Délmagyarország, 1910. szeptember (1. évfolyam, 85-109. szám)

1910-09-10 / 92. szám

6 DÉLM AQYARORSZAQ 1910 szeptember 10 SZINHAZ,_MÜVÉSZET Színházi műsor. Szeptember 10, szombat: Taifun. (Hegedűs Gyula vendégfölléptével.) „ 11, vasárnap- d. u.: Az ingyenélök. 11, „ este: A kis cukros. (Hege­dűs Gyula vendégfölléptével) „ 12, hétfő: Cigánybáró. „ 13, kedd: A szabin nők elrablása, „ 14, szerda-. Gringoire. — Vera Violetta. „ 15, csütörtök-. A baba. „• 16, péntek: Bilincsek. (Bemutató.) . „ 17, szombat: Az obsitos. „• . 18, vasárnap d. u.: A vig özvegy. „ 18, „ este: A postásflu és a huga. „ 19, hétfő: . A postásflu és a huga. „ 20, kedd: Amihez minden asszony ért. (Bemutató. Abérlet kezdete.) „ 31, szerda-. Amihez minden asszony ért, 22, csütörtök Gül Baba, „ .23, péntek: Gül Baba. „ 24, szombat: Bilincsek. „ 25, vasárnap d. u.: Falurossza. 25, „ este: Az obsitos. (Díszelő­adás.) Hegedűs Gyula. - A művész első vendégfüilépése. ­Hat órakor este érkezett Hegedűs Gyula Szegedre és nyolc órakor már ott volt a színpadon és játszotta az ördögöt avval a nagy művészettel, aminőt szinész nála na­gyobbat és nemesebbet nem produkálhat. Próba nélkül, társait csak hírből ismerve játszott Hegedűs, bizonyítékául annak, hogy minden szava és minden mozdulata maga az élet, a mesterkéltség nélkül való igaz­ság. Fölösleges is róla uj dicshimnuszt zen­geni. Hiszen ismeri őt és nagy voltát tisz­teli mindenki, hiszen büszkén hivatkozha­tunk a nevére, mint amely úgyszólván pá­ratlanul marad följegyezve nemcsak a ma­gyar szinpad, hanem talán a világ összes színpadainak történetében. A modern szín­játszás legklasszikusabb művészei közül való. Művészetének reálizmusában és szépségé­ben gyönyörködni, rendkívül sokan jelentek meg má este a szegedi színházban. Zsúfolva volt a nézőtér és minden fölvonás után meg­megujuló tapssal ünnepelte Hegedűs Gyulát, aki régen, hét-nyolc évvel ezelőtt játszott egyszer Szegeden. A második fölvonás után, mialatt lenn a közönség meghatva, fölfris­sülve és kíváncsi zsibongással várta Az ördög f oly tatását, fölkerestem a művészt az öltö­zőjében. Tudvalevő, hogy a nyár elején elég súlyos betegség gyötörte, operáción is átesett, de már teljesen kilábalt a bajból s a nyomai sem látszanak rajta. Éles és erős vonásai a régiek és épénséggel nem fáradt nyugtalan, nagy szemének tekintete. Miközben beszélgettünk, elmerengve nézegette az ördög pirosbélésü frakkját: — Érdekes, még mindig nem kopott el, — mondotta —pedig ma este százhetedszer volt rajtam. Ennyiszer játszottam az ördögöt. Kilencvennyolcszor a Vígszínházban és azután a vidéken. Akaratlanul is igy kellett válaszolnom Hegedűsnek: — Az ördögnek az a maszkja, amibe ön öltöztette, nem is. fog elkopni soha. Örök marad ez az alakítás. — A művész szerénykedett: — Ó. mi az én sikerem a konkui'rens ördögökéhez képest. Épen a napokban láto­gatott meg egy ördög-kollégám Amerikából és ő büszkén mondotta el, hogy már több mint háromszázszor játszotta az ördögöt. Igaz, hogy — deklamálva, dehát az ame­rikai közönség igy szereti... • — Különben — folytatta Hegedűs — régi vágyam teljesül most, hogy Szegeden ját­szom. Minden évben készültem, de. csak el­maradt közbejött akadályok miatt. Most nagyon boldog vagyok, mert tapasztalom, hogy lelkes és hálás a szegedi közönség. Még egyszer alighanem eljövök ebben az évben és föllépek a Vidéki Újságírók Egye­sületének javára. Viszonzásul nem kérek mást, csak egy kis szegedi halpaprikást . . . Kezdődött azonban a harmadik fölvonás és a beszélgetés félbeszakadt. De még azt az intimitást megtudtam Hegedűs Gyulától, hogy csak á legritkább esetben maszkírozza ki az arcát, mert ezzel is meg akarja köze­líteni a valóságot. Sietett tehát, kifestetlenül, igazi müvészvoltában a színpadra. A da­rab végén, mielőtt kimondhatta volna a híres voild-t, percekig nem jutott