógyításáról egyet-mást röviden az alábbiakban közreadok. Sokan szeretnék tudni, hogy vájjon mi hát a dadogás? Szervi baj-e, avagy tán más természetű testi baj? Mielőtt erre felelnénk, tekintsünk égy súlyos dadogóra és vizsgáljuk, hogy a hozzáintézett kérdés után, miben nyilatkozik a baja? Látni fogjuk, hogy a meglepetés után, amit nála a kérdésünkkel okoztunk, elkezd kínosan izegnimozogni, anélkül, hogy a beszédet meg tudná kezdeni; vagy ha ez nagynehezen sikerült is neki, rövidesen ismét megakad egy hang előtt, megrémül, mintha egy nagy akadály előtt állana. Beszédszervein uralkodni nem tud, ugy, hogy azokat a szavakat, vagy mondatokat, amelyeket előbb hiba nélkül mondott ki, most az eksztázis legmagasabb fokán, egyáltalán képtelen ismételni: a hiábavaló erőlködéstől torka összeszorul, arca eltorzul, fejét ide-oda rángatja, nyelve kilóg s a hallgatóra oly kellemetlenül morog. A dadogók legnagyobb része maga sem tudja előre, hogy hol és mikor akad meg. Némelyek azonban egész biztosan megmondják, hogy az „f"-nél, vagy a „k"-nál, vagy nem tudom én, melyik hangnál akadnak meg; ugy, hogy ahány hangzónk van és ahány változat szerint kezdődhet szótag, szó, vagy mondat, annyiféleképen akadhat meg a kimondásnál a dadogó. Vannak a dadogóknak olyan alakjai is, kiknél a beszédben való megakadás oka bizonyos helyi körülményektől függ. Ismertem olyan katonatisztet, aki a szabadban katonáinak a lehető legszebben, legirigyelhetőbb módon vezényelt, mig ellenben otthon, baráti körben a legkétségbeejtőbben dadogott. Régebben sokféleképen magyarázták a dadogást ós annak okait. Sokan ugy vélekedtek, hogy a gondolkodás és a beszéd közötti összhang hiányának tulajdonították, mivelhogy oly gyors a gondolkodás, hogy a beszédszervek nem képesek azzal lépést tartani, vagy a lassú gondolat nem éri utói a sebesen működő beszédszerveket, minek következtében zavar áll be s a beszéd akadozó lesz. Mások azt állították, hogy ingadozó lélek, állhatatlan a jellem és ezért dadog az 'illető. Ismét mások szervi bajnak, betegségnek hitték s a gégét, hangszalagokat okolták. Hírneves orvosok gyógyszerekkel, műtétekkel iparkodtak a bajon segíteni, de sikertelenül. Hiába adtak a dadogónak görcscsillapitó szereket, hiába végeztek rajta különféle operációkat, hiába villanyozták, hiába rendeltek neki hideg- és melegfürdőket, a dadogás nem szűnt meg. A szakemberek ma már tudják, hogy a dadogásnak az az oka, hogy a dadogó attól való félelmében, hogy valamit kimondani nem tud, olyan elfogódott lesz, hogy akkor, amikor a beszédet meg kellene kezdenie, nem tudja beszédszerveit megfelelő módon beidegzeni és így mozgásra indítani. Értsük meg most már azt, hogy mikép támadhat a dadogóban a beszédtől való félelem, hogy él folyton a lelkében az a kényszer gondolat, hogy azt a hangot, szót, vagy mondatot nem tudja kimondani. Ismert dolog, hogy amikor valaki beszélni akar, tehát mikor valaki szavakkal akarja kifejezni gondolatát, a gondolat villanásával egyetemben, majdnem egyidejűleg kell a mozgató központnak kiadni a szükséges utasításokat a beszédszervek megfelelő izmainak is ; amelyeknek ilyenformán való összhangzatos működése (koordinációja) hozza létre az értelmes, helyes beszédet. Hogy a dadogónál a beszédszervek, valamint az ezeket működtető izomzat egészen épek és