Délmagyarország, 1910. szeptember (1. évfolyam, 85-109. szám)

1910-09-01 / 85. szám

1910 szeptember 1 DELMAGYARORSZÁG 11 ­VDÁM KRÓNIKA (Lipótvárosi történet Frankfurtban.) Buda­pesten, a Lipótvárosban adják most szájról­szájra a következő tréfát, amely persze nem történhetett meg. Egy gazdag budapesti kereskedő, aki föltét­lenül a Lipótvárosban lakik, nemrégen üzleti ügyben elutazott Frankfurtba. A férj ugy gon­dolkozott, hogy ha már Frankfurtban van legalább Ehrlichtől néhány adag 606-ot sze­rez. A vonaton szépen, előre elgondolta, hogy mekkora összeget fog ajánlani a nagyhirü pro­fesszornak. Nem bánja, ha akármenynyibe is kerül, de sok és jó legyen a szérum. Frankfurtba megérkezve, nagy nehezen Ebrlich tanár elé jutott. — Kedves Ehrlich tata, — kezdte kedélye­sen a mi barátunk, — adjon el nekem egy kis szérumot. — Bocsánat, — válaszolta a professzor — először is Ehrlich-Hata, nem pedig tata. Má­sodszor is, nem adhatok a szérumból, mert az egyelőre csak közcélokra szolgál. Végre mégis megegyeztek. Mikor rendbe volt minden, a mi barátunk elgondolkozott aztán bizalmasan megkérdezte Ehrlichet: — Tudja, professzor ur, — mondta neki — mi egy nagyon előkelő budapesti család va­gyunk. És gazdagok vagyunk. Nem adhatna nekem valamivel jobb, különlegesebb szé­rumot ? — Hogyan ? — kérdezte meglepődve a pro­fesszor. — Hát ugy gondolom — folytatta a keres, kedő, — hogy talán akhatna egy számmal jobb szérumot. Mondjuk hatszázhetest. (A 606.) Ez is Ehrlichről szól. Ebéd után a papa végigfekszik a díványon és szivarozik­Tízéves fia kíváncsian kezébe veszi az újságot és lapozgat benne. Egyszerre csak megszólal: — Papa kérlek, kí az az Ehrlich ? — Az fiam, egy német orvos, aki egy orvos­ságot talált föl. — És mi az a 606 a neve mellett«1 — Az fiam a telefonszáma. « (A szórakozott szerkesztő.) Osváth Ernő, a „Nyugat" kitűnő szerkesztője, a világ legszóra­kozottabb emberei közül való. Róla szól ez a történet, Nemrégiben gyönyörű ajándékot kapott egy tisztelőjétől: egy szép, finom, aranyfogantyus, aranylánccal fölékesített botot. Osváth nagyon megörült az ajándéknak, legfőképen azonban az aranylánc tetszett rajta, Erre nagyon büszke volt, mindenütt dicsekedve emlegette, büszkén, boldogan mutatta. Tegnap is magával vitte uj büszkeségét, a szép botot. A kávéházba ment és féltve őrizgette maga mellett. Pár perc mulva az asztalához jött az egyik munkatársa. Osváth természetesen a botjáról kezdett beszélni. — Látta már? — Nem. — Nem? Milyen szép ! Nagyon szeretem. És a legszebb rajta az aranylánc. Elővette a botot. Mutatta. — Nézze. — Aranylánc . . . aranylánc . . . Hisz ezen nincs is aranylánc,. . .—mondta megdöbbenve az líju író. — Dehogy nincs. Nem látja? — De nincs ! Nincs ! Nincs rajta aranylánc ! Osváth most már csakugyan megijedt. Mi baja lehet ennek az embernek ? Miért nem látja ez az aranyláncot? És maga elé vette a botot. Mutatta : — Nem látja? Itt van az aranylánc. — Nincs! Nincs! Nem látom ... — mondta az ifjú író és megfogta a botot. — Hol van ezen aranylánc? Osváth most végre jól megnézte a botot. Csakugyan nem volt rajta aranylánc. A bot egy másik bot volt. Osváth Ernő egy másik büszke­sége. Csak most vette észre a hihetetlenül szó­rakozott szerkesztő, hogy az aranyláncos botot, amelyen eddig folyton az aranyláncot csodálta, otthon hagyta . . . SZÍNHÁZ, művészet Színházi műsor. Szeptember 1, csütörtök: Luxemburg grófja, operett. „ 2, péntek: Romeo és Júlia, tragédia. (Lugossy Béla bemutatk.) „ 3, szombat. Nebántsvirág, operett. (Lendvay Mici és