szóhoz, mert zugó tapssal és lelkes éljenzéssel ünnepelte a szegedi közönség, amely holnap i taifun­ban, holnapután pedig a Kis cukros-ban látja őt újra. „Az ördög" többi szereplője igyekezett minél tökéletesebbé tenni ezt az ünnepies színjátszást. írjuk a próba nélkül való elő­adás rovására, hogy ez eléggé nem sikerült. Lugossy modorosan játszotta a festőt. Vár­nai Janka a szemtelen Elza szerepében meglehetősen gyönge volt és a harmadik fölvonás kedves jelenetét is elrontotta, csupán Fodor Flla és Kende Paula játszot­tak jól. Föl kell még említenünk, hogy a második fölvonás „hölgyei és urai" vérfa­gyasztó feszességgel ültek és álltak a helyü­kön. Ők is önfeledten Hegedűs Gyulában gyönyörködtek. Fehér Árpád * A testőr. Ez a cime Molnár Ferenc uj háromfölvonásos vígjátékának, amely november havában kerül szinre a Vígszínház színpadján. A darab egy színész-házaspár életének tragi­komédiája, cselekménye egy kalandos szerelmi történet, amelyben a hős, egy elkényeztetett, ünnepelt szinész, kettősalakot játszik. A cím­szerepet Csortos Gyula, a női főszerepet Var­sányi Irén fogja játszani. * A szegedi Vigszinpad Temesvár ott. Temesvárról jelentik: A nyári muzsá kedves bucsuzójául a Modern Nyári Szinház-ban e hó tizenötödikén és tizenhatodikán a szegedi Vig­szinpad kitűnő művészgárdája fog vendég­szerepelni Krémer Jenő igazgató vezetésével. A Makó Lajos idejéből Temesvárott is nagy elismerés mellett működött igazgatón kivül K. Hegyi Lili, a szegedi színház gyönyörü­hangu volt primadonnája, Miklós Dóra operett­énekesnő, Barcza Ervina zongoraművésznő, Földes Dezső énekesbonvivánt, a pozsonyi színház volt elsőrendű tagja és Szombathy Nándor baritonénekes vesznek részt az igazán művészi és kellemesen szórakoztató estélyen, amelyen Mérő Béia fog konferálni. * A délvidéki szinikerület gyűlése. A dél­vidéki szinikerület megtartotta gyűlését Temes­várott, amelyen elhatározták, hogy a délvidéki szinikc.'ületre, miután Polgár pozsonyi szín­igazgató lett, kiírják a pályázatot. A gyűlésen résztvettek : Issekutz Aurél alispán, Hauke Imre dr polgármester Zombor, Paulovits István táblabíró Versec. Pollák Győző dr és Végh Lajos dr Nagybecskerek, Henn Béla Resica és Polgár Károly színigazgató. A gyűlés elha­tározta, hogy Polgár Károly volt vidéki, jelenleg pozsonyi, színigazgatót 1911. évi szep­tember elsejétől fölmenti és egyben kimondta, hogy pályázatot hirdet a délvidéki szinikerü­letre, három, esetleg hat évre, egy próbaév ki­kötésével. A szükséges intézkedések megtéte­lével az elnökséget bízták meg. Oravicabánya község kérelmét teljesítették, Oravicát bevet­ték a kerület állomáshelyei közé. Elnökké egy­hangúlag Dellimanich Lajos dr-t, Torontálmegye főispánját, ügyvezető-elnökké pedig Jankó Ágos­tont, Torontálmegye alispánját választották meg. A szinikerület választmánya ezután ki­mondta, hogy őszinte elismeréssel van a volt igazgató, Polgár Károly működése iránt, aki mindig igyékezett a közönség igényeit kielégí­teni és a magyar szinügy érdekeit előmozdítani. Faulovits István táblabíró sajnálkozásának adott kifejezést afölött, hogy Issekutz Aurél alispán nem vesz részt továbbra is a szinikerület vá­lasztmányában és méltatta Issekutznak épen a délvidéki színészet támogatása," fejlesztése és népszerűsítése körül szerzett érdemeit. A jelen­levők ezután kérték Issekutz alispánt, hogy a jövőben is támogassa a szinikerület ügyeit. * A szegedi zeneiskolás. A szegedi zene­iskola uj palotájának tervéit a város tanácsa kiadta a mérnökségnek és a zeneiskolai igaz­gatónak véleményezés véíett. * Kölcsönkért Tolgyessy-kép. Az orszá­gos magyar képzőművészeti társaság arra kéri Szeged városát, hogy TÓlgyessy Artúr festő­művésznek Hajnali szürkület című képét a szegedi képtárból adja kölcsön a speciális Töl­gyessy-kíállitás részére. Á város eleget fog tenni a