egészségesek, legjobban bizonyítja az a körülmény, hogy amikor egyedül van a dadogó, hibátlanul olvas és beszél ós amikor egyenként kell kimondania a hangokat, egyáltalán meg sem akad. A baj okát tehát abban kell keresnünk, hogy az izmok összhangzatos működése meg van zavarva. A zavaró ok a beszédtől való félelem. A beállott félelmi érzés következtében a dadogó abban a pillanatban, amikor a beszédszerveket mozgató izmokat mozigásra kellene indítania, elveszti a beszélnitudáshoz szükséges erélyt, gyengének érzi magát az erőteljes lélekzetvételíe, a megfelelő kilégzésre, vagy a hangoknak egymáshoz való összekapcsolására. A gyengeségnek ez az érzése, amely voltaképen csak a dadogó képzeletében van meg, igy hát hamis érzés. Ez a hamis érzés kényszeríti őt ezután az egyes hangok kimondásánál az erőlködésre, amivel pedig épen az ellenkezőjét éri el annak, amit akar, mivel az erőlködés nem a hangok kimondását segiti elő, hanem még inkább megnehezíti azáltal, hogy az erőt nem az akadály elhárítására, hanem épen növelésére fordítja. Például a „k" hang képzésénél egy bizonyos erősségű légoszlopnak kell kijönnie a tüdőből, hogy azt a zárlatot szótpattantsa, amely a lágy szájpadon a nyelv hátulsó részével képeztetik. Most, ha a dadogónak az ő folytonos képzelődése következtében beállott pillanatnyi gyöngesége miatt tényleg nem tudja a zárlatot feloldani, erőlködni kezd, de ez erővel nem a zárlatot igyekszik szétpattantani, hanem az izmok coordinációs működésében beállott zavar folytán még nagyobb erővel képzi a zárlatot, majd hirtelen föloldja, majd ismét összezárja, ezt többször ismételve végre egy kis nyugalom után nagynehezen hozzámondja a következő hangot. Ez a dadogás. Megismerkedvén a dadogás megnyilvánulásával, okával, majd magával a dadogással is, — szóljunk még valamit a kezeléséről. Az eiőadottakból nyilvánvaló, hogy a gyógyításnak az a legfőbb föladata, hogy kiirtsa a dadogóból a beszédtől való félelmet, ami csakis olyan psychikus suggestiv módszer segítségével lehetséges, amely a dadogás igazi természetének ismeretén épült föl. A kezelés kitűzött céljának elérése nem könnyű föladat, mert a dadogó lelkének képzeletében meggyökeresedett folytonos félelmi emlékképeket könnyen kiküszöbölni nem lehet egyhamar. Azt csak fokozatosan lehet elérni, alkalmas módon, értelmi képességéhez mérten fölvilágosítjuk a beszélő szervek szabályszerű működésének föltételeiről, lankadatlan türelemmel és kitartássál fejlesztjük önbizalmát, szoktatjuk őt önmagán uralkodni tudni ós napról-napra fokozzuk a kényszergondolattal szemben való' ellenálló képességét. Mindez végtelenül nehéz és bonyolódott föladat, ugy, hogy kellő sikerrel csak szakember tudhatja megoldani, aki érti a módját annak, hogy nyerje meg a dadogó föltétlen bizalmát; aki széles lélektani ismeretek, megfigyelőképesség és tapasztalatok alapján ki tudja kutatni, hogy mily mértékben rabja a dadogó a beszédtől való félelemnek, hogy mik befolyásolják kedvezően, vagy kedvezőtlenül beszédhibáját és aki a kezelési eljárást teljesen a dadogó egyéniségéhez tudja alkalmazni. Aki a kezelés egész folyamán kellő gondot tud fordítani a lélegzési gyakorlatokra, melyek a tüdőt, mint fontos beszédszervet, lassanként a megfelelő működésre szoktatják. Végül, aki a szakszerű hangoztatási gyakorlatokkal fejleszti, erősiti