Nagy Dezső bemutatkozása.) „ 4, vasárnap d. u.: Aranyember, szinmü. „ 4, „ este ¡Ingyenélők, népszínmű. (Lendvay Micivel és Nagy Dezsővel.) „ 6, hétfő: Dollárkirálynő, operett. „ 6, kedd: A kaméliás hölgy, szinmii. „ 7, szerda: Az obsitos, operett. (Be­mutató előadás.) „ 8, csütörtök d. u.: A dolovai nábob leánya, szinmü. „ 8, „ este: Az obsitos, operett. „ 9, péntek: Cigánybáró, operett, „ 10, szombat: Bilincsek,szinmü. (Bemutató előadás.) „ 11, vasárnap d. u.: Taifun, szinmü. „ 11, „ este: Gül Baba, operett (Lendvay Micivel.) * A szegedi szinház előtere. A szegedi városi színházban csütörtökön, szeptember else­jén este kezdik meg az előadást. A szinház körül aszfalt borit már mindent s a mai nap­pal a szinház előterét is simára aszfaltozták. A színházat most köröskörül aszfalt övezi. * Szegednek nem kell kabaré. A „Pesti Hírlap"-ban olvassuk: A színészek tudvalevőleg arra szokták fölhasználni a nyári szünetet, hogy apró társulatokat szerveznek és bejárják azokat a vidékeket, ahol az esztendő egyéb részeiben semmiféle műélvezetben nincs része a közönségnek. Nem is vállalkoznak mindig rendszeres előadásokra, hanem kabarét szer­veznek, áldozván a könnyebb múzsának, amely maga is szereti nagy hőségben a lengeséget. Szegednek évek óta volt ilyen kabaré-féléje, ámbár inkább lehetett azt orfeumnak nevezni. Alacsony helyárakkal elég jól is ment, jóllehet nyáron üres a város és csak szalmaözvegyek meg itthon rekedt nyárspolgárok adják ki a közönség zömét. Krémer Jenő, a szegedi szín­társulat volt jeles tagja, elhatározta aztán az idén magát, hogy előkelő kabarét teremt. Első­rendű tagokat szerződtetett, akárhány közülök oszlopa a vidéki színészetnek, nagy ambicíóval fogott a munkához, megfelelő volt a helyisége is, a műsora is, — mégsem tudta a szegedieket hozzászoktatni a kabaréhoz. Akkor oszlott föl a lelkes művészgárda, amikor már elég sokan tértek haza a nyaralásból s változatosabb kö­zönség is tellett volna. Keserves tapasztalat ez a vállalkozónak, de kitetszik belőle, hogy Sze­gednek nem kell a kabaré. Állandósítására még kevesebb a remény, jóllehet a közgyűlés né­hány év előtt már ugy módosította a vigal­makra vonatkozó szabályrendeletét, hogy az orfeum és hozzá hasonló szórakoztató hely egész esztendőn át működhet, nem csupán ak­kor, amikor a színészek nem játszanak. Igaz ugyan, hogy ezt a szabályrendeletet még nem hagyta jóvá a belügyminisztérium, de amint a példa mutatja, nincs is miért jóváhagynia, hi­szen a mozik sem csapnak már akkora lármát, mint ujdonságkorukban s az efajta szórakozás egészen a kispolgárság mulatsága lett. * A szegedi zeneiskolában a beiratások szeptember elsején kezdődnek és'ötödikén vég­ződnek. A növendékeket naponta délelőtt tiz órától tizenkét óráig, délután három órától öt óráig veszik föl. Szombaton, szeptember har­madikán, délelőtt tizenegy órától tizenkét óráig, délután három órától öt óráig, vasárnap délelőtt tiz órától tízenkét óráig tartanak a beiratások. Az uj tanév kezdetével a következő tanszakokat adják elő: 1. Ének: a) magánének, b) kai-ének. 2. Zongora, 3. Hegedű ós mélyhegedű. 4. Gordonka. 5. Fuvola. 6. Gordon. 7. Klarinét, (díjtalan). 