kérelemnek. Ostrom egy kastély ellen. — Esterházy Károly gróf bravúrja. — (Saját tudósítónktól.) Megírtuk már, hogy a cseklészi hitbizomány körül évek óta pör folyik­A pör Esterházy Károly gróf szentábrahám1 földbirtokos és az Esterházyak tatai ága kö­zött folyik. Nemrégiben a pozsonyi királyi tör­vényszék, mint hitbizományi bíróság végzést hozott, melylyel Esterházy Károly grófot föl. hatalmazta arra, hogy a hitbizományi — saját veszélyére — már a pör eldőlte előtt birtokba vegye. Károly gróf közjegyző kíséretében meg­jelent Cseklészen, azonban hiába próbálta meg ezen végzés alapján a cseklészi kastély bír. tokba vételét. A nemrég elhunyt hitbizományi birtokos özvegye, gróf Esterházy Ferencné ki­jelentette Károly gróf előtt, hogy az átadást megtagadja, mire a gróf kísérőjével együtt el­távozott és a közjegyző által kiállított tanu­sitványnyal ismét a bírósághoz fordult birtokba vezetése iránt. A törvényszék azonban a királyi járásbírósághoz, a járásbíróság a közigazgatási hatósághoz utasította az ábrahámi ágat: se­gítse be az uj birtokost a hitbizományba. Végül pedig a közigazgatási hatóság is illetéktelennek mondotta ki magát arra, hogy Károly grófot a birtoklásba bevezesse. Időközben a hitbizo­mányi hatóság az özvegy grófnét is elutasította azzal a kérelmével, hogy a kastélyban lakhas­son és a hitbizományi gazdaságot ideiglenesen tovább vezesse. A hitbizomány tehát teljesen uratlanul állott. Esterházy Károly gróf azouban, aki egyébként, is ismeretes bravúros hajlamairól, nem sokáig tűrte ezt az állapotot. Merész lépésre hatá­rozta el magát és a XX. század évtizedében megtörtént az a mulatságos eset, hogy a remek fekvésű, gyönyörű cseklészi kastélyt a szó teljes értelmében karhatalommal foglalta el — saját birtokosa. A kastély „bevétele" hétföo déli két órakor történt meg. Az ábra­hámi gróf két meghitt embere tizenkét .ura­dalmi vadász kíséretében behatolt a vár első két kapuján, a személyzet azonban észrevette a dolgot ós a kastély legbelső, harmadik kapu­ját közvetlenül az érkezők előtt becsapta. Ugyanekkor tűnt föl a távolban Esterházy Károly gróf nagy, nyolcvanlóerejü automobilja, amely óriási sebességgel közeledett a főkapu felé. A főkapu föl is nyílt, amidőn a gróf auto­mobilja alig harminc lépésnyire volt attól­Ugyanígy az utolsó percben nyílt meg a máso­dik kapu is a száguldó gép előtt. Ekkor az említett harmadik kapu még be volt csukva­Véletlenül azonban — egy a kastély­ban lakó komorna kíváncsisága által — ezt is sikerült kinyitni. A komorna ugyanis, akinek a bentlévők hirtelenében nem magyarázták még el a történteket, félretolva a kapu rete­szét, azon kidugta a fejét és megkérdezte az épen előtte álló ügyvédjelölttől, hogy mi járat­ban vannak, mire ez bement, a kaput a leg­utolsó percben kinyitotta, néhány másodpercre rá pedig Esterházy Károly gróf, Esterházy Mihály gróf és ifjabb Esterházy Géza gróf az egybegyűltekkel együtt a kastély belső ud­varán termettek. Erre a gróf egyik bizalmasa bejelenttette magát az egész különálló szárny­ban lakó özvegy gróf Esterházy Ferencné­nél és átadta neki az uj birtokos levelét, amelyben ez kijelenti, hogy mint az ö ven­dége, az általa lakott összes termeket hábo­rítatlanul megtarthatja, amíg jónak találja. Idő­közben Esterházy Károly gróf félkörbe állította a kastélynak és a gazdaságoknak gyorsan oda­idézett személyzetét, kijelojitotte, hogy a hit­bizományi hatóság őt föltétlenül följogosította a hitbizomány birtoklására, 5 hajlandó az összes alkalmazottakat: gazdatiszteket, altiszteket, cselédeket, inasokat ós szolgákat szolgálatába venni, egyelőre régi javadalmazásaik megha­gyása mellett. Aki hajlandó neki engedelmes­kedni, maradjon itt, aki nem, az távozzék a hely­színéről. Az egész jelen volt személyzet kije­I lentette, hogy a szolgálatot vállalja és a grófot.

Next

/
Oldalképek
Tartalom