a dadogónál, majdan pedig összhangzatos cselekvésre készteti azokat a beszédszervi izmokat, melyek a tökéletes beszédnek elemeit, a tisztán képzett hangokat hozzák létre. A városok kongresszusa. (Saját tudósítónktól.) A magyar városok kongresszusa és a törvényhatósági joggal fölruházott városok polgármestereinek értekezlete ma kezdődött meg Temesvárott. A kongresszusra tegnap érkeztek meg a kiküldöttek. A belügyminisztériumot Némethy Károly államtitkár Budapest fővárost; pedig Bárczy István polgármester és Vaszilievits János alpolgármester képviselik a kongresszuson. A kongresszusi kiküldöttek érkezése alkalmából a város zászlódíszt öltött. Este a délvidéki kaszinóban ismerkedő est volt. A polgármesterek értekezletét a városháza tanácstermében ma délelőtt kilenc órakor nyitotta meg Brolly Tivadar pozsonyi polgármester. Megnyitó beszédében meleg szavakkal üdvözölte Telbisz Károly udvari tanácsos, polgármestert, aki épen ebben az esztendőben ünnepelte meg polgármesteri működésének negyedszázados jubileumát. Telbisz Károly köszönetet mondott a meleg szavakért s a város nevében üdvözli a törvényhatósági joggal fölruházott városok polgármestereit, valamint a magyar városok választmányi tagjait, élükön Bárczy István fővárosi polgármester elnökkel, aki a legnehezebb közigazgatási föladatnak, a főváros adminisztrációjának mélyreható, sikerekben gazdag irányítása mellett a magyar vidéki városok ügyeit is szivén viseli és a városok kongresszusának kezdésével nemcsák szorosabbra fűzte és a kölcsönös barátság szálaival erősítette meg a vidéki városok és a főváros közt fönnálló kapcsolatot, hanem létrehozta a magyar városok ideális jellegű szolidaritását is. Ezzel Öntudatra virradt városaink életében megvetette az alapját egy uj korszaknak, mely az ő föllépésével kezdődik és nevéhez fog fűződni ép ugy, mint Budapest székesfőváros ébredésének és uj életre kelésének korszaka. (Lelkes' éljenzés.) : Azután Brolly Tivadar elnök megemlékezett az elhunyt Zechmeister Károly győri polgármester és Komlóssy alelnök érdemeiről, amelyeket jegyzőkönyvben örökítettek meg. Szentpály István miskolci polgármester terjesztette elő azután a magyar városok középponti hitelügyi kérdésének tanulmányozására kiküldött bizottság jelentését. Jelentette, hogy a Budapesten tartott városok kongresszusa által kezdett kérdést az e célra kiküldött bizottság tanulmányozta és előkészítette. Egyes városok jelentkeztek is részvételre, a többi között Szabadka háromszázezer, Győr és Szatmárkétkétszázezer koronával. Az intézet célja volna a városok szükségletének kielégítése, a terv megvalósításához egy pénzcsoport igénybevétele volna szükséges. Kéri a kongresszust, hogy az ügyet ebben a stádiumban a kormány elé terjeszsze és lépjen érintkezésbe egy konzorciummal a hitelintézet megalakításának céljából. Kovács József debreceni polgármester hoszszabb beszédben indítványozza, hogy az Osztrák-Magyar Bank által engedelmezhető jelzálogkölcsön összege három millióról öt millióra emeltessék föl. Nendtvics Andor (Pécs) annak keresztülvitelét kérné a kormánytól, hogy a bank községi kötvények kibocsátását is üzletkörébe fölvegye. Bíró Gábor (Szabadka) elfogadja Kovács József indítványát. A kongresszus az indítványokat elfogadta és ily értelemben fölterjesztést fog intézni a kormányhoz.