8. Kürt. 9. Zeneelmélet (díjtalan). A karének és zeneelmélet — mint általános tan­tárgy — minden tanítványra nézve kötelező. A tandij minden egyes tanszakra egy évre nyolcvan korona, mely kimaradás esetén is kötelező. A tandijat vagy egész évre egyszerre, vagy tíz havi részletben minden hó első nap­ján előre kell fizetni. Fölvételi dij: szegediek­nek három korona, vidékieknek hat korona. Az elmúlt tanévről tandijhátralékban levő nö­vendékek csak a hátralék teljes lefizetése után vehetők föl. A tandijkötelezvényt a szülőnek, vagy felelős helyettesének alá kell irnia. A mult tanév végén vizsgát nem tett növendé­kek szeptember hatodikán, délután öt órakor, fölvétel előtt pótvizsgát tenni kötelesek. A tandíjmentességért folyamodó növendékek kel­lően fölszerelt folyamodványaikat legkésőbl» szeptember hatodikáig az igazgatósághoz nyújt­sák be, azontúl jelentkezők kérvényét nem veszik figyelembe. Az első évben beiratkozott növendékek tandíjmentesség kedvezményében nem részesülhetnek. * Román szinház. Röviden már említettük, hogy most tartotta gyűléseit Szászrégenben az Astra, a románság szinházalap egyesülete. Az Astrát 1870-ben alapította Vulcan József, az ismertnevü román iró. Az egyesület tudvale­vőleg azzal a célzattal kelt életre, hogy ala­pot gyűjtsön egy Magyarországon — előrelát­hatólag Nagyszebenben vagy Brassóban — lé­tesítendő nemzeti színházra. Hogy a kellő ősz­szeg minél hamarabb együtt legyen, szinielő­adásokat, mulatságokat, koncerteket rendeznek s a befolyó jövedelmet az alap gyarapítására fordítják. A műkedvelői előadások rendezésé­nek az a jelentősége is van, hogy szinészgene­ráció nevelődik. A létesítendő román színház­nak különben már megvan a törzse: Banutiu Aurél igazgató, akit már most évi ötezer ko­rona rendes fizetéssel díjaznak, egy baritonista és egy tenorista. A szinházalapnak körülbelül hat­százezer korona vagyona van már. Szászrégenben épugy, mint tavaly Oravicán, képviselve van az aradi, a brassói, az abrudbányai, a nagyszebeni és más kisebb városok román lakossága. Va­sárnap a városi sétatéren bemutatták a közön­ségnek a román népképviseletet, szokásokat és táncokat. Hétfün délelőtt ülést tartottak, este pedig a Kapusi-szállóban műkedvelői előadás és táncestély volt. Szászrégenbe mintegy nyolc­száz intelligens román férfi és nő érkezett ez­alkalomra, Két cigányzenekar, mely szintén a román kulturnapra jött Szászrégenbe, mulat­tatja az idesereglett közönséget. Mint egy erdélyi lap megjegyzi, külső vonatkozásokban és belső jelentőségében hasonlít ez a gyülekezés a szé­kely-kongresszushoz, csakhogy a szászrégeni — sajnos — jobban sikerült. A nagyszámú intel­ligencián kivül mintegy négy-ötszáz román föld­míves ember idesereglett Erdély minden részé­ből. Minden befolyó jövedelem a legközelebb Nagyszebenben fölállítandó román szinház pénz­alapját gyarapítja. * Leövey Leó búcsúja. Kedden este kedves színházi ünnepség volt Vásárhelyen. Leövey Leó, a kiváló szinész, vált meg Szendrey Mihály tár­sulatától. Meleg szeretettel búcsúztak a jeles komikustól, aki szeptember elsejétől a nagy­váradi színtársulat tagja s aki valószinüleg visszatér a szegedi színházba. * Napoleon. A világ legdicsöbb korszakának legfényesebb alakja Napoleon. Ennek a Napó­leonnak mutatja be az életét csütörtökön este a szegedi tudományos Uránia-szinház. A dara­bot Pékár Gyula irta. Benne van a nagy Napoleonnak egész élete, háborúi, szerelmei, szörnyűséges halála, Napoleon a főalakja a da­rabnak, mégis megismerjük a Napoleonnak a korát is, összes tábornokait, életében érde­Szegeden a főraktár Mérey-utca 3. sz. a. van Serfőzde Részvénytársaság Temesvár, az ország egyik legelőkelőbb sörgyára. Gyárt: Ászok, udvari, márciusi, dupia márciusi, korona, bajor, szent Erzsébet és más­fajta söröket kiváló minőségben, a A sörök rendkívül jóízűek, zamatosak és ezért több kitüntetést is nyertek

Next

/
Oldalképek
Tartalom